A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Jpe.I.60.006/2020/11.
A tanács tagjai:
Dr. Varga Zs. András tanács elnöke
Dr. Kalas Tibor előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó bíró
Dr. Hajnal Péter bíró
Dr. Patyi András bíró
Dr. Sperka Kálmán bíró
Dr. Tóth Kincső bíró
Dr. Gimesi Ágnes bíró
Dr. Szabó Klára bíró
A felperes: a felperes neve (a felperes címe)
A felperes képviselője: Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda,
ügyintéző:Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd
(a felperesi képviselő címe)
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
(az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Bordás Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: Dr. Bordás Vilmos ügyvéd
(az alperesi képviselő címe)
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat: Kúria Kfv.I.35.143/2020/7. számú végzés
Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.K.31.531/2019/14. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a Kfv.I.35.143/2020/7. számú végzés ellen benyújtott jogegységi panaszt elutasítja.
A lerótt illetéket a felperes viseli.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az adóvizsgálattal érintett időszakban tulajdonosa volt a helység neve, helyrajzi szám helyrajzi számú, természetben helység neve, kerület neve, cím alatt található, „kivett ipartelep” megnevezésű, 21.241 négyzetméter alapterületű ingatlannak. A felperes és jogelődje az ingatlan után kivetett építményadót folyamatosan fizették. Miután a felperes utóbb észlelte, hogy véleménye szerint az ingatlan az építményadó szempontjából 2014. december 31-ig nem minősült adótárgynak, az elsőfokú adóhatósághoz elévülési időn belül, 2017. december 22-én építményadó bevallás módosítást nyújtott be, amelyben a korábbi bevallástól eltérően az adókötelezettség keletkezésének idejét 2015. január 1. napjában határozta meg és kérte a 2012-2014. időszakra kivetett építményadó törlését.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a módosító bevallás alapján 2013-2018. évekre építményadó adónemben adóellenőrzést rendelt el, amelynek eredményeként a felperes terhére 71.026.741 forint adókötelezettséget állapított meg. Az esedékességig megfizetett 44.835.811 forint figyelembevételével 26.190.930 forintot adóhiánynak minősített és az után 13.095.465 forint adóbírságot és 1.353.262 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A teljes adókülönbözet megállapításból 2013-ra 13.431.990 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2.557.724 forintot minősített adóhiánynak figyelembe véve azt, hogy a felperes 2013-ra korábban 10.874.266 forintot már megfizetett. Az elsőfokú adóhatóság a 2012. adóévvel kapcsolatban megállapította, hogy a vonatkozó adómegállapítási jog már elévült.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát megváltoztatta, elévülés miatt a 2013. évi 13.431.990 forint építményadó különbözetet, valamint az ehhez kapcsolódó 1.728.000 forint adóbírságot és 328.580 forint késedelmi pótlékot törölte. A korábbi 2013. évi előírás (10.874.266 forint) törléséről azonban nem rendelkezett, így bár 2013-ra az elévülés beállta miatt nem állapított meg a felperes terhére építményadó kötelezettséget, a korábban kivetett 2013. évre vonatkozó kötelezettség mégis fennmaradt. Az elsőfokú határozat 2014-2018. évekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította, hogy a „kivett ipartelep” ingatlan építményadó köteles (adótárgy), a kivetés alapján megfizetett és az ellenőrzés eredményeként megállapított adó különbözetét az utólagos adómegállapítás szankcióival együtt a felperes köteles megfizetni. A 2012. évre vonatkozó önellenőrzés elbírálásával kapcsolatban nem tett megállapítást.
[4] Az alperes határozatával szemben előterjesztett kereseti kérelmet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.K.31.531/2019/14. számú ítéletével részben megalapozottnak találta. 2012-re megállapította az alperes mulasztását és kötelezte az elsőfokú adóhatóságot a bevallás elbírálására. Elrendelte továbbá a 2013. évre kivetett építményadó törlését a felperes adófolyószámlájáról. A 2014. évre vonatkozó kereseti kérelmet ugyanakkor elutasította.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletének 2013. évre vonatkozó részével szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az elévülési időn belül a felperes által előterjesztett módosító bevallásnak nincs kihatása a felperes 2013. évi adókötelezettségére, mivel a módosító bevallás alapján lefolytatott adóellenőrzés megalapozatlannak találta a módosító bevallásban foglaltakat. Annak szerinte nincs jelentősége, hogy az adóellenőrzés során beállt 2013. évre az elévülés és ezért az alperes törölte a 2013. évi megállapítást.
[6] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy az alperes által 2013-ra megállapított elévülésnek az a jogkövetkezménye, hogy 2013-ra a felperes adókötelezettsége az elévülési időn belül benyújtott módosító bevallásnak megfelelően állt be.
[7] A Kúria Kfv.I.35.143/2020/7. számú határozatában a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta, az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy a módosító bevallás alapján az adóhatóság nem adott ki adókivető határozatot, az elrendelt adóellenőrzést lezáró határozat pedig a korábbi kivetéssel azonos tartalmú. Hangsúlyozta, hogy mivel az építményadó kivetéses adó, így a felperes által benyújtott módosító bevallás önmagában nem keletkeztet adókötelezettséget. Kiemelte azt is, hogy a felperes adókötelezettsége az eredeti adókivetés alapján áll fenn.
