A választási eljárásokban megjelenő, a közügyek vitatásának körén belül maradó vélemények minősítése kapcsán az Alkotmánybíróság határozati értelmében a Kúriának nincsenek az Nszt.-ből és a Ve.-ből származó eszközei. (Knk.I.37.723/2016/2.)
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: kérelmezett) Magyarország Kormányának kezdeményezésére a 14/2016. számú határozatával hitelesítette az „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” országos népszavazási kérdést. A 2016. október 2. napjára kitűzött népszavazás esetében a kampányidőszak 2016. augusztus 13-tól október 2-án 19:00 óráig tart.
[2] A kérelmezőnek a Kormány kampányidőszakot megelőzően folytatott tevékenységre vonatkozó kifogását a kérelmezett 50/2016. számú határozatát érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[3] Kérelmező 2016. augusztus 15-én újabb beadványában a Kormány „Tudta…?” kezdetű kampánytevékenységének egyik konkrét elemét, a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” szövegű plakátokat és hirdetéseket kifogásolta.
[4] A kérelmezett a kifogást az 53/2016. számú határozatával elutasította.
[5] A kérelmező felülvizsgálati kérelmét a Kúria a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.), és az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó-, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) szabályai szerint bírálta el.
[6] A Kúria megállapította, hogy a kérelmező érintettsége ellen ható körülmények, tények nem merültek fel, ezért annak részletes elemzését mellőzte. Utalt továbbá arra, hogy országos népszavazási ügyben az esetleges érintettség hiányát a felülvizsgálati eljárás tekintetében nem lehet megállapítani, mivel az Nsztv. legitimáció hiányában történő elutasításra ebben a vonatkozásban nem ad lehetőséget (Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés, [26], [27].).
[7] Azt, hogy a Kormány az általa kezdeményezett országos népszavazási eljárásban az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés és az Nsztv. 5.§ értelmében a szervezőkkel azonos státuszban jár el, és ilyen minőségében jogosult az Nsztv. 69.§-ának megfelelően az országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklámot közzétenni, kérelmező a felülvizsgálati kérelemben érdemben nem vitatta. A Kormány szervezői státuszát egyébként a kérelmezett a 14/2016. számú határozatában (Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés) állapította meg, és így lett megnevezve az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés népszavazás elrendeléséről szóló 8/2016. (V. 10.) OGY határozatának vizsgálata tárgyában hozott 12/2016. (VI. 22.) határozatában is. Azt, hogy a Kormány szervezői minőségében jogosult politikai reklámot közzétenni, a kérelmezett 46/2016. számú határozata mondta ki.
[8] A Kúria nem tekintette a Kormány szervezői státusza érdemi vitatásnak sem azt, hogy a Kormány kampányát a közlés átlagbefogadója miként minősíti, sem azt, hogy Magyarország jogorvoslattal élt az Európai Unió Tanácsának a migrációs kérdésben hozott határozatával szemben, és ez volt a jogszerű eljárás, nem pedig a vitatott közléssel történő kampányolás. A népszavazás Uniós összefüggéseit a kérelmezett 14/2016. számú határozata, a Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzése, valamint a 3130/2016. (VI. 29.) AB, 3150/2016. (VII. 22.) AB és 3151/2016.(VII.22.) AB végzések érintették. Az átlagbefogadó személyhez kapcsolódó előadást a Kúria a későbbiekben értékelte.
[9] A kérelmezettnek a Kúria Knk.II.37.710/2016/2. számú végzésével helybenhagyott 50/2016. számú határozata a Kormánynak a 2016. október 2-ai népszavazással kapcsolatos kampányidőszakot megelőző tevékenységét vizsgálta. A kérelmezett a kifogást érdemi vizsgálat nélkül azért utasította el, mert a Kormány ezen tevékenysége még nem tartozott a Ve. hatálya alá, így kérelmezettnek nem volt hatásköre a kérdés Ve. szerinti vizsgálatára. Az 50/2016. számú határozat indokolásának III. fejezetéből egyértelműen megállapítható, hogy „A Kormánynak a kifogástevő által sérelmezett cselekménye országos népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos tájékoztató tevékenységként értékelhető.” mondat kizárólag a Kormánynak a kampányidőszakot megelőzően tanúsított magatartására vonatkozik, és ugyanezt fogalmazza meg a politikai élet más részvevőire nézve is: „A Nemzeti Választási Bizottság szerint ezzel ellentétes értelmezés azt vonná maga után, hogy például a politikai pártok is szigorúan csak a jogszabály által meghatározott kampányidőszakában fogalmazhatnák meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, programjaikat, illetve kritizálhatnák egymás jövőbeli terveit. Valójában azonban …. a pártok és képviselőik két általános választás között is folyamatosan tájékoztatják a közvéleményt és a választópolgárokat arról, hogy milyen célkitűzéseik, terveik vannak egy választási győzelem esetére.” A kérelmező tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kormány országos népszavazással kapcsolatos tevékenységét a kérelmezett eltérően minősítette a korábbi 50/2016. számú határozatában. A Kormány országos népszavazás kapcsán a kampányidőszakban tanúsított magatartásának minősítésére csak a jelen 53/2016. számú döntésben került sor.
[10] A népszavazás kezdeményezését és eljárásának rendjét szabályozó Nsztv. speciális szabályainak alkalmazására csak akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. általános részéhez képest. A népszavazás választási alapelveire, kampánytevékenységére és kampányeszközeire a Ve.-hez képest az Nsztv. nem tartalmaz a jelen kérdés elbírálása szempontjából releváns eltérő rendelkezéseket, így törvényi szinten nincs lehetőség a kérelmező által elvárt magatartások-, eljárások közötti megkülönböztetésére.
[11] A Kúria egyetért kérelmezővel abban, hogy a mindenkori kormány által kezdeményezett országos népszavazás esetén – amelyre egyébként az Alkotmány 28/C.§ (4) bekezdése is lehetőséget biztosított – a kormány, mint közjogi minőség jelenne meg a választók előtt, még akkor is, ha éppen egy népszavazás szervezője lenne. A mindenkori választási törvények feladata ennek a helyzetnek a szabályozása; a választási szervek és a bíróságok csak ezeket a mindenkori normákat alkalmazhatják. A hatályos szabályozás nem ad lehetőséget a kérelmező által elvárt megkülönböztetésre.
[12] Lényegesnek tekintette a Kúria azt is, hogy míg az 5/2015.(II.25.) AB és a 9/2015.(IV.23.) AB határozatok a közszereplők egymás közötti kontextusában rögzítették a véleménynyilvánítás szabadságának preferenciáját, a határozatokban irányadónak tekintett 7/2014.(III.7.) AB határozat a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelmét a közügyek egészére nézve mondta ki (indokolás [50] pontja). A Kúria ezen elv miatt is tekintette népszavazási ügyben irányadónak a véleménynyilvánítás szabadságának az AB által a Ve. kapcsán kidolgozott tartalmát.
[13] A Kúria összegző értékelése szerint tehát az 53/2016. számú határozat meghozatala során az Nsztv. és a Ve. rendszerében helytállóan járt el a kérelmezett akkor, amikor a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve annak korlátai vonatkozásában a korábbi, választási eljárások során kimunkált, egymással versengő jelöltekre nézve kidolgozott elvekből indult ki.
[14] A kifogásolt tartalom kapcsán a véleménynyilvánítás/tényállítás elhatárolhatóságának kérdésében a fentiek alapján a Kúria sem tekinthet el az Alkotmánybíróság kérelmezett által is idézett határozataitól. Irányadónak kell tekintenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet (9/2015.(IV.23.) AB határozat [37], [38]).
[15] Az Alkotmánybíróságnak az értékítélet, illetve tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciáját megfogalmazó tételét a kérelmezett pontosan idézte: „A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” (36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230., 7/2014.(III.7.) AB határozat [49] pont, 5/2015.(II.25.) AB határozat [27] pont). A véleménynyilvánítási szabadságnak a választási eljárásban az Alkotmánybíróság általi értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásának körén belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a kérelmező által hivatkozott bizonyíthatósági teszt (az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény), nem kerülhet sor tényállítás helyes vagy helytelen voltának vizsgálatára.
[16] Az AB határozatok alapján a választási eljárások – ideértve a népszavazási eljárást is – offenzív véleményeivel/értékítéleteivel szemben a választókat kizárólag a választási ellenfelek defenzív véleményei védhetik meg. A választási eljárásokban megjelenő, a közügyek vitatásának körén belül maradó vélemények minősítése kapcsán az Alkotmánybíróság határozati értelmében a Kúriának nincsenek az Nszt.-ből és a Ve.-ből származó eszközei.
[17] Az általa kezdeményezett országos népszavazás kapcsán a Kormányt megillető véleménynyilvánítási szabadságról a kérelmezett a szabályoknak megfelelően, helytállóan fejtette ki álláspontját. Ezt követően azonban szükségtelenül és megtévesztően rögzítette határozatában, hogy „A Kormány a közzétett plakátokkal közvetlenül a választópolgárokat szólítja meg, hogy azok tartalmával informálja őket, hogy döntésüket elősegítse.” A népszavazási ügyben a véleményszabadság igazolása a kampányoló szervezet/egyén önkifejezésére, autonóm cselekvésének fontosságára alapoz, a közügyek megvitatásának lényegi része. Választási kampány nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnának dönteni (5/2015.II.25.) AB határozat). A jelen országos népszavazási ügyben a Kormány kampány kijelentéseinek direkt tartalmával szemben az AB határozatok nyomán támasztott alapjogi elvárások nem azonosak az objektív tényeken alapuló információkkal, ismeretekkel, adatokkal szemben támasztott köznapi követelményekkel. Ennek következtében a Kormány választási kampányának részeként elhangzó kijelentései legfeljebb orientálnak, de nem informálnak, így a „városnyi”, az „illegális”, a „menekült/migráns” kifejezések helyes vagy helytelen voltára vonatkozó elemzés sem lett volna elvégezhető. A Kormány politikai véleménye kapcsán az AB határozatok alapján a Kúria sem vizsgálhatta érdemben, hogy kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e, amennyiben igen, megalapozott tényállítás-e.
[18] Tényállítások vizsgálhatósága hiányában nem állapítható meg, hogy a Kormány a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” szövegű-, a politikai kampány eszközéül szolgáló plakátok és hirdetések kapcsán nem jóhiszeműen és nem rendeltetésszerűen járt el. A kérelmezett helytállóan állapította meg, hogy a kampányszöveg közzététele nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat, ezért a kérelmezett határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.
Budapest, 2016. augusztus 29.
A Kúria Sajtótitkársága