Kpk.39.508/2022/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2022. szeptember 28.

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.508/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Tánczos Rita bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 17/2022. (VIII. 1.) AB határozat (belső ügyszám: V/04119/2021)

Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7.  számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 17/2022. (VIII. 1.) AB határozata alapján a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az felperes 2001. június 1. napján létesített munkaviszonyt az alperes gazdasági társaság jogelődjével. Az alperes 2017. január 31. napjától köztulajdonban álló munkáltatóvá vált. 2018. december 5. napján a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette az alperes, aki kizárólag a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit alkalmazta. E szerint a felperes négyhavi végkielégítésre és hatvan napi felmondási időre jogosult a felmondási idő és a fizetendő végkielégítés mértékének megállapítása, elszámolása során. Nem alkalmazta viszont a felperesre kedvezőbb feltételeket tartalmazó Ágazati Kollektív Szerződést, valamint az Egységes Kollektív Szerződést, tekintettel az Mt. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) szabályaira.

[2] A felperes keresettel élt a Budapest Környéki Törvényszéknél, melyben az Mt. szerinti és a kollektív szerződés szerinti végkielégítés különbözete, továbbá a kollektív szerződés szerinti hosszabb felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, kamatokkal együtt. Az elsőfokú bíróság 22.M.70.247/2020/13. számú ítéletében kötelezte az alperest távolléti díj és kamata, valamint perköltség fizetésére.

[3] A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.3124/2020/7. számú döntésében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest végkielégítés és ennek kamata, elsőfokú perköltség, valamint kereseti illeték megfizetésére, ugyanakkor a másodfokú bíróság a felmondási időre járó távolléti díj különbözet iránti kereseti kérelmet elutasította.

[4] A jogerős ítélet ellen a felperes is és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúria előtt. A Kúria Mfv.II.10.065/2021/7. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó rendelkezését a perköltségre és illetékfizetésre kiterjedően hatályon kívül helyezte és a keresetet e körben is elutasította.

[5] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági ítélet sérti többek között az Alaptörvény 28. cikkét, a XV. cikk (2) bekezdését, a XVII. cikk (2) bekezdését. Utalt arra, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint a jogértelmezés alapján a jogalkalmazás során is biztosítani kell, hogy a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható jogalanyok között nem tehető különbség anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Az indítványozó kitért arra is, hogy a Kúria ítéletét érdemben befolyásoló jogértelmezés miért nem felel meg az Alaptörvény 28. cikkének.

[6] Az ügyben az Alkotmánybíróság a 17/2022. (VIII. 1.) AB határozatban döntött. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát áttekintve kiemelte az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből eredő azon elvet, amely szerint vizsgálni kell, hogy valamely Alaptörvényben biztosított joggal kapcsolatban a törvényi szabályozásban tett megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak van-e tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka, vagyis nem önkényes-e, alkalmazható nemcsak a jogszabályokra, hanem a jogot értelmező bírói döntésekkel szemben is.

[7] Az ügy érdemét tekintve az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a jogszabály értelmezése nem vezethet önkényes eredményre, jelen ügyben – az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése szerinti kollektív szerződés kötéséhez való jogra, a kollektív szerződés jogforrási funkciójára, a kollektív szerződés talaján létrejött munkaszerződésekben biztosított alanyi jogok védelmére, az alanyi jogoknál az önkényes eredményre vezető jogértelmezés tilalmára tekintettel – az az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabálynak, amely szerint az Mth. 11. § (1) bekezdése a munkavállalók alanyi jogait illetően nem tesz különbséget az Mt. hatálybalépése előtt kötött kollektív szerződések és ezek érintett munkavállalói alanyi jogai között aszerint, hogy a munkáltató az Mt. hatálybalépése előtt vagy után került köztulajdonba.

[8] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben a vitatott kúriai döntés azért nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, és áll ellentétben az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal, mert a Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az Alaptörvény XVII. § (2) bekezdésével és XV. cikk (2) bekezdésével összhangban döntött. Figyelmen kívül hagyta ezen alkotmányos tételeket, amikor az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmezésével az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett aszerint, hogy a munkavállaló munkáltatójánál az állam az Mt. hatálybalépése előtt vagy után szerzett többségi befolyást. Az Alkotmánybíróság szerint ezen értelmezést támasztja alá az Mth.-hoz fűzött indokolás is. S habár a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását 2019. január 1. napjától kell figyelembe venni, a jogszabályok céljának megállapítása során az Alaptörvény 28.  cikke alapján a korábban keletkezett ilyen irat is figyelembe vehető.

[9] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz folytán eljáró Alkotmánybíróság a 17/2022. (VIII. 1.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

A döntés indokolása

[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[12] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette, így a felperes felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság 17/2022. (VIII. 1.) AB határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság legyen tekintettel az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeire, az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjogra, valamint a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjogra.

[13] Végezetül a Kúria az ügyben eljáró munkaügyi tanácsnak felhívja a figyelmét arra, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Ebből következően az eljáró tanácsnak át kell tekintenie a Kúria ezen tárgyú közzétett gyakorlatát, s ha az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő új határozat csak úgy hozható meg, hogy az eltérne a Kúria BHGY-ban már közzétett határozatától, úgy a Bszi. fenti rendelkezéseire tekintettel kell eljárnia.

Záró rész

[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. szeptember 26.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró