Gfv. VII.30.251/2017/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:

-         engedményezés a felszámolás tartama alatt 

-         fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben történő engedményezés

-         hitelezői igény besorolása

-         joggal való visszaélés

Végzés

A határozat száma: Gfv.VII.30.251/2017/7.

A határozathozatal időpontja: 2018. február 20.

„A Cstv. 57. § (7) bekezdésének helyes értelmezése szerint nem csupán a felszámoló által nyilvántartásba vett követelés esetében kizárt, hogy az engedményezés a követelés kielégítési sorrendben elfoglalt helyét érintse. Már a felszámolás kezdő időpontjában bekövetkezik ez a helyzet, mert a jogalkotó a felszámolás alatt történő rosszhiszemű engedményezések gyakorlatának kívánt gátat vetni. E szabályozásnak az az indoka, hogy a felszámolásban a bejelentkezett hitelezők megismerhetik az adós gazdasági helyzetét és a többi hitelező igényét, azok jogalapját, s ezen információkból egyértelműen megállapítható számukra, hogy a felszámolási kielégítési sorrend alapján az adós vagyonából milyen kifizetésre számíthatnak.

A Kúria álláspontja szerint ezen elvek érvényesülését abban az esetben is biztosítani kell, ha olyan személy követelésének az engedményezéséről van szó, aki még a felszámolás kezdő időpontja előtt ismeri az adós gazdasági helyzetét és a többi hitelező igényét. Nem vitásan a beavatkozó jogelődje, a tagja és ügyvezetője volt az adósnak, ő volt az, aki valamennyi ilyen információval rendelkezett.

A fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt nem álló jogalanyok jogviszonyaikat a Ptk. szabályai szerint hozhatják létre, a Cstv. szabályai ugyanakkor a fizetésképtelenségi eljárás alá került gazdálkodó szervezetek és hitelezőik között fennálló jogviszonyok érvényesülését befolyásolhatják. Ebből következően tehát a Ptk. szabályait és a Cstv. rendelkezéseit együttesen kell értelmezni a felszámolás alatt felmerülő jogviták esetén.

A Kúria utal arra, hogy ugyan a Ptk. az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki, ám a szabad joggyakorlásnak is vannak határai. A Ptk. elvi korlátként közös elvként fogalmazza meg a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó tételt (Ptk. 1:5. §). Joggal való visszaélés esetén a jogos magatartás – az alanyi jog adott konkrét módon történő gyakorlása miatt – jogellenes magatartássá válik. A tilalom azzal a következménnyel jár, hogy a joggal való visszaélésnek minősülő magatartással nem érhető el a kívánt joghatás.

A felszámolási eljárásban nem állapítható meg egy adott szerződés érvénytelensége, azonban a polgári jogi jogviszonyokban érvényesülő alapelvek a Cstv. alapján felmerült jogvitákban is alkalmazandók.

A Kúria álláspontja szerint ebből következően helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy nem engedhető meg az olyan magatartás, amelynek következtében az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében történő engedményezéssel a felszámolás megindulása után a jogosult személye miatt kedvezőtlen besorolásúvá váló követelés – a joggal való visszaélés talaján – az engedményezővel rokoni kapcsolatban álló természetes személy vagy érdekkörébe tartozó gazdálkodó szervezet segítségével kedvezőbb besorolást nyerjen. Jelen esetben az engedményező rendelkezett valamennyi információval arra vonatkozóan, hogy az adós milyen gazdasági helyzetben van, milyen követelések állnak fenn az adóssal szemben és követelésének kielégítésére milyen esély van, a visszaélésszerű joggyakorlásának jogkövetkezményei ezért a felszámolási eljárásban nem érvényesülhetnek.”