PK 106.

Nyomtatóbarát változat

PK 106. szám*
A tartásra kötelezett személy és a gyermeket tényleg eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségnek kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.

 

A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, a leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

A Csjt. 69/B. §-a úgy rendelkezik, hogy a gyermektartásdíjról a bíróság a szülők megegyezésének hiányában dönt. A Csjt. 69/C. §-a értelmében pedig a gyermektartásdíjat a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, továbbá a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekre és a gyermek saját jövedelmére is tekintettel általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.

A jogszabályok tehát rendelkeznek a tartási kötelezettség mértékéről, ez azonban nem akadálya annak, hogy az érdekeltek e vonatkozásban a jogviszonyukat megállapodással rendezzék. Ez következik abból az előbb említett szabályból, amely szerint a bíróság a gyermektartásdíj összegét megegyezés hiányában állapítja meg, továbbá a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdéséből is, amely szerint a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.

A jogszabályok nem tiltják olyan tartalmú megállapodás létesítését sem, amely szerint a tartásra kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad át a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személynek a gyermek részére. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is.

Ha a felek a megállapodásukat bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének.

Ha a megállapodás peren kívül jön létre, érvényességéhez a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

Ha a felek a megállapodásuk jóváhagyását a gyámhatóságtól nem kérték, per esetén a bíróság maga bírálja el, hogy a megállapodás a gyermek érdekének megfelel-e.

A bíróság érvényes megállapodás esetén is kötelezheti a tartásra kötelezett személyt a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.

 

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. b) pont.