Kpk.39.445/2022/3. számú határozat

Dátum

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk. IV. 39.445/2022/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró

A kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.III.21.484/2019/12. számú ítéletének, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.124/2019/16. számú részítéletének, valamint a Fővárosi Törvényszék 36.P.24.412/2015/139. számú rész- és közbenső ítéletének – az Alkotmánybíróság IV/816/2021. ügyszámú határozata által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 5/2022. (IV. 14.) AB határozat

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 5/2022. (IV. 14.) AB határozata alapján a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest XXIII. kerületében található ingatlan 1950. május 2. napjától kezdődően 1991. szeptember 1. napjáig a Magyar Állam tulajdonában állt. Az ingatlan kezelője 1967. július 14. napjától kezdődően a Budapest XX. Kerületi Tanács VB Házkezelési Igazgatósága, a Budapesti XIX., XVIII., XX. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat jogelődje volt, amely vállalat 1996. március 8. napján jogutód nélkül megszűnt. A Budapest XX. Kerületi Tanács III. Ipari Osztálya 1954-ben engedélyt adott ……… étkezési célú vegyi anyagok gyártására a perbeli ingatlanon, aki ezt a tevékenységét 1979. december 10. napján bekövetkező haláláig folytatta.

[2] A Budapest XX. Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya 1980-ban felmérte az ingatlant, a felvett jegyzőkönyv szerint az ingatlanon található épület emberi tartózkodásra veszélyesnek minősült. 1987. október 15. napján a XX. Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya vállalkozási szerződést kötött egy környezetvédelmi és számítástechnikai gazdasági munkaközösséggel a veszélyes hulladék eltávolítására. A VB Műszaki Osztálya 1988-ban szerződést kötött a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattal talajszennyeződési vizsgálatok elvégzésére. Az elkészült szakvélemény megállapította, hogy az ingatlan egy része veszélyes hulladékkal szennyezett. Az épületrészek elbontását és 0,5 méter mélységben talajcserét javasolt különösen, hogy „az ingatlant kertes családi ház építése céljából kívánják értékesíteni.”

[3] 1991. szeptember 1. napján a perbeli ingatlan jogszabály alapján a Budapest XX. kerület Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzata tulajdonába került. A …….Kft. által adott szakvéleményt követően az önkormányzat a talaj szanálását indokoltnak tartotta. Az önkormányzat 1993. november 30. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra ……. (a továbbiakban: II. rendű alperes). Az adásvételi szerződésben a II. rendű alperes kötelezettséget vállalt a környezetszennyezés megszüntetésére, amely a tulajdonszerzés feltétele volt. A beszerzett szakvélemény alapján a II. rendű alperes földcserét végeztetett el, a nehézfémmel szennyezett talajt elszállítatta és építkezésre alkalmas területet alakíttatott ki. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1994. szeptember 21. napján kelt átiratából megállapítható, hogy ekkor az ingatlanról a szennyezett talaj elszállítása megtörtént, ezzel a II. rendű alperes teljesítette az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségét és a tulajdonjogát 1994. január 24-én bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

[4] A Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzata (a továbbiakban: III. rendű alperes) 1994. decemberében a Budapest XX. kerület Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzatból való kiválással jött létre. A III. rendű alperes megállapodást kötött Budapest Főváros XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzatával (a továbbiakban: VII. rendű alperes) arról, hogy az önkormányzati ingatlanok a közigazgatásilag illetékes önkormányzatok tulajdonát képezik, az ilyen ingatlanokon fennálló jogok és kötelezettségek az illetékes önkormányzatot illetik és terhelik.

[5] A II. rendű alperes 2003. december 5. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra az ………Kft.-vel (a továbbiakban: I. rendű alperes), akinek tulajdonjogát 2004. február 16. napján bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

[6] A Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzat Polgármesteri Hivatala (a továbbiakban: VIII. rendű alperes) 2004. június 21. napján kelt határozatával megadta az építési engedélyt az ingatlanon két darab új, háromlakásos lakóépület építésére. Az építést követően a VIII. rendű alperes 2006. decemberében az elkészült lakásokra megadta a végleges használatbavételi engedélyt. A határozat indoklása szerint az elvégzett építési munka megfelel az építési engedélynek, az épület rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

[7] 2010. június 18. napján a IX. és X. rendű felperesek tulajdonában álló lakás alatt több robbanás történt, ami később megismétlődött. A robbanások következtében a VIII-X. rendű felperesek tulajdonában álló lakások is megsérültek, ezért ki kellett költözniük az otthonukból.

[8] A VIII. rendű alperes kötelezése folytán a IX. és X. rendű felperesek szakértőt kértek fel a robbanás okainak meghatározására. 2010. november 15. napján elkészített szakvélemény szerint a Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: IX. rendű alperes) jogelődje a II. rendű alperes által benyújtott dokumentáció alapján fogadta el a talajmentesítés megtörténtét, sem helyszíni szemlét, sem ellenőrző laborvizsgálatot nem végzett. Utalt arra, hogy a lakások alatti pincét nem kellő alapossággal töltötték fel. A robbanás kiváltó okának a pince feltöltéséhez használt földben lévő pikrinsavat jelölte meg. Megállapította, hogy a társasház valamennyi lakásából ki kell költözni, mert egészségkárosodást, rákot okozó és mérgező anyagok vannak jelen, a robbanás bármikor felléphet. A területen lévő lakásokból valamennyi felperes kiköltözött.

[9] A felperesek 2011. február 9. napján előterjesztett keresetükben hibás teljesítésre hivatkozással kérték az I-IV. rendű alperesek kötelezését a kártérítés egyetemleges megfizetésére. A felperesek a keresetüket utóbb kiegészítették és annak megállapítását is kérték, hogy a VII. rendű alperes és a II. rendű alperes között 1993. november 30. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen, amiért az I. rendű és II. rendű alperes között 2003. december 5. napján kötött adásvételi szerződés is érvénytelen. Ennek következtében érvénytelen a lakásokra vonatkozó, I-X. rendű felperesek és az I. rendű alperes, valamint a III. rendű felperesnek az V-VI. rendű alperesekkel kötött adásvételi szerződés is. A X-XIII. rendű alperesekkel szemben a jelzálogszerződések érvénytelenségének megállapítását kérték.

[10] A Fővárosi Törvényszék a 2018. november 6. napján kelt 36.P.24.412/2015/139. sorszámú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes és a használatbavételi engedélyt kiadó VIII. rendű alperes egyetemlegesen felelősek a felperesek tulajdonát képező ingatlanokon bekövetkezett robbanásokkal okozott vagyoni és nem vagyoni károkért. A IV. rendű alperes kártérítési felelősségét nem állapította meg, mert a tulajdonosi jogokat 1967-től a bejegyzett kezelő gyakorolta, akinek tevékenységével kapcsolatban az államnak nincs mögöttes felelőssége.

[11] A II. rendű, III. rendű és VIII. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2019. május 7. napján kelt 4.Pf.20.124/2019/16. sorszámú részítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a korábbi tulajdonos önkormányzat VII. rendű alperessel és a Pest Megyei Kormányhivatal mint IX. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító, valamint a VIII. rendű alperes kártérítési felelősségét megállapító rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a IV. rendű alperes a közigazgatási tevékenységét önálló jogalanyiságú szervezetein keresztül gyakorolta, amelyek a saját tevékenységükért önálló felelősséggel tartoztak. Hozzátette, a IV. rendű alperes nem tekinthető a fokozott veszéllyel járó tevékenységet végző üzembentartójának azon az alapon, hogy …….. környezetkárosító kisipari tevékenységét államérdekből végezte. Ezért a IV. rendű alperes felelőssége a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárért nem állapítható meg. A bírósági eljárás a többi alperes, így a IV. rendű alperes tekintetében lezárult.

[12] A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2020. október 27. napján kelt Pfv.III.21/484/2019/12. sorszámú ítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A IV. rendű alperes vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az állam közvetlen felelőssége csak kifejezett jogi norma alapján merülhet fel. A perbeli ingatlan állami tulajdonban állásának időszakában az 1974. évi II. törvény 43. § (1) bekezdése a környezetszennyezést előidéző személy cselekvési kötelezettségét írta elő, a 49. §-a a környezetveszélyeztető tevékenységgel kárt okozó felelősségéről rendelkezett. Nem volt tehát olyan rendelkezés, amely alapján a IV. rendű alperes közvetlen felelőssége felvethető lenne.

[13] A Kúria ítéletével szemben a felperesek (továbbiakban: indítványozók) alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy az állam közvetlen kártérítési felelősségét kizáró döntés ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, XXI. cikkével, XX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, a 28. cikkel, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye 2. cikkével, 6. cikkével, 8, cikkével, 13. cikkével és az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkével.

Az Alkotmánybíróság határozata

[14] Az Alkotmánybíróság az indítványokat a 5/2022. (IV. 14.) AB határozatában bírálta el. Az Alkotmánybíróság hivatkozott a rendszerváltás előtti időszakra vonatkozó kezelői jog sajátos természetével kapcsolatos gyakorlatára. Ekkor az alkotmányos szabályok révén az állami tulajdon egysége és oszthatatlansága érvényesült. A kezelésbe adott tárgy fölött az állam rendelkezett, a kezelőktől bármikor visszavehette, közöttük feloszthatta és átcsoportosíthatta tulajdonát. Ebből következőleg a kezelő nem léphetett a tulajdonos pozíciójába, nem minősült polgári jogi értelembe vett tulajdonosnak, a kezelő és állam közötti jogviszony pedig csak „belső” jogviszonynak minősült. A kezelői felelősség ezért nem az állam tulajdonosi minőségéből fakadó felelősség helyett, hanem mellette érvényesült.Az Alkotmánybíróság szerint a határozataiból fakadó jogértelmezést hagyja figyelmen kívül a támadott kúriai döntés, amely a kezelői jog jogosultját a tulajdonos pozíciójával teszi egyenértékűvé, kizárva ezáltal az állam tulajdonosi minőségéből közvetlenül fakadó felelősségét. A döntés nem tartalmazta az alkotmánybírósági gyakorlattól eltérő jogértelmezés indokait, ami ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

[15] Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy az állam környezet védelmére vonatkozó pozitív kötelezettségét az 1976. évi II. törvény rögzítette, amely közvetlenül visszavezethető az Alkotmány 57. § (1) és (2) bekezdéseire. A törvény 3. §-a egyértelművé tette, hogy az állami szervek kötelesek az emberi környezet védelmét szolgáló szabályokat megtartani, a 43. § szerint a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat. Az Alaptörvény XXI. cikk (2) bekezdése már nevesíti a „szennyező fizet” elvet, amelynek érvényre juttatása nem csak a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó feladata is. Ezért az olyan jogértelmezés, amely az állam környezetszennyezés miatti felelősségét kizárólag aktív magatartástól tenné függővé, ellentétes az 1976. évi II. törvény rendelkezéseivel, egyúttal kiüresíti az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése szerinti egészséges környezethez való jog lényegi tartalmát.

[16] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.III.21.484/2019/12. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.20.124/2019/16. számú részítéletében, a Fővárosi Törvényszék pedig a 36.P.24.412/2015/139. számú rész- és közbenső ítéletében a Kúria megsemmisített ítéletével egyezően ítélte meg a IV. rendű alperes kártérítési felelősségének elvi kizártságát, ezért az Alkotmánybíróság ezeket is megsemmisítette.

A döntés indokolása

[17] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panaszorvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[18] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljáráshivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[19] A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Fővárosi Törvényszék a IV. rendű alperes Magyar Állam kártérítési felelősségére vonatkozó kereseti kérelem tárgyában folytasson le új eljárást és hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy az Alkotmánybíróság 5/2022. (IV. 14.) AB határozat szerint az állam, mint tulajdonos közvetlen kártérítési felelősségét nem zárja ki az, hogy a perbeli ingatlant kezelői jog terhelte. Az állam felelősségét megalapozhatja, ha elmulasztotta betartani a környezet védelmére irányadó jogszabályi rendelkezéseket.

Záró rész

[20] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. május 16.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró
Dr. Farkas Attila s.k. bíró