A felperesek forgalmi ellenőrként álltak az I. rendű alperes alkalmazásában. A II. rendű alperes részéről a kiszervezett forgalmi- és utasellenőrzés szolgáltatás nyújtása részben saját munkavállalókkal, részben alvállalkozó által foglalkoztatott munkavállalókkal történt. A felperesek folyamatosan feladatul kapták alvállalkozókon keresztül foglalkoztatott ellenőrök betanítását. Az I. rendű alperes a felperesek részére átadott felmondással a felperesek munkaviszonyát megszüntette. Az I. rendű felperes módosított keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességére figyelemmel a II. rendű alperesnél további foglalkoztatását kérte, és elmaradt munkabért igényelt. Másodlagosan a jogviszony helyreállításának elmaradása esetén kártérítés megfizetését kérte. A II. rendű felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapítottan kártérítést igényelt. Az alperesek a keresetek elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek elmaradt munkabért pótló kártérítést. Ezt meghaladóan az I. rendű felperesnek az I. és a II. rendű alperest érintő kereseti kérelmeit elutasította. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Az I. és a II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. Az Mt. 36. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló, munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át. A Tanács 2001/23/EK irányelvére, és az Európai Bíróság gyakorlatára figyelemmel a munkáltató személyében bekövetkező változás megvalósulásának feltétele az identitását megőrző gazdasági egység átruházása a jogelődről a jogutódra. A jogutódlás bekövetkezik már az erőforrások átruházásával, és a jogkövetkezményei nem köthetők a munkavállalók továbbfoglalkoztatásához. Ennek megállapítása meghatározott kritériumok alapján történhet (C-24/85. Spijkers ügy). Az átadó tevékenységeket attól függően kell megítélni, hogy az adott gazdasági tevékenység folytatása alapvetően emberi erőforráson alapul-e, vagy eszközfüggő tevékenység formát jelent (C-13/95. Süzen; C-229/96., és C-74/97. Hernandez Vidal és mások, C-172/99. Oy Liikenne, C-340/1. Abler; C-51/00. Temco ügyek). A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint (EBH2014.M.6.) önmagában a gyakorolt tevékenység hasonlósága, vagy azonossága nem teszi lehetővé a gazdasági egység identitása megőrzése megállapítását. Nem őrizhető meg a munkaerőn alapuló gazdasági egység identitása olyan esetben, amikor a munkavállalók átvétele nem történik meg (C-463/09. Cleace SA ügy). Az a körülmény, hogy a felperesek tárgyaltak a II. rendű alperessel, és hogy a felperesek az I. rendű alperesnél fennálló munkaviszonyuk alatt közreműködtek a II. rendű alperes munkavállalóinak betanításában, nem alkalmas a jogviszonyuk folyamatosságának megállapítására.
Budapest, 2018. április 25.
A Kúria Sajtótitkársága