Kpk.39.499/2022/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2022. augusztus 23.

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.499/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3351/2022. (VII.25.) AB határozat (belső ügyszám: IV/2805-12/2021.)

Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.286/2021/6. számú végzése és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.387/2020/8. számú végzése megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3351/2022. (VII.25.) AB határozata alapján a Budapest II. és III. Kerületi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 2019. november 13. napján jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a felek házasság felbontása iránti folyamatban volt perében született egyezséget, amely szerint a volt házastársak 2008-ban és 2016-ban született gyermekei tekintetében az édesanya gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, a különélő édesapának pedig joga van a folyamatos és időszakos - az elvitelt és az ott alvást is magába foglaló -kapcsolattartáshoz.

[2] A különélő édesapa, a kérelmező a nyári időszakos kapcsolattartásra a gyermekekkel 2020. augusztus 3-16. között volt jogosult. A kérelmező gyermekei édesanyjától, a kérelmezettől e-mailben kérte, hogy a kapcsolattartás kezdetére készítse össze és adja át részére a gyermekek útlevelét és kék EU egészségbiztosítási kártyákat. A kérelmezett mind e-mailben, mind a telefon-beszélgetések alkalmával kategorikusan elzárkózott attól, hogy az útleveleket átadja és a kérelmező a kapcsolattartás ideje alatt külföldre utazhasson a gyermekekkel arra hivatkozással, hogy a júliusi kapcsolattartás alatt már volt külföldön, és most a kérelmezetten van a sor.

[3] A kérelmező a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtása iránt kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság a kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzésben kötelezze a kérelmezettet, hogy a végzés kézhezvételét követő minden kapcsolattartásnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozat szerinti időpontban és módon tegyen eleget, a gyermekeket megfelelően felkészítve, a gyermek személyazonosságára alkalmas fényképes okmányok átadásával egyidejűleg. Kérelmében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:178§ (1) és (2) bekezdéseire, 4:180. § (1) és (2) bekezdéseire, 4:173. § -ára és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 27. § (3) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdésére, 29/A. § (1) bekezdés b) pontjára.

[4] A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a kapcsolattartásra vonatkozó egyezséget nem szegte meg.

[5] A kérelmező külön felhívásra előadta, hogy a 2020. augusztusra eső nyári időszakos kapcsolattartás kettő okból nem valósult meg: egyrészt a 2020. augusztus 2. napján folytatott telefonbeszélgetés alkalmával a kérelmezett kérte és biztosította arról a kérelmezőt, hogy az augusztusi kapcsolattartását azon belül a külföldre elvitel jogát a kérelmező pótolhatja 2020. szeptemberében. Másrészt 2020. augusztus 3. napján külön kérte a kérelmezettet, hogy jelöljön meg 2020. szeptemberében olyan időintervallumot, amikor az augusztusi időszakos kapcsolattartást pótolhatja. A viszontválasz elmaradása okán 2020. augusztus 3. napján az esti órákban megjelent az átvétel helyén, de ott senki nem tartózkodott.

[6] A Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.387/2020/8. számú elsőfokú végzésében a kérelmezőnek a kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasította. Indokolása szerint a felek által kötött, a kérelmező és a gyermekek kapcsolattartását szabályozó egyezség nem tartalmaz kötelezést arra nézve, hogy a kérelmező a gyermekek útlevelét, személyi okmányait adja át, így a bíróság nem rendelheti el a végrehajtást az anyagi jogszabályok figyelembevételével.

[7] A döntéssel szemben a kérelmező édesapa fellebbezéssel élt. A Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.286/2021/6. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, szintén arra hivatkozással, hogy a felek megállapodása nem terjed ki a gyermekek személyi okmányainak, iratainak átadására átvételére és a végrehajtásnak nem lehet tárgya az, amit nem tartalmaz a felek megállapodása.

[8] A kérelmező (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján, amelyben kérte a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.387/2020/8. számú végzése és Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.286/2021/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a bíróságok döntései sértik az Alaptörvény 26. cikkében rögzített és XXVIII. cikkében deklarált tisztességes eljáráshoz való alapjogot, a VI. cikkben deklarált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapjogot, ezzel összefüggésben a XVI. cikkben a gyermekek kiemelt védelméhez és a szülők gyermekük nevelésének és jogainak biztosításához való alapjogot. Álláspontja szerint nem volt eljárásjogi jellegű akadálya a végrehajtás elrendelésének. A feleket az egyezségben nem szabályozott kérdések tekintetében a jogszabályok kötik, ezért a jogszabályok megsértése is megvalósítja a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegését. A gyermekek iratainak hiánya szűkíti a kapcsolattartás tartalmát, megakadályozza a kapcsolattartáshoz való jog teljes körű gyakorlását, akadályozza az indítványozónak a gyermekeivel való zavartalan kapcsolattartását. Az indítványozó rámutatott azokra a hátrányokra is, amelyeket véleménye szerint az okmányok hiányában el kell szenvednie a kapcsolattartáshoz való joggal összefüggésben. Érvelésében többek között hangsúlyozta azt is, hogy sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogot, hogy az eljáró bíróságok a gyakorlatban korlátozzák a kapcsolattartáshoz való jogát, jogosulatlanul leszűkítve annak tartalmát a bíróság által korábban jóváhagyott egyezséghez képest, amely nem tartalmazza a gyermekek külföldre vitelének tilalmát.

[9] Az indítványozó ezen alkotmányjogi panaszához hasonló, további kettő, különböző kapcsolattartás végrehajtása tárgyában született bírósági döntést támadó alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az Alkotmánybíróság e három alkotmányjogi panaszt egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

[10] Az Alkotmánybíróság a 3351/2022. (VII.25.) AB határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.286/2021/6. számú végzése és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.387/2020/8. számú végzése alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette.

[11] Az Alkotmánybíróság döntésében korábbi gyakorlatát áttekintve kiemelte, hogy a kapcsolattartás minden típusának – legyen az folyamatos (például: hétvégi) vagy időszakos (például: tanítási szünetben megvalósuló) – ugyanaz a célja, mégpedig az, hogy a gyermek és a különélő szülő zavartalanul időt tölthessenek együtt [3066/2022. (II. 25.) AB határozat].

[12] Az Alkotmánybíróság először a kapcsolattartáshoz való jog tartalmát vizsgálta és rámutatott arra, hogy a kapcsolattartás fent ismertetett célja – tekintettel a szülő Alaptörvényben biztosított neveléshez való jogára is – a maga teljességében akkor valósulhat meg, ha a különélő szülő dönthet arról, hogy a kapcsolattartás idejét miként – hol, hogyan, milyen nevelési vagy szabadidős programot szervezve – tölti el a gyermekével. Értelemszerűen ennek mindenkor összhangban kell állnia a jogszabályokkal és a kapcsolattartásra vonatkozó döntésben foglaltakkal, valamint a gyermek legjobb érdekével és ebben a keretben a különélő szülőnek a gyermek igényeit, kívánságait is figyelembe kell venni.

[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kapcsolattartás jogszabályi és hatósági/bírósági döntés keretein belül tartalmi és földrajzi értelemben vett zavartalansága alkotmányjogi értelemben immanens részét képezi a kapcsolattartáshoz való jognak. A kapcsolattartás zavartalansága pedig nem biztosított, ha a különélő szülő nem rendelkezik a gyermek szükséges hatósági igazolványaival.

[14] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a fennálló szabályozási környezetben a kapcsolattartási jognak a gyermek okmányai át nem adása útján megvalósuló korlátozása érvényesíthető-e végrehajtási eljárásban abban az esetben, ha az okmányok átadásáról a felek egyezsége vagy a bírósági/hatósági döntés hallgat (azt nem rendeli el, de nem is zárja ki).

[15] Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a kapcsolattartást rendező döntés tartalmazza a kapcsolattartás kereteit és alapvető szabályait. Van azonban egy általános minden kapcsolattartásra egyaránt vonatkozó rendelkezés, a Ptk. 4:178. § (1) bekezdése, amely értelmében a gyermeket nevelő szülő (vagy más személy) köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Eszerint a gondozó szülő nemcsak, hogy nem gátolhatja a kapcsolattartást, de az érintkezés puszta – passzív– engedélyezésén kívül a kiskorú gyermeket érzelmileg és fizikailag fel is kell készítenie arra. A fizikai felkészítésben értelemszerűen beletartozik mindazon tárgyaknak az összekészítése, amelyekre a gyermeknek a kapcsolattartás ideje alatt szüksége lehet, és amelyekkel csak a gondozó szülő rendelkezik. Mindez megfelelően igaz a gyermek okmányaira is: amennyiben a különélő szülőt megilleti az elvitel joga és ezt éppen jogszerűen gyakorolja akkor kézenfekvő, illetve a kapcsolattartás céljának megvalósulása és zavartalansága érdekében szükséges a gyermek azon igazolványainak átadása, amelyekre a konkrét kapcsolattartás ideje alatt szüksége lehet. Ez olyannyira magától értetődő, hogy ennek külön előírására nincs feltétlenül szükség az egyezségben, vagy a hatósági/bírósági határozatban. A kapcsolattartás zavartalanságának követelménye lefedi ezt.

[16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyermek okmányainak át nem adásával kapcsolatos végrehajtási kérelem nem mutat túl a jóváhagyott – a gyermek elvitelének a jogát biztosító – egyezségen, hanem éppen annak végrehajtására irányul. A kapcsolattartás zavartalanságának része ugyanis, hogy az elvitel jogát jogszerűen gyakorló szülő a gyermek szükséges hatósági igazolványainak a birtokában legyen a kapcsolattartás ideje alatt. A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/B. § (4) bekezdés d) pontja kifejezetten a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegésének minősíti, ha a kapcsolattartásra kötelezett neki felróható okból egyéb módon meghiúsítja a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartást.

[17] Az Alkotmánybíróság mindazonáltal nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy míg egyes igazolványok (például: személyazonosító okmány és társadalombiztosítási azonosító jelet igazoló hatósági igazolvány) átadásának hiánya minden esetben akadálya az elvitel jogával rendelkező szülő alkotmányos jogai gyakorlásának, addig más igazolványok (például útlevél) esetében ezek átadása nem minden esetben, hanem a körülményektől függően lehet szükség (figyelembe veendő például, hogy a különélő szülő rendelkezik-e és ha igen, milyen körben a gyermek külföldre vitelének jogával, stb.) A vizsgálat kiindulópontja mindenkor a kapcsolattartásnak a kapcsolattartási döntés (egyezség) keretein belüli zavartalansága.

[18] Az Alkotmánybíróság összefoglalva megállapította az üggyel összefüggésben, hogy az eljáró bíróságok nem ismerték fel az ügy alapjogi relevanciáját és a Bpnt. 22/B. § (4) bekezdés d) pontjával összefüggő jogértelmezésével akadályozták a kapcsolattartáshoz való jognak a maga teljességében történő, az egyezség szerinti - az elvitel jogát kifejezetten biztosító – gyakorlását. A korlátozás szükségessége pedig nem támasztható alá alkotmányos indokkal.

[19] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésének a sérelme miatt a támadott elsőfokú és másodfokú bírósági végzéseket megsemmisítette.

A döntés indokolása

[20] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[21] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[22] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság végzését is megsemmisítette, így a kérelmező édesapa kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel a 3351/2022. (VII.25.) AB határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránt indított nemperes eljárás keretében a bíróság végezze el az ügy alapjogi relevanciájú vizsgálatát és azonosítsa is be az egyes hatósági igazolványok vonatkozásában azok átadásának szükségességét.       

Záró rész

[23] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. augusztus 23.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Böszörményiné Dr. Kovács Katalin s.k. bíró