Gfv. VII.30.488/2018/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS
FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
- felszámolási költségként való elismerés megtagadása

Végzés

A határozat száma: Gfv.VII.30.488/2018/3.

A határozathozatal dátuma: 2019. június 4.

A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ugyanis a felszámoló által becsatolt, a számviteli törvénynek egyébként megfelelő zárómérleget nem hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból, vagy a hitelezők kifogásából egyértelműen megállapítható, hogy a felszámoló olyan költséget fizetett ki – ezzel csökkentve a hitelezők között szétosztható vagyon nagyságát –, amely nem volt indokolt a vagyon megóvása, megőrzése érdekében, illetve az eljárás lefolytatása vonatkozásában.
A felszámoló az adós vagyonának kezelésével felhatalmazott szakértő, akit ezen feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését megtagadja azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben. A felszámolási költségként el nem ismert összeggel az adós felszámolási eljárás hatálya alá tartozó vagyona nem csökkenthető.
Tévesen állította a felszámoló, hogy mindezek a peres bíróság hatáskörének elvonását, a felszámoló kártérítési felelősségének vizsgálatát jelentik. A felszámolási költségek elszámolhatóságáról való döntést a Cstv. 60. § (1) bekezdése a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe helyezte. A Kúria megítélése szerint abból, hogy a törvény szerint a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján határoz a bíróság – egyebek mellett – a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, az következik, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megvizsgálja a felszámoló által becsatolt iratokat, szükség esetén hiánypótlást rendel el, és jogosult arra is, hogy a felszámoló által előterjesztett javaslatot elutasítsa. Felhatalmazással rendelkezik ebből következően, hogy az iratokban feltüntetett költségeket ne fogadja el felszámolási költségként, különösen akkor, ha egy hitelező kifogása alapján azok adósi vagyonnal szembeni megalapozatlanságát állapítja meg.
Az ügyben eljárt bíróságok tehát éppen a saját hatáskörüket gyakorolva tagadták meg az összeg felszámolási költségként való elfogadását.