Az érvénytelenségi kifogás mindig az érdemi ellenkérelem része

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. október 27.

Tájékoztató a Pfv.VI.21.537/2019. számú kölcsön megfizetése iránt indított egyedi ügyben.

A felperes 1997-től kezdődően több alkalommal jelentős összegű kölcsönt nyújtott az I. rendű alperesnek és a már elhunyt üzlettársának, akik arról tartozáselismerő nyilatkozatokat írtak alá. Az I. rendű alperes összesen 179.000.000 forint, míg üzlettársa 105.000.000 forint felperes felé fennálló tartozást ismert el. Az I. rendű alperes és az üzlettársa tulajdonában álló kft.-nek egy időszakban a felperes is tagja volt, aki ez idő alatt 180.000.000 forint tagi hitelt nyújtott a kft. részére. Az I. rendű alperes és üzlettársa megvásárolták a felperesnek a kft.-ben lévő 1/3 arányú üzletrészét és ekkor egy újabb tartozáselismerő nyilatkozat és megállapodás megnevezésű okiratot is aláírtak, amelyben elismerték a korábbi tartozáselismerő nyilatkozataik szerinti tartozásaik fennállását és azt, hogy tartoznak a felperesnek a kft.-től a tartozáselismerő nyilatkozat aláírásának napján átvállalt 180.000.000 forint összeggel is, amelyből 34.000.000 forintot tartozáselismerés aláírásával egyidejűleg megfizetnek a felperesnek. A megállapodásban rögzítésre került, hogy az I. rendű alperes és üzlettársa kölcsönösen kötelezettséget vállaltak egymás tartozásának a felperes felé való megfizetésére. A II. rendű alperes az I. rendű alperes házastársa volt.

A 2015-ben indult perben az elsőfokú bíróság – széleskörű bizonyítási eljárás lefolytatása után – helyt adva a felperes keresetének, kötelezte az alpereseket egyetemlegesen az elismert tartozás megfizetésére. A másodfokú bíróság az ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a II. rendű alperes a tartozásért az I. rendű alperessel fennállt házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, egyetértve a másodfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is.

Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság jogszabályban biztosított jogával élt akkor, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelte, így eljárása nem sérthette az I. rendű alperes jogorvoslathoz való jogát. A Kúria az I. rendű alperes azon érvelésére, hogy másképp került volna elbírálására a védekezése, ha a bíróságok azt a tartozáselismerő nyilatkozattal szembeni érvénytelenségi kifogásnak és nem érdemi ellenkérelemnek tekintik, megjegyezte, hogy az érvénytelenségi kifogás mindig az érdemi ellenkérelem része, így az I. rendű alperes érdemi ellenkérelem és érvénytelenségi kifogás eltérő megítélésére alapított hivatkozása nem volt értelmezhető. Hangsúlyozta továbbá, hogy az I. rendű alperes nem terjesztett elő viszontkeresetet, az alperes perbeli védekezésének minősülő, a kereset elutasítását célzó érvénytelenségi kifogása tárgyában ítélet, így közbenső ítélet sem volt hozható, de a kifogását az eljárt bíróságok elbírálták.

A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme tekintetében kiemelte, hogy perben rendelkezésre álló bizonyítékokból a Kúria megítélése alapján nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy az alperesek házassági életközössége 2011. augusztus 10-e előtt megszakadt volna, így a jogerős ítélet nem sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdését. Minderre tekintettel a jogerős ítélet nem ütközik a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 27. § (1) bekezdésébe a 30. § (2) bekezdésébe sem, figyelemmel arra is, hogy a II. rendű alperes a per során nem tett olyan nyilatkozatot, hogy az ügylethez nem járult hozzá, így a házassági életközösség fennállására tekintettel a II. rendű alperes felelőssége az I. rendű alperes által elismert tartozásért a felperessel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig fennáll.

Budapest, 2020. október 27.

A Kúria Sajtótitkársága