Köf.5.018/2021/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5018/2021/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Pécsi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Harkány Város Önkormányzata (7815 Harkány, Petőfi utca 2.)

Az ügy tárgya: helyi adó

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy a Köf.5.042/2016/5. számú határozatával törvénysértőnek nyilvánított, Harkány Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 31/2015. (XI.30.) számú önkormányzati rendelete, 2016. december 31. napjáig hatályban volt, 17. § a) pontja nem alkalmazható a Pécsi Törvényszék előtt 1.K.701.259/2020. számon folyamatban lévő ügyben;

- Harkány Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 31/2015. (XI. 30.) számú rendelete 13. § (1) bekezdés e) pontjának „a magánszemély tulajdonában lévő” szövegrésze megsemmisítésére, valamint jelen perben való alkalmazási tilalma kimondására irányuló bírói indítványt visszautasítja;

- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Harkány városban a …….. utca sávjától délre az indítványozó bíróság előtti per felperese kizárólagos tulajdonában állnak a következő „kivett művelési ág” megnevezésű, de belterületi ingatlanok:

2366/4 hrsz-ú (276 m²)

2366/8 hrsz-ú (29 m²)

2366/9 hrsz-ú (31 m²)

2366/12 hrsz-ú (290 m²)

2366/32 hrsz-ú (574 m²)

2366/68 hrsz-ú (196 m²)

2366/74 hrsz-ú (2748 m²)

2366/65 hrsz-ú (7075 m²)

2366/28 hrsz-ú (1 ha, 0815 m²)

2370/7 hrsz-ú (8244 m²)

2370/8 hrsz-ú (8229 m²)

2366/73 hrsz-ú (4 ha, 3030 m²)

2366/82 hrsz-ú (9704 m²)

Az ingatlanokra Harkány Város Önkormányzatának elővásárlási joga van bejegyezve.

[2] Fenti ingatlanok gyakorlatilag egy tömbben helyezkednek el, e tömböt északi-déli irányba húzódó keskeny önkormányzati terület szeli ketté. Az ingatlantömb Harkány város észak-nyugati területén, a ….. út, ….., ….. út által határolt területen fekszik. A terület keleti határa egyben a bel- és külterület határa is. Valamennyi telek sík-, kissé mély területen helyezkedik el, bekerítetlenek, korábban mezőgazdasági művelésben álltak. A nyugati terület és a keleti terület déli része kaszálóként, a keleti terület északi része szántóként funkcionál a gyakorlatban. A tömb keleti határán a ……., illetve a külterület-belterületi határ mellett helyezkedik el a 2366/4, 8, 9, 12, 28, 32, 65, 68, 74 hrsz.-ú telkek, a tömb centrumában pedig a 2366/73, 82 hrsz-ú telkek, míg az elválasztó önkormányzat sávjától nyugatra találhatóak a 2370/7, 8 hrsz-ú telkek. Valamennyi telek közművesítetlen területen helyezkedik el, közművesítésük jelentős költségekkel járna. A 2016-os Építési Szabályzat szerint a telkek Üü-5 vagy Üü-8 besorolás alá estek. Az ingatlanoknak közúti közterületi megközelíthetősége nincs, így a beépítésük sem lehetséges.

[3] Harkány Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője 598-15/2016. számú határozatával a felperes terhére 2016 évtől a fenti 13 ingatlan után összesen 15.393.350 forint telekadó megfizetésére kötelezte évente a felperest. A határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. június 2. napján kelt BAB/12/752.5/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[4] A helyi adó megfizetésére kötelező határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz, melyben indítványozta, hogy a bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt a Harkány Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 31/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárást kezdeményezzen.

[5] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.207/2016 számú perében a fenti kereset alapján már indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5026/2018/4. számú határozatával az Ör. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 17. § a) pontjának a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő fenti perében való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói indítványt elutasította, míg az Ör. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 17. § a) pontjának megsemmisítésére irányuló bírói indítványt visszautasította.

