Az intellektuális közokirat-hamisítás azzal valósul meg, hogy a valódi közokiratban a valóságtól eltérő hamis tartalom nyer felvételt, úgy, hogy azt a közokirat kiállítására illetékes hivatalos személy veszi fel. Tulajdonképpen tehát közvetett közokirat-hamisításról van szó, amely a közvetett tettességnek a jóhiszemű hivatalos személy által elkövetett materiális közokirat-hamisítás útján megvalósuló változata. Az elkövetési magatartás e változatnál az olyan értelmi közreműködés – ebből ered az intellektuális jelző – , melynek következménye, hogy a közokiratba az annak kiállítására illetékes hivatalos személy által – jóhiszeműen, akarata ellenére – valótlan adatok, tények, nyilatkozatok kerülnek be.
A törvényszék a 2016. május 20-án kihirdetett ítéletével a VI. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont] és ezért 1 év 4 hónapi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 2 évre ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezések nyomán eljárva az ítélőtábla a 2017. április 7-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat a bűnsegédi minőségben elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] miatt ellene emelt vád alól felmentette, a közbizalom elleni cselekményét pedig gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás vétségének [Btk. 342. § (5) bekezdés a) pont] minősítette, ami miatt 2 évre próbára bocsátotta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az érintett vádlott tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a vagyon elleni bűncselekmény vádja alóli felmentés miatt, bűnösségének bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] történő megállapításáért, valamint – a foglalkozástól eltiltás változatlanul hagyásával – intézkedés helyett próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásáért; míg a VI. rendű vádlott és védője enyhítésért, a foglalkozástól eltiltás mellőzése érdekében jelentett be másodfellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a közokirat-hamisítás gondatlanságból elkövetettkénti minősítését is vitatta. A másodfokú határozat megváltoztatását és a VI. rendű vádlott bűnösségének bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] való kimondását, további cselekményének közokirat-hamisítás bűntettekénti [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont] minősítését és próbára bocsátás helyett – a foglalkozástól eltiltás mellett – felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását, egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő perbeszédében a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának mellőzését kérte.
A Kúria a Bhar.III.1.288/2017/4. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.
A VI. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont] is és a közbizalom elleni cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] minősítette. Ezért őt 500 napi tétel, 2.000 forint napi összegű, összesen 1.000.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Mellőzte az ügyvédi foglalkozástól eltiltást.
Ítéletében rámutatott arra, hogy a csalásnál a jogtalan haszonszerzési célzat tényállási elem, ennek kifejezője, hogy a célzatos bűncselekmény tettesként kizárólag egyenes szándékkal követhető el. A célzat törvényi értékelésének alapja a bűnelkövetői szándék társadalomra veszélyességének konkretizálása, a törvényi tényállás alanyi ismérve. A részesi alakzatok (felbujtás és bűnsegély) közös jellemzői, hogy magának a részességnek is szándékosnak kell lennie (át kell fognia a tettesi alapcselekmény elemeit, valamint magát a részesi magatartást), mindkét alakzathoz legalább eshetőleges szándék szükséges és elégséges. Amennyiben a bűnsegéd másnak csalás elkövetéséhez nyújt szándékosan segítséget, elegendő a részéről annak tudata, hogy a tettes haszonszerzési célzattal cselekszik, az nem szükséges, hogy saját személyét is ilyen célzat vezesse (EBH 2005.1286.). Ekként a bűnsegély esetében a szándékosság mindkét formája megalapozza a büntetőjogi felelősséget.
Az I. rendű vádlott a vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék kialakulását követően telefonon lépett kapcsolatba a VI. rendű vádlottal, akit arra hívott fel, hogy szegje meg az ügyvédekre vonatkozó szabályokat és ezt ténylegesen meg is tette, amikor nem arra az útra terelte az ügyintézést, hogy meggyőződhessen az ajándékozó tényleges szándékáról, akarati képességéről, majd szembesülve azzal, hogy ajándékozó nem jelent meg előtte, az ügyvédi törvénybe, a Polgári Perrendtartásba és az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénybe ütköző módon, a reá vonatkozó szabályokat megszegve készített ajándékozási okiratot. Az ajándékozási szerződés nem tanúsítja, hanem létrehozza a tulajdonátruházást. A szerződés tárgya olyan a tulajdonjog megváltozását jelentő tartalmú dolog, amely nyilvánvalóan ingatlan-nyilvántartáshoz kötött és a Btk. tényállása által védett. A biankó ajándékozási szerződés mint az ajándékozó által aláírt került vissza hozzá. Ehhez képest az ügyvéd azt tanúsította, hogy „előtte” történt az aláírás és az okiratot hitelessé tevő szárazpecsét alkalmazásával tartalomfelelőssé lépett elő, amikor az általa készített, s e vonatkozásban a közokirattal egy tekintet alá eső iratot a földhivatalba történő benyújtásra adta át a vádlott-társainak. A visszakapott szerződés ellenjegyzése és az ingatlan-nyilvántartás irányába elindítása, akkor is megalapozza a felelősségét, ha az okirat nem valós tartalmát nem ismerte (ennek ellenkezőjére egyébként nincs adat). Mindezek alapján nem lehet azt mondani, hogy az ügyvéd tudata a csalás vonatkozásában teljesen vétlen, de azt sem, hogy abban a tettesekkel azonosulva tényállásszerű magatartást fejtett ki. Az ügyvédnek büntetőjogi felróhatóság alapját képező tudattartalma az eshetőleges szándék, amely folytán magatartása a csalás bűnsegédi elkövetésének megállapítására ad lehetőséget.
A gyakorlatban intellektuális közokirat-hamisítás néven ismeretes közbizalom elleni bűncselekmény elkövetési tevékenysége: közreműködés valótlan adatok bejegyzésében. A közreműködés önálló bűncselekménykénti értékelésére azért volt szükség, mert különben nem lehetne felelősségre vonni az adatközlő személyt. Az elkövetési tevékenység jellegét tekintve ugyanis az adatközlő fogalmilag közvetett tettes, mivel a közokirat készítője tévedés miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre. A bűncselekmény elkövetését a készítő vonatkozásában ugyanis kizárja az a tény, hogy „valódi” közokirat készül és az adatok valótlanságáról a készítőnek nincs tudomása. A jogalkotó a kívülálló személynek ezt a közvetett tettesi cselekményét sui generis közvetlen tettesi cselekménnyé nyilvánította. Másként kell értékelni, ha a közokirat készítője tud arról, hogy az adatok nem felelnek meg a valóságnak. Ebben az esetben a készítő a hivatalos személy által megvalósítható közokirat-hamisítás tettese, az adatszolgáltató pedig ennek a (súlyosabban minősülő) speciális közokirat-hamisításnak felbujtója vagy bűnsegédje.
Az intellektuális közokirat-hamisítás tehát azzal valósul meg, hogy a valódi közokiratban a valóságtól eltérő hamis tartalom nyer felvételt, úgy, hogy azt a közokirat kiállítására illetékes hivatalos személy veszi fel. Tulajdonképpen tehát közvetett közokirat-hamisításról van szó, amely a a közvetett tettességnek a jóhiszemű hivatalos személy által elkövetett materiális közokirat-hamisítás útján megvalósuló változata. Az elkövetési magatartás az olyan értelmi közreműködés, melynek következménye, hogy a közokiratba az annak kiállítására illetékes hivatalos személy által – jóhiszeműen, akarata ellenére – valótlan adatok, tények, nyilatkozatok kerülnek be. A közreműködés rendszerinti formája a megtévesztés, bár lehet minden olyan egyéb cselekmény is, amely a valótlan adatnak a közokiratba való felvételét eredményezi, de ugyanakkor a hivatalos személy büntetőjogi felelősségét kizárja. Az adatnak, ténynek, nyilatkozatnak, mely az elkövető közreműködése folytán a közokiratba került a) valótlannak kell lennie, s kell, hogy b) valakinek jogai vagy jogviszonyai lényegére vonatkozzék. A valótlanság, amely egyaránt vonatkozhat mind a formára, mind a tartalomra, akkor állapítható meg, ha a kérdéses adat, tény, nyilatkozat nem felel meg a valóságos ténybeli vagy jogi helyzetnek. Annak eldöntése, hogy akár a formára, akár a tartalomra vonatkozó adat, tény, nyilatkozat mikor valósít meg intellektuális közokirat-hamisítást, csak a kérdéses okirat jogi természetének, illetőleg azoknak a jogszabályoknak a figyelembevételével történhet, amelyek az okirat bizonyító erejének a terjedelmét az adott tény, nyilatkozat, adat viszonylatában meghatározzák. A bírói gyakorlatban következetesen érvényesülő elv szerint vizsgálni kell azt, hogy a kérdéses közokirat kiterjed-e a szóban forgó tények, körülmények, nyilatkozatok formai valóságának a bizonyítása mellett, azok tartalmi valóságának a bizonyítására is.
Ekként az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési magatartásaként megjelölt közreműködést tettesként valósítja meg, aki a közokiratba foglalás érdekében a jogi jelentőséggel bíró tényt, adatot vagy nyilatkozatot szolgáltatja (EBH2002. 734.).
Abból, hogy a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, dogmatikailag következik, hogy az intellektuális közokirat-hamisítás elkövethető eshetőleges szándékkal is, azaz magatartásának következményeibe belenyugvással (Btk. 13. §). Érdemben nincs jelentősége annak, hogy a vádlott kéretlenül haszonélvezeti jogot is a szerződésbe foglalt, mivel a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésének tényét ez nem befolyásolta.
Budapest, 2018. január 31.
A Kúria Sajtótitkársága