Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.839/2016. számú ügyről azonnali hatályú felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tárgyában

Dátum

A felperes 2006. szeptember 11-étől állt az alperes alkalmazásában. Később szakszervezeti tisztségviselő is volt. A felperes v-i lakos lévén a 2007. április 30-án kelt lakásbérleti szerződés alapján 2007. májusától határozatlan időre bérbe vett egy ingatlant D-ban, amelyre tekintettel albérleti támogatást igényelt a munkáltatótól. Ezt követően 2009. március 3-án lakásbérleti szerződést kötött egy másik lakásra, majd 2013. július 3-án ismét albérleti támogatás iránti kérelmet terjesztett elő. Ennek indokolása szerint V-n albérletben lakik, nincs birtokában ingatlan, szüksége van anyagi támogatásra. A támogatási kérelme alapjául a 2012. április 1-jén kelt albérleti szerződés szolgált. Az alperes belső ellenőrzést folytatott az albérleti támogatásokkal kapcsolatban, és a 2013. július 8-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy 2006. szeptember 11-étől több alkalommal úgy igényelt támogatást, hogy a bérleti jogviszonyának, illetve annak időtartamának kellő igazolását elmulasztotta. Erre tekintettel felfüggesztette a felperes által 2006. június 3-án albérleti támogatás iránti kérelem elbírálását és felhívta a felperest, hogy 2006. szeptember 11-étől igazolja a támogatás alapját képező bérleti jogviszonyait, és az azzal kapcsolatos körülményeket. A munkáltató 2013. július 30-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes jogviszonyát. Ennek indokolása szerint 2006. szeptemberétől többször úgy igényelt támogatást, hogy a bérleti jogviszonyának, illetőleg annak időtartamának igazolását elmulasztotta. Jogviszonyait ugyan bejelentette, de azok megszűnésének tényét és az új bérleti jogviszony bejelentését elmulasztotta. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását igényelte. Álláspontja szerint vele szemben a munkáltató megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, illetve diszkriminációt is alkalmazott. Az alperes a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte, majd viszontkeresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet pedig hivatalból kellett elutasítani. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy 2013. előtt az albérleti hozzájárulás fizetési feltételei nem voltak egyértelműen szabályozva. Azokat nem vitásan írásban csak 2013. február 1-jén rögzítették, azonban az alperes az eljárás során bizonyította, hogy az ezen időpontot megelőző időszakban is a munkáltató meghatározott feltételek fennállása esetén fizetett ezen a jogcímen, ezzel pedig a felperes is tisztában volt (Pp. 206. §). A felperes megalapozatlanul hivatkozott az Mt. 16. §-ának és 17. §-ának megsértésére a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásával összefüggésben. Az alperes albérleti hozzájárulás fizetésére kötelezettséget vállalt, azonban csak meghatározott célból és feltételek fennállása esetén. Mindezt a másodfokú bíróság helytállóan vonta vizsgálódási körébe, és a rendelkezésre álló adatokból helyes következtetésre jutott (Pp. 206. §). Annak a felperesi hivatkozásnak a jelen per eldöntése szempontjából pedig nincs jelentősége, miszerint az alperes korábban nem vizsgálta, hogy az ingatlanban hányan laknak. A felperes az eset kivizsgálása során elfoglalt álláspontja miatt egyáltalán nem működött közre, így az Mt. 286. § (3) bekezdésében foglaltaknak a cselekmény megítélésekor nem volt kiemelt jelentősége. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes és élettársa közös ingatlanban lakott. Az albérleti szerződés szerint bérleti díjként az amúgy is fizetendő rezsiköltséget kötötték ki. Ezt az ingatlan használóinak mindenképpen fizetniük kell, a felperest tényleges fizetési kötelezettség a lakhatásért nem terhelte. Ezért nyilvánvalóan úgy igényelt az alperestől albérleti díjat (ténylegesen rezsiköltséget), hogy az nem felelt meg az alperesi fizetési szándékának, a díjkifizetés céljának. Ezáltal – az együttműködési kötelezettség megsértését is értékelve – pedig a felperes olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszony megszüntetés jogszerű indoka lehetett [Mt. 78. § (1) bekezdés]. A felperes 2010. július és 2013. februárja között jogalap nélkül vett fel albérleti hozzájárulást. Az összegszerűséget illetően helyes a jogerős ítélet döntése figyelemmel az elévülési időre [Mt. 179. §, régi Mt. 166. § (1) bekezdés]. Az alperes viszontkeresetként előterjesztett igényével összefüggésben élt csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel. Ebben a vonatkozásban azonban ő tekinthető felperesnek, igénye a per főtárgyának tekintendő. Ebből következően az alperes felülvizsgálati kérelemmel élhetett volna, de a viszontkeresete körében csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére annak járulékos jellege miatt [Pp. 244. § (1) bekezdés, 270. § (1) bekezdés] nem volt lehetősége, mivel a felperes felülvizsgálati kérelemmel e körben nem élt. A Pp. 272. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőt elmulasztotta, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának volt helye a Pp. 237. §-a szerint.

Budapest, 2018. január 17.

A Kúria Sajtótitkársága