Kpk.IV.40.125/2020/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. december 2.

A KÚRIA

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.40.125/2020/2.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Farkas Attila bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3211/2020. (VI. 19.) AB határozat (belső ügyszám: IV/01333/2017.)

Az ügy tárgya: a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.418/2016/4. számú jogerős ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3211/2020. (VI. 19.) AB határozata alapján a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes által üzemeltetett napilap és a hozzá kapcsolódó internetes portál a felperessel kapcsolatos tudósítást tett közzé, amelyekben a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a felperes nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét, élettársa nevét, továbbá élettársának családi kapcsolatait, ezen keresztül a tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat, valamint a felperes és élettársa korábbi közös nyaralásának helyszínét, valamint azon közösségi portálokat, amelyeken beregisztrált és korábban megtalálható volt, melyekkel – a felperes nézete szerint – megsértette a felperes magánélethez és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Mindezek alapján a felperes az alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt pert indított a Fővárosi Törvényszék előtt.

[2] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és az alperest kötelezte a jogsértés abbahagyására oly módon, hogy az elsőfokú ítéletben kiemelt tényállításokat a megjelölt interneten közzétett cikkből 15 napon belül köteles eltávolítani, és eltiltotta a további jogsértéstől.  Egyben kötelezte az alperest, hogy az általa üzemeltetett internetes oldalon, továbbá az általa kiadott napilap soron következő pénteki lapszámában az ítélet jogsértést megállapító rendelkezései közzététele mellett annak közlésére, hogy az alperes a felperestől a jogsértés miatt elnézést kér és sajnálkozását fejezi ki.

[3] Az elsőfokú ítélet szerint a kereset részbeni alaposságát az indokolta, hogy nem tartozik a Quaestor-ügyhöz, mint közügyhöz, hogy a felperes milyen kapcsolatban áll az adott futball klubbal, mivel annak tevékenysége a Quaestor értékpapír-kereskedelmi tevékenységével nem függ össze, ezért az erre vonatkozó közlés a bíróság mérlegelése szerint a fent megnevezett személyhez fűződő jogok sérelmét eredményezi. Továbbá azt is megállapította, hogy ugyanezen indoknál fogva sérti a felperes jogait az alperes beszámolója arról, hogy mit tartalmazott a felperes közösségi oldala, és miként változtatta azt meg, az ugyanis a közügyhöz nem kapcsolódik.

[4] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában ugyanakkor kifejtette, hogy bár a felperes maga nem közszereplő, a közügyként számon tartott Quaestor-üggyel és annak közszereplőnek minősülő résztvevőivel a magánéletén keresztül kapcsolatba hozható. Álláspontja szerint a közvélemény tájékoztatásához fűződő érdekre figyelemmel a konkrét esetben a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága szükséges és arányos módon korlátozta a felperes magánélethez és személyes adatai védelméhez fűződő jogát, ezért az alperes nem sértette meg a felperes személyiségi jogát azzal, hogy közölte nevét, valamint feltárta a közszereplőkhöz fűződő kapcsolatát, illetve a korábbi munkahelyét, amely az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotv.) 3. § 6. pont alapján közérdekű adatnak minősül. Végezetül nem találta megalapozottnak a felperes jóhírnév megsértése iránti keresetét sem, álláspontja szerint ugyanis az, hogy a felperes „kitűnő politikai kapcsolatokkal büszkélkedhet”, csupán vélemény, míg az, hogy az „ügyészségen lehetnek ismerősei” nem puszta feltételezés, hanem valós tényállítás.

[5] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, annak megváltoztatása és a keresetének teljes egészében helyt adó döntés meghozatalát kérve, míg az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.418/2016/4. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perben feltárt adatok okszerű mérlegelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes – a megállapított jogsértést meghaladóan – a felperes személyiségi jogát nem sértette meg. A felperes ezt követően a másodfokú ítélettel szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúriánál, mely felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasított a Pfv.IV.21.906/2016/3. számú végzésével.

