15/2017. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. A polgármester megbízatása egy választással létrejövő sajátos közszolgálati jogviszony, amely minden egyes választást követően új megbízást és ebből következően új sajátos közszolgálati jogviszonyt hoz létre. A törvény alapján önálló és határozott időre létrejött jogviszonyok akkor sem minősíthetők „folyamatosnak”, ha a foglalkoztató önkormányzat az egyes ciklusok lejártával nem ad ki munkáltatói igazolást és elszámolást. Az ekként egymástól független jogviszonyok alapján keletkezett igények elévülését pedig külön kellett vizsgálni.

II. A Pttv. 2012. március 1-től hatályos 13.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 192.§ (6) bekezdése az elévülési időn túli igényérvényesítést akkor teszi lehetővé, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni (az elévülés nyugvása). Ha az egymást követően határozott időre újra megválasztott polgármester az egyes ciklusok lejártával a jogviszonyából eredő igényei – mint a szabadságmegváltás – érvényesítésétől nem volt elzárva, saját döntése alapján nem kérte a neki járó juttatást, önmagában az egyes ciklusok lejártával a munkáltatói elszámolások, igazolások hiánya miatt az elévülés nyugvására nem hivatkozhat.
 [1994. évi LXIV. törvény 2. § (1) bekezdés a) pont]

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás

[1] A felperes négy cikluson keresztül, 1998- 2014-ig Gy. község polgármestere volt. Polgármesteri tisztsége véglegesen a 2014. október 12-ei önkormányzati választás alapján szűnt meg. A 2014. október 12-én kiállított elszámoló lap szerint a felperest 153 nap ki nem vett szabadság tekintetében illette meg a szabadságmegváltás. A 2010 és 2014 közötti ciklusban a felperes a jogszabályok alapján 156 nap szabadságra volt jogosult, amelyből 109 napot vett igénybe. Az alperes 2014. november 10-én 613.636 forint, illetve 245.455 forint, mindösszesen 859.091 forint szabadságmegváltást fizetett meg a felperes részére.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[2] A felperes a 2014. december 23-án előterjesztett keresetében 2.884.091 forint szabadságmegváltás és ezen összeg késedelmi kamatai, valamint az igazolások kiadására kérte kötelezni az alperest. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes 141 napnak megfelelő szabadságmegváltást nem fizetett ki a részére.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a 2010. évi választást megelőző ciklusok vonatkozásában a szabadságigény a 3 éves elévülési időn belül lett volna érvényesíthető. A 2010. október 3-ai választással a felperes korábbi polgármesteri jogviszonya megszűnt, így a megelőző időszakra vonatkozó szabadságmegváltás iránti igényének elévülése ezen időponttól vette kezdetét.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 102.294 forint szabadságmegváltás és ezen összeg kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Pttv.) 2.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a polgármester megválasztása minden újraválasztás esetén új polgármesteri jogviszonyt keletkeztet ezért az egyes ciklusok tekintetében a szabadságmegváltás iránti igények elévülését külön-külön kellett vizsgálni. A perbeli esetben a felperes a 2006 és 2010 közötti ciklusra vonatkozó szabadságmegváltási igényét – minthogy ezen foglalkoztatási jogviszonya 2010. október 3-án megszűnt – 2013. október 3-ig érvényesíthette volna.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperes elévülés nyugvására vonatkozó érvelését. Megállapította, hogy azon hivatkozása, mely szerint a jogviszony fennállása alatt nem kívánt a munkáltatójával szemben fellépni, nem minősül menthető oknak. Mindezekre figyelemmel a felperes 2010. október 3-a előtti időszakra vonatkozó szabadságmegváltás iránti igénye elévült.
[6] A felperes által nem vitatott alperesi kimutatások szerint a 2010 és 2014 közötti ciklus alatt a felperes összesen 47 nap szabadságot nem vett igénybe, amelynek megváltási összege 961.385 forint volt. Miután az alperes a jogviszony megszűnésekor összesen 859.091 forint szabadságmegváltást fizetett, az elsőfokú bíróság a marasztalás összegét 102.294 forintban állapította meg, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a marasztalás tőke összegét 2.884.091 forintra felemelte. A keresetet ezt meghaladóan elutasító rendelkezést mellőzte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes szabadságmegváltás iránti igénye a 2010. évet megelőző ciklusok tekintetében elévült. Egyetértett a közigazgatási és munkaügyi bíróság azon megállapításával, hogy a Pttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint a polgármester tisztsége az új polgármester megválasztásával megszűnik. A törvényszék ugyanakkor megállapította, hogy ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy különbség lenne abból következően, hogy a következő polgármester személyében történik-e változás. A perbeli esetben azonban a munkáltató a polgármesteri jogviszonyt folyamatosnak tekintve nem tette meg a jogviszony teljes körű lezárásához szükséges intézkedéseket, így nem állította ki a felperes részére az igazolásokat és nem váltotta meg a felperes szabadságát sem. Mindezekből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes helytállóan hivatkozott az elévülési idő nyugvására, amely a jogviszony utolsó megszűnéséig, azaz utolsó polgármesteri ciklusa végéig fennállt, ezért igénye nem évült el. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes szabadságmegváltás iránti igényét az elévülési időn belül érvényesítette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének „hatályában történő fenntartását”, továbbá a felperes felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes – a megelőző eljárás során becsatolt kormánymegbízotti tájékoztatása alapján – arra hivatkozott, hogy a 2010. évi önkormányzati választást megelőző ciklusok vonatkozásában a felperes az igényét a 2011.évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 192. § (1) bekezdése alapján 3 éven belül érvényesíthette volna, igénye a 2010. évet megelőző időszakra 2013. október 3-án elévült.
[9] A másodfokú eljárás során a Pp. 249. § (2) bekezdés keretei között becsatolt szabadságengedély lapok értékelhető adatot nem tartalmaztak, az alperestől bekért iratokból pedig az volt megállapítható, hogy míg 2010. február 2-án az előző évekről 156 nap ki nem vett szabadságot tartottak nyilván a felperes részére, 2010. október 22-én azonban már egy napot sem, holott nem volt nyoma annak, hogy e szabadság a felperes részére kiadásra került. A szabadságnyilvántartó lapok valódiságát a felperes nem vitatta, ezért az abban foglalt adatok a Pp. 396. §-a alapján alkalmazandó Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ellenkező bizonyításig bizonyítékul szolgáltak.
[10] Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság ítéletében tévesen állapította meg a korábbi ciklusokra járó szabadság esetében az elévülési idő nyugvását. Ez az indokolás ellentétes a másodfokú ítélet azon megállapításával, mely szerint a Pttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint a polgármesteri tisztség az új polgármester megválasztásával megszűnik. A jogviszony megszűnése és az elévülési idő kezdete objektív időpontok, amelyek nem függhetnek attól, hogy az alperes nem tett eleget a jogviszony lezárása és létesítése kapcsán jogszabályon alapuló kötelezettségeinek. A jogviszony a jogszabály erejénél fogva szűnik meg, ezáltal elkezdődik az elévülési idő és az alperes esetleges intézkedései vagy azok elmulasztása nem eredményezhetik a jogviszony folyamatosságát. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes mint polgármester maga irányította a polgármesteri hivatal szakmai munkáját, így saját esetleges mulasztására előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat.
[11] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a kormányhivatal által kibocsátott iránymutatás semmi jogi kötőerővel nem bír, az a bíróságokat nem köti. Az alperes által hivatkozott szabadságengedély lapok nem tartalmaztak releváns, értékelhető adatokat, hiszen abból nem derült ki, hogy a korábban nyilvántartott 156 nap szabadsága kiadásra vagy megváltásra került-e. Mindezekből következően irreleváns a Pp. 196. § (1) bekezdés d) és 197. § (1) bekezdésére történt hivatkozás is. A felperes álláspontja szerint az alperes a felülvizsgálati kérelmével a Pp. 206. § (1) bekezdését támadja, azonban azt külön jogszabálysértésként nem nevesítette.
