Adásvételi szerződés alapján való birtokba lépés, függetlenül attól, hogy tulajdonjogot a földhivatal nem jegyezte be, a birtokláshoz érvényes jogcímnek minősül – mutatott rá a Kúria a határozatában

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. október 29.

Tájékoztató a Pfv.V.20.305/2020/12. számú egyedi ügyben.

A felperes bejegyzett tulajdonjoga alapján a perbeli ingatlan birtokba adására és használati díj megfizetésére kérte kötelezni az ingatlant birtokban tartó alpereseket. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy a felperessel 1997-ben kötött adásvételi szerződés alapján léptek birtokba, így függetlenül attól, hogy tulajdonjogukat a földhivatal nem jegyezte be, a birtokláshoz érvényes jogcímmel rendelkeznek.

Az elsőfokú bíróság az ingatlan birtokba adása tárgyában részítéletet hozott, és az alpereseket a perbeli ingatlan 30 napon belül, kiürítve a felperes birtokába bocsátására kötelezte.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét érdemben helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, a felperes a perben eleget tett bizonyítási kötelezettségének, amikor a közhiteles ingatlan-nyilvántartási adattal igazolta a birtoklási jogot megalapozó tulajdonjogát. Ezzel szemben az alperesek a másodfokú bíróság álláspontja szerint a birtoklásukat megalapozó jogcím meglétét nem tudták igazolni. Azt tényként fogadta el, hogy az alperesek 1997-ben egy szerződést aláírtak a perbeli ingatlan adásvétele tárgyában, amellyel kapcsolatban azonban kiemelte, ez az okirat a tulajdonjoguk bejegyzésére alkalmatlannak bizonyult, az alperesek tulajdonjogának megszerzését nem igazolta. A másodfokú bíróság az alperesek tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasító, a perben csatolt földhivatali határozatokból, és az azok vizsgálata tárgyában közigazgatási perben hozott jogerős ítélet indokolásából megállapíthatónak tartotta, hogy az 1997. évi okiratban foglalt szerződés nem jött létre, mert azt a felperes részéről olyan személyek írták alá, akik a képviseletére nem voltak jogosultak.

Az alperesek és a pernyertességük érdekében beavatkozott beavatkozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta, és a perbeli ingatlan birtokba adására irányuló keresetet elutasította.

Határozata indokolásában rámutatott, az adott ügyben a felperes tulajdonjogával kellett összevetni az alperesek mint tényleges birtokosok birtoklásának jogalapját, a kereset megalapozottságát a birtoklás felek által állított és igazolt jogcímeinek összemérésével kellett elbírálni. Miután a felperes keresetében az ingatlan birtokba adása iránti kérelmét kizárólag az alperesek jogalap nélküli birtoklására alapította, azt kellett vizsgálni, hogy az alperesek valóban jogalap nélkül vannak-e a dolog birtokában, avagy van olyan jogcímük, amely a birtoklásra feljogosítja őket. Kiemelte, az alperesek saját birtoklásuk jogcímeként az eljárás kezdetétől következetesen az 1997. évi érvényes adásvételi szerződést nevezték meg, amelyben a birtokba lépésük rögzítésre került. Az alperesek tehát érdemi védekezésüket egyértelműen e szerződéses, azaz kötelmi jogi jogcímre alapították.

A Kúria a másodfokú bíróság indokolásával összefüggésben kiemelte, hogy az adásvételi szerződés létrejötte és érvényessége, illetve az adásvételi szerződés mint okirat ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre való alkalmassága két külön jogi kérdés. Az okirat bejegyzésre való alkalmatlansága önmagában nem dönti el az adásvételi szerződés érvényességét, illetve elsődlegesen létrejöttének kérdését, ebből adódóan az alperesek birtoklási jogosultságát sem. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során eljárási szabályt sértő módon és megalapozatlanul vizsgálta és állapította meg, hogy az 1997-es adásvételi szerződés létre nem jött szerződésnek minősül. A Kúria hangsúlyozta: az 1/2005.(VI.15.) PK vélemény és a 2/2010.(VI.28.) PK vélemény értelmében a szerződés létre nem jöttének, illetve – a másodfokú bíróság által részletesen meg nem indokolt – „nyilvánvaló érvénytelenségének” fennállta észlelésekor a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, hogy a feleknek lehetőséget biztosítson e körben érdemi nyilatkozataik megtételére. Miután a per során a felperes az 1997-es adásvételi szerződés érvénytelenségét nem állította, erre irányuló keresetet nem terjesztett elő, és – az egyéb peradatokra tekintettel – a felperes részéről az adásvételi szerződést aláíró személyek képviseleti jogának hiánya a perben nem volt nyilvánvalónak tekinthető, a másodfokú bíróság hivatalbóli eljárásával megsértette a keresethez és a fellebbezéshez kötöttség eljárási szabályait. Miután pedig a létrejött és érvényes adásvételi szerződésen alapuló kötelmi jogcím létét az alperesek a perben igazolták, az e szerződésre alapított birtoklásuk nem jogalap nélküli, ezért önmagában a felperes tulajdonjogának fennálltára tekintettel a perbeli ingatlan elhagyására nem kötelezhetők.

Budapest, 2020. október 29.

A Kúria Sajtótitkársága