2/2000. számú PJE határozat

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma gazdasági szakágának vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

Egyszerűsített felszámolás esetében, amennyiben a hitelezők befizetéseiből, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj nem, vagy csak részben egyenlíthető ki, a díj kifizetése, illetve a különbözet kiegészítése a díjkiegészítési számla terhére nem rendelhető el.


A felszámolónak a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi IL. törvény 59. §-a (1) bekezdése szerinti díja az általános forgalmi adót tartalmazza.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma gazdasági szakágának vezetője jogegységi eljárást kezdeményezett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-ának (1) bekezdés a/ pontja és 31. §-ának (1) bekezdés a/ pontja alapján.


Az indítvány szerint a bíróságok gyakorlatában ellentétes álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, hogy ha az egyszerűsített felszámolásban a hitelezők által teljesített befizetések, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj kiegyenlítésére kellő fedezetet nem biztosítanak, a különbözet pótolható-e a díjkiegészítési számláról, avagy ezzel az igénnyel csak azok a felszámolók élhetnek, akik a felszámolási eljárást az általános - vagyis nem a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 63/A. §-a szerinti egyszerűsített felszámolásra vonatkozó - szabályok szerint folytatták le.


Ugyancsak ellentétes a bíróságok gyakorlata abban a kérdésben is, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében felsorolt, a felszámoló díját tartalmazó összegek magukban foglalják-e az általános forgalmi adót, vagy a jogszabályi keretek között megállapítható díjon felül külön kell rendelkezni az általános forgalmi adó tekintetében.

A Bszi. 30. §-ának (1) bekezdése alapján öt tagból álló jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője felszólalásában a következőket fejtette ki.


A Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szabályozza a felszámolót megillető díj összegét, ennek során rendelkezik arról is, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300.000 Ft. A Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy amennyiben a hitelezők befizetéseiből a felszámolót megillető díj csak részben egyenlíthető ki, a bíróság a díjkiegészítési számla terhére intézkedik a különbözetnek a felszámoló részére való átutalása iránt. Ez a bekezdés külön nem rendelkezik a Cstv. 63/A. §-ában megjelölt egyszerűsített felszámolás keretében eljáró felszámoló díjáról.


A Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében és 59. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések célja lényegét tekintve az volt, hogy a felszámolók részére díjkifizetésük biztosítékául szolgáló közös kockázatviselő alapot hozzon létre. A díjkiegészítési számla céljával lenne ellentétes, ha a felszámoló nem jutna hozzá a törvényben megállapított őt megillető díjhoz.


Ha tehát az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámolót megillető díj csak részben egyenlíthető ki, a bíróságnak intézkedni kell a különbözetnek a felszámoló részére való átutalása iránt.


A legfőbb ügyész képviselőjének a felszámolási díj általános forgalmi adó tartalmával kapcsolatban álláspontja az alábbi volt.


Ha a jogszabályban meghatározott díjnál nem történik kifejezett utalás arra, hogy általános forgalmi adót tartalmaz-e vagy nem, a díjat úgy kell tekinteni, hogy az tartalmazza az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áftv.) 3. §-ának a/ pontja alapján a felszámolói tevékenység adóköteles szolgáltatásnyújtás, így a díj az általános forgalmi adót tartalmazza.

A Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése szerint a felszámoló a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f/ pontjában írt 40 napos törvényi határidőben, valamint az ezen határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vétel feltétele, hogy - az ugyancsak a 46. § (7) bekezdésében írt kivételektől eltekintve - a hitelező a követelése 1 %-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100.000 Ft-ot - a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára - befizesse, és ezt a felszámolónak igazolja.


A Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szabályozza a felszámoló díjának összegét, mely alapvetően a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések együttes összegének 5 %-a, de legalább 100.000 Ft. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az árbevétel 2 %-a vehető díjként figyelembe. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja határozott összegben, 300.000 Ft-ban került meghatározásra.


A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdése rendezi az ún. díjkiegészítési számlára történő átutalásokat, ezt a számlát kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala vezeti. A Cstv. 59. §-ának (2) és (3) bekezdése ezt követő rendelkezéseiben a díjkiegészítési számla képzésének és a terhére történő kifizetéseknek a szabályait tartalmazza. A díjkiegészítési számla bevétele, ha a felszámolónak ténylegesen kifizethető díj a 4 %-ot meghaladja, a díj 4 %-ot meghaladó része, feltéve, hogy a díj összege a 100.000 Ft-ot meghaladja. Ha a díj a 100.000 Ft-ot meghaladja, de a 125.000 Ft-ot nem éri el, abban az esetben csak a 100.000 Ft feletti összeget kell befizetni a díjkiegészítési számlára. Az adós felszámolási alatti tevékenysége esetén az 1 % feletti rész esik befizetési kötelezettség alá.


A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a díjkiegészítési számla képzése azoknak a felszámolóknak a díjából történik, akik az adós felszámolását az általános szabályok szerint folytatják le. A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdése ugyanis nem tartalmaz rendelkezést az egyszerűsített felszámolás során eljárt felszámolókat egy összegben megillető díjból a díjkiegészítési számla javára történő befizetésről.


A Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése a (2) bekezdéssel összhangban rendelkezik az 59. § (1) bekezdés szerint kiszámított díj hiányzó részének kiegészítése felől és nem tartalmaz utalást az egyszerűsített felszámolási eljárásban közreműködő felszámoló 300.000 Ft-ot el nem érő díjának kiegészítése tekintetében.


A Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolónak az 59. § (1) bekezdés szerint megállapított díját elsősorban a gazdasági hivatal által kezelt elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. Ha az adós hitelezőinek befizetése kevesebb, mint a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként (57. § (2) bekezdés g/ pont) érvényesítheti.


A Cstv. 60. §-ának (5) bekezdése a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésére nem utal vissza, és nem tartalmaz szabályokat az egyszerűsített felszámolási eljárásban résztvevő felszámoló díjáról sem.


A fenti törvényi szabályokból egyértelműen adódik az a következtetés, hogy mivel a díjkiegészítési számla kizárólag az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolási eljárásban eljáró felszámolók díjának egy részéből lett létrehozva, a díjkiegészítési számla terhére is csak ezen felszámolási eljárás alapján és csakis ezen felszámolók javára lehet kifizetéseket teljesíteni.