Tájékoztató a Pfv.III.21.638/2019/6. számú ügyről.
A közlekedési balesetet szenvedett felperes keresetében – egyebek mellett – az alperes jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság a Kúria hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróságnak – a keresetnek nagyobb részt helyt adó – ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét leszállította.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által a felperesnek fizetendő lejárt járadék összegét leszállította, a folyamatos járadék összegét felemelte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a bíróságok a régi Ptk. 356. § (2) bekezdésének és 357. § (1) bekezdését eltérően alkalmazták, és az 1/2006. (V. 22.) PK véleményben foglaltakat is figyelmen kívül hagyták, ami szükségképpen különböző, s egyúttal hibás eredményekre vezetett. Az elsőfokú bíróság számításának hibájaként azt jelölte meg, hogy a járadék alapjának meghatározásakor elmaradt az említett PK véleményben nevesített járulékok levonása, és a keresetveszteség mértékét nem csökkentette a felperes részére a balesetet követően folyósított társadalombiztosítási ellátások összegével. A másodfokú bíróság számítását pedig azért tartotta tévesnek, mert a balesetet megelőző jövedelmet és a balesetet követő jövedelmet „tiszta nettó” összegben, vagyis a hivatkozott társadalombiztosítási járulékok mellett a személyi jövedelemadót is levonva vetette össze. Helytállónak minősítette ugyanakkor azt a mindkét fokú bíróság által egyezően kifejtett, a felülvizsgálati kérelemben vitatott álláspontot, hogy a felperes részére a baleset előtt a munkavégzésével kapcsolatban, indokoltan felmerült kiadásainak megtérítésére kifizetett gépkocsi költségtérítés a járadék alapjának meghatározásakor nem volt figyelembe vehető.
Budapest, 2021. január 27.
A Kúria Sajtótitkársága