[12] A felperes álláspontja szerint az alperes helytelenül állítja, hogy az elévülési idő kezdete egy objektív időpontot jelent. A törvényszék a jogerős ítéletében az elévülési idő nyugvását arra alapította, hogy a munkáltató nem tette meg az egyes ciklusok lezárultakor szükséges jogszabályon alapuló intézkedéseket. Először 2014. október 12-én került a felperes olyan helyzetbe, hogy szabadságát igényelhette, a kiadott igazolások hiányában nem volt tudomása igényérvényesítési lehetőségéről sem. E szabadságigények nyilvántartása nem az ő feladata volt, hanem a mindenkori jegyző hatáskörébe tartozott, ezért részéről mulasztás nem állapítható meg.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[13] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
[14] A perbeli jogvitában az eljáró bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az egymást követően, több cikluson keresztül polgármesteri tisztséget ellátó felperest az utolsó ciklusát megelőző ciklusokra vonatkozó szabadságmegváltás megilleti-e akkor, ha a munkáltató az egyes polgármesteri választásokat követően nem adta ki számára a jogviszonya megszüntetése alapján az előírt munkáltatói iratokat és elszámolásokat. Ez a kérdés jogkérdés, ezért az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206.§ (1) bekezdésére nem kellett hivatkoznia.
[15] A Pttv. 1.§ (1) és (2) bekezdés a) pontja szerint a polgármester foglalkoztatási jogviszonya a megválasztással jön létre. Ebből következően a megválasztással határozott időre létrejött  jogviszony akkor is független a korábbiaktól, ha a polgármester személye nem változik. A polgármester megbízatása egy választással létrejövő sajátos közszolgálati jogviszony, amely minden egyes választást követően új megbízást és ebből következően új sajátos közszolgálati jogviszonyt hoz létre. Ezért a felperes 2010. évet megelőző polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyai az új választás napján megszűntek, függetlenül attól a körülménytől, hogy az új polgármester személyében megegyezett a korábbi polgármesterrel. A törvény alapján önálló jogviszonyok akkor sem minősíthetők „folyamatosnak”, ha a foglalkoztató önkormányzat az egyes ciklusok lejártával nem ad ki munkáltatói igazolást és elszámolást. E körben az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló, a másodfokú bíróság jogi következtetése téves. Az ekként egymástól független jogviszonyok alapján keletkezett igények elévülését pedig külön kellett vizsgálni.
[16] A törvényszék a jogerős ítéletében téves jogértelmezéssel hivatkozott arra, hogy az alperes részéről elmulasztott munkáltatói intézkedések – így az egyes jogviszonyok lezárását igazoló iratok kiadása – az elévülés nyugvását eredményezték. A Pttv. 2012. március 1-től hatályos 13. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 192.§ (1) bekezdése szerint a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A Kttv. 192.§ (6) bekezdése – egyezően valamennyi foglalkoztatási jogviszonyt szabályozó törvénnyel – az elévülési időn túli igényérvényesítést akkor teszi lehetővé, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni ( az elévülés nyugvása). A perbeli esetben azonban a felperes az igényérvényesítés lehetőségétől nem volt elzárva, a munkáltató jogviszonyt lezáró intézkedéseinek elmulasztása pedig nem eredményezheti a törvény rendelkezésével ellentétes jogértelmezést. A felperes által nem vitatott jogerős ítéleti megállapítás szerint az elévülés kapcsán maga a felperes hivatkozott arra, hogy a jogviszonya alatt „nem kívánt munkáltatójával szemben igényt érvényesíteni.”. Az igényérvényesítésről a felperes tehát lemondott, ez saját elhatározása volt, ezért az elévülés nyugvásának törvényi követelménye, feltétele – mely szerint az elévülés akkor nyugszik, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni –, nem állt fenn. Minthogy a felperes az igényét a 2010. évet megelőző ciklusra vonatkozóan csak a 2014. december 23-án érkezett keresetében igényelte, ezért az elévült, a bíróság előtt már nem érvényesíthető.
[17] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv.II.10.505/2016.)