Kvk.I.37.352/2018/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.I.37.352/2018/2.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva

A kérelmező: (...)

A kérelmező képviselője: Ábel Ügyvédi Iroda
   
Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 507/2018. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 507/2018. számú határozatát helyben hagyja.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Magánszemély beadványozók 2018. március 9-én és március 10-én kifogást terjesztettek elő a Budapest 09. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB), melyben állították, hogy …. (továbbiakban: kérelmező) megsértette a választási eljárásról szóló 2013. XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontját, 144. § (2), (3), (5) és (6) bekezdéseit, amikor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: Fidesz) által a ... számú lakóépület előtti telefonfülkén elhelyezett választási plakátot először felülragasztotta, majd annak egész felületét letakartatta.

[2] Az OEVB 69/2018. (III.12.) határozatában a jogsértést megállapította. Álláspontja szerint a Ve. 144.§-ból következően a kampányidőszakban a választási plakátok készítésére és elhelyezésére speciális, a kampányidőszakon kívüli időszakra vonatkozóan irányadó szabályokhoz képest megengedőbb előírások érvényesülnek. Ebben az időszakban a választási plakátok elhelyezésének korlátját kizárólag a Ve. 144. § (4)-(7) bekezdéseiben taxatíve felsoroltak jelentik, nem alkalmazhatók az önkormányzati rendelet, vagy egyéb, más a plakátok elhelyezésére irányadó előírások. A kérelmező olyan korlátozást alkalmazott, mely nem szerepel a fenti előírások között, ezért magatartása jogszabálysértő. A kérelmezőt eltiltotta a további jogsértéstől és bírság kiszabás jogkövetkezményét is alkalmazta.

[3] A kérelmező fellebbezéssel támadta az OEVB határozatát, melyben előadta, hogy az az állítás, amely szerint a megjelölt .... szám alatti, hivatalosan a kérelmező kizárólagos tulajdonában álló (...) helyrajzi számú, természetben a ... szám alatti közterületen található telefonállomás oldalfalán lévő önálló hirdető-berendezésen elhelyezett plakátot a kérelmező takarta le teljesen, nem helytálló, mivel a plakát eltávolítása nem részéről történt. A bírság kiszabására törvénysértő módon került sor, mert az alapelvek sérelmét nem, mindössze a Ve. 144. §-ában foglaltak sérelmét állapította meg OEVB, továbbá nem az eset összes körülményének figyelembevételével döntött a bírság kiszabásáról.
 
A Nemzeti Választási Bizottság határozata

[4] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2018. március 16-án kelt 507/2018. számú határozatával az OEVB határozatát megváltoztatta oly módon, hogy a bírság kiszabását mellőzte.

[5] Az indokolásban rögzítette, hogy a plakát vonatkozásában az NVB a 423/2018. számú határozatában már megállapította, hogy a plakát megfelel a Ve. 140. § a) pontjának, azaz választási plakátnak minősül. A Ve. 144. § (2) bekezdése értelmében kampányidőszakban a jelöltek és jelölő szervezetek bejelentés és engedély nélkül készíthetnek plakátokat és azokat – néhány a Ve.-ben meghatározott kivétellel – korlátozás nélkül elhelyezhetik. A Ve. az önkormányzati korlátozó szabályozás lehetőségét két körben biztosítja. Egyrészt középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát, illetve óriásplakát elhelyezése műemlékvédelmi és környezetvédelmi okból rendeletben megtiltható a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat által. Másrészt a hirdető-berendezés elhelyezésére, valamint az óriásplakátok vonatkozásában a közterület-használatról szóló jogszabályokat is alkalmazni kell.

