Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.884/2016. számú ügyről azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. január 11.

A felperes 1997. július 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a M.H. Kft-vel karbantartó munkakörre, amely utóbb karbantartási vezetőre módosult. Jogutódlás folytán 2012. május 22-étől a felperes munkáltatója az alperes lett, a munkaköre változatlan maradt. A felperes 2012. május 9-én részt vett a munkáltató Belső Munkaügyi Szabályzatáról (BMSZ) tartott képzéseken, és annak átvette egy példányát. 2012. október 26-án képzést kapott a munkáltatónál érvényben lévő Etikai Kódex rendelkezéseiről is. A felperes munkaviszonyát az alperes 2013. június 19-én kelt és közölt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg. Intézkedésének indokolásában rögzítette, hogy 2013. június 18-án 15 óra 10 perckor az F-i áruház behatolásjelző rendszerén riasztás érkezett a tetőkijárat nyitásáról. A biztonsági szolgálat a kamerával ellenőrizte a problémát, és a felperest látta kilépni a tetőkijáraton, ahol néhány lépést tett, majd nyilvánosan vizelt. Mindezt követően egy cigarettára gyújtott, miközben a tetőt locsolta. A biztonsági szolgálat erről jelentést készített, amit a munkáltatónak átadott. Az alperes kiemelte, hogy a felperesnek kötelessége jó példát mutatni, azonban a jelen magatartás méltatlan egy vezetőhöz, és általános erkölcsi normákat is sért. A felperes viselkedése rossz fényt vet a vállalat által képviselt értékekre. Hivatkozott arra, hogy a felperes megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat, továbbá a BMSZ 7. pontját, miszerint dohányozni csak az arra kijelölt helyen szabad. Egyúttal megsértette a tűzvédelmi szabályokat is, amelyekkel a munkaköréből adódóan teljes mértékben tisztában kellett lennie. A felperes többször módosított keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte utalva az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontjára, illetve az Mt. 77. § (3) bekezdés d) pontjára. Nem tagadta, hogy a perbeli napon felment az áruház tetejére és ott vizelt, valamint rágyújtott, álláspontja szerint azonban nem fedi a valóságot, hogy a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét ezáltal megszegte. Érvelése szerint éppen azért ment a tetőre, hogy az együttműködési kötelezettségének eleget téve a munkáltatót károsodástól óvja. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a perbeli napon különösen magas hőmérsékleteket mértek, a tetőn lévő műszer túlmelegedését pedig a számítógép jelezte. A felperes ezt észlelve haladéktalanul felment a tetőre a munkaköri kötelezettségét teljesíteni, a fennálló veszélyt elhárítani. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen ténynek túlzott jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság. A felperes magatartásának megítélése során kiemelt jelentősége van annak, hogy vészhelyzetben, azonnali intézkedés érdekében, az ebédidejét meg sem kezdve haladéktalanul ment fel a tetőre. Oda felérve nem vitásan bekamerázott helyen vizelt, ezen terület azonban mind a vásárlóktól, mind a munkatársaktól elzárt volt, legfeljebb a felperes közvetlen férfi kollégái közelíthették azt meg. A másodfokú bíróság ítéletében megfogalmazott nyilvánosság így nem nyert igazolást. A felperes a munkaköri kötelezettségét megszegte, amikor nem a mosdót vette igénybe a szükségletének elvégzése érdekében, adott körülmények mellett azonban magatartása nem volt olyan súlyú, amely a jogviszony megszüntetést megalapozhatta volna. Ugyancsak munkaköri kötelezettségszegést követett el a felperes azáltal, hogy a BMSZ 7. pontjában rögzítetteket megsértette, nevezetesen hogy „Dohányozni csak az arra kijelölt helyen szabad”. A meghallgatott szakértő egyértelműen azt állította, hogy éghető anyag hiányában nem volt tűzveszély a tetőn. A felperes ugyan nem a kijelölt helyen dohányzott, de cigarettázás közben slaggal locsolta a tetőt annak hűtése érdekében, ez pedig nyilvánvalóan a cselekménye súlyát enyhíti. Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan az ítéletében, hogy az alperesnél hosszabb idő óta munkaviszonyban álló felperes esetében a két terhére rótt csekély súlyú magatartás megvalósulása ellenére nem volt indokolt az azonnali hatályú felmondás, a jogkövetkezmény eltúlzottnak minősült [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt rögzíthető, hogy a felperes vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított, illetőleg hogy a viselkedése rossz fényt vetett volna a vállalat által képviselt értékekre (Pp. 206. §).
     
Budapest, 2018. január 11.

A Kúria Sajtótitkársága