12/2017. számú munkaügyi elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. Erkölcsi bizonyítvány hiányában a közalkalmazotti kinevezés érvénytelen. E semmiségi okot a bíróság hivatalból köteles észlelni.{Kjt. 2.§ (3), 3.§ (1), 20.§ (2) a), (4), 20/A.§ (1), Mt. 27.§ (1),(3)}

II. A helyi önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók tekintetében a kinevezés jogát a Kjt. 83/A.§ (1) bekezdése szerinti kizárólagos hatáskörrel a képviselő-testület gyakorolja, mert a Mötv. ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz.{Kjt. 83/A.§ (1), Mt. 27.§ (1), 2011. évi CLXXXIX. tv. (Mötv.) 42.§ 16.}

III. A büntetlen előéletet igazoló hatósági bizonyítvány hiánya mellett, továbbá a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre megsértésével történt kinevezés munkáltatói oldalról felmerült érvénytelenségi oknak tekintendő, ezért a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetésén kívül a munkáltatónak a felmentés esetén járó juttatásokat kell megfizetnie a közalkalmazott részére. {Kjt. 33.§ (1), Mt. 29.§ (1)-(2)}

[1] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes – közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására és az alperes 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegű kártérítés megfizetésére kötelezése iránti – keresetét elutasította.

[2] Indokolásában kifejtette, hogy az alperes az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 20/A. §-a alapján könyvtáros munkakör betöltésére pályázatot hirdetett, melynek feltételei között kikötésként szerepelt a büntetlen előélet. Ezért a pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások címszó alatt a pályázati kiírásban követelményként határozta meg 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány csatolását. A felperes pályázata 2014. szeptember 26. napján érkezett az alpereshez, mely tartalmazta, hogy az erkölcsi bizonyítványa 2 hete lejárt, újabb beszerzését néhány héten belül vállalja. A felperes meghallgatása 2014. október 7. napján történt, ekkor szóba került az erkölcsi bizonyítvány hiánya, melynek pótlására a felperes ígéretet tett, azonban arról a későbbiek során megfeledkezett. A felperes 2014. november 3. napján kezdte meg a munkavégzést az alperesnél, de miután a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez szükséges iratok teljes körűen nem álltak az alperes rendelkezésére, a kinevezés  2014. november 18. napján készült el és került átadásra a felperes részére. Ugyanezen nap délután K. T. polgármester átadta a felperesnek a 2014. november 18. napján kelt és a jegyző által megfogalmazott munkáltatói intézkedést, mellyel a közalkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntették, többek között azért, mert – vállalása ellenére – az erkölcsi bizonyítványát pótlólag sem csatolta. Az egyéb okok megjelölését követően az alperes utalt rá, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát próbaidő alatt azonnali hatállyal kívánja megszüntetni, hivatkozva a Kjt. 21/A. § (3) bekezdésére.

[3] Az elsőfokú bíróság álláspontja értelmében a Kjt. 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján közalkalmazotti jogviszony kizárólag büntetlen előéletű személlyel létesíthető. Az adott esetben a pályázati kiírás részét képezte feltételként a büntetlen előélet, melyet 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány benyújtásával kellett igazolni. A pályázat nem más, mint a kinevezést megelőző és az adott munkakör betöltésére legalkalmasabb közalkalmazott kiválasztására irányuló – megalapozottsági és garanciális szabályokat szem előtt tartó – kiválasztási eljárás. A közalkalmazotti jogviszony létesítésére akkor van lehetőség, ha a pályázó a pályázatát határidőben benyújtja, a pályázati eljárásban részt vesz és a pályázati feltételeknek megfelel. Amennyiben a pályázati eljárás lefolytatását követően olyan személlyel létesítenek közalkalmazotti jogviszonyt, aki a pályázati eljárásban nem vett részt vagy a pályázati feltételeknek nem felelt meg, a létrejött jogviszony érvénytelen (semmis). A felperes a pályázatában kötelezettséget vállalt az erkölcsi bizonyítványa beszerzésére, ennek azonban egyáltalán nem tett eleget, így az együttműködési kötelezettségét megsértette, ezáltal az alkalmazási feltétele az alperes előtt nem volt tisztázható, mely körülmény a felperes terhére értékelendő. A Kjt. 21/A. § (3) bekezdése valóban lehetőséget biztosít a munkáltató részére, hogy a közalkalmazott jogviszonyát indokolás nélkül azonnali hatállyal megszüntesse a próbaidő tartama alatt, mivel azonban az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedését indokolással látta el, ezért az azonnali hatályú megszüntetésről szóló jognyilatkozat indokolásának a törvény által támasztott követelményeknek meg kellett felelnie. Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését az erkölcsi bizonyítvány bemutatásának elmulasztására is alapította, mely – az elsőfokú bíróság által kifejtettek értelmében – valós, világos és súlyánál, jelentőségénél fogva önmagában is okszerű indoknak tekinthető, ezért nem volt jogellenes a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése. Ugyanakkor nem merült fel olyan adat, mely igazolná az alperes joggal való visszaélését. Ennélfogva az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A módosított fellebbezésében  elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását; másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását – a keresetét megváltoztatva – az alperes 6 havi távolléti díj és ennek törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte.