[6] Ezt követően a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.019/2019/11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ezen ítéletet a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria Kfv.I.35.461/2019/11. számú végzésével a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[7] A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a bíróság a korábbi szakértői véleményt mellőzte, annak a perben bizonyítékként való alkalmazhatóságát hiányos, homályos, az ismert tényekkel ellentmondó volta miatt és azért, mert a szakértő a felperes észrevételeire, alapos kifogásaira adekvát válaszokat adni nem tudott, az ellentmondásokat nem tudta feloldani, kizárta, és új szakértőt rendelt ki. Így a megismételt eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján az alábbi táblázatban szereplő tények állapíthatóak meg:

ingatlan helyrajzi száma és területe	forgalmi érték forintban	kivett adó éves összege	az előbbi kettő százalékos aránya
2366/4 hrsz-ú (276 m²)	55.200	55.200	100
2366/8 hrsz-ú (29 m²)	5.800	5.800	100
2366/9 hrsz-ú (31 m²)	6.200	6.200	100
2366/12 hrsz-ú (290 m²)	58.000	58.000	100
2366/32 hrsz-ú (574 m²)	114.800	114.800	100
2366/68 hrsz-ú (196 m²)	39.200	39.200	100
2366/74 hrsz-ú (2748 m²)	549.600	549.600	100
2366/65 hrsz-ú (7075 m²)	2.122.500	1.311.200	61
2366/28 hrsz-ú (1 ha, 0815 m²)	3.244.500	1.872.250.	57
2370/7 hrsz-ú (8244 m²)	2.473.200	1.486.600	60
2370/8 hrsz-ú (8229 m²)	2.468.700	1.484.350	60
2366/73 hrsz-ú (4 ha, 3030 m²)	12.909.000	6.704.500	51
2366/82 hrsz-ú (9704 m²)	2.911.200	1.705.600	58

Az indítvány és az önkormányzat védirata

[8] A Pécsi Törvényszék 1.K.701.259/2020/24. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. A végzés az Ör. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 17. § a) pontjának a perben való alkalmazási tilalma kimondására, valamint az Ör. 13. § (1) bekezdés e) pontjának „a magánszemély tulajdonában lévő” szövegrésze megsemmisítésére és a perben való alkalmazási tilalmának kimondására irányult.

[9] Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5026/2018/4. számú határozatára figyelemmel a perbeli esetben ítélt dologról nem beszélhetünk, hiszen a Kúria fenti döntését eltérő tányállás mellett, ennél magasabb forgalmi értékek alapján eljárva állapította meg.

[10] A bíróság hivatkozott a Kúria Köf.5.042/2016/5. számú – az Ör. jelen indítvánnyal is támadott 17. § a) pontjának más ügyben való alkalmazási tilalmát kimondó – határozatára, valamint az Alkotmánybíróság 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatára. Ezek alapján kiemelte, hogy a perbeli esetekben a konfiskáló jelleg megállapítható, hiszen a 13 db ingatlanból 7 db esetében az adó éves összege azonos az ingatlanok értékével, így már két év alatt eléri az érték kétszeresét, míg a többi hat esetben is meghaladja az 50 %-ot és nagyjából három-három és fél év alatt az ingatlanok kétszeres értéke az adóteherrel felemésztésre kerül. A bíróság szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) pontja szerinti rendelkezésbe ütközik az Ör. 17. § a) pontja azért is, mert a szabályozás a helyi sajátosságokhoz nem igazodik.

[11] Az indítványozó bíróság szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebtv.) 1., 7. és 8. §-ai értelmében az Ör. 13. § (1) bekezdésének e) pontja hátrányos megkülönböztetést valósít meg, mivel minden indok nélkül korlátozza az adómentességet csak a magánszemélyek számára a közútról vagy közterületről, illetőleg magánútról nem megközelíthető telkek vonatkozásában.

[12] Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[13] Az Önkormányzat védiratában kifejtette, hogy a bírói indítvány Ör. 17. § a) pontja alkalmazhatósági tilalmának kimondására vonatkozó részéhez kapcsolódó kérdés megítélése egyértelműen szakértői feladat volt, amelynek a megismételt eljárásban az újonnan kirendelt ingatlanforgalmi szakértő eleget is tett. Az adó mértéke konfiskáló jellegének megítélése kizárólag az ingatlan forgalmi értékének meghatározása után értelmezhető, ezen második, kirendelt szakértő által megállapított értékek figyelembevételével az indítvány ezen részét az Önkormányzat tudomásul veszi.

