Kpk.39.500/2022/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2022. augusztus 23.

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.500/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3351/2022. (VII.25.) AB határozat (belső ügyszám: IV/2805-12/2021.)

Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.281/2021/6. számú végzése és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.469/2020/6. számú végzése megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3351/2022. (VII.25.) AB határozata alapján a Budapest II. és III. Kerületi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 2019. november 13. napján jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a felek házasság felbontása iránti folyamatban volt perében született egyezséget, amely szerint a volt házastársak 2008-ban és 2016-ban született gyermekei tekintetében az édesanya gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, a különélő édesapának pedig joga van a folyamatos és időszakos - az elvitelt és az ott alvást is magába foglaló -kapcsolattartáshoz.

[2] A különélő édesapa, a kérelmező a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtása iránt kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság állapítsa meg azt, hogy az édesanya, azaz a kérelmezett megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági végzés által jóváhagyott egyezségben foglaltakat és végrehajtás elrendelését kérte akként hogy hívja fel a kérelmezettet a végrehajtást elrendelő végzés kézhezvételét követően esedékes kapcsolattartásnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozat szerinti időpontban és módon tegyen eleget akként, hogy a kapcsolattartás kezdő időpontjában adja át a kérelmező részére a gyermekek személyazonosításra alkalmas fényképes okiratait (személyi igazolványát és útlevelét), lakcímkártyáját, valamint társadalombiztosítási azonosító jelét igazoló hatósági igazolványát (a továbbiakban: TAJ-kártya). Kérte továbbá, hogy a bíróság hívja fel a kérelmezettet a jövőbeni esedékes kapcsolattartás során a jogkövető magatartás tanúsítására. Előadta, hogy a kérelmezett a kapcsolattartást akadályozta azzal, hogy a 2020. szeptember 18-án kezdődő folyamatos
(hétvégi) kapcsolattartás kezdetekor, kifejezett kérése ellenére sem adta át a gyermekek személyazonosításra alkalmas, fényképes okmányait, valamint lakcímkártyáját és TAJ-kártyáját.

[3] A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a kapcsolattartásra vonatkozó egyezséget nem szegte meg.

[4] A Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.469/2020/6. számú elsőfokú végzésében a kérelmezőnek a kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasította. Indokolása szerint a felek által kötött, a kérelmező és a gyermekek kapcsolattartását szabályozó egyezség nem tartalmaz kötelezést arra nézve, hogy a kérelmező a gyermekek útlevelét, személyi okmányait adja át, így a bíróság nem rendelheti el a végrehajtást az anyagi jogszabályok figyelembevételével.

[5] A döntéssel szemben a kérelmező édesapa fellebbezéssel élt. A Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.281/2021/6. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, szintén arra hivatkozással, hogy a felek megállapodása nem terjed ki a gyermekek személyi okmányainak iratainak átadására átvételére és a végrehajtásnak nem lehet tárgya az, amit nem tartalmaz a felek megállapodása.

[6] A kérelmező (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján, amelyben kérte a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.469/2020/6. számú végzése és Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.281/2021/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a bíróság döntései sértik az Alaptörvény 26. cikkében rögzített és XXVIII. cikkében deklarált tisztességes eljáráshoz való alapjogot, a VI. cikkben deklarált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapjogot, ezzel összefüggésben a XVI. cikkben a gyermekek kiemelt védelméhez és a szülők gyermekük nevelésének és jogainak biztosításához való alapjogot. Álláspontja szerint nem volt eljárásjogi jellegű akadálya a végrehajtás elrendelésének. A feleket az egyezségben nem szabályozott kérdések tekintetében a jogszabályok kötik, ezért a jogszabályok megsértése is megvalósítja a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegését. A gyermekek iratainak hiánya szűkíti a kapcsolattartás tartalmát, megakadályozza a kapcsolattartáshoz való jog teljes körű gyakorlását, akadályozza az indítványozónak a gyermekeivel való zavartalan kapcsolattartását. Az indítványozó rámutatott azokra a hátrányokra is, amelyeket véleménye szerint az okmányok hiányában el kell szenvednie a kapcsolattartáshoz való joggal összefüggésben. Érvelésében többek között hangsúlyozta azt is, hogy sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogot, hogy az eljáró bíróságok a gyakorlatban korlátozzák a kapcsolattartáshoz való jogát, jogosulatlanul leszűkítve annak tartalmát a bíróság által korábban jóváhagyott egyezséghez képest, amely nem tartalmazza a gyermekek külföldre vitelének tilalmát.

[7] Az indítványozó ezen alkotmányjogi panaszához hasonló, további kettő, különböző kapcsolattartás végrehajtása tárgyában született bírósági döntést támadó alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az Alkotmánybíróság e három alkotmányjogi panaszt egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

[8] Az Alkotmánybíróság a 3351/2022. (VII.25.) AB határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék 51.Pfk.630.281/2021/6. számú végzése és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 35.Pk.50.469/2020/6. számú végzése alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette.

[9] Az Alkotmánybíróság döntésében korábbi gyakorlatát áttekintve kiemelte, hogy a kapcsolattartás minden típusának – legyen az folyamatos (például: hétvégi) vagy időszakos (például: tanítási szünetben megvalósuló) – ugyanaz a célja, mégpedig az, hogy a gyermek és a különélő szülő zavartalanul időt tölthessenek együtt [3066/2022. (II. 25.) AB határozat].

[10] Az Alkotmánybíróság először a kapcsolattartáshoz való jog tartalmát vizsgálta és rámutatott arra, hogy a kapcsolattartás fent ismertetett célja – tekintettel a szülő Alaptörvényben biztosított neveléshez való jogára is – a maga teljességében akkor valósulhat meg, ha a különélő szülő dönthet arról, hogy a kapcsolattartás idejét miként – hol, hogyan, milyen nevelési vagy szabadidős programot szervezve – tölti el a gyermekével. Értelemszerűen ennek mindenkor összhangban kell állnia a jogszabályokkal és a kapcsolattartásra vonatkozó döntésben foglaltakkal, valamint a gyermek legjobb érdekével és ebben a keretben a különélő szülőnek a gyermek igényeit, kívánságait is figyelembe kell venni.

[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kapcsolattartás jogszabályi és hatósági/bírósági döntés keretein belül tartalmi és földrajzi értelemben vett zavartalansága alkotmányjogi értelemben immanens részét képezi a kapcsolattartáshoz való jognak. A kapcsolattartás zavartalansága pedig nem biztosított, ha a különélő szülő nem rendelkezik a gyermek szükséges hatósági igazolványaival.

[12] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a fennálló szabályozási környezetben a kapcsolattartási jognak a gyermek okmányai át nem adása útján megvalósuló korlátozása érvényesíthető-e végrehajtási eljárásban abban az esetben, ha az okmányok átadásáról a felek egyezsége vagy a bírósági/hatósági döntés hallgat (azt nem rendeli el, de nem is zárja ki).

[13] Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a kapcsolattartást rendező döntés tartalmazza a kapcsolattartás kereteit és alapvető szabályait. Van azonban egy általános minden kapcsolattartásra egyaránt vonatkozó rendelkezés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:178. § (1) bekezdése, amely értelmében a gyermeket nevelő szülő (vagy más személy) köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Eszerint a gondozó szülő nemcsak, hogy nem gátolhatja a kapcsolattartást, de az érintkezés puszta – passzív– engedélyezésén kívül a kiskorú gyermeket érzelmileg és fizikailag fel is kell készítenie arra. A fizikai felkészítésben értelemszerűen beletartozik mindazon tárgyaknak az összekészítése, amelyekre a gyermeknek a kapcsolattartás ideje alatt szüksége lehet, és amelyekkel csak a gondozó szülő rendelkezik. Mindez megfelelően igaz a gyermek okmányaira is: amennyiben a különélő szülőt megilleti az elvitel joga és ezt éppen jogszerűen gyakorolja akkor kézenfekvő, illetve a kapcsolattartás céljának megvalósulása és zavartalansága érdekében szükséges a gyermek azon igazolványainak átadása, amelyekre a konkrét kapcsolattartás ideje alatt szüksége lehet. Ez olyannyira magától értetődő, hogy ennek külön előírására nincs feltétlenül szükség az egyezségben, vagy a hatósági/bírósági határozatban. A kapcsolattartás zavartalanságának követelménye lefedi ezt.

[14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyermek okmányainak át nem adásával kapcsolatos végrehajtási kérelem nem mutat túl a jóváhagyott – a gyermek elvitelének a jogát biztosító – egyezségen, hanem éppen annak végrehajtására irányul. A kapcsolattartás zavartalanságának része ugyanis, hogy az elvitel jogát jogszerűen gyakorló szülő a gyermek szükséges hatósági igazolványainak a birtokában legyen a kapcsolattartás ideje alatt. A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/B. § (4) bekezdés d) pontja kifejezetten a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegésének minősíti, ha a kapcsolattartásra kötelezett neki felróható okból egyéb módon meghiúsítja a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartást.

[15] Az Alkotmánybíróság mindazonáltal nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy míg egyes igazolványok (például: személyazonosító okmány és TAJ-kártya) átadásának hiánya minden esetben akadálya az elvitel jogával rendelkező szülő alkotmányos jogai gyakorlásának, addig más igazolványok (például útlevél) esetében ezek átadása nem minden esetben, hanem a körülményektől függően lehet szükség (figyelembe veendő például, hogy a különélő szülő rendelkezik-e és ha igen, milyen körben a gyermek külföldre vitelének jogával, stb.). A vizsgálat kiindulópontja mindenkor a kapcsolattartásnak a kapcsolattartási döntés (egyezség) keretein belüli zavartalansága.

[16] Az Alkotmánybíróság összefoglalva megállapította az üggyel összefüggésben, hogy az eljáró bíróságok nem ismerték fel az ügy alapjogi relevanciáját és a Bpnt. 22/B. § (4) bekezdés d) pontjával összefüggő jogértelmezésével akadályozták a kapcsolattartáshoz való jognak a maga teljességében történő, az egyezség szerinti - az elvitel jogát kifejezetten biztosító – gyakorlását. A korlátozás szükségessége pedig nem támasztható alá alkotmányos indokkal.

[17] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésének a sérelme miatt a támadott elsőfokú és másodfokú bírósági végzéseket megsemmisítette.

A döntés indokolása

[18] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[19] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[20] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék és a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság végzését is megsemmisítette, így a kérelmező édesapa kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel a 3351/2022. (VII.25.) AB határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránt indított nemperes eljárás keretében a bíróság végezze el az ügy alapjogi relevanciájú vizsgálatát és azonosítsa is be az egyes hatósági igazolványok vonatkozásában azok átadásának szükségességét.       

Záró rész

[21] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. augusztus 23.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Böszörményiné Dr. Kovács Katalin s.k. bíró