A KÚRIA
önkormányzati tanácsa
Köf.5074/2012/6.szám
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Simonné dr. Grósz Melinda jogtanácsos által képviselt Heves Megyei Kormányhivatalnak (3300 Eger Kossuth Lajos u. 9.)
a dr. Kozma Katalin jogtanácsos által képviselt Gyöngyös Város Önkormányzata Képviselő-testülete (3200 Gyöngyös Fő tér 13.) ellen
Gyöngyös Város Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek rendeltetéstől eltérő használatáról szóló – a 26/2012. (X.12.) önkormányzati rendelettel módosított - 25/2000. (IX.20.) önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló nemperes eljárásban meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t:
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy a Gyöngyös Város Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek rendeltetéstől eltérő használatáról szóló – a 26/2012. (X.12.) önkormányzati rendelet 1. § (2) bekezdésével módosított - 25/2000. (IX.20.) önkormányzati rendelet 6. § (2a) bekezdése törvénysértő, ezért e rendelkezést megsemmisíti.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezés a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.
3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
I.
1. A Heves Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Gyöngyös Város Önkormányzat Képviselő-testületének (a továbbiakban: önkormányzat) a közterületek rendeltetéstől eltérő használatáról szóló 25/2000. (IX.20.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) 6/A. §-ának törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését. Az Ör.1. jelölt szakasza közmű fő-vagy gyűjtővezeték építésével, javításával, karbantartásával kapcsolatos közterület-használat esetén a közterület megfelelő helyreállítása érdekében pénzügyi letét elhelyezését írta elő. Az indítványozó kifejtette, hogy a közművek építésével, karbantartásával kapcsolatos szabályokat központi jogszabályok határozzák meg, így például a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 121. § (1)-(2) bekezdése, 123. § (1) bekezdése, 124. § (1)-(2) bekezdése, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbikban: Ehírtv.) 94. § (3) bekezdése, a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 382/2007. (XII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 10. § (1) bekezdése. A központi jogszabályok rendelkeznek arról, hogy az engedélyes milyen feltételek teljesülése esetén kezdheti meg tevékenységét, rendelkeznek a helyreállítás és az esetleges kártérítés szabályairól is. Az indítványozó szerint központi jogszabályok nem adnak olyan felhatalmazást az önkormányzatnak, amellyel az Ör.1. 6/A. §-ában meghatározott pénzügyi letét megfizetését előírhatná. A vizsgálni kért Ör.1. 6/A. §-a törvényi felhatalmazás hiányában további feltételt határozott meg.
Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör.1. 6/A. §-a ütközik a Vet., az Ehírtv., és a Korm. rendelet fenti szabályaival, s ezáltal az Ötv. 16. §-ával is ellentétbe áll. Az Ör.1. vizsgálni kért szabálya ellentétben áll továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) XXIII. fejezetével, mert a Ptk. szerződést biztosító mellékkötelezettségként a pénzügyi letétet, mint jogintézményt nem tartalmazza, illetve a Ptk. 306. § (1) bekezdésével és 361. § (1) bekezdésével is szemben áll. Az önkormányzat szerződéses jogviszony tartalmi elemét szabályozta felhatalmazás nélkül. Végezetül az indítványozó szerint az Ör.1. 6/A. §-ában előírt pénzügyi letét ellentétes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 54. § (4) és (5) bekezdésével, mivel a közművek elhelyezésének biztosítása a közterület rendeltetésszerű használatának minősül és az ezzel kapcsolatos rendelkezések törvényekben, kormányrendeletben – azaz önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabályokban – szabályozottak.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 52. §-a szerint az indítványt 30 napos határidő tűzésével megküldte a helyi önkormányzatnak az indítvánnyal kapcsolatos állásfoglalása beszerzése céljából. A Gyöngyös Város Önkormányzata nevében eljáró jegyző arról tájékoztatta a Kúriát, hogy az indítványra észrevételt, állásfoglalást az önkormányzat nem kíván tenni, azonban az Ör.1. megsemmisíteni kért 6/A. §-át hatályon kívül helyezte Gyöngyös Város Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek rendeltetéstől eltérő használatáról szóló 25/2000. (IX.20.) önkormányzati rendeletet módosító 26/2012. (X.12.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban Ör.2.) 2. § (1) bekezdése.
3. Az indítványozó nyilatkozatában az indítványát fenntartotta, illetve módosította. Előadta, hogy az Ör.2. az Ör.1. hatályon kívül helyezése mellett módosította az Ör.1. 6. §-át, megállapítva a 6. § (2) bekezdés új szövegét, illetve kiegészítve azt egy új (2a) bekezdéssel. Az Ör.1. Ör.2. 1. §-a által megállapított 6. § (2a) bekezdése a pénzügyi letét helyett bevezette az óvadék alkalmazásának lehetőségét, meghatározta számítási módját, annak összegét és a visszatérítés határidejét. Az indítványozó a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.051/2012/6. számú határozatában foglaltak szerint arra a következtetésre jutott, hogy az új szabályozás tartalmában megfelel az eredetileg vizsgálni kért önkormányzati rendelkezésekkel, ezért a törvényességi vizsgálat iránti kérelmét az Ör.2. 1. §-a által módosított Ör.1. 6. § (2a) bekezdése vonatkozásában az alábbiak szerint tartotta fenn:
Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör.2. által bevezetett óvadék ugyan azt a célt szolgálja, mint a korábbi pénzügyi letét. Az óvadék szabályait a Ptk. 270.§-a 271. §-a és a 271/A.§-a tartalmazzák. Az indítványozó a Ptk. rendelkezései alapján – beleértve ebbe a Ptk. 226. § (1) bekezdésében és 685. § a) pontjában foglaltakat is – arra a következtetésre jutott, hogy az Ör.2. által a közterület nem megfelelő helyreállításából fakadó esetleges költségek fedezetére rendelt óvadék önkormányzati meghatározására törvény felhatalmazást egyáltalán nem biztosít. A helyreállítással kapcsolatos kérdésekben a Vet., az Ehírt., és a Korm. rend szabályai az irányadók, ahogy az indítványozó eredeti beadványában is kifejtette. Az indítványozó végezetül hivatkozott arra, hogy az Ör.2. a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (4) bekezdés b) pontjában, 3.§-ában, és 4. §-ában foglalt jogalkotási követelményeknek sem felel meg.
II.
Az indítvány megalapozott.
1. Ahogy az indítványozó is hivatkozott rá, a Köf.5.051/2012/6. számú határozat értelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt – amennyiben az indítványozó a törvényességi vizsgálat iránti kérelmét fenntartja – hatályos indítványnak tekinti a régi helyébe lépő új önkormányzati rendelet tekintetében is, amennyiben az új szabályozás szövege a régivel azonos, vagy ha tartalmában megfelel az indítványozó által eredetileg vizsgálni kért önkormányzati rendelkezésekkel. Jelen ügyben az indítványozó az Ör.1. eredetileg vizsgálni kért 6/A. §-a helyett, annak helyébe lépő Ör.2. 1.§-ának kérte a megsemmisítését, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa a vizsgálatot e tekintetben folytatta le.
2. Az Ör.2. 1. § (2) bekezdése értelmében: A Rendelet 6. §-a az alábbi (2a) bekezdéssel egészül ki: „Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, közművek, közcélú vezetékek létesítésére, javítására, karbantartására irányuló megállapodásban a közterület nem megfelelő helyreállítására vagy a helyreállítási kötelezettség szerződésszerű teljesítésének biztosítására óvadék megfizetése írható elő. Az óvadék összege a közterület helyreállítása tervezett költségnek 50 %-a, amelyet a megállapodás megkötésével egyidejűleg kell megfizetni. Az óvadék összegét a közterületek Önkormányzat által történő helyreállítása esetén alkalmazandó, közbeszerzési eljárásban meghatározott egységárak alapján kell megállapítani. Az óvadék, illetve annak fel nem használt része 80%-át a közterület helyreállításának átadás-átvételét, engedélyköteles, vagy közműkezelő hozzájárulásához kötött tevékenység esetén a jogerős engedély, illetve a hozzájárulás kiadását követő 90 napon belül, a fennmaradó 20 %-ot pedig 365 napon belül vissza kell fizetni, kamatokkal növelt mértékben. A kamat mértéke megegyezik az Önkormányzat költségvetési elszámolási számlája és alszámlái kamatának mindenkori mértékével”.
3. Az Étv. 54. § (4) bekezdése tételesen meghatározza a közterület rendeltetését. Az 54. § (4) bekezdés f) pontja szerint a közterület egyik rendeltetése a közművek elhelyezésének biztosítása. Az Étv. szerint a közterület rendeltetésszerű használatának minősül a közművek elhelyezése. A jelen ügyben vizsgált Ör.2. két felhatalmazó rendelkezést jelöl meg az Ötv. 16. § (1) bekezdését és az Étv. 54. § (5) bekezdését.
Az Ötv. 16. § (1) bekezdése – amellyel való ellentétre az indítványozó is utal – az alábbi szöveget tartalmazta: „A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” E szabályt hatályon kívül helyezte a Mötv. 156. § (2) bekezdés a) pontja. A Kúria Önkormányzati Tanácsának a Köf.5031/2012/11. határozat óta követett gyakorlata szerint az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálata során az önkormányzati rendeletet (vizsgált rendelkezését) mindig a hatályos törvényekhez és a hatályos más jogszabályokhoz kell mérni. (Indoklás II/6. pont). Megállapítható, hogy az Ötv. egykori 16. § (1) bekezdéséhez hasonló szabályt fogalmaz meg az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése. E szerint „Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.” Alaptörvényi szabály tehát, hogy az önkormányzat eredeti jogalkotó hatáskörében (törvény által nem szabályozott feladatkörébe tartozó helyi társadalmi viszonyok rendezésére) és törvény felhatalmazása alapján alkothat rendeletet.
Az Ör.2. másik felhatalmazó rendelkezésként az Étv. 54. § (5) bekezdését jelöli meg. E szerint: „A közterületet rendeltetésének megfelelően bárki használhatja. A közterület rendeltetésére és használatára jogszabály további szabályokat állapíthat meg.” Az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése szerint jogszabály az önkormányzati rendelet is, az Étv. alkalmazásában szűkítő jogszabály-fogalmat nem határoz meg. Ugyanakkor ha az adott tárgyban más jogszabály is rendelkezik, akkor figyelemmel kell lenni a jogalkotás jogforrási rendjére, arra, hogy a megalkotott jogszabály illeszkedjen a jogrendszer egységébe.
4. Az önkormányzat közművek és közcélú vezetékek létesítéséhez, javításához, karbantartásához kapcsolódó helyreállítási kötelezettség elvégzéshez kapcsol óvadék-fizetési kötelezettséget. Helyesen állapította meg az indítványozó, hogy a fenti munkák tekintetében a helyreállítás és a károk megtérítésének szabályairól magasabb jogszabályok (a Vet. Ehírt. és a Korm. rendelet szabályai) szólnak, így a közművek és közcélú vezetékek létesítéséhez, karbantartásához (stb.) kapcsolódó helyreállítási kötelezettség nem tekinthető törvény által nem szabályozott társadalmi viszonynak, azaz az önkormányzat eredeti rendeletalkotó hatásköre erre a tárgykörre nem terjed ki.
A továbbiakban tehát azt kell vizsgálni, hogy van-e az önkormányzatnak törvényi felhatalmazása az adott kérdés rendezésére. Az önkormányzat az Ör.2. 1. §-ában – az Ör.1. 6. § (2a) bekezdéseként - óvadék-fizetési kötelezettséget írt elő. Az óvadék jogintézményét a Ptk. 270-től 271/A. §-ai rendezik, mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget. Az Ör. 6. § (2a) bekezdése részletesen szabályozza az óvadék megfizetésének eseteit, a megfizetés, a visszafizetés rendjét, az ehhez kapcsolódó kamatfizetést. Az Ör. szerint az óvadék „a helyreállítási kötelezettség szerződésszerű teljesítésének biztosítására szolgál.” A Ptk. 226. § (1) bekezdés értelmében „Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.” A jogszabály fogalmát a Ptk. alkalmazásában a 685. § a) pontja határozza meg: E szerint ”jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 28. § (1) bekezdése tekintetében az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter rendelete; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály;”.
Mivel az önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása a közterület-használathoz az Ör.1. - Ör.2.-vel megállapított - 6. § (2a) bekezdése szerinti óvadék meghatározására (mint amilyet pl. a lakások és helyiségek bérletéről szóló – módosított – 1993. évi LXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése 2006. március 31-től tartalmaz), ezért az Ör. 6. § (2a) bekezdése nincs összhangban Ptk. fenti szabályával.
5. Az Ör.2. által megállapított Ör.1. 6. § (2a) bekezdésének az óvadékfizetéssel kapcsolatos szabálya a rendelkezés alkalmazását ahhoz a feltételhez köti: „Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik...” A föntiek alapján látható, hogy jogszabály – a Ptk., illetve a vezetékjoggal összefüggő különböző központi szabályok – másként rendelkeznek, így a vizsgálni és megsemmisíteni kért önkormányzati rendeleti rendelkezés alkalmazhatósága – magából az Ör.-ből eredően is – kétséges. Ugyanakkor az Ör.2. 6. § (2a) bekezdése törvényellenességének megállapításánál és megsemmisítésénél figyelembe kell venni az indítványozó által a törvénysértés okaként megjelölt további rendelkezéseket. A Jat. 2. § (4) bekezdés b) pontja értelmében a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály illeszkedjen a jogrendszer egységébe. A Jat. 3. §-a szerint az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A Jat. 4. §-a pedig kimondja, hogy ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat.
6. Minderre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör.2. 1. § (2) bekezdése által módosított Ör.1. 6. § (2a) bekezdése törvényellenes, s ezért e rendelkezést megsemmisítette.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) pontja szerint elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezés a Bszi. 56. § (2) bekezdés alapján a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa egyben - a Bszi. 55. § (2) bekezdés c) pontja alapján - elrendelte, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A jelen határozat elleni jogorvoslat lehetőségét a Bszi. 49. §-a zárja ki.
Budapest, 2013. január 30.
Dr. Kalas Tibor sk. az Önkormányzati Tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró
Dr. Tóth Kincső sk. bíró
A kiadmány hiteléül
tisztviselő