[5] Hivatkozása szerint erkölcsi bizonyítvány hiányában került sor a kinevezésére, ezért az érvénytelen. E hiány pótlására egyetlen alkalommal sem hívták fel, noha a 2014. október 7. napján lezajlott meghallgatása során is utalt e körülményre, vállalva az erkölcsi bizonyítvány pótlását, ám az alperes nem tett semmit az érvénytelenség okának elhárítására. Ezen túlmenően a kinevezéséről át nem ruházható hatáskörben a képviselő-testületnek kellett volna döntenie, mely nem történt meg, hanem a polgármester határozott a kinevezéséről, mely ezen okból is érvénytelennek tekintendő.

[6] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mert megítélése alapján a kinevezés érvényes, a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése pedig jogszerű volt.

[7] A módosított fellebbezés részben megalapozott.

[8] A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, nem osztja azonban a jogi álláspontját, ezáltal teljes körűen nem ért egyet az érdemi döntésével sem az alábbiak miatt.

[9] Az alperes polgármestere a felperest könyvtáros munkakörbe pályázat eredményeként nevezte ki 2014. november 1-jei hatállyal a Kjt. 21. § (1) bekezdésének megfelelően. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint a Kjt. 20. § (2) bekezdés a) pontjával összhangban pályázati feltételként került megjelölésre a büntetlen előélet, amelyet a pályázati kiírás szerint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal kellett igazolni a Kjt. 20. § (4) bekezdése értelmében. A Kjt. 20/A. § (1) bekezdése szerint közalkalmazotti jogviszony pályázat alapján létesíthető és olyan közalkalmazottat lehet kinevezni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A pályázati feltételeket, így a büntetlen előéletet hatósági bizonyítvánnyal igazolnia a Kjt. 20. § (4) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni szándékozó személynek kell. Az adott esetben e kötelezettség a felperest terhelte, aki azonban a pályázati kiírásban megjelölt 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt nem csatolt a pályázatához, ehelyett az alpereshez 2014. szeptember 26. napján érkezett pályázatában közölte, hogy az erkölcsi bizonyítványa 2 hete lejárt, újabb beszerzését néhány héten belül vállalja. A 2014. október 7. napján megtartott meghallgatásán pedig szóbeli ígéretet tett ennek pótlására (amelyről – állítása szerint – a későbbiek során megfeledkezett). Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan fejtette ki, miszerint amennyiben a pályázati eljárás lefolytatását követően olyan személlyel kerül sor közalkalmazotti jogviszony létesítésére, aki a pályázati feltételeknek nem felelt meg, a létrejött közalkalmazotti jogviszony érvénytelen (semmis), a Kjt. 2. § (3) bekezdése és a Kjt. 3. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 27. § (1) és (3) bekezdései alapján.

[10] Az erkölcsi bizonyítvány hiánya okán a kinevezés érvénytelenségét (semmisségét) az elsőfokú bíróság is észlelte, mert az ítélete indokolásában erre kifejezetten kitért, ám ennek ellenére nem az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazta. Nem a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/2005. (VI.15.) PK véleményében és 2/2010. (VI.28.) PK véleményében foglaltak szerint járt el, melyek értelmében ha az eljárása során a bíróság semmisségi ok fennálltát hivatalból észleli, lehetőséget kell biztosítani a feleknek, hogy az érvénytelenség megállapításának esetére vonatkozó érdemi nyilatkozataikat megtehessék, majd az esetlegesen módosított kereseti kérelem és ellenkérelem, továbbá módosított jogorvoslati kérelem és jogorvoslati ellenkérelem korlátaira tekintettel kell dönteni az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásáról. Ezzel összefüggésben, ha a semmisségi ok folytán szükségtelenné válik a további bizonyítás lefolytatása vagy megváltozik a bizonyítandó tények köre, a bíróságot a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettség erre tekintettel is terheli. E szabályok alkalmazása ugyanis lehetővé teszi a felek számára a semmisség esetére vonatkozó nyilatkozataik megtételét, így azt, hogy a megfelelő eljárási szabályok betartásával a jogkövetkezmények alkalmazása iránt kereseti kérelmet vagy viszontkeresetet terjesszenek elő, keresetüktől, viszontkeresetüktől elálljanak vagy a per megszüntetését kérjék, továbbá – a jogorvoslati eljárásban – jogorvoslati kérelmüket visszavonják vagy módosítsák. Ha a felek egyike sem kéri az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását, az esetben a Pp. 215. §-ának megfelelően arról nem dönthet a bíróság. Ugyanakkor csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelni, melynek megállapíthatósága érdekében hivatalból bizonyítás nem folytatható le. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 2/2010. (VI.28.) PK véleményének 4.b. pontja alapján a semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak. Miután az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása – bizonyítás nélkül – egyértelműen megállapítható volt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által is észlelt semmisségi okra (erkölcsi bizonyítvány hiánya miatt a büntetlen előélet igazolása nélkül a kinevezés jogszabályba [Kjt. 20. § (2) bekezdés a) pontjába] ütközése) a feleket figyelmeztette, eleget téve a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségnek is. Ennek eredményeként a felperes a keresetét megváltoztatta és az alperest a továbbiakban az érvénytelenség jogkövetkezményeként 6 havi távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni. Emellett további érvénytelenségi okra is hivatkozott (át nem ruházható hatáskörben történt kinevezés), mely a Pp. 235. § (1) bekezdése szerint figyelembe vehető új tény volt.

[11] Helytállóan hivatkozott a felperes a módosított fellebbezésében arra is, hogy a kinevezése  érvénytelen, mert arra jogszabályba ütköző módon került sor, ugyanis a képviselő-testület helyett a polgármester döntött a kinevezéséről. A helyi önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetén a kinevezés jogát csak a képviselő-testület gyakorolhatja, mert a Kjt. 83/A. § (1) bekezdése azt kizárólagos hatáskörként jelöli meg. Erre a jogkörre a Mötv. 42. § 16. pontja vonatkozik és a Kjt. 83/A. § (1) bekezdése az a törvény, mely a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe utalja a kinevezést, ettől eltérően a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezhet, ám a Mötv.-nek ilyen eltérő rendelkezése nincs.

[12] Az adott esetben a felperes kinevezéséről képviselő-testületi döntés nem volt, arról egyszemélyben a polgármester határozott. A felperes kinevezése tehát a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 27. § (1) bekezdése alapján ezen okból is jogszabályba ütköző, ezért érvénytelen (semmis) volt.

[13] Érvénytelenség esetén a munkáltatónak intézkednie kell az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és a Kjt. 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 29. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően. Miután a felperes a Kjt. 20. § (2) bekezdés a) pontjában előírt büntetlen előéletet a Kjt. 20. § (4) bekezdése szerint nem igazolta, a Kjt. 20/A. § (1) bekezdése alapján a pályázati feltételeknek nem felelt meg, emellett a kinevezéséről nem a képviselő-testület döntött a Kjt. 83/A. § (1) bekezdése és a Mötv. 42. § 16. pontja szem előtt tartásával, így a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és a Kjt. 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 27. § (1) bekezdése értelmében a Kjt. 21. § (1) bekezdése szerinti kinevezése jogszabályba ütközött, ezáltal a kinevezés elfogadásával létrejött közalkalmazotti jogviszonya érvénytelen (semmis) megállapodáson alapult. Ennélfogva a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és a Kjt. 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 29. § (1) bekezdésének megfelelően az érvénytelen megállapodással létrejött közalkalmazotti jogviszonyt az alperes köteles volt haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha a felek az érvénytelenség okát nem hárították el. A felperes a pályázatában írásban tett, majd meghallgatásakor a szóbeli vállalása ellenére nem szerezte be az erkölcsi bizonyítványt, noha erre majdnem 2 hónap állt a rendelkezésére. Miután a Kjt. 20. § (4) bekezdése alapján a pályázati feltételeket a felperesnek kellett igazolnia, nincs jelentősége annak, hogy az alperes felhívta-e vagy sem az erkölcsi bizonyítvány csatolására. E szempontból a Kjt. 20. § (6) bekezdése nem volt irányadó, mert az nem a közalkalmazotti jogviszony létesítésekori, hanem a jogviszony fennállta alatt a munkáltató ellenőrzési jogkörét rögzíti a büntetlen előélet kapcsán. Ennélfogva az alperes helytállóan intézkedett a Kjt. 2. § (3) bekezdése és a Kjt. 3. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 29. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetéséről, mivel a felperes az érvénytelenség okát nem hárította el.

[14] Az alperesnek azonban a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és a Kjt. 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 29. § (2) bekezdése szerint a felmentés esetén járó juttatásokat kellett volna megfizetnie a felperes részére a Kjt. 33. § (1) bekezdésének megfelelően, mert munkáltatói oldalról felmerült okból állt fenn az érvénytelenség, ugyanis a büntetlen előéletet igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre megsértésével került sor a felperes kinevezésére. A felperes a közalkalmazotti jogviszonya létesítésekor nem rendelkezett a kinevezéséhez szükséges feltételekkel (erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt büntetlen előélet), s ezt utóbb sem pótolta. A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy az adott munkakörben olyan közalkalmazottat foglalkoztasson, aki rendelkezik a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel. Ha ennek hiányában alkalmazza a közalkalmazottat és emiatt válik a jogviszony érvénytelenné, az ennek felszámolásával kapcsolatos juttatásokat köteles megfizetni (EBH2015.M.17.). Ugyanez vonatkozik azon esetre is, amikor a kinevezés a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre megsértésével történt.

[15] A felperes kinevezése szerint a felmentés szempontjából a közalkalmazotti jogviszonyának kezdete 2000. november 6. napja volt, melyet a felperes nem vitatott, elfogadott, így a Kjt. 2. § (3) bekezdésével, 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Kjt. 33. § (1) bekezdése alapján a felperest az érvénytelenség jogkövetkezményeként az Mt. 29. § (2) bekezdésének megfelelően 2 havi távolléti díj illeti meg, míg az ezt meghaladó felperesi igény (további 4 havi távolléti díj) alaptalan volt. Az alperes a felperes távolléti díjának egy havi összegét 154.300,-Ft-ban jelölte meg, amelyet a felperes nem vitatott, így ennek alapulvételével a felperest mindösszesen 308.600,-Ft illeti meg, annak törvényes késedelmi kamataival együtt a Kjt. 2. § (3) bekezdésével, 3. § (1) bekezdésével, valamint az Mt. 31. §-ával alkalmazandó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:48. § (1) bekezdése értelmében.

[16] Mindezek miatt a másodfokú bíróság az eltérő jogi álláspontja eredményeként az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben – a két havi távolléti díjat meghaladó keresetet elutasító rendelkezést érintően –  helybenhagyta.

(Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.205/2016/10. szám)