28/2017. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Németországban kiállított ideiglenes forgalmi engedély érvénytelenségének megállapítása és a gépjármű hatósági jelzésének a helyszíni ellenőrzésekor történő azonnali elvétele, a gépjármű továbbközlekedésének megakadályozása nem tekinthető jogszerű intézkedésnek, így az emiatt tett panasz elutasítása sem jogszerű.
[1988. évi I. tv. 1. §, 2. § (3) bek., 326/2011. (XII.28.) Korm.r.  47. § (4) bek., 97. § (1) bek., 96. 1 (5) bek., 1994. évi XXXIV: tv. 44. §, 1988. évi I. tv. 1. §, 25/B. §, 3/1980. tv. 1. §,]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2014. június 7. napján Németországban vásárolt egy Renault típusú gépkocsit, amelyet haza kívánt hozni Magyarországra, ezért a személygépkocsira 2014. június 10. napján a magyarországi úti cél megjelölésével ideiglenes rendszámot kért és kapott. Az ideiglenes rendszám öt napra volt érvényes, a 2014. június 14-éig tartó időszakra. Az ideiglenes forgalmi engedélyben géppel nyomtatva feltüntetésre került a gépjármű típusa, a forgalmi rendszáma, az üzembentartó neve és lakcíme, és a jármű azonosításához szükséges alvázszám is. Az okiratot az okmányiroda aláírásával és bélyegzőjével látta el. A felperes miután kézhez vette a gépjármű ideiglenes forgalmi engedélyét, a gépjárművel átlépte a magyar határt, és a  Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Alosztálya vele szemben 2014. június 10. napján rendőri intézkedést alkalmazott. Ennek során a gépjármű hatósági jelzését elvették, és helyszíni bírságot szabtak ki az intézkedő rendőrök. Ezen túlmenően az intézkedő rendőr nem engedte, hogy a járművel a felperes a lakóhelyéig közlekedjen.
[2] A Megyei Rendőr-főkapitányság a 2014. július 30. napján kelt  elsőfokú határozatával elutasította a felperesnek a rendőri intézkedés ellen benyújtott panaszát. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az Országos Rendőr-főkapitányság a 2014. szeptember 18. napján kelt  másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A hatóság az 1980. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1968. évi november 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 35. cikkére hivatkozva megállapította, hogy a német hatóságok által kiállított ideiglenes okmány nem felel meg a nemzetközi forgalomban résztvevő járművekre előírt forgalmi engedélyek követelményeinek. Megállapította továbbá, hogy az ügyben a hatósági jelzés és az engedély elvételére a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 97. § (1) bekezdés b) pontja alapján került sor. Jogszerűen jártak el az intézkedő rendőrök, amikor a felperes figyelmét felhívták arra, hogy érvényes hatósági engedély és jelzés nélkül a járművel nem közlekedhet tovább és az átvételi elismervényről a „lakóhelyig vagy telephelyig lehet közlekedni” részt kihúzták.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását kérte, hogy vele szemben jogszabálysértően, nem a hatályos jogszabályok szerint járt el a két intézkedő rendőr.
[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú ítélet

[6] A bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú rendőrhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy különös súllyal vette figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes nem autókereskedőtől kapott a gépjármű üzemeltetéséhez szükséges, úgynevezett sárga színű rendszámot, hanem a német hatóságoktól kérte azt meg, az ennek kiváltásához szükséges díjakat is megfizette. A felperes mindent megtett annak érdekében, hogy a gépjárművet szabályszerűen behozhassa Magyarország területére, és azzal a lakóhelyéig közlekedhessen. A felperes a birtokában levő okirat alapján közlekedett, és érkezett Magyarországra a gépjárművel. A ráháruló bizonyítási tehernek eleget téve csatolta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, mint fordítóintézet igazolását, illetve az általa készített fordítást, miszerint az ideiglenes rendszámmal ellátott jármű forgalmi engedélyén a starnbergi tartományi közigazgatási hivatal, Bajorország felirat szerepel. Ezen túlmenően pedig az STA04336-os ideiglenes rendszám érvényessége e forgalmi engedély alapján 2014. június 10-től 2014. június 14. napjáig terjed, és a járműre vizsga, próba vagy szállítási út céljára lett kiadva. Ezen túlmenően szerepel abban a felperes lakóhelye is. A forgalmi engedély a gépjármű kategóriáját gyártóját, alvázszámát, henger űrtartalmát, össztömegét, és legnagyobb sebességét is rögzítette. Az ideiglenes rendszám kiadására vonatkozó egyéb információ között pedig rögzítésre került az 1.c. szerint, hogy az ideiglenes rendszámokat kérelemre, a jármű engedélyezési rendelet 16. § (2) bekezdés előírásai alapján határozott időre, legfeljebb öt napra adnak ki, és azt többek között szállítási útra szabad használni. A szállítási utak olyan utakra minősülnek, amik lényegében a jármű átszállítását szolgálják egy másik helyre.
[7] Hivatkozott a bíróság a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 44. § (1) bekezdés d) pontjában és a Korm. rendelet 97. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, továbbá az Egyezmény 35. § (1) bekezdés a) pontjára. Kifejtette, hogy az intézkedő rendőrök úgy ítélték meg, hogy a felperes által a helyszínen bemutatott hatósági engedély nem érvényes, ezért a Korm. rendelet 97. § (1) bekezdés b) pontja szerint jártak el, a hatósági engedélyt és jelzést a helyszínen elvették. A bíróság álláspontja szerint az, hogy a jármű első nyilvántartásba vételének időpontja nem szerepelt az ideiglenes forgalmi engedélyen, önmagában nem teszi érvénytelenné az ideiglenes forgalmi engedélyt, tekintettel arra, hogy a forgalmi engedély maga ideiglenes jelleggel, és egy szűk időintervallum tekintetében engedélyezte a gépjármű közlekedésben való részvételét, kifejezetten arra az útvonalra, amelyen a jármű hazaszállítása megoldható. Így az első nyilvántartásba vétel időpontja, ami egyébként általában a forgalmi engedély elengedhetetlen tartozéka és érvényességének egyik követelménye, ebben az esetben az ideiglenes forgalmi engedélynek nem okvetlenül része.
[8] A bíróság érvelése szerint a Korm. rendelet 47. § (4) bekezdése is arra utal, hogy az ideiglenes forgalmi engedéllyel közlekedő gépjármű esetében a forgalmi engedélynek nem tartalma a nyilvántartásba vétel, hiszen arra a belföldön hatályos Korm. rendelet további harminc napos határidőt enged a belföldi üzembentartó számára. A (4) bekezdés 2. fordulata pedig azt is rögzíti, hogy ezen harminc napos időszakon belül a jármű külföldre történő kiviteléhez kiadott érvényes rendszámot a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 25/B. §-ában meghatározott, a közlekedési igazgatósági hatóság által kiadott magyar hatósági jelzésnek kell tekinteni.
[9] A 138/2011. (VII.19.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésére utalással rögzítette a bíróság, hogy ehhez szorosan kapcsolódik a Korm. rendelet, amely kimondja, hogy az átvételi elismervény birtokában a járművel az (1) bekezdés c) és f) pontjában foglalt kivétellel lakcímig vagy telephelyig lehet közlekedni. Abban az esetben, hogy ha az érvénytelen külföldi hatósági engedéllyel vagy jelzéssel vett részt valaki a közúti forgalomban, akkor kerül sor a Korm. rendelet 97. § (1) bekezdés b) pontja alapján történő elvételre.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesnek tisztában kellett lennie a Magyarországra irányuló gépjármű import szabályaival, hiszen nem saját használatra, hanem feltehetőleg megbízás alapján importálta a perben érintett gépjárművet. Álláspontja szerint mindenkinek, ha Magyarországra kíván bármilyen terméket importálni, a hatáskörrel rendelkező magyar hatóságoktól kell beszereznie azokat az információkat, amelyek alapján az import tevékenységet jogszerűen tudja végrehajtani. A felperes ennek nem tett eleget. A német hatóságoknak Magyarország területén tanúsítandó magatartási szabályokról, illetve arról, hogy a gépjárművekkel milyen okmányokkal lehet közlekedni, nincs joghatósága, így nem adhat ez ügyben tájékoztatást, illetve ha ad, akkor hatáskörét túllépi.