[6] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.418/2016/4. sorszámú jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel véleménye szerint a jogerős döntés sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, továbbá a VI. cikk (1) bekezdését. Majd a Főtitkárság felhívására indítványát kiterjesztette a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.906/2016/3. számú végzésére is, ennek szintén az alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve.

[7] Az Alkotmánybíróság a 3211/2020. (VI. 19.) AB határozatában a Fővárosi Ítélőtábla döntését megsemmisítette, a Kúria Pfv.IV.21.906/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. Mindenekelőtt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságnak vizsgálata során megállapította, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelmet – a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján – hivatalból elutasító végzése nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek, ezért az az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal nem támadható meg.

[8] Az Alkotmánybíróságnak tehát abban az alkotmányossági kérdésben kellett állást foglalnia, hogy megsértette-e az indítványozó magán- és családi életének tiszteletben tartásához, valamint személyes adatai védelméhez való jogát az ítélőtábla jogerős ítélete annak folytán, hogy az indítványozót neve, családi és élettársi kapcsolata, továbbá munkahelye és e jogviszony megszűnésére vonatkozóan (mint a legbensőbb magánügyéről) tényállítás tűrésére kötelezte.

[9] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nevének hozzájárulása nélküli közzététele folytán – figyelemmel az indítványozó nem közszereplő voltára, továbbá arra, hogy a büntetőeljárás az indítványozót nem érintette, – az ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenes, mivel az sérti az indítványozó Alaptörvény VI. cikk szerinti magánszférájához való jogát. Indokolásában számos korábbi alkotmánybírósági döntést felidézve, valamint az azokban megjelenő alkotmányossági szempontok vizsgálatát elvégezve, arra a megállapításra jutott, hogy a konkrét ügyben a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, illetve annak védelmét biztosító, azt nem sértő, más módon (például a név nélkül történő tudósítással is) elérhető lett volna figyelemmel az indítványozó nem közszereplő voltára, illetve arra, hogy a közérdeklődésre számot tartó büntetőügyben ellene nem indult eljárás és az az indítványozót nem is érintette.

[10] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kereset tárgyává tett írásokban az indítványozó, mint felperes magánéletére vonatkozó azon információk, amelyek kizárólag a családi kapcsolat tényét a fenti aspektusból hozta nyilvánosságra a véleménynyilvánítási jog magasabb szintű oltalmát élvezik. A perbeli esetben az alperes közérdeklődésre számot tartó, jelentős súlyú bűncselekménnyel összefüggésben tudósított, nem volt indokolatlan, önkényes, és szükségtelen a híradás, amikor az indítványozó, mint felperes magánéletének egy konkrét, ugyanazon, a kiemelt jelentőségű üggyel összefüggő, és csakis a fenti, meghatározott, a közügyhöz feltétlenül kapcsolódó aspektusból hozta nyilvánosságra, így jogerős másodfokú döntés biztosította az érintett alapjogok kíméletes kiegyenlítését. Így tehát a döntés ebben a részében nem eredményezte az indítványozó Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt alapjoga sérelmét.

[11] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra az eredményre jutott, hogy az ítélőtáblai döntés folytán – a fentiekben már kifejtettek szempontok szerint – sérült az indítványozó Alaptörvény VI. cikkébe foglalt magánszférájához való joga. Az Alkotmánybíróság tehát a jogerős másodfokú ítélet alaptörvény-ellenességét csak az indítványozó nevének hozzájárulás nélküli közlésével összefüggésben állapította meg.

A döntés indokolása

[12] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[13] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[14] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét egészében megsemmisítette, így a felperes fellebbezése elbírálatlan maradt. Erre tekintettel a Kúria kötelezte a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy a fellebbezés tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásban a Fővárosi Ítélőtáblának – nem érintve az ítélet azon részeit, amelyek tekintetében az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg – döntése meghozatala során figyelemmel kell lenni arra, hogy a felperes nevének hozzájárulása nélküli közzététele sértheti az alapjogok kíméletes kiegyenlítésének, és a felperes Alaptörvény VI. cikk szerinti magánszférájához való jogát.

Záró rész

[15] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. november 23.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró