16/2016. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Föld tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos agrárkamarai állásfoglalásban a döntés indokait részletesen meg kell határozni.[2013. évi CXXII. tv. 18. § (2) bek., (4) bek., 2004. évi CXL. tv. 72. §]

[1] A bíróság a felek előadása, és a csatolt iratok alapján a következő tényállást állapította meg:
[2] Az E. J. és V. T.-né, mint eladók és L. J., mint vevő között 2015. január 19. napján ingatlan adásvételi szerződés jött létre egyrészt a f. hrsz. alatti 5014 m2 beépítetlen területre, másrészt a f. hrsz. alatti 1 ha 6081 m2 területű, 15,12 AK értékű szántó ingatlanra nézve.
[3] A szerződő felek a vételárat az első ingatlan esetében 100.000., míg a másik ingatlan esetében 600.000. Ft. vételárban rögzítették.
[4] A felperes, mint vevő a nyilatkozott a hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában arról, hogy a tulajdonában lévő földek nem haladják meg a 300 ha-t, vagy 6000 AK-át, így a tulajdon szerzése nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, nyilatkozott arról, hogy az ingatlan fekvése szerinti településen ő és a közeli hozzátartozója tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt sem haladja meg az 1000 ha-t, nyilatkozott arról, hogy Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi személy, és hogy a föld használatát másnak nem engedi át, továbbá, hogy vállalja, hogy a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja. Nyilatkozott arról, hogy nincs földhasználattal kapcsolatban jogerősen megállapított díj, vagy egyéb tartozása, illetve nem állapították azt meg 5 éven belül vele szemben, hogy szerzési korlátozás megkerülésére irányuló jogügyletet kötött volna.
[5] Az adásvételi szerződésben a felperesi vevő nyilatkozott arról, hogy elővásárlási jogát a 2013. évi CXXII. törvény 18. § (1) bekezdés d) pontjára alapozza, mint olyan földműves, aki helyben lakónak minősül.
[6] A helyi önkormányzatnál történő kifüggesztés után, 2015. március 27-én ellátott nyilatkozatban B. J. nevű magánszemély adásvételi szerződést elfogadó elővásárlási jognyilatkozatot tett, amelyben nyilatkozott arról, hogy az adásvételi szerződésben rögzített mindkét ingatlanra vonatkozóan elővásárlási jogával él.
[7] Nyilatkozott az elővásárlási joga gyakorlása során arról, hogy a Földforgalmi törvény 5. § 7. pontjában megjelölt földműves, és a Földforgalmi törvény 13. §-a szerint vállalta, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, vállalta, hogy a földszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja.
[8] Nyilatkozott a Földforgalmi törvény 14. §-ában foglaltaknak megfelelően arról, hogy nincs földhasználatért járó ellenszolgáltatás teljesítéséből eredő tartozása, illetve 5 éven belül nem állapították meg, hogy szerzési korlátozás megkerülésére irányuló jogügyletet kötött. Nyilatkozott arról, hogy a megszerezni kívánt ingatlanok tulajdonjogával a tulajdonában lévő termőföld terület nem haladja meg a 300 ha-t, illetve a 6000 AK értéket.
[9] Nyilatkozott arról, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2014. március 20-a óta, mint tenyészet tartóját tartja nyilván, az általa tenyésztésben nyilvántartott szarvasmarhák száma 25 db volt.
[10] Bejelentette, hogy elővásárlási jogát a 2013. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Földforgalmi törvény) 18. § (2) bekezdés a) pontja alapján gyakorolja, és hogy elővásárlási joga gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telepet üzemeltetett.
[11] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal 2015. május 04-én kelt, 572068-4/2015. ügyiratszám alatt állásfoglalást kért a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara Hajdú-Bihar Megyei Szervezetétől (továbbiakban: Agrárkamara).
[12] Ebben tájékoztatta a Kamarát arról, hogy nincs elővásárlási jogot gyakorlóval szemben, vagy a szerződés szerinti vevővel szemben Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdés c) pontja, vagy 23. § (2) bekezdésében rögzített megtagadási ok.
[13] A tájékoztatás szerint B. J. elővásárlási jogosultsága a Földforgalmi törvény 18. § (2) bekezdés a) és (4) bekezdés b) pontja alapján áll fenn, mint állattartó teleppel rendelkező fiatal földműves.
[14] A tájékoztatás tartalmazta, hogy a felperesi vevő a Földforgalmi törvény 18. § (1) bekezdés d) pontja alapján rendelkezik elővásárlási jogosultsággal, mint helyben lakó földműves.
[15] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal által felállított rangsor szerint az első B. J., a második a felperesi vevő volt.
[16] Az Agrárkamara 2015. május 28-án kelt, HB.01-02477-4/2015. iktatószámú iratban akként adta ki az állásfoglalását, hogy B. J. vonatkozásában támogatja, míg a felperes vonatkozásában nem támogatja a föld tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződés jóváhagyását.
[17] A felperes a döntéssel szemben kifogással élt az alpereshez.
[18] A kifogásban 3 körülményre hivatkozott, egyrészt, hogy B. J. 2015. január 19-ei szerződéskötés előtt nem lakott egy évig a településen, csak 2014. június hónapban jelentkezett be állandó lakosként F.-re.
[19] Másrészt a kifogásban hivatkozott arra, hogy 2015. február 20-án vették fel B. J. földműves nyilvántartásba, vagyis a szerződés megkötésekor még nem volt földműves.
[20] Harmadrészt hivatkozott arra, hogy ő maga születésétől kezdve f.-i lakos, és 1997. óta állattartó telepet üzemeltet.

[21] Előadta, hogy a belterületi hrsz. alatti lakásáról a 321 db juhot és 4 db szarvasmarhát nem tudja legelőre hajtani a két ingatlan nélkül.
[22] F. Község Önkormányzata képviselő-testülete 2015. június 19-én rendkívüli ülésen hozta meg az 55/2015. (VI.19.) KT. számú határozatát, amelyben a felperes kifogását elutasította.
[23] A képviselő-testületi döntésen külön indokolási részt nem tartalmaz, mindössze azt rögzíti, hogy a Földforgalmi törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (továbbiakban: Fétv.) 103/A. § (2) bekezdése értelmében került elutasításra a döntés.
[24] A felperes kereseti kérelmében ennek az önkormányzati határozatnak a bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, és tárgyaláson pontosított kereseti kérelmében annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[25] A bíróság álláspontja szerint a felperesi kereseti kérelem megalapozott az alábbiak miatt:
[26] A Földforgalmi törvény 68. § (5) bekezdése második mondata szerint, - az Alkotmánybíróság 17/2015. (VI.05.) AB határozata Magyar Közlönyben történő közzététele időpontjáig - nem volt jogorvoslatnak helye a kifogás tárgyában hozott települési önkormányzat képviselő-testületi döntésével szemben, a 17/2015. (VI.05.) AB határozat rendelkező része azonban annak 3. pontjában megállapította, hogy a Földforgalmi törvény 68. § (5) bekezdése második mondata         Alaptörvény-ellenes, és azt megsemmisítette.
[27] Figyelemmel arra, hogy az alperes kifogás tárgyában hozott határozata az Alkotmánybírósági döntést követően született meg, maga az önkormányzati döntés is tartalmazza a bírósági jogorvoslat lehetőségét.
[28] A kifogás tárgyában hozott önkormányzati döntéssel szembeni bírósági jogorvoslat a jogalkotó nem engedi meg a döntés megváltoztatását, azaz a bíróság jogszabálysértés esetén kizárólag a határozat hatályon kívül helyezéséről és szükség esetén új eljárásra kötelezésről dönthet.
[29] Tényként állapítható meg, hogy az alperes a kifogással érintett Agrárkamarai állásfoglalást úgy bírálta el, hogy az állásfoglalás semmilyen indokolást nem tartalmazott.
[30] Semmilyen, állásfoglalásból kiderülő adat nem merült fel arra nézve, hogy miért nem támogatták a felperest, és ehhez képest miért támogatták az elővásárlási jog gyakorlását bejelentő harmadik személyt.
[31] Ahogy a 17/2015. (VI.05.) AB határozat rendelkező része is írja, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való alapjog érvényesülése csak akkor biztosított, ha a földbizottságok állásfoglalása a törvényben megkövetelt értékelést olyan részletességgel tartalmazza, hogy annak okszerűsége érdemben is elbírálható a hatósági eljárásban, a hatósági döntés ténybeli megalapozottsága és jogszerűsége pedig nem csak formai szempontból, hanem érdemben is felülbírálható a bírósági felülvizsgálat során.
[32] Bár az Agrárkamara szerepét a jóváhagyási folyamatban nem lehet hatósági döntésként értékelni, és éppen ezért a hatósági döntéssel szemben a Ket-ben megfogalmazott alakisági szabályokat maximálisan nem lehet számon kérni, ellenben olyan döntést kell hoznia, amely döntésből ki kell, hogy tűnjön, hogy az állásfoglalás kiadására milyen szempontok, milyen körülmények értékelése eredményeként kerül sor.
[33] Amennyiben pedig a jogalkotó biztosította az állásfoglalással szembeni jogorvoslat lehetőségét a kifogás útján, az önkormányzat képviselő-testületének csak akkor lesz érdemben lehetősége az állásfoglalással szembeni kifogás elbírálására, amennyiben az állásfoglalás megfelelően tartalmazza azokat az indokokat, amelyre a döntése épült.
[34] Az alperesnek észlelnie kellett volna, hogy a perben kifogással érintett kamarai állásfoglalás ezen Alkotmánybírósági döntésben is megfogalmazott kritériumoknak nem felel meg.
[35] Az alperes döntésével szemben azonban már olyan elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a Közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) szabályaiból következnek.
[36] A határozattal szemben támasztott követelményeket a Ket. 72. § (1) bekezdése rögzíti.
[37] A 72. § (1) bekezdés e) pontja szerint a határozat indokolásában szerepeltetnie kell a megállapított tényállást, az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatát hozta, valamint a hatóság hatáskörét és illetékességet megállapító jogszabályra történő utalást.
[38] A felperes részéről felülvizsgálni kért alperesi döntés a Ket-ben rögzített, határozat alakiságával szemben támasztott követelményeknek nem felel meg.
[39] Nem tartalmaz tényállást, és gyakorlatilag semmilyen indokolása nincs, a Fétv. 103/A. §-ára történő utalást leszámítva.
[40] Teljességgel hiányzik az önkormányzati döntésből a felperes részéről kifogásban felhozott körülményekre történő reagálás.
[41] Erre való tekintettel a felperesi kereseti kérelem megalapozottan hivatkozott az alperesi döntés jogszabálysértő voltára, ezért a bíróságnak nem volt más lehetősége, mint az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséről dönteni az alperes új eljárásra kötelezése mellett.

[42] Az alperesnek a megismételt eljárás során olyan döntést kell hoznia, amely megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdésében rögzített követelményeknek.
[43] Az alperesi határozatnak minden, a felperesnek a kamarai állásfoglalással szemben támasztott kifogásban rögzített érvére reagálni kell.
[44] A bíróság indokoltnak tartja megjegyezni, hogy a Földforgalmi törvény és a Fétv-ben rögzített Agrárkamara szerepe a mezőgazdasági földek adásvételéhez és haszonbérbe adásához kapcsolódóan alapvetően azért került a jogalkotó részéről a törvénybe beépítésre, hogy legyen a szerződési folyamatban egy, a helyi gazdák érdekeit képviselő sajátságos köztestület, amely a helyi érdekeket védi a földforgalomban.
[45] A jogalkotó azért is telepítette a helyi önkormányzathoz a helyi Földbizottság döntésével szembeni jogorvoslat elbírálásának a lehetőségét, mert az egy helyi közösség önkormányzati              képviselő-testületének személyes benyomása, tudása, közvetlen információja kell, hogy legyen a helyi földforgalomban vételi szándékot kifejezni szándékozó magánszemélyekre vonatkozóan, azaz arról, hogy a Földforgalmi törvény 24. §-ában rögzített követelmények teljesülhetnek-e, vagy sem.
[46] A bíróság a kereseti kérelem többi elemével azért nem foglalkozott, mert az alperesi döntés az indokolási kötelezettség megsértése miatt hatályon kívül helyezésre került.
[47] A megismételt eljárásban azonban az alperesnek döntésénél figyelembe kell azt venni, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv helyesen csak a fülöpi 428. hrsz-ú ingatlanra nézve kért állásfoglalást – ehhez képest az ezt követően keletkezett iratokból nem egyértelmű, hogy az Agrárkamara mindkét, az adásvételi szerződésben szereplő ingatlan esetében adott-e állásfoglalást, és ehhez képest az alperes mely ingatlant/ingatlanokat érintően hozott döntést.
[48] A bíróság a fentiek alapján a keresetet alaposnak találván a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

(Debrecen KMB, 9.K.27.467/2015)