Tájékoztató munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott döntésről a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.170/2017. számú ügyben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. április 25.

A felperes 2011. március 22-étől állt az alperes alkalmazásában területi képviselő munkakörben.  2012. június 16-án írásbeli figyelmeztetésben részesült. Ezt követően a munkáltató felmondással szüntette meg a jogviszonyát az Mt. 65. § (1) bekezdésére, illetve 66. § (2) bekezdésére alapítottan. A felperes a keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte a keresetnek való helyt adás mellett, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Ha egy fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet külön nem jelöli meg, azokat egy helyen, egyszerre sorolja fel az nem felel meg a követelményeknek.(Mfv.I.10.748/2016.). Csak azon felülvizsgálati érvelés volt vizsgálható, amely megfelelt a felülvizsgálati kérelem jogszabályi feltételeinek. A felperes maga sem vitatta, hogy nem tett eleget teljes mértékben a munkáltató által elvárt követelményeknek. A felmondás 2. pontját illetően az Mt. 66. § (2) bekezdését panaszolta, de a Pp. 206. §-ának megsértését azonban ezzel összefüggésben konkrétan nem állította, így a bíróságok által megállapított tényállás volt irányadó, amelyből helyes következtetést vontak le. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést az általa állítottak alátámasztására maga sem jelölt meg az Mt. 66. § (2) bekezdésén túlmenően. Az E.S. termék forgalmazása során nem volt annak jelentősége, hogy a felperes a megjelölt terméket akcióban vagy egyedileg értékesítette, a munkáltató által elvárt darabszámot kellett teljesítenie. A „túratervezéssel” összefüggésben a bíróságok helyesen következtettek arra, hogy nem a teljesíthetőség vagy annak hiánya volt a perben értékelendő, az alperes nem is ezt rótta a felperes terhére. A tervezési folyamat késedelmesen zajlott, ami bizonyítást nyert. A felmondás 5., 7., 8., 9. és 10. pontját illetően konkrét jogszabálysértést a felperes nem jelölt meg, így ezen pontokkal érdemben jelen eljárásban nem lehetett foglalkozni. Fentiek alapján a felperes magatartása, az elvárt teljesítménytől elmaradó munkavégzés felmondás jogszerű indokául szolgálhatott, amelyet az alperes megfelelően bizonyított. A felperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 6. §, 7. § és 115. §-ára hivatkozással állította, hogy a felmondás tényleges indoka arra vezethető vissza, miszerint tanulmányaira tekintettel kért szabadság miatt konfliktus volt közte és az alperes között, továbbá sérelmezte, hogy a jogviszony megszüntetést követően kért levelezési anyagot addigra a munkáltató megsemmisítette. A joggal való visszaélés körében a bizonyítás a felperest terhelte, aki nem tudta ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan igazolni, hogy a felmondás tényleges indoka nem a teljesítmény elmaradása volt (Pp. 164. §). A levelezési anyag kiadásának megsemmisítése a felmondás után történt, így az a jogviszony megszüntetés esetén a joggal való visszaélést nem támaszthatja alá (Pp. 164. §).

Budapest, 2018. április 25.

A Kúria Sajtótitkársága