[6] Az NVB rámutatott, hogy a Ve. szerint a fővárosban csak a fővárosi önkormányzat korlátozhatja a plakátok elhelyezését műemlékvédelmi és környezetvédelmi okból. A plakát leragasztására és eltávolításra indokot adó, kérelmező képviselő-testületének a tulajdonában álló közterületek használatáról szóló módosított 9/2013. (III.29.) önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Rendelet) nem a fővárosi önkormányzat adta ki, ezért nem tekinthető a Ve. 144. § (5) bekezdése szerinti rendeletnek. A Rendelet 7/B. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés nem tartozik a Ve. 144. § (5) és (6) bekezdésében meghatározott körbe. A megjelölt választási plakát átragasztása a kérelmező figyelmeztető plakátjával, majd annak teljes letakarása sérti a Ve. 144. § (3), (5) és (6) bekezdéseit. Az, hogy annak eltávolítására nem a kérelmező által került sor, nem változtatott az ügy megítélésén, mert a jogszabálysértés már önmagában a választási plakát felülragasztása által megvalósult.

[7] A bírság kiszabását azért mellőzte, mert ugyanezen plakát felülragasztásával kapcsolatos jogsértés miatt a kérelmezőt a 423/2018. számú határozatával 1.035.000 Ft összegű bírság megfizetésére már kötelezte.

A felülvizsgálati kérelem

[8] A kérelmező az NVB határozatával szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a támadott határozat megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria a kifogást utasítsa el. Kifejtette, hogy az NVB a beadványozók által előadottakat feltétel nélkül elfogadva elhibázottan, a valóságtól idegen tényállást állapított meg, így az arra alapozott döntése jogszabálysértő.

[9] A kérelmező szerint a bizonyítékként csatolt videofelvételekből megállapítható, hogy a plakátra elhelyezett önkormányzati figyelmeztető matricát, illetve magát a plakátot is az önálló hirdető-berendezés tulajdonosa távolíttatta el a munkatársaival. A hivatkozott plakát teljes letakarására nem került sor, amit a beadványozó teljes elfedésnek vélt, az valójában az üresen álló hirdető-berendezés hátlapja.

[10] Arra is utalt, hogy az NVB már egy korábbi határozatában az OEVB határozatát megváltoztatva a kérelmezőt elmarasztalta a vitatott plakát letakarása miatt, így az ugyanolyan tárgyban azonos magatartás miatt benyújtott kifogás elbírálása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Kifogásolta azt is, hogy az NVB a két határozatában részben eltérő indokokkal állapítja meg a kérelmező jogsértését.

[11] A kérelmező rendeletének 7/B. §-nak az NVB részéről történő figyelmen kívül hagyása a Ve.144. §(6) bekezdésébe ütköző módon került sor, továbbá helytelenül minősítette csupán plakátnak a telefonállomás oldalára szerelt, üvegfelülettel védett, állandó jellegű, közterületi díjhasználat ellenében működtethető hirdetési eszközt. Az önálló hirdetőberendezés fennállása okán nem csupán a Fővárosi Önkormányzat, hanem a kerületi önkormányzatok is alkothatnak erre irányadó normákat, tekintettel arra, hogy a Ve. „közterület-használatról szóló jogszabályok” alkalmazásáról rendelkezik. A Rendeletnek az NVB által mellőzött rendelkezése ellen a Fővárosi Kormányhivatal az önkormányzati törvényben biztosított jogkörével nem élt. Mindezek miatt a kérelmező jogszerűen alkalmazta a közjogilag érvényes eljárásban megalkotott, hatályban lévő rendeleti előírását. Ebből következően a Ve. 144. § (3),(5), és (6) bekezdéseinek sérelme kizárt. Tévesen ítélte meg az NVB azt is, hogy a plakát „átragasztásra”, „felülragasztásra” került volna, mert azon csupán egy figyelmeztető matrica került felhelyezésre, mely nem akadályozza a plakát tartalmának megismerését, felismerését.

[12] Kiemelte, hogy a telefonállomás tulajdonosa nem rendelkezett a hirdető-berendezésre, reklámhordozóra vonatkozó közterület-használati engedéllyel, az a Rendelet előírásainak nem felel meg, abba ütköző módon került elhelyezésre.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[14] A felülvizsgálati kérelmet az ügyben érdekelt kérelmező nyújtotta be a Ve. 224. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül, tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, valamint az eljárásban a kérelmezőt ügyvéd képviseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.

[15] A Ve. 144. § (1) bekezdése értelmében e § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül. A 144. § (2) bekezdése szerint a kampányidőszakban a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély és bejelentés nélkül készíthetnek plakátot. A 144. § (3) bekezdése alapján plakát a kampányidőszakban – a (4)-(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel – korlátozás nélkül elhelyezhető. A 144. § (5) bekezdése rögzíti, hogy egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát, illetve óriásplakát elhelyezését a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja. Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos. A 144. § (6) bekezdése értelmében a választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezés elhelyezésére, valamint az óriásplakátok vonatkozásában a közterület-használatról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

[16] A Rendelet 5/B. fejezete a hirdető-berendezések és reklámhordozók közterület-használati hozzájárulásának különös szabályairól szól (7/B–8. §). A Rendelet 7/B. § (1) bekezdése szerint közterületen csak olyan tartalommal helyezhető el plakát, amely nem tartalmaz semmilyen hátrányos megkülönböztetést, különösen népek, nemzetiségek, etnikumok, nemek, korosztályok közötti, illetve szexuális hovatartozás, vallási kötődés, vagy fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos diszkriminációt, illetve nem támogathat ilyen nézeteket. Nem lehet alkalmas gyűlöletkeltésre, illetve nem buzdíthat olyan magatartásra, amely magánszemélyekkel szembeni különbségtételre irányul. A Rendelet 7/B. §-át a módosító önkormányzati rendelet 2018. január 1-jei hatállyal iktatta be.

[17] A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság több döntésében, így az 5/2015. (II.25.) AB határozatban általános érvénnyel mondta ki, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre (Indokolás 23. pont). Az 1/2013. (I.07.) AB határozat hangsúlyozta, hogy a politikai reklámozás mindenekelőtt a választáson induló pártok, jelölő szervezetek véleménynyilvánítását érinti. Az Alaptörvény IX. cikke mindenkinek biztosítja a szabad politikai véleménynyilvánítás jogát, amely megnyilvánulhat politikai reklámok közzétételében is (Indokolás 93-94. pontok).

[18] A Kúria Kvk.I.37.476/2014/4. és Kvk.I.37.491/2014/3. számú végzéseiben is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a Ve. 144. §-ának helyes értelmezéséből az következik, hogy választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-ának rendelkezései az irányadóak. A választási szervek a Ve. rendelkezéseinek való megfelelést vizsgálhatják, mert a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot. A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa továbbra is fenntartotta ezt az álláspontot, attól eltérni nem kívánt.

[19] A felülvizsgálati bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve az NVB-vel egyezően arra a következtetésre jutott, hogy az érintett plakát választási plakátnak minősül - méretétől és hordozó berendezésétől függetlenül -, mely a Fidesz megbízásából készül, az a Fidesz támogatására ösztönöz. Ezt bizonyítja a plakát tartalma és az azon elhelyezett impresszum.

[20] A Ve. hivatkozott 144. § (3) bekezdése fő szabály szerint korlátozás nélkül elhelyezhetőnek minősíti a választási plakátokat kampányidőszakban, az erre vonatkozó kivételeket a 144. § (4)-(7) bekezdéseiben nevesíti. A Kúria vizsgálta, hogy a kérelmező érvelésének megfelelően fennáll-e a törvényben írt bármelyik kivétel. Megállapította, hogy a (4) bekezdés nem vonatkozik az eljárásbeli plakátra, mert az nem épület falára, illetve kerítésre került elhelyezésre, az (5) bekezdés egyértelműen rögzíti, hogy a fővárosban csak a fővárosi önkormányzat jogosult rendeletében megtiltani a plakát, óriásplakát elhelyezését műemlékvédelmi vagy környezetvédelmi okból. A perbeli esetben nem Fővárosi Önkormányzati rendeletről van szól. Másrészt a Rendelet nem elhelyezési, hanem tartalmi indokok alapján (diszkrimináció tilalma) kívánta korlátozni a plakát kihelyezését.

[21] A (6) bekezdés a választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezés elhelyezésére, valamint az óriásplakátok vonatkozásában a közterület-használatról szóló jogszabályt rendeli alkalmazni. Így a kérelmezőnek azt kellett volna igazolnia, hogy a Rendelet 7/B. §-a olyan jogszabályi rendelkezés, amely a Ve. 144. § (6) bekezdésének hatálya alá tartozik.

[22] A Kúria nézete szerint meg kell különböztetni a választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezést a választási plakáttól. Az önálló hirdető-berendezés – többek között – a választási plakát elhelyezésére szolgál, de a hirdető-berendezés elhelyezésére irányadó közterület-használatról szóló jogszabályokat nem lehet alkalmazni a választási plakátokra, mivel a korábban már leírtak értelmében egyfelől a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot, másfelől a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. rendelkezései az irányadók.

[23] Nem alapos a kérelmezőnek az az érvelése, hogy a választási plakátokra irányadó a Rendelet 7/B. §-a. A választási plakátokra az egész országban – így Budapest Kispest kerületében is – egységesen a Ve. 144. §-ának rendelkezései vonatkoznak. A Rendelet előírása a választási plakátokra Kispesten sem alkalmazható. Az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az önkormányzati rendelet elfogadására közjogilag érvényes eljárásban került-e sor, mert az a mérvadó, hogy választási plakátról van szó, amit pedig a már hivatkozott Ve. 144. §- alapján kell megítélni.

[24] A csatolt bizonyítékokból megállapíthatóan a Fidesz választási plakátjának felülragasztása a Rendelet szabályainak alkalmazásával és szövegében is a Rendeletre utalva történt. A felülragasztás a választási plakát legalább 2/3-át érinti, ezzel az alkalmatlanná vált funkciója betöltésére. A Kúria megítélése szerint egyértelmű, hogy a Fidesz választási plakátjának felülragasztását a Rendeletre alapítottan a kérelmező és annak polgármestere rendelte el. A felülragasztás sérti a Ve. 144. § (3) bekezdését.

[25] A hirdető-berendezésre, reklámhordozóra vonatkozó közterület használati engedély hiányára alapozott felülvizsgálati érvelés sem alkalmas a jogsértés kimentésére, mert a kérelmező korábbiakban nem erre alapozta a választási plakát letakarását, felülragasztását, továbbá ez az indok nem alapozza meg annak jogszerűségét.

[26] A kétszeres értékelés tilalmának elve jelen eljárásban értelmezhetetlen, mert az tipikusan az állami büntetőhatalom visszaélésszerű gyakorlásával szemben védi az egyént, annak tilalmát foglalja magába, hogy meghatározott személlyel szemben ugyanazon büntetendő cselekmény miatt újabb, büntető szankció alkalmazására irányuló eljárást indítsanak, illetve büntető jogkövetkezményt alkalmazzanak. Két külön kérelmező, eltérő időben nyújtott be kifogást a jogsértés kapcsán. Az elsőben megállapított jogsértés miatt a másodikban nem lehetett negligálni a jogsértés megállapítását. Az is rögzíthető, hogy az NVB értékelte azt a körülményt, hogy ugyanazon választási plakát vonatkozásában már eljárás volt folyamatban, ami marasztalással zárult, erre figyelemmel „csupán” a jogsértés megállapítására és annak további folytatásától való eltiltásra terjedt ki határozata, ami büntetőjogi szankcióként nem minősíthető.

[27] A Kúria az NVB határozatát a fenteikre tekintettel a Ve. 231. § (5) bekezdése a) pontját alkalmazva helybenhagyta.

Záró rész

[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.

[29] A kérelmező teljes személyes illetékmentessége folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (2) bekezdése szerinti illeték a Ve. 228. § (2) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 630. § (5) bekezdése, a Kp. 35. § (1) bekezdése szerinti alkalmazandó Pp. 101. § (1) bekezdése, és 102. § (6)  bekezdése szerint az állam terhén marad.

[30] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki..

Budapest, 2018. március 22.

dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró