2/2011. számú BJE határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA


2/2011. BJE. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész indítványára lefolytatott jogegységi eljárásban, Budapesten 2011. évi október hó 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Ha a szabadlábon lévő elítélt részére több, összbüntetésbe nem foglalható határozott tartamú szabadságvesztés végrehajtására bocsát ki felhívást a megyei (fővárosi) bíróság bv. csoportja, és az elítélt a felhívásnak nem tesz eleget, a Btk. 47. § (4) bekezdésének e) pontja alapján abból a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra, amelyet a végrehajtási sorrend /Bv.tvr. 24/A. § (1) bekezdése/ alapján elsőként kell végrehajtani.

A legfőbb ügyész a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 440. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megállapított jogkörében az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta, mert a Büntető Törvénykönyvről szóló l978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 47. § (4) bekezdése e) pontjának eltérő jogértelmezését észlelte a bírói gyakorlatban.


Az egymással ellentétes jogértelmezést az alábbi határozatokkal szemléltette:


I. A terheltet


a) 2008. április 21-én jogerősen l év 6 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházbüntetésére,


b) 2009. február 17-én jogerősen - 2008 márciusában elkövetett bűncselekménye miatt - 1 évi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre,


c) 2010. március 2-án jogerősen - többek között egy 2009. február 23-án elkövetett bűncselekménye miatt - 2 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, és ez utóbbi ítélettel az a) és b) ponttal jelzett, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett büntetéseinek a végrehajtását is elrendelte.


(Zalaegerszegi Városi Bíróság 14.Fk.8/2008/7., Keszthelyi Városi Bíróság 9.B.290/2008/7., és Zalaegerszegi Városi Bíróság 2.B.335/2009/27. számú ítéletei.)


A Zala Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportja 2010. március 29-i határnappal felhívta az elítéltet mindhárom büntetés végrehajtásának megkezdésére.


A szabályszerűen kézbesített, a szükséges tájékoztatást is tartalmazó felhívás ellenére a terhelt a határnapot elmulasztotta. Ezért a bíróság az elővezetését rendelte el, amelynek alapján 2010. április 20-án a büntetés-végrehajtási intézetbe (továbbiakban: bv. intézet) előállították.


A Zala Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportjának bírája az F.31/2010/2. számú, 2010. május 19-én kelt végzésével megállapította, hogy az elítélt, mivel a büntetését önhibájából nem kezdte meg, a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének e) pontjában írt okból a felhívásban megjelölt egyik szabadságvesztésből sem bocsátható feltételes szabadságra.


Az elítélt fellebbezését elbíráló Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bkf.304/2010/3. számú, 2010. július 9-én jogerőre emelkedett végzésével az első fokon hozott határozatot helybenhagyta.


A határozat indokolása szerint a felhívás valamennyi szabadságvesztést tartalmazta, ezért az elítélt mulasztása mindhárom szabadságvesztésre kihat.


II. A terheltet


a) 2009. január 22-én jogerősen 11 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre,


b) 2009. február 12-én jogerősen - 2007. február 24-én elkövetett bűncselekménye miatt - 5 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre,


c) 2010. május 31-én jogerősen - 2009. június 6-án elkövetett bűncselekmény miatt - 9 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, egyben elrendelte az a) és b) pontokkal jelzett felfüggesztett szabadságvesztés büntetéseknek a végrehajtását is.


(Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság 2.B.415/2007/26., 2.B.448/2008/10. és 10.B.237/2009/8.számú ítéletei.)


A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportja 2010. július 6-i határnappal felhívta az elítéltet mindhárom büntetés végrehajtásának megkezdésére.


A tájékoztatást is tartalmazó és szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére a terhelt a határnapot elmulasztotta, a szabadságvesztést csak 2010. július 19-én kezdte meg.


A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportjának bírája (továbbiakban: bv. bíró) a Bv.778/2010/3. számú, 2010. augusztus 25-én kelt végzésével megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátása mindhárom büntetés tekintetében kizárt.


Az elítélt fellebbezését elbírálva, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 7.Bkf.1585/2010/2. számú, 2010. szeptember 27-én jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a b) és c) ponttal jelzett, vagyis a 9 hónap és 5 hónap tartamú szabadságvesztések tekintetében a feltételes szabadság kizárásáról szóló elsőfokú rendelkezést mellőzte, azt csupán a leghosszabb tartamú, az elítélt által már ténylegesen töltött, 11 hónapi börtönbüntetés tekintetében tartotta törvényesnek.


Indokai szerint bár a terhelt ugyanarra az időpontra valóban három letöltendő szabadságvesztésre kapott felhívást, azonban fizikailag egy időben csak egy büntetést tud tölteni. Így önhibája is csak egy, az elsőként foganatba vett büntetése tekintetében állapítható meg. A több határozott tartamú, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztéseket ugyanis nem egységként kezelve, azok tartamát nem összeadva, hanem egymást követően és külön-külön, az l979. évi 11. számú törvényerejű rendeletben (továbbiakban: Bv.tvr.) 24/A. §-ában meghatározott sorrendben hajtják végre. Ezért az elsőként végrehajtásra kerülő ítélet az, amelynél az önhiba szóba jöhet, hiszen a sorrendben következőt már csak ezt követően lehet végrehajtani.

A legfőbb ügyész annak az elvi kérdésnek az eldöntését indítványozta, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontjának alkalmazása során az elítélt mely büntetéséből nem bocsátható feltételes szabadságra abban az esetben, ha önhibájából olyan felhívásnak nem tesz eleget, amely több szabadságvesztés letöltésének megkezdésére irányul.


Jogi álláspontja szerint - a Btk. módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény 9. §-ához fűzött indokolásban kifejtett jogalkotói akaratra is figyelemmel - az eltérően értelmezett törvényszövegben a szabadságvesztés "letöltés meg nem kezdése" fogalom a felhívásra történő jelentkezés elmaradását jelenti, ezért az elítélt mulasztása valamennyi, a felhívásban megjelölt büntetés tekintetében megállapítható.


Miután a végrehajtás sorrendjét a 17/1997.(V. 9.) IM rendelet 8. §-a szerint a bv. intézet a befogadás után határozza meg, a II. pont alatt írt jogi álláspont szerint valamennyi esetben csak a távol maradó terhelt kézre kerülését követően lehetne kimondani, hogy melyik büntetés megkezdését mulasztotta el.


További érvei szerint a javaslatával egyező következtetést alapoz meg a Bv.tvr. 6/A. § (1) bekezdése d) pontjával való egybevetés is. E szerint a bv. bíró lakcímfigyelést, körözést rendelhet el, illetőleg elfogató parancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek a felkutatása érdekében, aki a szabadságvesztés büntetésének letöltését "nem kezdte meg".


A Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa megállapította, hogy a Be. 439. §-ának (1) bekezdés a) pontjában megkívánt törvényi előfeltételek megvalósultak és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges.


Az indítványt ebben a részében alaposnak tartotta; az indítványozónak a jogkérdés megoldására vonatkozó javaslatával azonban csak annyiban értett egyet, hogy a "letöltés meg nem kezdése" fogalom alatt a szabályszerűen kézbesített, figyelmeztetést is tartalmazó felhívásban megjelölt határnapon történő meg nem jelenés értendő.


Azt a legfőbb ügyészi álláspontot viszont, miszerint ez a mulasztás valamennyi, a felhívásban megjelölt szabadságvesztésre kihatna, a Jogegységi Tanács nem osztotta.

A Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontjában foglalt törvényi előírás értelmezésével annak a hatályba lépését (2009. augusztus 9. napját) követően a Legfelsőbb Bíróság a 82. számú büntető kollégiumi véleményben, majd a 2/2010. (VII. 16.) BJE számú jogegységi határozatban - más aspektusból - már foglalkozott. Ennek során úgy foglalt állást, hogy bár a feltételes szabadságot az önhiba miatt kizáró új jogszabály a Btk.-ban került elhelyezésre, - a módosításhoz fűzött indokolásból is kitűnően - az erről szóló határozat meghozatala a büntetés-végrehajtási jog területére tartozik.


Ebből a megállapításból következően az indítványban felvetett elvi kérdés is a végrehajtási jog oldaláról megközelítve válaszolható meg.


A Be. 590. § (1) bekezdése csupán azt az általános szabályt tartalmazza, hogy a büntetések végrehajtására az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában a határozat jogerőssé válik.


A végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követően a bíróság (a büntetés-végrehajtási csoport) teendőit a büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet (a Bhr.), továbbá a Bv.tvr, valamint a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/l996. (VII. 12.) IM rendelet, és a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapításáról szóló 17/1997. (V. 9.) IM rendelet határozzák meg.


