1/2018. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Amennyiben a felperes alperes által rendszeresített formanyomtatványon megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet nem terjeszt elő, úgy a más eljárásban hozott szakvélemény alapján (általában) nincs lehetőség a 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) szerinti eljárás lefolytatásával a megváltozott munkaképességű személyek ellátása körében határozatot hozni.
[2011. évi CXCI. tv. 19. §, 14. §]

Tényállás

[1] A felperes 2011. december 31. napján III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, mely ellátás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra.
[2] A felperes 2016. június 15. napján alpereshez érkezett kérelme alapján a Z. Megyei Kormányhivatal a 2016. június 27. napján kelt  hatósági bizonyítványt állított ki a felperes részére, amelyben a felperes egészségi állapotának mértékét 30%-osnak véleményezte 2015. december 13. napjától azzal, hogy állapota alapján D minősítési kategóriába tartozik. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. augusztus 31. napján kelt határozatával a hatósági bizonyítványt megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 2016. június 13. napjától véleményezhetően 29%-os mértékű, mely állapota alapján E minősítési kategóriába tartozik.
[3] A Z. Megyei Kormányhivatal a 2016. szeptember 8. napján kelt határozatát, amelyben a felperes részére 2016. szeptember 9. napjától havi 93.745 forint összegű rokkantsági ellátást állapított meg annak figyelembevételével, hogy a felperes egészségi állapot mértéke 29% és E minősítési kategóriába tartozik, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. október 20. napján kelt határozatával megsemmisítette. A határozatban rögzítette, hogy az elsőfokú döntés saját hatáskörben történő módosítása okafogyottá vált, mivel adminisztrációs hiba folytán késedelmesen jutott a hivatal tudomására, hogy felperes az elsőfokú hatóság 2016. június 27. napján kelt  határozatát megfellebbezte, amelyet a másodfokú hatóság a 2016. október 20. napján kelt határozatával megváltoztatott és a felperes részére 2016. június 28. napjától 93.745 forint rokkantsági ellátást állapított meg.
[4] Az alperes a 2016. június 27. napján kelt  határozatával 2016. június 28. napjától rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére havi 87.050 forint összegben azzal, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 30%-os, mely állapot alapján D minősítési kategóriába tartozik.
[5] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére rokkantsági ellátást állapított meg a 2012. január 1.napjától folyósított rokkantsági ellátás egyidejű megszüntetésével. Az ellátás folyósításának kezdetét 2016. június 28. napjában, míg összegét 93.745 forintban állapította meg azzal, hogy felperes egészségi állapotának mértéke 29%-os, mely állapot alapján E minősítési csoportba tartozik 2016. június 13. napjától véleményezhetően.
[6] A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 19. § (1) bekezdés e) pontja, 33/A. § (1-2) bekezdése, 12. § (1) bekezdés c ) pontja és 33. § (7) bekezdése rendelkezéseire alapították.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A felperes kereseti kérelmében kérte a másodfokú határozat felülvizsgálatát azzal, hogy az elsőfokú hatóság „a 2016-tól hatályos jogszabályok figyelembevételével állapítsa meg a rokkantsági ellátása összegét.” A felperes kérte a másik másodfokú határozat felülvizsgálatát is, hivatkozva arra, hogy korábban már végleges állapotú rokkantsági nyugdíjas volt, de a közgyógy ellátásra jogosító igazolvány meghosszabbításához kérnie kellett a komplex minősítés elvégzését. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek az Mmtv. 19. § (1a) bekezdés sérelmével jártak el, amelyet az Mmtv. 14. § (4) bekezdése helyett alkalmaztak. A felperes érvelése szerint nem az állapotának a felülvizsgálata történt. A felperes kérte „2015. december 13.-2016. június 12., illetve 2016. június 13-tól esedékes rokkantsági ellátása összegét”, továbbá, hogy az elsőfokú hatóság kötelezését a „2016. május 1-től hatályos jogszabályok figyelembevételével” megállapítani a rokkantsági ellátása összegét.
[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte elsődlegesen arra figyelemmel, hogy a felperes a másodfokú határozatok felülvizsgálatát kérte a Pp. 341. §-ába ütközően, másodlagosan hivatkozott arra, hogy a társadalombiztosítási eljárások nem új igénybejelentés nyomán indultak, hanem a 2011. december 31. napján már folyósított ellátás felülvizsgálatát végezte el az alperes, továbbá a felperes a felülvizsgálat során készült komplex minősítés (szakvélemény) eredményéről hatósági bizonyítvány kiállítását kezdeményezte. A hatósági bizonyítvány a határozattal esik egy megítélés alá, elválaszthatatlan a rokkantsági ellátásra jogosult felülvizsgálatára irányuló eljárástól, így nem minősült új igénybejelentésnek. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpont, 12. § (1) bekezdés d) pont, 33. § (7) bekezdés, 33/A. § (1) bekezdés a) pont, 33/A. § (2) bekezdés c) pont rendelkezései alapján jogszerűen állapította meg a felperes részére járó ellátás összegét.

Az elsőfokú ítélet

[9] A bíróság a felperes keresetét elutasította.
[10] A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 3. § (1) bekezdése, (2) bekezdés d) pontja, 12. § (1) bekezdés d) pontja, 33/A. § (1) bekezdése, 14. § (1), (1a) és (4) bekezdések, továbbá a 15. § (1) bekezdése és a 26/A. §-a rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a felperes 2016. május 12. napján benyújtott kérelme egyértelműen egészségi állapotának felülvizsgálatára irányult, így az eljárás felperesi kérelem alapján indult meg. Az eljárás megindításakor a felperes a hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelme előterjesztésekor már az Mmtv. 33. § (1) bekezdése szerinti továbbfolyósított ellátásban részesült. A felperes kérelme elbírálásakor már nem rokkantsági nyugdíjban, hanem az átalakított ellátásban részesült. A bíróság álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályhelyekből levezethetően a másodfokú társadalombiztosítási szerv jogszerűen állapította meg a felperesnek járó rokkantsági ellátás összegét.
[11] A bíróság megállapította, hogy a felperes által vitatott határozat elleni fellebbezés adminisztrációs hiba folytán már az elsőfokú határozat meghozatalát követően került elbírálásra, ezért a másodfokú társadalombiztosítási szerv jogszerűen döntött az elsőfokú határozat megsemmisítéséről.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek, a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az ellátása összegének az Mmtv. 14. § (4) bekezdésében  és 19. § (2a) bekezdésében foglaltaknak megfelelő megállapítását kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése és az Mmtv. 19. §-a bíróság általi megsértését állítva.
[13] A felperes álláspontja szerint a megváltoztató határozat jogszerűtlen, mivel 2011. december 31-ével lezárult a felülvizsgálata, az akkori állapota szerint mentesítették az újabb felülvizsgálat alól, így a munkaviszonyból származó jövedelmére tekintettel kellett volna az infláció mértékével is számolva az Mmtv. 14. § (1) bekezdése szerint rokkantsági ellátása összegét megállapítani.
[14] A felperes érvelése szerint a bíróság az előzményeket, mely szerint már az 1990. július 9. napján kelt orvosi bizottsági szakvélemény (mozgásszervi fogyatékosság miatt 67%-os munkaképesség-csökkenés), az 1994. augusztus 16-án kelt rokkantsági nyugdíj megállapító határozat, majd a 2013. december 2. napján kelt (fogyatékossági támogatás tárgyában készült) orvosi bizottsági szakvélemény szerint állapota végleges, újabb felülvizsgálata nem szükséges, figyelmen kívül hagyta, így hiányos tényállás alapján hozta meg a határozatát.
[15] A felperes a komplex minősítés elvégzését a közgyógyellátásra jogosító igazolvány meghosszabbításához szükséges hatósági bizonyítvány kiadása miatt kérte. A felperesi kérelem nem volt értelmezhető az Mmtv. 14. § (1a) bekezdése, valamint 19. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatnak. Az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás téves.
[16] A felperesre a társadalombiztosítási szervek soros felülvizsgálati kötelezettséget nem írtak elő.
[17] A felperes részletezte az első-, másodfokú határozatok tartalmát, továbbá a jogerős ítélet megállapításait.
[18] A felperes sérelmezte, hogy a társadalombiztosítási szervek nem indokolták meg határozataikban, hogy miért nem a korábban figyelembe vett jövedelmei alapján állapították meg az ellátása összegét az Mmtv. 19. § (2a) bekezdés alapján.
