1/2011. számú PJE határozat

Nyomtatóbarát változat

1/2011. (VII. 5.) Polgári jogegységi határozat*

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII. ítélkező tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot

Kártérítés iránti perben a kötelezettnek a kár bekövetkezése utáni elő- vagy részteljesítéseit a bíróság - feltéve, hogy a feleknek nincs az elszámolás módjára vonatkozóan eltérő megállapodása - a jogosultnak a tárgyalás berekesztésekor érvényes és hatályos rendelkezése, ennek hiányában a törvényben meghatározott sorrend szerint köteles elszámolni akként, hogy a kötelezettség elő- vagy részteljesítéssel már megszűnt összegét az ítéleti marasztalás nem tartalmazhatja.

Indokolás

I. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII. ítélkező tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. § (1) bekezdés b) pontja és 29. § (2) bekezdése alapján jogegységi eljárást kezdeményezett, mivel jogkérdésben el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A jogegységi határozat meghozataláig a Pfv.VIII.21.630/2010. számon folyamatban levő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette. Az indítvány megtételét az indokolta, hogy baleseti kártérítési perekben a Legfelsőbb Bíróság egyes ítélkező tanácsai eltérő gyakorlatot folytattak abban a kérdésben, hogy az ítélet meghozatalát megelőzően eszközölt elő- vagy részteljesítést a bíróság köteles-e elszámolni vagy a bíróság a kötelezettet az ítélet rendelkező részében a teljes kár megfizetésére kötelezi, feljogosítva (egyben kötelezve) a károsultat a károkozó elő- vagy részteljesítéseinek elszámolására.

Az egyik álláspont szerint a bíróság nem köteles, de nem is képes az előteljesítések elszámolására. A kártérítési kötelezettség - függetlenül attól, hogy a teljes kár esetleg több kárelemből áll össze - egyetlen tartozásnak minősül, amelynek megfizetésére a Ptk. 293. §-a alkalmazható. A kártérítési kötelezettség egységességéből fakad, hogy a részszolgáltatás teljesítése nem szünteti meg magát a kártérítési jogviszonyt, a teljes kárkötelmet. A bíróság az ítéletében azáltal, hogy a teljes kártérítési összeg megfizetésében marasztalja a károkozót, e teljes fennálló kötelezettségről dönt azzal, hogy az ítéletet követően rögzül a károkozó teljes és végleges fizetési kötelezettsége, amit a feleknek el kell számolniuk. Amennyiben a kötelezett a jogosult teljesítés elszámolását vitatja, az ezzel kapcsolatos igényét a végrehajtás korlátozása, illetve megszüntetése iránti perben érvényesítheti. E jogi álláspont szerint a bíróság azon túlmenően, hogy az elszámolásra nem köteles, nincs is abban a helyzetben, hogy az elszámolást az ítéletben megejtse, mert az ítélet jogerőre emelkedésének időpontját a bíróság előre nem láthatja, részteljesítésre az ítélet meghozatalát követően is sor kerülhet, azaz a bíróság nem ismerheti azt az időszakot, amely alatt az előteljesítés a kamatfizetés alapját csökkentené. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.872/2008/4.; Pfv.III.22.013/2009/11.)

Ezzel szemben a másik jogi álláspont szerint a bíróság az ítélet hozatalakor nem csak képes, de köteles is a részteljesítéseket a marasztalási összeg terhére elszámolni. Ez a jogi álláspont is elfogadja, hogy a tipikusan pénzszolgáltatásként érvényesített kártérítési igény érvényesítése során a jogosult a részteljesítést is köteles elfogadni, és azt sem vitatja, hogy a kárkötelem - még ha a teljes kár több kárelemből tevődik is össze - egyetlen tartozásnak minősül, amelynek elszámolására a Ptk. 293. §-a alkalmazandó. E jogi álláspont szerint azonban a szolgáltatás részbeni teljesítése - a teljesített rész erejéig - megszünteti a kötelmet. A bíróság tehát akkor, ha ítéletének rendelkező részében a teljes kártérítés összegét tüntetné fel marasztalási összegként, a részben már megszűnt kötelezettség teljesítésére is kötelezné az alperest. Erre nincs lehetőség, ezért a bíróságnak az ítélet indokolásában rögzített módon el kell végeznie az elszámolást, és a károkozót csak a fennmaradó rész tekintetében marasztalhatja, míg a teljesített rész erejéig a keresetet - amennyiben a károsult azt fenntartotta - el kell utasítania. Emellett a bíróság számára az ítélet meghozatalakor az elszámolás lehetősége is adott, ugyanis a Ptk. 360. § (1) bekezdése alapján a kártérítés a kár bekövetkeztekor nyomban esedékes és az elő- vagy részteljesítés az ítélethozatal időpontjára tekintettel elszámolható. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.504/2009/3.)

II. A Legfőbb Ügyész írásban kifejtett állásfoglása szerint a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése, továbbá a Pp. 213. § és 215. §-ai alapján a bíróságnak erre irányuló kérelem esetén - ha kizáró anyagi jogi rendelkezés nincs és ha a szükséges adatok is rendelkezésre állnak - eljárásjogi kötelezettsége a károkozó által eszközölt elő- vagy részteljesítésnek a perben történő elszámolása.

III. Az indítványban megjelölt jogkérdés elbírálásakor a jogegységi tanács az alábbiakat tartotta szem előtt:

A Ptk. 360. § (1) bekezdés szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes és a (2) bekezdés alapján a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Erre tekintettel a Ptk. 355-359. §-ai alapján a károsult által pénzben követelt kártérítés megítélésekor a Ptk.-nak a szerződés teljesítésével kapcsolatos szabályai, ezen belül a Ptk. 285. és 293. §-ai megfelelően alkalmazandóak. A Ptk. 285. §-a alapján, ha a szolgáltatás osztható, a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve, ha a részteljesítést a szerződésben kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti. A Ptk. 293. §-a szerint pedig, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan.

Jogalkalmazási problémát nyilvánvalóan nem vet fel az az eset, ha az egész tartozást nem fedező elő- vagy részteljesítés elszámolására vonatkozóan a felek megállapodtak, mert akkor a marasztalást, illetve az elszámolást e szerződésnek megfelelően kell a bíróságnak elvégeznie.

A Ptk. 293. §-a alapján a jogosult az elszámolási sorrendtől a kötelezett javára eltérhet. Ha az ítélet hozatalát megelőzően a jogosult a Ptk. 293. §-ában meghatározott sorrendtől eltérő érvényes és hatályos igényt jelentett be, úgy az elszámolást annak megfelelően kell elvégezni.

A fentiek hiányában a bíróság az ítélet hozatalakor a Ptk. 293. §-a alapján köteles a károkozó által a károkozást követően (akár a per indítását megelőzően, akár a per során) eszközölt elő- vagy részteljesítéseket elszámolni és az elszámolás eredményeként köteles a károkozót terhelő marasztalási összeget (valamint a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját és mértékét) a rendelkező részben meghatározni. Csak az ilyen ítélet felel meg az egyértelműség és végrehajthatóság követelményeinek.

A jogegységi eljárást kezdeményező tanács jogi álláspontjával ellentétes ítéletek szerint az egységes kárkötelemre tekintettel a részteljesítés a kárfelelősséget nem szünteti meg, azaz miután a teljes kárfelelősség fennáll, a bíróságnak a károsult teljes kárában kell marasztalnia a károkozót. Ez a jogi álláspont azonban annyiban téves, hogy pénztartozás esetén a Ptk. 285. §-a alapján eszközölt elő- vagy részteljesítés - amit a jogosult köteles elfogadni, mert annak visszautasítása a jogosultat a Ptk. 302. §-a alapján késedelembe ejtené - a teljesített rész erejéig a kötelezettséget megszünteti. Az ítélet meghozatalakor tehát, amennyiben a kötelezett elő- vagy részteljesítést eszközölt, a kötelezett anyagi jogi felelőssége összegszerűségében már szükségképpen csökkent. Ennek figyelmen kívül hagyása esetén a bíróság a kötelezettet olyan anyagi jogi tartozás megfizetésében marasztalná, amely már nem áll fenn.

Aggályos az a bírói gyakorlat, amely szerint a bíróság az elő- vagy részteljesítés összegét figyelmen kívül hagyva az ítéletben a teljes kár (tőke, költség, kamat stb.) megfizetésére kötelezi a károkozót, feljogosítva és kötelezve a károsultat az ítélet jogerőre emelkedése és a teljesítési határidő eltelte utáni elszámolásra azzal, hogy ennek vitatása esetén a károkozó a végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránt indított perben érvényesítheti a Ptk. 293. §-ának megfelelő elszámolást. A Pp. 368. §-a szerint ugyanis a végrehajtási lappal és a vele egy tekintet alá eső, végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert - ítélet esetén - akkor lehet indítani, ha a perben közölni kívánt tény akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a károkozó által közlendő tény nyilvánvalóan csak az lehet, hogy már elő-, illetve részteljesítést eszközölt, amely csökkentette vagy megszüntette a fizetési kötelezettségét. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indítandó perben érvényesíthető releváns ténynek nem tekinthető, hogy a károsult nem a Ptk. 293. §-ának megfelelően számolt el, különösen akkor, ha az ítélet az elszámolás módjára vonatkozóan kötelező rendelkezést nem tartalmazott. Miután a releváns tény, nevezetesen az, hogy az elő- vagy részteljesítés a tartozást részben vagy egészben megszüntette, a végrehajtható okirat alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban már közölhető volt - és általában a felek közölték is - úgy e tényre alapítottan eredményes végrehajtás megszüntetése iránti perindítása kétséges. Ez is arra utal, hogy a bíróság nem marasztalhatja a kötelezettet olyan tartozás megfizetésére, amely eredetileg ugyan terhelte, de idő közben megszűnt vagy csökkent. Ezen túlmenően az az álláspont sem osztható, amely szerint a bíróság az ítélet hozatalakor nincs abban a helyzetben, hogy elszámolja a kötelezett elő- vagy részteljesítéseit és ehhez képest csökkentett összegben marasztalja a károkozót.

A bíróság az ítélet hozatalakor a Ptk. 293. §-a szerint elvégzett elszámolás eredményeként az ítélethozatal időpontjára vonatkozóan a tőketartozás összege tekintetében ugyanúgy meg tudja határozni a még fennálló tartozást, mint az ítélet jogerőre emelkedése és a teljesítési határidő eltelte után a jogosult. Nincs tehát elvi és gyakorlati akadálya annak, hogy a bíróság az ítélet hozatalakor fennálló fizetési kötelezettség összegét az elszámolás eredményeként meghatározza és annak megfelelően a károkozót csak a még ténylegesen fennálló kártérítés megfizetésére kötelezze.

IV. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a határozatát a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2011. június 27.

Dr. Wellmann György s. k.
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Mészáros Mátyás s. k.,
előadó bíró
Dr. Havasi Péter s. k.,
bíró
Dr. Török Judit s. k.,
bíró
Dr. Puskás Péter s. k.,
bíró

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk., valamint mind a régi, mind az új Pp. alkalmazása körében megfelelően irányadó: vö. 1/2017. PJE határozat rendelkező rész és 1/2014. PJE határozat 1. pont.