E szabályok értelmében a szabadlábon lévő elítélt részére - a figyelmeztetést is tartalmazó - felhívás megküldéséről, annak eredménytelensége esetén pedig a terhelt elővezetéséről a bv. bíró gondoskodik /Bhr. 23. § (3) bekezdése, 25.§ (1) bekezdése/, és ha annak előfeltételei fennállanak, a bv. bíró intézkedik elfogatóparancs kibocsátásával az elítélt körözéséről is /Bv.tvr. 6/A. § (1) bekezdés/.


Az, hogy a szabadlábon lévő elítélten több, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani, három esetkörben fordulhat elő.


Egyfelől, ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletben a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ez esetben azokról az ítélő bíróság egy időben állít ki értesítést, így szükségképpen több felhívást kell kézbesíteni az elítéltnek.


Másrészt, ha a terheltet egymással semmilyen kapcsolatba nem hozhatóan, többször ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, és ezek nem foglalhatók összbüntetésbe.


Ekkor a perbíróságok által külön-külön kiállított értesítések alapján az egy időben kézbesített felhívás kizárólag a bv. csoport adminisztratív döntésén múlik, hiszen a felhívások kibocsáthatóak lennének más-más időpontokra szólóan is.


Harmadrészt, ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletben a korábban engedélyezett feltételes szabadságot megszüntetik. Bár a perbíróság azokról is egy időben állít ki értesítést, azonban az elítélt nem a Btk. 47. § (4) bekezdésének e) pontja, hanem a) pontja alapján lesz kizárva a feltételes szabadságra bocsátásból, emiatt a felmerült jogkérdés szempontjából ez az esetkör nem releváns.


Az első két esetben az a körülmény, hogy több szabadságvesztés végrehajtására kell kiadni a felhívást, még nem eredményezi azt, hogy a terhelt a mulasztása esetén valamennyi büntetése tekintetében elesik a feltételes szabadság kedvezményétől.


A Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa ebben a kérdésben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnak a II. ponttal jelzett álláspontjával értett egyet.


Kétségtelen, ha a terhelt a megjelölt határidőben a bv. intézetben nem jelenik meg, formálisan a felhívásban szereplő valamennyi végrehajtandó szabadságvesztés büntetésének a megkezdését elmulasztotta. A büntetéseit azonban - eltérően a felfüggesztett szabadságvesztésektől, ahol a Btk. 91. §-ának (5) bekezdése értelmében valamennyi próbaidő párhuzamosan telik - nem egyszerre, egy időben, hanem egymást követően, a büntetés-végrehajtási jogszabályban meghatározott sorrendben hajtják végre.


Miután a terhelt sem fogalmilag, sem ténylegesen egyszerre több végrehajtandó szabadságvesztést nem tölthet, ezért a Bv.tvr. 24/A. §-a és 48. § (4) bekezdése, illetve a 17/1997.(V. 9.) IM rendelet 8. §-ának (1) és (2) bekezdése határozza meg a végrehajtási, illetve foganatba vételi sorrendet.


Függetlenül tehát attól, hogy az elítéltnek a perbírósági értesítők alapján több szabadságvesztésről kell vagy kellett felhívást kiadni, illetve vele szemben esetleg több elfogató parancs is kibocsátásra került, az elítélt a több büntetése közül mindig csupán egynek a végrehajtását tudja ténylegesen megkezdeni.


Az elsőként végrehajtandó szabadságvesztést a befogadását követően a bv. intézet határozza meg. A további, még letöltésre váró szabadságvesztések végrehajtása pedig kötelező jelleggel, a jogszabály szerinti sorrendben folyamatosan történik, azokra az elítéltnek akarati ráhatása nincs.


A büntetés-végrehajtási szabályokból következően tehát a további szabadságvesztésekre a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontjában írt, a "letöltés" önhibából történő meg nem kezdése fogalom már nem vonatkoztatható, az elítélt önhibája csak az elsőként foganatba vett szabadságvesztéshez kapcsolható.


Abban az esetben ugyanis, amikor a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendelik el az újabb ítéletben, a szabadságvesztések találkozása szükségszerű.


Amikor egymástól függetlenül kiszabott szabadságvesztések végrehajtására adnak ki egyszerre több felhívást, a szabadságvesztések találkozása esetleges, de egyik sem értékelhető az elítélt terhére. Mindkét esetben az elítélt ténylegesen csak egy büntetés tekintetében valósíthatja meg a törvény által szankcionált mulasztást.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében /Be. 439. § (1) bekezdés a) pont/, a Be. 440. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint 443. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, s határozatát a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.


Budapest, 2011. október 3.