[14] Az indítvány második részével összefüggésben az Önkormányzat hivatkozott arra, hogy a Hatv. 6. § d) pontjában, 7. § e) pontjában, valamint az 52. § 26. pontjában foglalt rendelkezéseket egybevetve a helyi jogalkotó nem kívánt diszkriminatív módon eljárni a vállalkozók tulajdonában álló telkek vonatkozásában, hanem egyszerűen csak a Hatv. által a helyi jogalkotó számára kijelölt korlátok nem tették lehetővé a mentességek körének ilyen típusú kiterjesztését. Az Önkormányzat szerint, ha itt diszkriminatív szabályozásról beszélünk, akkor nem a helyi rendeletet, hanem a Hatv. vonatkozó rendelkezésit kell górcső alá venni.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[15] Az indítvány részben megalapozott.

[16] Az Ör. vitatott rendelkezései a következők:

[17] „17. §

1. Az adó mértéke a következő:

a) Belterületen lévő telek esetén:

aa.) 5000 m²-ig: 200,-Ft/m²
ab.) 5000 m² feletti rész: 150,-Ft/m²

b) Külterületen fekvő vállalkozó üzleti célt szolgáló telke esetében: 10,-Ft/m²”

„13. §

(1) Mentes az adó alól:

e.) magánszemély tulajdonában lévő telek, amely közútról, közterületről, magánútról nem megközelíthető;”

[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5042/2016/5. számú határozatában már megállapította, hogy az Ör. 17. § (1) bekezdésének a) pontja törvénysértő volt. Az Ör. 17. § (1) bekezdését Harkány Város Önkormányzat képviselő-testületének a helyi adókról szóló 31/2015.(XI.30.) sz. rendelete módosításáról szóló 25/2016 (XI. 30.) rendeletének 5. §-a 2017. január 1. napjával módosította úgy, hogy kiegészítette egy további c) ponttal, mely szerint „c) Amennyiben az ingatlan legalább 50%-a a mindenkor hatályos helyi építési szabályzatról szóló önkormányzati rendelethez csatolt rendezési terv szerint E, EV, Z, ZKP városrendezési kategóriába vagy a rendezési terv szerint tervezett (még meg nem valósult) közút kategóriába tartozik az ingatlanra vonatkozó telekadó mértéke 10 Ft/m²”.

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. sz. határozatok).

[20] A Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügy kapcsán elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Köf.5042/2016/5. számú határozatában az egyedi ügyre kimondott alkalmazási tilalom megállapítható-e a Pécsi Törvényszék előtt folyamatban lévő, 1.K.701.259/2020. sz. ügyre is a Kp. 147. §-a alapján.

[21] Az indítvány alapjául szolgáló ügy tárgya a felperes 2016. évi adókötelezettsége, amelyre tekintettel a Kúria elsődlegesen az Ör. 17. § a) pontjának az ekkor hatályos Hatv. 6. § c) pontjába ütközését vizsgálta.

[22] A 2016. december 31-ig hatályos Htv. 6. § c) pontja értelmében „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: […] c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”

[23] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több döntésében vizsgálta a korábban hatályos Hatv. 6. § c) pontjában foglalt követelményrendszert, és kialakította annak érvényesülésével kapcsolatos gyakorlatát. A Köf.5042/2016/5. határozatában is kifejtette, hogy a telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, mely alapján az adómérték az adótárgy telek forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott.

[24] A Kúria Önkormányzati Tanácsának ítélkezési gyakorlata értelmében az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor (l. többek között Köf.5.013/2017/4. és Köf.5004/2021/3. sz. határozatok). Így az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60-70%-át teszi ki súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5.081/2012/4. számú ügyben az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Köf.5.024/2016/5. számú határozat pedig a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét.

[25] Az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. (l. Köf.5.034/2018/4. és Köf.5004/2021/3. sz. határozatok) A Köf.5026/2018/4. sz. határozatban a fenti 13 ingatlan tekintetében a Kúria Önkormányzati Tanácsa az ügyben indítványozó bíró által – akkor – megállapított tényállás alapján úgy ítélte meg, hogy az adó mértéke nem minősíthető konfiskatóriusnak, ezért a folyamatban lévő ügyre vonatkozóan nem tartotta indokoltnak az alkalmazási tilalom kimondását. A Kúria Önkormányzati Tanácsa korábbi, a Köf.5042/2016/5. határozatával összhangban hangsúlyozta, hogy eljárásában nem foglalkozhatott a forgalmi érték tételes megállapításával. A bírói kezdeményezésben foglaltakat vette alapul, és az abban rögzített megállapítások kizárólag okszerűségének vizsgálatára szorítkozott (Köf.5026/2018/4. sz. határozat, [30] pont).

[26] A Kúria Önkormányzati Tanácsa egyetért ugyanakkor az indítványozó bírósággal abban, hogy a Köf.5026/2018/4. számú határozatra figyelemmel jelen perbeli esetben ítélt dologról nem beszélhetünk, hiszen a Kúria Önkormányzati Tanácsa ezen döntését eltérő tányállás mellett, az érintett ingatlanok magasabb forgalmi értéke alapján eljárva állapította meg. Az e határozatot követő megismételt, Pécsi Törvényszék előtti eljárásban a korábbi szakértői vélemény mellőzésére tekintettel új szakértő állapította meg a fenti táblázat szerinti forgalmi értékeket, amelyek jelentősen eltérnek a Kúria Önkormányzati Tanácsa által a Köf.5026/2018. sz. ügyben ismert, a bíróság által közölt és a Kúria Önkormányzati Tanácsa által nem felülvizsgálható korábbi értékektől.

[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.042/2016/5. számú határozatában kimondta, hogy az a vagyon típusú adó, amely egy év alatt felemészti az ingatlan forgalmi értékét, ellentétes a közteherviselés általános elveivel, ezért ebben az esetben a több évet átfogó adóztatási gyakorlat vizsgálatára már nincs is szükség. A fenti táblázat szerint a 1-7. számú ingatlanok esetében ez megvalósult, a többi ingatlan esetében pedig a forgalmi értéket két év alatt már meghaladja minden esetben a kivetett adó. Az Alkotmánybíróság 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatának [40] pontja szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.” E döntés értelmében tehát konfiskáló jellegű lehet az az helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri. A Kúria Önkormányzati Tanácsa egyetért az indítványozó bíróság érvelésével, mely szerint jelen perbeli esetekben a konfiskáló jelleg ennél még inkább megállapítható, hiszen a 13 db ingatlanból 7 db esetében az adó éves összege azonos az ingatlanok értékével, így már két év alatt eléri az érték kétszeresét, míg a többi hat esetbe is meghaladja az 50 %-ot és nagyjából három-három és fél év alatt az ingatlanok kétszeres értéke az adóteherrel felemésztésre kerül.

[28] A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör. 17. § a) pontjának a bírói indítvány alapjául szolgáló ügyben való alkalmazása ellentétes a Hatv. 2016. évben hatályos 6. § c) pontjával. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján elrendelte, hogy az Ör. 17. § a) pontja nem alkalmazható a Pécsi Törvényszék előtt folyamatban lévő 1.K.701.259/2020. számú ügyben. A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint ugyanakkor az általános alkalmazási tilalom kimondása a Kp. 147. § (2) bekezdése értelmében jelen ügyben nem indokolt, mivel van olyan jogviszony, amelyben a 17. § a) pontja nem törvényellenes tartalommal hatályosul (Köf.5.042/2016/5. és Köf.5026/2018/4. sz. határozatok; ennek megfelelően a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.042/2016. sz ügyben sem mondott ki általános alkalmazási tilalmat). A norma törvénysértő volta nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden eseti jogviszonyban, amelyre alkalmazzák törvénysértő állapot keletkezik (Köf.5026/2018/4. sz. határozat).

[29] A bírói indítvány második része az Ör. 13. § (1) bekezdésének e) pontja vizsgálatára irányult. Figyelemmel arra azonban, hogy a bírói indítvány első része kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa az egyedi ügyben alkalmazási tilalmat rendelt el, a mentességi szabály a továbbiakban nem tekinthető az indítványozó bíróság által alkalmazandó rendelkezésnek, így az indítvány ezen részét az Önkormányzati Tanács a Kp. 144. §-a és a 140. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó 48. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.

Záró rész

[30] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a más jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.

[31] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[32] A Kúria a jogszabályba ütközés alkalmazásra vonatkozóan az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése mellett, a jogbiztonság védelme érdekében, a Hatv. jelen ügyben még alkalmazandó 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja alapján, a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.

[33] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[34] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2021. szeptember 21.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k.bíró
Dr. Patyi András s.k. bíró
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró