8/2016. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az 1978. évi IV. törvényben meghatározott hitelsértés vétségét megvalósító magatartás esetén a Btk. 2. §-a alkalmazása körében vizsgálandó, hogy a magatartás nem értékelhető-e a Btk.-ban szabályozott tartozás fedezete elvonásaként [Btk. 2. §; 1978. évi IV. tv. 330. §; Btk. 405. §].

[1] A kerületi bíróság a 2013. szeptember 26. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét megállapította 1 rb. a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségében, ezért 1 év időtartamra próbára bocsátotta, míg 1 rb. a Btk. 380. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, az 1 rb. a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt vele szemben indult büntetőeljárást megszüntette.
[2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére hitelsértés vétségében bűnösség megállapítása, továbbá súlyosításért intézkedés helyett – halmazati büntetésként – közérdekű munka büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] A törvényszék a 2014. október 6. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítélet megváltoztatta, a terheltet bűnösnek mondott ki az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségében is, a másik cselekményt pedig az 1978. évi IV. tv. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének minősítette és a próbára bocsátás tartamát 2 évre felemelte.
[4] Az indokolásban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta az elbíráláskori Btk.-t az elkövetéskori helyett, továbbá tévedett, amikor a tényállás 2. pontjával kapcsolatban nem állapított meg bűnösséget. E körben rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a vád tárgyává tett hitelsértés vétsége vonatkozásában nem hozott a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezést, ugyanis az elbíráláskor hatályos Btk. 405. § (1) bekezdése „Tartozás fedezetének elvonása” címen az adott bűncselekményt büntetni rendeli, az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségével azonos büntetési tétellel egyezően.
[5] Tekintettel arra, hogy a tényállás 2. pontjában az elsőfokú bíróság által megalapozottan megállapított tényállás alapján megállapítást nyert, hogy az U. L. H. Zrt. hitelező elől a vádlott a tényállásban írt magatartásával a hitel fedezetét elvonta, és ezzel a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését meghiúsította, megvalósította az 1978. évi IV. tv. 330. §-ába ütköző, aszerint minősülő hitelsértés vétségét, amely bűncselekmény elkövetésében a másodfokú bíróság a Be. 330. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 2. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre - a vádlott bűnösségét megállapította.
(Fővárosi Törvényszék 31. Bf. XIX. 14.227/2013.)