[19] A felperes érvelése szerint a bíróság megállapításai az átalakított, továbbfolyósított ellátással, illetve a rokkantsági nyugdíj, mint ellátási formával kapcsolatosan „hibásak”, mivel a felperesnek, mint a nyugdíjkorhatárt elért rokkantsági nyugdíjban részesülő személynek folyósították tovább a rokkantsági nyugdíját rokkantsági ellátásként, mely ellátás összege (a nyugdíjemelés mértékével emelten) a rokkantsági nyugdíj összegével egyezett meg.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[22] A felperes állította, hogy a bíróság az előzményi adatok – mely szerint a felperes állapota végleges volt, abban felülvizsgálat nem volt szükséges – figyelembe vétele nélkül, hiányos tényállás alapján hozta meg határozatát. A felperes felülvizsgálatára nem soros felülvizsgálat keretében került sor, hanem a közgyógyellátási igazolvány meghosszabbítása érdekében kiállítandó hatósági bizonyítványhoz volt szükséges. A felperes kereseti kérelmében – tartalmában – az Mmtv. 19. §-a rendelkezéseinek közigazgatási szervek általi megsértését állította.
[23] A felperes hivatkozott arra, hogy rokkantsági nyugdíja nem az Mmtv. 33. § (1) bekezdése, hanem a 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján került továbbfolyósításra rokkantsági ellátásként.
[24] A peradatok szerint a felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült azzal, hogy állapotában felülvizsgálat nem szükséges. Az Mmtv. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperes rokkantsági nyugdíja rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra 2012. január 1. napjától.
[25] A felperes 2016. május 12. napján nyújtott be kérelmet az alpereshez „a komplex minősítés eredményéről szóló hatósági bizonyítvány kiadásához” elnevezésű nyomtatvány kitöltésével. Az alperes a felperest kizárólag a hatósági bizonyítvány kiállítása iránt benyújtott kérelmével kapcsolatban indult hatósági eljárásról értesítette, mely eljárás eredményeképp került kiadásra (2016. június 27. napján kelt elsőfokú, illetve a 2016. augusztus 31. napján kelt és az elsőfokú hatósági bizonyítványt megváltoztató másodfokú) hatósági határozat. A hatósági bizonyítvány (határozat) ellen a felperes a bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így az jogerőssé vált.
[26] Az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján a rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapított körülményekre vonatkozóan felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) végez
a) az ellátást megállapító döntésben meghatározott időpontban,
b) az ellátott kérelmére,
c) a rehabilitációs ellátásban részesülő egészségi állapotában történt, a rehabilitációt lehetetlenné tevő tartós rosszabbodás vagy legalább 60 napi egybefüggő keresőképtelen állapot esetén,
d) olyan tényről vagy körülményről történő tudomásszerzés esetén, amely valószínűsíti, hogy a korábbi komplex minősítés során megállapított körülmény nem áll fent (rendkívüli felülvizsgálat), vagy
e) célzott vizsgálatok elrendelése esetén.
[27] A felperes esetében a 19. §-ban rögzített és a felülvizsgálatot megalapozó feltételek egyike sem állt fenn, mivel a felperes kérelmet a felülvizsgálat iránt nem nyújtott be (b) pont), állapotában felülvizsgálat nem volt szükséges a rokkantsági nyugdíjat megállapító határozatok szerint (a) pont), a felperes nem rehabilitációs, hanem rokkantsági ellátásban részesült (c pont), nem merült fel olyan tény vagy körülmény, amely a rendkívüli felülvizsgálatot megalapozta volna (d pont) és ilyenre az alperes sem hivatkozott, továbbá a célzott vizsgálat elrendelésére sem került sor (e pont).
[28] A felperes 1953. november 3-án született, így már 2012. január 1. napján (rokkantsági nyugdíja rokkantsági ellátássá alakulása időpontjában) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (63 év) 5 éven belül betöltő személynek minősült.
[29] Az Mmtv. 14. § (1) bekezdése alapján a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait a rehabilitációs hatóságnál az erre rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon lehet kérelmezni. Az ellátásra való jogosultságot megállapító, vagy az egészségi állapotra tekintettel hozott elutasító döntés jogerőre emelkedését követő 12 hónapon belül előterjesztett újabb kérelmet csak akkor kell elbírálni, ha a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció alapján megállapítható, hogy a kérelmező egészségi állapotában a korábbi döntésben még figyelembe nem vett tartós változás következett be.
[30] A felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása megállapításához vagy (állapotrosszabbodás miatti) megváltoztatásához kérelmet sem az alperesnél rendszeresített formanyomtatványon sem egyéb módon nem nyújtott be. A munkaügyi bíróság nem észlelte – téves jogi álláspontja folytán –, hogy az alperes jogszabályi feltételek (Mmtv. 14. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése) hiányában hozott határozatot a felperes rokkantsági ellátása körében.
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet, valamint a közigazgatási szervek határozatait hatályon kívül helyezte (Pp. 275. § (4) bekezdés).  (Kúria, Mfv.10.417/2017.)