Tájékoztató a Kfv.I.35.752/2016/9. számú ügyben, az ügyletek valódiságának elve kapcsán nem csak a jogági megfelelés, hanem a társaság belső rendje is vizsgálandó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. október 18.

Az osztalék nem fizetésében való megállapodás lehet a társaság legfőbb szerve évközi döntése.
A felperes Egyik Tagja energia igényeinek kizárólagos kiszolgálására jött létre. Tagjainak száma a 2013. évre kettőre csökkent. A felperes taggyűlése Határozatában rögzítette, a Másik Tag értékesíti az Egyik Tag számára üzletrészét, továbbá úgy döntött, a 2013. évre nem fizetnek osztalékot. Az energia ellenértéke az osztalék elemet is magában foglaló Rendelkezésre Állási Díjból (RÁD)  és Energia Díjból tevődött össze. A Határozat osztalékra vonatkozó rendelkezésére tekintettel a felperes helyesbítő/sztornó számlát bocsátott ki az Egyik Tag felé. Az elsőfokú adóhatóság 2013. évre valamennyi adó és költségvetési támogatásra kiterjedően folytatott ellenőrzés során az osztalék -  RÁD kérdésre tett adókülönbözetet eredményező megállapítást. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével   elutasította a felperes keresetét.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria először abban a kérdésben döntött, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta-e a felperes társaság szerződéseire, aktusaira nézve az Art. 1.§ (7) bekezdését, amennyiben igen, helytálló következtetést vont-e le.
A valódiság elve nem csupán a jogági szabályoknak való megfelelésre, hanem a társaságot alapító, illetve abban részes tagok, mint szerződéses partnerek által létrehozott belső rendre – perbeli esetben a szindikátusi szerződésre, árképzést is magában foglaló megállapodásra, és az üzleti tervre - is alkalmazandó.
Vizsgálni kellett a gazdasági társaságok osztalék fizetésre irányadó  döntési mechanizmusát is. A Gt. 131-132.§-ai nem az osztalékfizetésre, hanem kizárólag az osztalék kifizetésére alkalmazhatók. Nincs akadálya annak, hogy a tagok év közben arról határozzanak, az adott tárgyévre nem fizetnek osztalékot. A felperes esetében a Határozat nem sértette a Gt. szabályait, és a taggyűlés primátusa következtében ugyanezen  tagok közötti polgári jogi megállapodásokkal sem ütközött. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az Art. 1.§ (7) bekezdésén nyugvó alperesi megállapítást jogszerűnek tekintette.

A Kúriának másodjára abban a kérdésben kellett állást kellett foglalnia, hogy a tagok Gt. szempontjából jogszerű cselekményei vezethetnek-e az adózás terén nem rendeltetésszerű joggyakorlásához. Az Art. 2.§ (1) bekezdés szerinti rendeltetés ellenes joggyakorlás meghatározására a Kúria a Kfv.I.35.720/2015/8. számú ítélet [47] pontját tekintette irányadónak. A felperes Gt. szerint jogszerű eljárásának gazdasági célja kimutatható volt; a jogügylet döntően nem adóelőny elérését célozta.

A felperesi jogsértés hiánya miatt a Kúria a Pp. 275.§ (4) és 339.§ (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra is kiterjedően.

Budapest, 2017. október 18.

A Kúria Sajtótitkársága