17/2016. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az ingók gazdasági tevékenység keretében történő értékesítésére vonatkozó szigorúbb adózási szabály csak a módosítás hatályba lépése után kifejtett magatartásokra vonatkozik, ez irányadó a büntetőjogi következményekre nézve is [Btk. 396. §; Szja.tv. 58. § (1) – (8) bek.; 2/2016. (II. 8.) AB határozat].

[1] A járásbíróság a 2014. december 3. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki
[2] – folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) és (3) bek. a) pont] és
[3] – folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).
[4] Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melyet  börtönben rendelt végrehajtani.
[5] A vádlottat 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
[6] Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
[7] Az ügy másodfokra érkezését követően a törvényszék az ügyet tárgyalásra tűzte és 2015. május 15. napján az ügyben tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson az eljárást felfüggesztette és alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a Kúria 3/2013. Közigazgatási és Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenességének megállapítása végett, ugyanis az elsőfokú ítélet lényegében ezen alapult. Az elsőfokú ítéletet megalapozó igazságügyi könyvszakértői vélemény – fenti jogegységi határozat alapján – az önálló tevékenységből származó jövedelem adószabályai alapján állapított meg a vádlott terhére ÁFA, SZJA., EHD adónemekre összesen 29 556 000 forint adóhiányt.
[8] A törvényszék indítványának eredményeképpen az Alkotmánybíróság 2016. február 2-i keltezéssel meghozta a III/1637/29/2015. számú határozatát, amellyel megállapította az 1995. évi CXVII. tv. szabályainak a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző [az Szja.tv. 58. §-ának (8) bekezdése 2012. január 1-jén lépett hatályba] – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló – 3/2013. Közigazgatási–Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság elrendelte ezen Közigazgatási–Munkaügyi Jogegységi Határozat alkalmazásával lefolytatott és jogerősen befejezett büntetőeljárások felülvizsgálatát.
[9] A jogegységi határozat meghozatalát követően a törvényszék elrendelte az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítését. Ennek eredményeképpen az igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértői vélemény kiegészítést nyújtott be.
[10] A főügyészség végindítványában indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék változtassa meg, a vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében mondja ki, amely a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősül, továbbá állapítsa meg a vádlott bűnösségét 2 rb. magánokirat felhasználás vétségében, amely a Btk. 345. §-ába ütközik és aszerint minősül.
[11] Indítványozta, hogy a törvényszék a vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítse.
[12] Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának módosítását a másodfokú eljárásban benyújtott szakértői vélemény kiegészítése alapján.
[13] A védő a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Indítványozta, hogy a törvényszék az alkotmánybírósági határozat figyelembevételével járjon el.
[14] A minősítés megváltoztatásáért és az enyhítésért bejelentett fellebbezések és indítványok megalapozottak voltak.
[15] A törvényszék a felülbírálat eredményeképpen megállapította azt, hogy a járásbíróság a büntetőeljárás lefolytatása során az eljárási szabályokat megtartotta. A rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat mérlegelési jogkörébe vonta.
[16] Mindezek alapján helytállóan állapította meg azt, hogy a vádlott a védekezésével ellentétben adómegkerülő magatartást tanúsított, amikor az általa összegyűjtött fémhulladékot oly módon értékesítette, hogy arra tíz magánszemélyt használt fel abból a célból, hogy saját adóbevallási és befizetési kötelezettségét megkerülje.
[17] Az alkotmánybírósági eljárás eredményeképpen a törvényszék ismételt szakértői vizsgálatot rendelt el, a szakértői vizsgálat eredményét pedig elfogadta.
[18] Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság által megállapított tényállást a 2016. március 29-én kihirdetett ítéletében a következőkkel módosította:
[19] A vádlottnak az általa saját, illetve más magánszemélyek nevében 2008. és 2011. év között az 1995. évi CXVII. (Szja) tv. 58. § (1)–(7) bekezdés – az ingóvagyontárgy átruházásából származó jövedelem szabályai – alapján az alábbi személyi jövedelem adófizetési kötelezettségei keletkezett:
[20] 2008-ban 324 538 forint, 2009-ben 175 000 forint,
[21] 2010-ben 1 081 624 forint,
[22] 2011. évben 1 344 450 forint. Ez összesen 2 925 717 forint, amelyből a rá érvényes 182 000 forintos SZJA kedvezmény levonását követően 2 743 717 forintot kellett volna megfizetnie. ÁFA és EHO adónemben, a vádlottat fizetési kötelezettség nem terhelte.
[23] A továbbiakban a törvényszék a Be. 252. § (1) bekezdése alapján az így módosított tényállást bírálta felül, amelyről megállapította, hogy a módosítást követően a Be. 351. § (2) bekezdésében leírt egyetlen megalapozatlansági hibában sem szenved.
[24] Az elsőfokú bíróság megfelelő következtetést vont le a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítésének megállapítása során a törvényszék a már módosított összegeket vette figyelembe, ezért kimondta a vádlott bűnösségét 1 rb. a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében, továbbá 2 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétségében, amely a Be. 345. §-ába ütközik és aszerint is minősül.
[25] A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság jórészt helyesen tárta fel. Az enyhítő körülményként értékelt beismerő vallomásról a törvényszék megállapította, hogy az rendkívül csekély súlyban vehető figyelembe.
[26] Az alkalmazandó joghátrány megállapítása során elsősorban azt a tényt kellett szem előtt tartani, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 29 556 000 forint elkövetési értékhez mérten a vádlottat terhelő adóhiány összege jelentősen módosult, mivel az 2 743 071 forint. Ez jelentősen csökkentette az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát, ugyanakkor azonban továbbra sem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vádlott büntetett előéletű, cselekményét 4 éven át nyúló időintervallumban, kitartó elkövetési szándékkal valósította meg, amelynek véghezvitelébe számos más magánszemélyt is bevont.
[27] Mindezek alapján a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez okvetlenül szükséges a szabadságvesztés alkalmazása. Azt a tényt, hogy a cselekmény tárgyi súlya lényegesen csekélyebb lett az elsőfokú elbíráláshoz mérten, a halmazati büntetés időtartamába és a felfüggesztés méltányosságának alkalmazásában kellett a törvényszéknek megjelenítenie.
[28] A törvényszék az irányadó büntetési keretek között a vádlottal szemben 1 éves börtönbüntetést szabott ki, amelynek végrehajtását – figyelemmel a felmerült enyhítő körülményekre és a cselekmény tárgyi súlyára, valamint a jelentős időmúlásra – a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján felfüggesztette. A próbaidő tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között 2 évben határozta meg.
[29] Kimondta, hogy a szabadságvesztést a végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani és a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. A felfüggesztésével összefüggésben értelemszerűen mellőzte a közügyektől eltiltás alkalmazását.
(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 50/2016.)