Köm.5.050/2014/3. számú határozat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köm.5050/2014/3.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
           dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó bíró
Az indítványozó: Nógrád Megyei Kormányhivatal (Salgótarján, Zemlinszky R. út 9.)
Az indítványozó képviselője: dr. Gordos Gergely kormánytisztviselő
Az érintett önkormányzat: Tar Község Önkormányzata (Tar, Szondi út 92.)
Az ügy tárgya: szociális rendelet megalkotásának elmulasztása

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy Tar Község Önkormányzatának képviselő-testülete a szociális     igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény 132. § (4) bekezdés g)     pontjából és 140/R. §-ából eredő rendeletalkotási kötelezettségének nem tett eleget.
- elrendeli, hogy Tar Község Önkormányzatának képviselő-testülete szabályozási     kötelezettségének 2015. július 1. napjáig tegyen eleget.
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő     nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

1. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Főigazgatója (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (1) bekezdése alapján törvényességi felhívással élt Tar Község Önkormányzata Képviselő-testületének (a továbbiakban: érintett önkormányzat) az önkormányzati segéllyel kapcsolatos jogalkotási kötelezettség elmulasztása tárgyában. Az érintett önkormányzat 2014. augusztus 28-án megtartott ülésén megtárgyalta a törvényességi felhívást és a 39/2014. (VIII.28.) határozatában úgy döntött, hogy a törvényességi felhívásban szereplő rendeletalkotási kötelezettségének jogszerűen nem tud eleget tenni, mert a jegyzői feladatok Tar településen 2013. március 1-től ellátatlanok.

2. Az indítványozó Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.)  136. § (2) bekezdése és 137. § (1) bekezdése alapján a Kúriához fordult.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

3. Az indítványozó kifejtette, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 140/R. §-a alapján a települési önkormányzatoknak 2013. december 31-ig kellett volna megalkotnia az önkormányzati segély megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint a felhasználása ellenőrzésének szabályairól szóló rendeletét. A törvényességi felhívás során a kormányhivatal megállapította, hogy a képviselő-testület nem tett eleget 2013. december 31-ig és azt követően sem jogalkotási kötelezettségének, nem módosította az új törvényi szabályoknak megfelelően Tar Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 5/2011. (II.15.) rendeletét.

4. A fentiekre tekintettel az indítványozó a Mötv. 137. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte annak megállapítását, hogy az érintett önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, s egyben kezdeményezte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa tűzzön határidőt a jogalkotási kötelezettség teljesítésére.

5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 52. §-a alapján az indítványt megküldte az érintett önkormányzatnak állásfoglalás beszerzése céljából. Az érintett önkormányzat az állásfoglalás benyújtásának lehetőségével nem élt.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

6. Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés g) pontja szerint a bíróság dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról, a 32. cikk (5) bekezdés alapján pedig a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának vizsgálatára a Kúriának hatáskört a Bszi. 24. § (1) bekezdés g) pontja és a Mötv. 137. § (1) bekezdése teremt.

7. Jelen ügyben a következők állapíthatók meg: az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi LXXV. törvény – több korábbi ellátási forma összevonásával – létrehozta az önkormányzati segélyt, amellyel az ellátási formák transzparenciáját, a támogatások egyszerűsítését, számuk csökkentését kívánta elérni. E törvény több helyen módosította az Sztv-t. A létrehozott új ellátási formát – az önkormányzati segélyt – a korábbi ellátási formákhoz hasonlóan a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg az Szt.-ben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint. Az Sztv. így megállapított 45. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak szerint önkormányzati segélyt nyújt. Önkormányzati segély pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható. Az Sztv. 45. § (4) bekezdése értelmében önkormányzati segélyben elsősorban azokat a személyeket indokolt részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni vagy alkalmanként jelentkező, nem várt többletkiadások vagy a gyermek hátrányos helyzete miatt anyagi segítségre szorulnak.

8. A fentiek alapján megállapítható, hogy a hatályos jogrendszerben az önkormányzati segély olyan ellátási forma, amely bekapcsolódik az emberi méltóság megvalósulásához elengedhetetlen szociális biztonság minimumának garantálásába [lásd: 32/1998. (VI. 25.) AB határozatot]. Az Sztv. 45. § (5) bekezdése értelmében önkormányzati segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető, egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az nem lehet alacsonyabb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-ánál.

9. Az önkormányzati segély az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés első mondatába foglalt államcélhoz köthető, amely szerint Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Az Sztv. 2. §-a szerint a szociális ellátás feltételeinek biztosítása – az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségek tagjaikért viselt felelősségén túl – az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. Megállapítható, hogy a szociális biztonság lényegét adó megélhetési minimum garantálása az egyén magáért és a közösségért viselt felelősségén keresztül kapcsolódik a társadalmi szolidaritáshoz. A közösség egésze is felelősséggel tartozik a létfenntartással küzdő, kilátástalan élethelyzetbe jutott, rászoruló emberek ellátása, gondozása tekintetében. A segélyezés feltételeinek meghatározása – és így az új ellátási forma, az önkormányzati segély is – részben önkormányzati kompetencia. Ennek oka, hogy ezáltal a segélyezés rendszerét a helyi sajátosságokhoz lehet igazítani, de kifejezi azt is, hogy adott településen élő valamennyi ember egy közösségét alkot.

10. Az Sztv. 132. § (4) bekezdés g) pontja értelmében felhatalmazást kap a települési önkormányzat, hogy rendeletben szabályozza az önkormányzati segély megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint felhasználása ellenőrzésének szabályait. Az Sztv. 140/R. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a települési önkormányzatnak legkésőbb 2013. december 31-éig kell megalkotnia az önkormányzati segély megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint felhasználása ellenőrzésének szabályairól szóló rendeletét.

11. E szabályok alapján egyértelmű, hogy az érintett önkormányzatnak szabályozási kötelezettsége áll fenn az önkormányzati segély rendeleti szabályozására a segély megállapítása, kifizetése, folyósítása, valamint felhasználása ellenőrzése vonatkozásában. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezért megállapította, hogy az érintett önkormányzat mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést követett el, amelynek megszüntetésére – a Bszi. 59. §-a alapján – 2015. július hó 1. napját jelölte meg (figyelemmel arra, hogy a közös önkormányzati hivatal létrehozásával összefüggésben több eljárás is folyamatban van).

12. A Mötv. 137. § (3) bekezdése szerint „Ha a helyi önkormányzat a Kúria által megadott határidőn belül nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményezi a Kúriánál a mulasztás kormányhivatal által történő orvoslásának az elrendelését.” A rendeletpótlási eljárás szabályait a Mötv. 138. §-a tartalmazza. A Bszi. 60. §-a értelmében pedig „Ha az önkormányzati tanács a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére azt állapítja meg, hogy a helyi önkormányzat a megadott határidőn belül az 59. §-ban megállapított jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében alkossa meg. Az elrendelést követően a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettség elmulasztását nem orvosolhatja.”

A döntés elvi tartalma

13. Az önkormányzati segélyre vonatkozó rendeletalkotási kötelezettség elmulasztása a lakosság egy részének létfenntartását is veszélyeztetheti, ezért a mulasztást az önkormányzat a legrövidebb időn belül köteles pótolni.

Alkalmazott jogszabályok

14. 1993. évi III. törvény 45. §, 132. § (4) bekezdés g) pont, 140/R. §

Záró rész

15. A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi 57. §-a folytán alkalmazandó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.

16. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2014. december 9.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt  sk.előadó bíró,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró