Kpk.IV.39.570/2021/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2021. április 14.

A KÚRIA

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.570/2021/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Farkas Attila bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3043/2021. (II. 19.) AB határozat (belső ügyszám: IV/01771/2018.)

Az ügy tárgya: a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.564/2017/8. számú és a Nagykátai Járásbíróság 4.P.20.061/2016/22. számú jogerős ítéletek megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság – 2021. március 30-án kelt végzésével kiegészített – 3043/2021. (II. 19.) AB  határozata alapján a Nagykátai Járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek 1987. illetve 2004. óta tagjai voltak egy takarékszövetkezetnek, mely tagsági jogviszonyukat 2013. november 11. napján felmondták, kérték annak megszüntetését, valamint a részükre járó pénzösszegek kifizetését. A takarékszövetkezet igazgatósága 2013. november 15-i ülésén a tagsági jogviszony felmondását elfogadta, s tájékoztatta a felpereseket, hogy az Alapszabály 7.7. a) pontja értelmében a tagsági jogviszony a kilépésre vonatkozó bejelentést követő 90. napon megszűnik, legkorábban 2014. február 8. napján és a tagoknak járó összeg elszámolására a tagsági jogviszony megszűnését követő, a számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó küldöttgyűlés napjától számított 30 napon belül kerül sor. A hatályos jogszabályok értelmében legkésőbb 2014. május 31. napjáig kellett megtartani a jelzett közgyűlést. Ezt követően a szövetkezet a felperesek részére az általuk jegyzett részjegyek névértékét, azaz a személyenkénti 200 000 forintot kifizette. A takarékszövetkezeti integráció folytán összeolvadások, illetve többszöri jogutódlás történt. A felperesek a jogelőddel egyeztetést folytattak annak érdekében, hogy a felmondásukkor hatályos törvényi rendelkezés szerinti, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összegéhez is hozzájussanak.

[2] Mindeközben a jogalkotó módosította a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényt (a továbbiakban: Szhitv.) és a 2013. november 30-i hatállyal életbe léptetett 17/R. § (1) bekezdése értelmében „a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet tagja, illetőleg annak örököse (jogutódja) tagsági jogviszonya megszűnésekor a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet saját tőkéjéből legfeljebb a részjegye összegére tarthat igényt”.  A módosítás alapján tehát a szövetkezeti tagság megszüntetésének bejelentése, valamint annak a takarékszövetkezet igazgatósága általi elfogadását követően a szövetkezetből kiválni kívánó tagok csupán a részjegyük névértékére tarthattak igényt, szemben a korábbi szabályozással, mely szerint ezen felül további összegek illették meg a tagsági viszonyt megszüntetőket.

[2] A felperesek a Nagykátai Járásbíróságtól előzetes bizonyítási eljárás lefolytatását kérték, mely keretében a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege személyenként 699 275 forint. Majd a felperesek ennek az összegnek a megfizetésére keresetet terjesztettek elő a Nagykátai Járásbíróságnál. Kérelmükben a tagsági jogviszony felmondásakor hatályban volt Szhitv. 18. § (2) bekezdésére hivatkoztak, amely szerint a szövetkezeti hitelintézet tagsági jogviszony megszüntetése esetén a tagot a részjegy névértéke, valamint a tagsági jogviszony alatt keletkezett, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege illette meg abban az estben, ha a szövetkezeti hitelintézet veszteségének fedezésére nem került felhasználásra. Ebben az esetben - két éven belül – a volt tag részére azt követően kellett esedékessé válásuk sorrendjében a kifizetést teljesíteni, ahogy ennek fedezete rendelkezésre állt.

[3] Az elsőfokon eljáró bíróság 4.P.20.061/2016/22. számú döntésével elutasította az felperesek keresetét. A bíróság arra hivatkozott, hogy 2013. november 30-i hatállyal a felmondás bejelentésekor hatályos jogi szabályozást módosította a törvényalkotó. Eszerint a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet tagja, illetőleg annak örököse (jogutódja) tagsági jogviszonya megszűnésekor a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet saját tőkéjéből legfeljebb a részjegye összegére tarthat igényt. Az eljáró bíróság álláspontja szerint a felperesek szövetkezeti tagsági viszonya 2014. február 9. napján szűnt meg, bár tagsági jogviszonyuk megszüntetését (kilépési szándékukat) 2013. november 11. napján jelentették be, azonban ez nem azonos a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjával.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezést terjesztettek elő, melyben kérték az ítélet megváltoztatását. Kérelmükben kitértek arra, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezése nem egyeztethető össze a jogállamiság elvével. Sérelmezték, hogy a bíróság élesen elválasztotta a tagsági jogviszony megszűnésének időpontját, a jognyilatkozat megtételének időpontjától. Ugyanakkor hivatkoztak arra is, hogy a jogszabály-módosítást nem visszamenőleges hatállyal fogadták el, a jogszabály a folyamatban lévő felmondásos jogviszonyokra vonatkozó alkalmazást nem írta elő, és miután a felmondás már folyamatban volt, így a jogalanyoktól folyamatban lévő jogviszonyban jogot elvonó jogszabály-módosítás az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján nem lehetséges.

[5] A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék az elsőfokú döntést a 9.Pf.21.564/2017/8. számú ítéletével (melyet utóbb 9.Pf.21.564/2017/9. szám alatt kelt végzésével kijavított) helybenhagyta azon indokolással, hogy a jogszabály módosulásával nem történt jogelvonás, mivel a felperesek változatlanul jogosultak voltak az elszámolásra, és ez alapján a részjegy névértékének megfelelő összeg kifizetésre került a felperesek részére.

[6] A felperesek (a továbbiakban: indítványozók) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.564/2017/8. számú és a Nagykátai Járásbíróság 4.P.20.061/2016/22. számú jogerős ítéletek és az utóbbit kijavító 9.Pf.21.564/2017/9. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványukban arra hivatkoztak, hogy a bírósági döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, és a 28. cikkét. Azaz azon bírósági jogértelmezés vizsgálatát kérték, amely szerint a visszaható hatály megsértése azért nem áll fenn, mert a bíróságok által sem vitatott jogszabályi változás ellenére a felperesek változatlanul jogosultak voltak az elszámolásra. Az indítványozók szerint a támadott bírósági döntést a visszamenőleges hatály tilalma folytán előálló alaptörvény-ellenesség érdemben befolyásolta, hiszen egy későbbi jogszabály rendelkezése alapján a bírósági döntés ezen okból vonta el az indítványozók jogait, azaz a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összegére vonatkozó igényét. Véleményük szerint ezzel a tulajdonukban álló részjegyekre jutó saját tőke elem vonatkozásában sérült a tulajdonhoz való joguk is. Az Alkotmánybíróság – 2021. március 31-án kelt végzésével kiegészített – 3043/2021. (II. 19.) AB határozatával a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.564/2017/8. számú ítéletét a Nagykátai Járásbíróság 4.P.20.061/2016/22. számú elsőfokú ítéletére kiterjedő hatállyal megsemmisítette.

[7] Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság azt az indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint az eljáró bíróságok visszamenőleges hatályt tulajdonítottak a jogszabály-változásnak, és azt a már folyamatban lévő ügyben is alkalmazandónak minősítették. Ugyanis az alapügyben eljáró bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az indítványozók szövetkezeti tagsági jogviszonya 2014. február 9. napján – a megszüntetésre vonatkozó szándék bejelentését követő 90. napon – szűnt meg. Így az elszámolásnak ez a dátum az alapja, azért az időközbeni jogszabályváltozásra tekintettel az ekkor hatályos jogszabály volt alkalmazandó, amely értelmében csak a részjegyek névértékére voltak jogosultak a szövetkezetből kilépő tagok, ezen felül további összegek nem illették meg őket. E hivatkozások alapján az Alkotmánybíróság áttekintette az általános szabályozástól eltérő, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 2. § (1) bekezdése értelmében lex specialisnak minősülő módosított előírások időbeli alkalmazására vonatkozó előírásokat. A hatálybaléptető rendelkezések, valamint a módosító jogszabályi előírásokra vonatkozó jogalkotói szándék tükrében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó részéről nem történt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző visszamenőleges hatályú jogalkotás.

[8] Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz által sérelmezett bírósági döntések alkotmányossági vizsgálatát végezte el. Nevezetesen azt, hogy az eljáró bíróságok a kilépési szándékuk bejelentésekor hatályban lévő előírások helyett az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás révén egy a felperesek számára kedvezőtlenebb jogszabályi előírás alkalmazásával a részjegy névértékén felüli összegre való jogosultságukat nem ismerték el. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikke kapcsán kialakított következetes gyakorlatára, mely szerint a bíróságok a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alkotmánybíróság nem osztotta az első-, és másodfokon eljáró bíróságok azon álláspontját, miszerint az alkalmazandó jogszabályi hatály rögzülése szempontjából a szövetkezeti tagság megszüntetésének bejelentését követő 90. nap az irányadó. Az Alkotmánybíróság indokolásában kiemelte, hogy a kilépési szándék bejelentésével a szövetkezeti tagság megszüntetésére irányuló eljárás megindult, a szövetkezet igazgatósága által történt tudomásul vétellel pedig a tagsági jogok megszűntek. Az igazgatóság által meghozott – a kilépési szándékot elfogadó – döntés a gyakorlatban egyben azt is jelenti, hogy ettől az időponttól kezdve a kilépő tagnak semmilyen beleszólása, ráhatása nincsen a szövetkezet működésére, gazdálkodására. Továbbá kifejtette, hogy a konkrét jogszabályi rendelkezést hatályba léptető előírások nem tartalmaztak sem a hatálybalépést megelőző időszakra irányuló, visszamenőleges alkalmazásra vonatkozó előírást, sem olyan rendelkezést, amelynek értelmében azt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellene. Mindemellett megjegyezte, hogy a törvény indokolásából megismerhető jogalkotói szándék sem utal az eljáró bíróságok álláspontjának helytállóságára. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az elszámolás és annak a számviteli előírások szerinti előkészítése tehát értelemszerűen nem eshet egybe a szövetkezeti tagsági jogviszony megszűnésének dátumával, azonban a számítás alapját a szövetkezeti tagsági jogviszony megszűnése adja, így – erre vonatkozó kifejezett jogalkotói rendelkezés hiányában – az, hogy az elszámolásra egy későbbi időpontban kerül sor, nem lehet indoka az időközben bekövetkezett jogszabályi változások alkalmazásának.

[9] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző módon visszamenőleges hatályt tulajdonítottak az eljárásuk során alkalmazott jogszabálynak, figyelmen kívül hagyva az Alaptörvény 28. cikkében a bíróságokra vonatkozóan megfogalmazott azon kötelezettséget, miszerint a jogalkalmazás során a jogszabályok szövege elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezendő.

[10] Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.564/2017/8. számú ítélete az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében alaptörvény-ellenes, és azt a Nagykátai Járásbíróság 4.P.20.061/2016/22. számú elsőfokú ítéletére is kiterjedő hatállyal megsemmisítette.

A döntés indokolása

[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[12] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[13] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék és a Nagykátai Járásbíróság ítéleteit megsemmisítette, így a felperesek kérelme elbírálatlan maradt. Erre tekintettel a Kúria kötelezte a Nagykátai Járásbíróságot, hogy a kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásban a Nagykátai Járásbíróságnak a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabályok szövegét az Alaptörvény 28. cikkében a bíróságokra vonatkozóan megfogalmazott kötelezettségének megfelelően, elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezze. Továbbá legyen figyelemmel arra, hogy az ügy szempontjából releváns, módosított jogszabályi rendelkezés nem bír visszamenőleges hatállyal.

Záró rész

[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2021. április 8.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró