Gfv. VII.30.073/2019/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Természetes személyek adósságrendezési eljárása

Tárgyszavak:
- az adósságrendezés kezdeményezésének feltétele 2016. október 1. után
- az adós adósságrendezésbe vonható várható bevétele

Végzés

A határozat száma: Gfv.VII.30.073/2019/5.

A határozathozatal dátuma: 2019. április 30.

Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy eltérő feltételeket határoz-e meg az adósságrendezés kezdeményezéséhez az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 105. §-a.
Az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha „az a) pont szerinti tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
Az Are. tv. 105. § úgy rendelkezik, hogy 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
A két rendelkezés összehasonlítása alapján az állapítható meg, hogy valójában ugyanazon feltételeket írja elő mindkét esetben a jogalkotó, az Are. tv. 105. §-ának utolsó mondatából azonban hiányzik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő „utóbbi” szó. Emiatt valóban félreérthető lehet, hogy más feltételeket kívánt-e előírni a jogalkotó 2016. október 1-jétől kezdődően a természetes személyek adósságrendezési eljárásának kezdeményezésére.
A Kúria hangsúlyozza, hogy a 2016. október 1-jére történt utalás az Are. tv. 104. §-ának a szövegéből érthető meg. A jogalkotó – ahogyan az a törvény indokolásából egyértelműen megállapítható – azt várta, olyan számban fogják kezdeményezni az eljárásokat a nehéz helyzetben levő magánszemélyek, hogy ezt a mennyiséget az adósságrendezési eljárásra kiképzett szakemberek nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Ezért a törvény hatályba lépésétől 2016. szeptember 30-áig csak meghatározott körben, azok részére tette lehetővé az eljárások kezdeményezését, akik a 104. §-ban írt feltételeknek megfeleltek. Ezt a korlátot törölte el a 105. §-ban, ettől kezdődően a 104. §-ban írt feltételeken felül is bárki, aki a törvény feltételeinek megfelelt, kezdeményezhette az eljárást.
A Kúria álláspontja szerint ezért tévesen értelmezte úgy az első- és a másodfokú bíróság, hogy az Are. tv. 105. §-a az általánostól eltérő feltételeket írt elő az eljárás kezdeményezéséhez, nehezítve ezzel az eljárásba való belépést. Ha a jogalkotónak ez lett volna a szándéka, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontját módosította volna, hiszen 2016. október 1-től kezdődően már mindenkire vonatkoznak a szabályok. Az Are. tv. 105. §-ának előírása a rendelkezés célja szerint tartalmában megegyezik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában írtakkal, csak nem teljes körűen ismételte meg annak a szövegét, és ezért vált félreérthetővé. Ténylegesen tehát a két jogszabályi rendelkezés között az adósságrendezés említett feltételeit illetően nincs tartalmi eltérés.
Helytálló tehát a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele csak a felső határ meghatározásánál veendő figyelembe.
Hangsúlyozza a Kúria, hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevétellel, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.