Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.425/2017. számú ügyről illetmény visszakövetelése tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. április 5.

Az alperes 2010. május 1-jétől 2015. április 30-áig tartó határozott időre létesített szerződéses szolgálati viszonyt a felperessel, őrmester rendfokozatban, állományba vételekor komplex nyelvvizsga hiányában felsőfokú végzettséggel nem rendelkezett.
Az alperes 2012 őszén angol nyelvből szóbeli középfokú államilag elismert sikeres nyelvvizsgát tett, amelynek alapján 2013. január 11-étől az illetményalap 30%-ának megfelelő mértékű idegennyelv-tudási pótlékban részesült. 2013. február 2-án sikeresen teljesítette a középfokú írásbeli államilag elismert nyelvvizsgát, amelyre tekintettel a felperes parancsnokának parancsa alapján 2013. március 20-ától további, az illetményalap 30%-ának megfelelő mértékű idegennyelv tudási pótlékban részesült. A sikeres komplex nyelvvizsgaként értékelhető két nyelvvizsga bizonyítvány bemutatását követően az egyetem 2013. április 3-ával az alperes részére kiadta a felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló közokiratnak minősülő oklevelét is. Az oklevél bemutatását követően az alperes 2013. április 3-ától felsőfokú iskolai végzettségére tekintettel a beosztási illetmény 20%-ának megfelelő illetménykiegészítésben részesült, illetve idegennyelv-tudási pótlék jogcímén folyósításra került részére az illetményalap 60%-a is.
Az ügyészség 2013. évben nyomozást indított gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt, amelynek keretében az alperest 2014. február 7-én gyanúsítottként hallgatták ki. Az ügyész az alperes esetében 2014. augusztus 29-én kelt határozatával a vádemelés elhalasztásáról döntött. Az alperes a határozat ellen nem élt panasszal, a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen eltelt, amelyre tekintettel a büntetőeljárást az alperessel szemben megszüntették.
A felperes az ügyészségtől kért tájékoztatást követően 2015. január 20-án méltatlansági eljárás lefolytatását rendelte az alperessel szemben, majd határozatában az alperes szolgálatra méltatlanságát és szolgálati viszonyának megszűnését állapította meg. Az alperes fellebbezése alapján eljárt miniszter határozatával a fellebbezést elutasította és a méltatlansági határozatot helybenhagyta. Az alperes szolgálati viszonya 2015. április 1-jén szűnt meg.
A felperes a keresetében 584.880 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének indokolásában a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 11. § (4) bekezdésében foglalt érvénytelenségből eredő kár, másodlagosan a Hjt. 116. § (3) bekezdése alapján jogalap nélkül felvett illetmény jogcímére alapította. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az eljárás során maga sem vitatta, hogy az alperes közokiratnak minősülő nyelvvizsgával és ennek alapján felsőfokú végzettséget tanúsító oklevéllel rendelkezett, ezért a felperesi parancsnok formailag jogszerű jognyilatkozatot tett meg akkor, amikor az idegennyelv-tudási pótlékot és az illetménykiegészítést megállapította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Be. 3. § (2) bekezdése, valamint 7. §-a alapján a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat az alperes által elkövetett cselekményt, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem tanúsítja. Nem tulajdonított jelentőséget a méltatlanságot megállapító határozatnak sem, mivel az a Pp. 196. § (1) bekezdése szerint kizárólag úgy értékelhető, hogy e személyek a méltatlansági döntést megtették. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ezért arra a megállapításra jutott, hogy a perben a felperes nem bizonyította a Hjt. 9. § (1) bekezdése szerinti semmisséget, valamint a Hjt. 5. § (1) bekezdése szerint azt sem, hogy az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta. Minthogy az illetmény kifizetésére érvényesnek tekinthető jognyilatkozat és olyan okiratok alapján került sor, amelyeket a jogszabály a jognyilatkozatok megtételére előír, az illetmény visszakövetelésére a Hjt. 116. § (3) bekezdése szerint a jogalap nélkül kifizetett illetmény jogcímén sem volt mód.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását elfogadva kiemelte, hogy a felperes által hivatkozott Etikai Kódex nem jogviszonyt szabályozó jogszabály, a felperes pedig nem hivatkozott olyan jogszabályra, ami a Hjt. 9. § (1) bekezdése körében értékelhető lenne. Mindezek alapján az érvénytelenség megállapítására álláspontja szerint nem volt lehetőség.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az a körülmény, hogy az alperes nem élt panasszal az ügyészségi vádelhalasztó – nem érdemi – határozatával szemben és nem támadta keresettel a méltatlanná válása okán jogviszonyát megszüntető parancsot – jogerős büntető ítélet hiányában – ítéleti bizonyossággal nem támasztja alá a bűnösségét és azt sem, hogy a részére kiállított államilag elismert nyelvvizsga bizonyítványt, mint közokiratot előnyök szerzése végett jogellenesen használta fel. Ezért az idegennyelv-tudást igazoló, vissza nem vont bizonyítvány alapján kifizetett juttatások visszakövetelésének nincs jogalapja. Ettől eltérő kérdés az, hogy ezeket a nem vitatott tényeket a munkáltató jogszerűen értékelhette bizalomvesztésként, méltatlanná válást megalapozó körülményként, így a jogviszony megszüntetéséhez vezető munkajogi jogkövetkezményként.
A Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött.
Az a körülmény, hogy az alperes nem élt panasszal az ügyészségi vádelhalasztó – nem érdemi – határozatával szemben és nem támadta keresettel a méltatlanná válása okán jogviszonyát megszüntető parancsot – jogerős büntető ítélet hiányában –, ítéleti bizonyossággal nem támasztja alá a bűnösségét és azt sem, hogy a részére kiállított államilag elismert és érvényes nyelvvizsga bizonyítványt, valamint diplomát, mint közokiratot előnyök szerzése végett jogellenesen használta fel. Ezért az idegennyelv-tudást igazoló, vissza nem vont bizonyítvány alapján kifizetett juttatásoknak a perben igényelt visszakövetelésének nincs jogalapja. Ettől eltérő kérdés az, hogy ezeket a nem vitatott tényeket a munkáltató jogszerűen értékelhette bizalomvesztésként, méltatlanná válást megalapozó körülményként, így a jogviszony megszüntetéséhez vezető munkajogi következményként.

Budapest, 2018. április 5.

A Kúria Sajtótitkársága