A jogegységi panasz és az ellenkérelem
[8] A felperes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panaszt nyújtott be. Álláspontja szerint a Kfv.I.35.143/2020/7. számú végzés úgy tér el a korábban közzétett, Kfv.I.35.155/2012/3. számú kúriai döntéstől, hogy az eltérést megelőzően a Kúria nem kezdeményezett jogegységi eljárást. Sérelmezte, hogy az eltérés a gyakorlatban kétszeres adóztatást is eredményezett. Kifogásolta, hogy a döntés az adóellenőrzés eredményeként esetlegesen a felperes javára is szóló adókülönbözet érvényesítését is ellehetetleníti.
[9] A felperes kiemelte, hogy már a keresetében is hivatkozott a Kfv.I.35.155/2012/3. számú kúriai ítéletre, amely szerint ha az építményadó adónemben benyújtott módosító bevallás alapján az elsőfokú adóhatóság utólagos ellenőrzést rendel el, akkor az elrendeléssel a módosító bevallás elfogadottnak minősül és nincs szükség új adókivető határozat meghozatalára; az adókivető határozat meghozatala ugyanis ebben az esetben csupán formalitás lenne. Az utólagos ellenőrzés megállapításait ennélfogva az így elfogadott módosító bevallás alapján kell megtenni. Az elsőfokú bíróság e kúriai ítélettől nem tért el és a keresetnek helyt adó döntést hozott, megállapította, hogy a felperes adókötelezettségét a módosító bevallás módosította.
[10] Az indítványozó előadása szerint az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálata során a Kúria Kfv.I.35.143/2020/7. számú végzésében ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy adókivető határozat hiányában a felperes módosító bevallása nem módosíthatja az adókötelezettséget. Sőt, mivel a módosító bevallás alapján indult adóellenőrzés határozata a korábbi kivetéssel azonos tartalmú, így az eredeti kivető határozat maradt fenn függetlenül attól, hogy a 2013. évi adóellenőrzés alapján beállt az elévülés.
[11] A fentiek alapján a Kúria eltért a Kfv.I.35.155/2012/3. számú ítéletében foglaltaktól és ennek az ügy érdemére, vagyis a felperes 2013. évi adókötelezettségére is kihatása volt.
[12] Az alperes a jogegységi panaszra nézve jogi képviselője útján érdemi nyilatkozatot terjesztett elő. A nyilatkozat szerint a jogegységi panasz indítvány megalapozatlan, mivel a két kúrai határozat nem ugyanabban a jogkérdésben született. A kúriai határozatok összevetése alapján megállapítható, hogy a döntésekben a jogi hivatkozások lényegesen eltértek, s a Kúria eltérő jogkérdéseket vizsgált. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem történt hivatkozás a Kfv.I.35.155/2012/3. sorszámú ítéletre sem. Az alperes külön utalt arra is, hogy az indítványozó által kiemelt elvi tartalmat az indítvánnyal támadott kúriai ítélet egyáltalán nem tartalmazza.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és jogi indokai
[13] A jogegységi panasz alaptalan.
[14] A 2020. december 31. napjáig hatályos Bszi. 41/B. § (2) bekezdése értelmében jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja, hogy a Kúria közzétett határozatától a jogkérdésben nem történt eltérés, a jogegységi panaszt elutasítja. A határozat indokolásában elegendő csak erre a körülményre utalnia, az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett.
[15] A Bszi. ezen rendelkezései alapján a Kúria közzétett határozatától való eltérés kérdésében alapvető jelentősége van az eltéréssel érintett ügyek azonosságának. Az ügyazonosság kérdésében a tényállásbeli, anyagi és eljárásjogi háttérből kell kiindulni, valamint figyelembe kell venni a kereseti és felülvizsgálati kérelemhez kötöttségre tekintettel az érintett ügyekben előterjesztett kérelmeket. A közigazgatási perek esetében az ügyazonosság tisztázása során tekintettel kell lenni továbbá a közigazgatási eljárásban alapul fekvő anyagi jogi kérdésre (a közigazgatási ügy tárgyára) és az abban hozott közigazgatási döntésre. Amennyiben a jogegységi panasz indítványban megjelölt határozatok esetén az ügyazonosság lényegi elemei hiányoznak, úgy a megjelölt kúriai döntések egybevetésre alkalmatlanok, s így indokolatlan eltérésre sem lehet sikerrel hivatkozni. Ennek jogkövetkezményét a Bszi. 41/C. § (3) bekezdése rögzíti.
[16] A Jogegységi Panasz Tanács utal a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.I.60.002/2021/7. sorszámú határozatára, mely az ügyazonosság kérdését részletesen elemezte. A Jogegységi Panasz Tanács a felhívott ügyben kiemelte, hogy nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmeket tartalmazó vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság, továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén. (21. pont)
[17] Az ítéletek eltérésének vizsgálata során a Jogegységi Panasz Tanács csak a tényleges ítéleti tartalmat tette vizsgálat tárgyává, tehát azokat a rendelkezéseket és indokolási elemeket, amelyekről a Kúria egyértelműen határozott. Az ítéletből levont indítványozói következtetés, az ahhoz fűzött feltevések vagy az ítélet tartalmának egyoldalú értelmezése sikeres jogegységi panasz alapjául nem szolgálhat.
[18] Az ügyazonosság tekintetében a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy az eltéréssel érintett határozat, valamint az alapul vett határozat anyagi jogi és eljárásjogi értelemben mutat azonos elemeket, tekintve, hogy helyi adó fizetési kötelezettség utólagos módosítására vonatkoznak. Az alapul fekvő tényállások azonban lényeges különbséget mutatnak, és igen jelentős eltérés mutatkozik a közigazgatási jogviták tárgyában és arra tekintettel a kúriai döntések tartalmában is. Ezen eltérések miatt a két kúriai ítélet jogegységi panasz indítvány körében történő egybevetése és szembeállítása megalapozatlan.
[19] A Jogegységi Panasz Tanács kiemeli, hogy az eltérés alapjaként megjelölt Kfv.I.35.155/2012.számú ügyben alapul fekvő jogkérdés lényegesen eltért a jogegységi panasszal érintett ügy jogkérdésétől. Az alapul vett ügy a helyi adóval kapcsolatos adómentesség, illetőleg adókedvezmény feltételeivel összefüggő bizonyítási kérdéseket érintette, döntően az azzal összefüggő bizonyítási kötelezettségről rendelkezett. Az alapul vett ügy egyik jogkérdése az volt, hogy az ún. egyszerűsített adóhatósági ellenőrzés alapján két külön határozatot kellett-e hozni (külön adókivetés és külön adókülönbözetet megállapító), vagy elég egy határozatot hozni. Az eltéréssel érintett határozat jogkérdése ezzel szemben az volt, hogy önmagában a módosító bevallás benyújtása miatt a felperes adókötelezettsége az abban szereplő tartalommal megváltozott-e, vagy mint kivetéses adó, ahhoz a hatóság határozata is szükséges-e. Nyomatékkal emeli ki a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a jogegységi panasz indítvány 5.1.1. pontja alatt szereplő felperesi állítást az alapul vett Kfv.I.35.155/2012/3. számú kúriai ítélet nem tartalmazza, az kizárólag az indítványozó által levont egyoldalú következtetés.
[20] Tekintve, hogy az indítványozó által megjelölt „elvi tartalmat” az alapul vett határozat közvetlenül és egyértelműen nem rögzítette, így azzal kapcsolatban eltérésre sikerrel az indítványozó nem hivatkozhat, még abban az esetben sem, ha az általa megállapíthatónak vélt ítéleti tartalomra az elsőfokú eljárásban már hivatkozott.
[21] A Jogegységi Panasz Tanács azt is hangsúlyozza, hogy a jogegységi panasz eljárás nem a felülvizsgálati eljárás folytatása. Ez azt jelenti, hogy ebben az eljárásban nincs lehetőség a felülvizsgálati határozattal szemben előadott újabb kérelmek vagy hivatkozások, illetve a korábbi felülvizsgálati hivatkozások újbóli vizsgálatára. Emiatt a Jogegységi Panasz Tanács az indítványozó ezzel összefüggő előadásainak vizsgálatát mellőzte.
[22] A jogegységi panasz eljárás az eltéréssel érintett ügy felülvizsgálati eljárással nem érintett részeire sem terjedhet ki, így a Jogegységi Panasz Tanács nem tehette vizsgálat tárgyává a felperes által hivatkozott elévülési kérdéseket sem.
[23] Az előzőek alapján a Jogegységi Panasz Tanács azt állapította meg, hogy az ügyazonosság lényegi elemei hiányában, valamint a jogegységi panasz indítvánnyal támadott és az alapul vett kúriai határozatok elvi tartalmának különbözősége miatt az érintett ítéletek egybevetésre nem alkalmasak, így fogalmilag a Bszi. 41/A. § (2) bekezdésben írt feltételek hiányoznak. Ennek alapján a jogegységi panaszt mint megalapozatlant elutasította.
Záró rész
[24] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/B. § (11) bekezdése szerint nem tartotta indokoltnak a panasz tárgyaláson történő elbírálását.
[25] A jogegységi panasz eljárásban állam által viselni köteles költség nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. Az alperes által a jogi képviseletével felmerülő felszámított költség érvényesítésére a Bszi. – 2020. december 31. napjáig hatályos – 41/B. § (5) bekezdése alapján jogszabályi rendelkezés hiányában nincs mód. A jogegységi panaszt benyújtó felperes a jogegységi panasz eljárásra előírt illetéket lerótta, amelyet a sikertelen indítványra tekintettel viselni köteles.
[26] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2021. június 28.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Kalas Tibor s.k. előadó bíró,
Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Patyi András s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró,
Dr. Szabó Klára s.k. bíró