Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.372/2017. számú ügyről kártérítés tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. május 17.

A döntés elvi tartalma: I.) Az ellenőrzési kör alatt minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. Ennek értékelése során a baleset közvetlen okát és a balesethez vezető egész munkafolyamatot vizsgálni kell: a munkamódszer megválasztását, az ahhoz biztosított munkaeszközt, a munkavállalói létszámot, szakismeretet, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van [Mt. 166. § (1) bekezdés a) pont].
II.) A kárenyhítési kötelezettség megsértése esetén előfordulhat, hogy a munkáltató a munkavállaló elmaradt jövedelmét nem teljes mértékben, avagy a balesetben történő közrehatása mértékétől eltérően köteles megtéríteni [Mt. 167. § (2) bekezdés].
A felperes 2012. július 10-étől állt az alperes alkalmazásában. 2013. február 13-án munkavégzés közben az alperes telephelyén a jobb kéz III-IV-V. ujjának amputációját, a II. ujj kiterjedt ín és lágyrész sérüléseit eredményező munkabalesetet szenvedett. A felperes baleseti eredetű egészségkárosodása 20 %, a munkaképesség-csökkenése 30 %. A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára nem vagyoni kártérítés, valamint lejárt járadék vagyoni kártérítés megfizetésére. Kötelezte az alperest vagyoni járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a nem vagyoni kártérítés összegét felemelte. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az alperesre kedvezőbb kármegosztás alkalmazását, és az elmaradt jövedelem kapcsán a kereset elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A bírói gyakorlatnak (EBH2016.M.10.) megfelelően jogszerűen foglalt állást a törvényszék arról, hogy az ellenőrzési kör alatt minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. Az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt mentesülési okok konjunktívak, ezért ha a kárt a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta, a törvényben előírt további feltételeknek nincs jelentősége. A szakvélemény rögzíti, hogy nem működtethető olyan fafeldolgozó gép, ahol az akaratlagos benyúlás ellen nincs teljes védelem. E követelményt a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 16/2008. (VIII.30.) NFGM rendelet 1. számú melléklet 1.37. pontja tartalmazza. Ugyanakkor a balesetkor még hatályos 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet 22. § (3) bekezdés d) pontja előírta, hogy a munkaeszköz mozgó részeit el kell látni biztonsági berendezéssel, amely elhatárolja a veszélyes teret, vagy leállítja a veszélyes rész mozgását a veszélyes tér elérése előtt. Az alperes oldalán megállapítható fenti munkavédelmi kötelezettségszegések „közvetett okként” közrehatottak a felperes balesetének bekövetkezésében. A baleset oka a felperes elővigyázatosságot figyelmen kívül hagyó szándékos magatartása volt, hogy indokolatlanul benyúlt a vörösre festett biztonsági rács alá meghajolva úgy, hogy a gép leállását eredményező rácsfelemelést elkerülje. A munkavállaló károkozó magatartása mellett a munkáltató terhére értékelhető körülmény is fennállt, ezért a kármegosztás alkalmazásának volt helye. A felperes az élettapasztalattal is kirívóan ellentétesen járt el, ezért a reá terhesebb kármegosztási arány alkalmazása volt indokolt (1157 EH., Mfv.I.10.587/2013.). A Kúria ezt az arányt az eljáró bíróságoktól eltérően a munkavállalóra terhesebben 70 – 30 %-ban állapította meg [Mt. 167. § (2) bekezdés első fordulat]. Az alperes megalapozatlanul hivatkozott az Mt. 167. § (1) bekezdés második fordulatára. Ebben az esetben az előreláthatóság annak értékelését jelenti, hogy az adott helyzetben a munkáltatónak az Mt. 6. §-át alapul véve miről kellett tudnia. A munkáltatónak a károkozás időpontjában nem a pontos kárösszeget, hanem a kár nagyságrendjét és fajtáját kell előrelátnia. A kárenyhítési kötelezettség megsértése esetén azonban előfordulhat, hogy a munkáltató a felperes elmaradt jövedelmét nem teljes mértékben, avagy a balesetben történő közrehatás mértékétől eltérően (adott esetben 30 %-tól kisebb mértékben) köteles a munkáltató megtéríteni. Az Mt. 167. § (2) bekezdés második fordulata szerint ugyanis nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Budapest, 2018. május 17.

A Kúria Sajtótitkársága