[11] Hivatkozott az alperes az Egyezmény 35. cikk (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, amelyek taxatíve felsorolt követelmények, és azokat úgy kell értelmezni, hogy az megfeleljen a józan észnek, és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgáljon. Ennek alapján a bíróság az Egyezményben meghatározott taxatíve felsorolásból figyelmen kívül hagyta a jármű típusát, a nyilvántartó ország megkülönböztető jelét, az egyezményben meghatározott betű elhelyezését, a francia nyelvű bejegyzést, illetve a nyilvántartásba vétel időpontját. A bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül ezt a taxatíve felsorolást, hiszen ebben az esetben sem nyelvtani, sem logikai, sem pedig jogpolitikai értelmezéssel sem lehetett volna arra a következtetésre jutni, hogy az Egyezmény egyes rendelkezését nem veszi figyelembe.
[12] Az alperes megítélése szerint téves a Korm. rendelet 47. § (4) bekezdésére történő hivatkozása is a bíróságnak, ugyanis a Korm. rendelet hatálya a Magyarországon ideiglenesen forgalomba helyezett gépjárművekre vonatkozik, és csak Magyarország területén érvényes. A forgalmi rendszám levételével, illetve a lakóhelyig, telephelyig történő továbbközlekedésre vonatkozóan is tévesen hivatkozik a bíróság a Korm. rendelet 96. § (5) bekezdésére, mivel a per tárgyát képező intézkedés a 97. § (1) bekezdés b) pontja alapján történt. Abban az esetben, ha a jogalkotó itt is indokoltnak tartotta volna megadni azt a lehetőséget, hogy lakóhelyig, telephelyig továbbközlekedhessen, utalt volna rá a jogszabályban. Az alperes megítélése szerint a bíróság álláspontja téves, a forgalmi engedély Németország területén valóban érvényes, de területi hatálya vonatkozásában Magyarország területén forgalomban való közlekedésre nem alkalmas a fent kifejtettek alapján. Mivel érvénytelen volt a külföldi hatósági engedély és jelzés Magyarország területén, ezért foganatosította a hatóság a per tárgyát képező intézkedéseket. A rendőrök a helyszínen megfelelő tájékoztatást adtak, a felperes a szabálysértés tényét a helyszínen elismerte, a tájékoztatást megértette, és az elkövetett jogsértést is.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmét egy olyan nemzetközi szerződésre alapította, amely Magyarország uniós tagsága előtt került kihirdetésre. Az ügy megítélése szempontjából azonban alapvető jelentőséggel bír, hogy az Európai Unión belüli közlekedésről, áru-mozgásról volt szó. Az áruk szabad mozgását – a belső piac négy alapvető szabadságának egyikét – az EUMSZ 28. cikke deklarálja. Az ügy eldöntéséhez szükséges tehát vizsgálni a vonatkozó uniós szabályokat is, amelyeket a Kúria hivatalból köteles figyelembe venni.
[16] Az Európai Unió Tanácsának a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK irányelve (a továbbiakban: irányelv) – amelynek való megfelelést a Korm. rendelet 121.§ a) pontja is rögzíti – 4. cikke arról rendelkezik, hogy az irányelv alkalmazásában „az egyik tagállam által kiállított forgalmi engedélyt a többi tagállam elismeri a nemzetközi közlekedésben részt vevő jármű azonosításához vagy a járműnek egy másik tagállamban történő újbóli nyilvántartásba vételéhez”.
[17] Az irányelv 2. cikkének c) pontja szerint a „forgalmi engedély” az az okmány, amely bizonyítja, hogy a járművet egy tagállamban nyilvántartásba vették. A b) pont szerint „nyilvántartásba vétel” egy járműnek a közúti közlekedésben való részvétel céljára történő forgalomba helyezésének hatósági engedélyezése, beleértve a jármű azonosítását és egy rendszám néven ismert sorszám kiadását. Az irányelv szövege nem tesz különbséget az állandó és az ideiglenes forgalmi engedély között, azaz a 4. cikkben foglalt tagállamok közötti elismerési kötelezettség az ideiglenes forgalmi engedélyekre (és ebből következően az ideiglenes rendszámokra) is kiterjed.
[18] A Bizottság az irányelv tagállami értelmezésének elősegítésére 2007-ben C 68/15. számon értelmező közleményt bocsátott ki a másik tagállamból származó gépjárművek nyilvántartási eljárásáról. A közlemény nem kötelező uniós aktus, azonban a nemzeti bíróságok az előttük folyó eljárások során kötelesek figyelemmel lenni rá (Grimaldi ügy, C-322/88., EU:C:1989:646, 18. pont).
[19] Az értelmező közlemény ideiglenes rendszámokkal foglalkozó 4.2. alpontja a következőket említi: „Sok tagállam vezetett be olyan szabályozást, amely a gépjármű végleges nyilvántartásba vételét, illetve országból való kilépését megelőző rövid időszakban már engedélyezi a gépjármű forgalomba helyezését. Ideiglenes nyilvántartásba vételre általában a jármű származási tagállama szerint kerül sor. A Bizottság álláspontja szerint azonban az áruk szabad mozgásának alapelvéből, illetve a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló irányelvből következően a származási tagállamnak – területén – el kell fogadnia a rendeltetési tagállam által kiadott rendszámtáblákat és igazolásokat.”
[20] Az irányelvből tehát – mivel annak szövege nem tesz különbséget az állandó és az ideiglenes forgalmi engedély között – az értelmező közleményben foglaltak alapján az következik, hogy az egyik tagállamban érvényesen kiállított ideiglenes forgalmi engedéllyel és ahhoz tartozó ideiglenes rendszámmal ellátott gépjármű annak érvényességi idején belül az Európai Unió tagállamainak területén szabadon mozoghat. A közvetett hatály elve alapján a nemzeti bíróságok a nemzeti jog rendelkezéseit az irányelv szövegének és céljának fényében kötelesek értelmezni (Marleasing ügy, C-106/89., EU:C:1990:395, 8. pont). A Korm. rendelet alkalmazása során tehát figyelemmel kell lenni az irányelv előzőekben kifejtett szabályaira és értelmezésére.
[21] Az EUMSZ 351. cikke rögzíti, hogy amennyiben a csatlakozó államok esetében a csatlakozásukat megelőzően kötött nemzetközi megállapodások nem egyeztethetőek össze a Szerződésekkel, az érintett tagállam vagy tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a megállapított összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére. A jelen ügyben alkalmazott Egyezmény meghatározza, hogy a szerződő államok milyen alakiságokat írnak elő egymás között a járművek nemzetközi forgalomba bocsátásának feltételeként. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy későbbi nemzetközi szerződésben vagy a nemzetközi szerződéseken alapuló uniós jogban a részes államok egy csoportja az Egyezményhez képest kedvezőbb feltételeket állapítson meg az egymás közötti forgalmukra és egymás közti viszonyaikban ezt is alkalmazhassa a korábbi Egyezmény rendelkezései helyett, vagy mellett.
[22] Ezen túlmenően a Kúria hangsúlyozza, hogy a rendőrhatóságok a felperes panaszát bírálták el, e körben döntöttek, így a bíróságnak is a körben kellett vizsgálódnia, azaz hogy a felperesi panaszt elutasító keresettel támadott határozatok megalapozottak és jogszerűek-e. E tekintetben a Kúria a bíróság álláspontjával értett egyet.
[23] Nyilvánvaló volt, hogy a helyszínen intézkedő rendőrök nem, de a határozatok tartalmából kikövetkeztethetően a panaszt elbíráló rendőrhatóságok sem tudták az intézkedés jogszerűségét a felperes számára egyértelműsíteni. Az intézkedés során a később többször hangoztatott Egyezményre történő hivatkozás nem történt, azt a rendőrhatóságok csak a panasz elbírálása körében vetették fel. A jogállamiság Alaptörvényben deklarált alapelveit sérti azon hatósági eljárás, amelynek esetében kizárólag az ellene intézett panasz során történik hivatkozás valamely jogszabályi rendelkezésre, annak tartalmát kizárólag akkor ismerheti meg az érintett, hogy ha az intézkedés ellen panasszal él, és e tárgyban határozat születik. Ez az eljárás a rendőrhatóság részéről önmagában is jogszabálysértőnek tekinthető. E körbe tartozóként volt értékelhető az is, hogy a rendőri intézkedés során a felperes semmiféle jogszabályra utalást nem kapott azzal kapcsolatosan, hogy miért nem folytathatja útját az intézkedés alá vont járművel.
[24] Hangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy a perbeli ügyben egy ideiglenesen, átmenetileg meghatározott célra kiállított ideiglenes forgalmi engedélyről volt szó, amelynek érvényességi ideje öt napra szólt, azon a gépjármű alapadatai feltüntetésre kerültek, a német hatóságok által hivatalosan kiállított okiratnak minősült, és konkrét célja az volt, hogy azzal a felperes magyarországi lakóhelyére közlekedhessen. Így ezen okirattal szemben alaptalan és indokolatlan volt az alperesi hatóság által támasztott követelmény, hogy az Egyezmény szerinti forgalmi engedély kellékeinek megfeleljen. Ezzel szemben a Kúria a bíróságnak azon jogi álláspontját tartotta elfogadhatónak és a hatályos jogszabályok értelmezése szempontjából adekvátnak, amely a Korm. rendelet 47. § (4) bekezdésében foglalt szabályozással vont analógiát, annak ellenére is, hogy azt csak a belföldön ideiglenesen forgalomba helyezett gépjárművekre vonatkozóan tartotta alkalmazhatónak az alperes. A hangsúly ugyanis a jogintézmény alkalmazásakor az „ideiglenes” kifejezésen volt, amely az Egyezmény kizárólagos alkalmazását a konkrét esetre vonatkoztathatóan nem teszi lehetővé.
[25] Kiemeli a Kúria, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban Kkt.)  1. §-ában rögzített törvényi céllal semmiképp sem állt összhangban a rendőrhatóság intézkedése, a 2. § (3) bekezdés pedig kifejezetten akként rendelkezik, hogy Magyarország területén külföldi hatósági jelzéssel ellátott járművekre, azok üzembentartójára és vezetőjére a törvény rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben jogszabály, nemzetközi szerződés, egyezmény vagy megállapodás másként nem rendelkezik. Meghaladja a rendőrhatóság jogalkalmazói kompetenciáját a külföldi hatósági jelzés érvénytelenségének megállapítása, külön vizsgálódás nélkül egy külföldi közokiratról nem állíthatja azt, hogy nem érvényes.
[26] A fentebb már hivatkozott Korm. rendelet 47. § (4) bekezdése szerint a közúti közlekedésről szóló törvényben meghatározott belföldi üzembentartónak a tulajdonába kerülő, külföldön nyilvántartásba vett jármű behozatalától számított legfeljebb harminc napon belül kell kezdeményeznie a jármű származás-ellenőrzési nyilvántartásba vételét és magyarországi forgalomba helyezését. Ezen időszakon belül az EGT más tagállamában a jármű külföldre történő kiviteléhez kiadott érvényes rendszámot a Kkt. 25/B. §-ában meghatározott, a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott magyar hatósági jelzésnek kell tekinteni.
[27] A Kúria álláspontja szerint az alperesi hatóságoknak e rendelkezés alapján, a Kkt. szabályozásának alapul vételével kellett volna eljárnia, az ezzel ellentétes döntés, az intézkedéssel érintett panaszát elutasító határozat jogszabálysértő volt.
[28] Minderre tekintettel a Kúria érdemben osztotta a bíróságnak a felülvizsgált határozatok jogszabálysértésére vonatkozó álláspontját, és ennek következményeként annak hatályon kívül helyezése mellett az új eljárás elrendelését. A rendőrhatóságnak a bírósági és a kúriai ítéletben kifejtett szempontok alapulvételével kell a megismételt eljárást lefolytatnia, és határozatát a Ket. 72. § (1) bekezdésének megfelelő indokolással ellátnia.
[29] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria,  Kfv.III.37.921/2016.)