Közalkalmazott illetménye tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. május 11.

Tájékoztató a Kúria Mfv.X.10.013/2020/5. számon hozott határozatáról, melynek elvi tartalma: nincs jelentősége annak, hogy a garantált bérminimum összege jogszabályváltozás miatt vagy azért emelkedik, mert a felek között a részmunkaidős foglalkoztatás helyett teljes munkaidős foglalkoztatásra jön létre megállapodás. Az az elv, miszerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész – garanciális feltételek mellett – csökkenthető, átcsoportosítható, ez esetben is irányadó (EBH2016.M.8). Havi illetmény esetén annak van jelentősége, hogy az összilletmény nem csökkenhet és nem az egy órára számított illetménynek.

Az alperes jogelődje a felperes illetményét 2014. szeptember 17-től – napi 6 órás részmunkaidős foglalkoztatás alapján – akként állapította meg, hogy garantált illetménye 62.200,- forint, munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 38.825,- forint volt, így illetménye 101.025,- forintban került meghatározásra. Az alperes jogelődje 2015. május 3-i hatállyal a felperes kérelmére közös megegyezéssel teljes munkaidős, napi 8 órás foglalkoztatásra módosította a felperes kinevezését. Az okirat szerint a felperes összilletmény 134.700,- forintra változott, melyen belül a bértábla szerinti illetménye 82.905,- forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítése 39.500,- forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 12.700,- forintban került meghatározásra.

A felperes a keresetében 2015. május 1-től 2017. augusztus 31-ig illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2015. május 1. és május 2. napjára illetménykülönbözetet állapított meg a felperes részére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában foglaltak szerint a felperest a 2014. szeptember 17-től 2015. május 2-ig tartó időtartamban 91.500,- forint garantált bérminimum illette volna meg, a kinevezésében rögzített 62.200,- forint helyett. Mivel a kinevezés ezen eleme jogszabálya ütközött, ezért semmis, így a felperest 2015. május 1. és május 2. napjára időarányosan megilleti a különbözet. 2015. május 3-át követően a felperes összilletménye a garantált illetmény garantált bérminimumra való kiegészítésével 130.325,- forintra emelkedett, amely meghaladta a felperest ezt megelőzően megillető illetmény összegét.

A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, miszerint a részmunkaidős foglalkoztatása idején helyesen havi 91.500,- forint garantált illetményre lett volna jogosult. Ezt az illetményt alapul véve 8 órás foglalkoztatás esetén a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is figyelembe véve teljes munkaidejű foglalkoztatás esetén 173.700,- forint illetményre lett volna jogosult. Ezért a bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy ennél kevesebb volt-e az illetménye, amikor teljes munkaidős foglalkoztatására került sor.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felperes személyes nyilatkozata, a 2015. április 30-án kelt kinevezést módosító okirat, a felperessel lefolytatott személyzeti megbeszélésről 2016. december 14-én készült jegyzőkönyv alapján helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes a kinevezése módosítását maga kezdeményezte, ahhoz a munkáltató hozzájárult, az erről szóló okiratot mindkét fél aláírta, ami a felek egyező akaratát tartalmazza. Ezek alapján a felperes alaptalanul állította, hogy az illetményt is magában foglaló kinevezés módosítás tekintetében a felek között nem volt megállapodás, mivel az erre vonatkozó okiratokat a felperes megjegyzés nélkül aláírta és a kinevezés módosítás illetményt megállapító rendelkezését az Mt. 28. §-a alapján nem támadta meg.

A kinevezés módosításban az alperes jogelődje a Kjt. 66. §-ának megfelelően határozta meg a felperes illetményét. A garantált bérminimum összegének figyelembe vételével került kiegészítésre a felperes garantált illetménye, melyre az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. Ezt a munkáltató jogszerűen megtehette tekintettel arra is, hogy a felperes így megállapított illetménye magasabb mértékű volt, mint a korábbi illetménye. Nincs olyan jogszabályi kötelezettség, amely azt írná elő, hogy a felperest korábbi időszakban teljes munkaidős foglalkoztatás esetén megillető fiktív illetményét alapul véve kellett volna az újabb illetményét megállapítani a felperesnek.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 427. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2020. május 11.

A Kúria Sajtótitkársága