A jogászi hivatásrendek nevében a Kúria elnök köszöntötte a 75 éves dr. Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét 2019. június 19-én, Budapesten.
Dr. Darák Péter köszöntőjét kérdések kezdte. „Mi lehet a közös pont egy professzor, jegyző, ügyész, bíró számára, ami a hivatásrendek részéről közös mondandóként, köszöntőként megfogalmazható? Talán hogy mi helyes? Mi helytelen? Mi erkölcsös és mi erkölcstelen? Mi egy adott helyzetben a helyes viselkedés?”
A Kúria elnöke a válaszok megtalálása kapcsán rámutatott, egy indiai filozófus, akinek sorsa több évre összefonódott Magyarországgal különböző helyzetekkel ábrázolta a keletkező erkölcsi dilemmákat. A legfőbb bírói fórum vezetője Gauri Shankar Gupta, Az élet rejtélyeinek feltárása (Budapest, 2012.) című művéből idézett:
„Két katona harcolt a csatamezőn az ellenség ellen. Egyiküket súlyosan megsebesítette egy lövedék, ami miatt erős fájdalom gyötörte. Társa, amikor ráébredt, hogy nem lehet megmenteni, egy másik golyót eresztett a mellkasába, megölte, hogy megszabadítsa a fájdalomtól. Aztán tovább harcolt az ellenség ellen. Vajon helyesen járt el? A második világháború idején egy zsidó család egy keresztény családnál lelt menedéket. Egyik alkalommal egy náci katona az iránt érdeklődött nálunk, hogy láttak-e zsidókat a környéken. A keresztény család hazudott, mert azt állította, hogy nem, ahelyett, hogy a zsidó családot szörnyű halálra ítélte volna. Vajon a keresztény család azzal, hogy hazudott, helytelenül cselekedett? Egy másik esetben egy ember már három napja éhezett. Nem volt pénze, hogy ételt vegyen magának. Belépett az üzletbe, ellopott pár ételféleséget és megette azokat, hogy túléljen. Vajon helyesen cselekedett? Élt egyszer Indiában egy útonálló, aki a gazdagoktól elvette javaikat, s szétosztotta azokat a szegények között, ahogy a XIII. századi angol népmesében Robin Hood tette. Vajon az ő viselkedése erkölcsös volt? Régebben adtam némi aprót az út mellett koldulóknak, amivel viszont a koldulást támogattam. Majd az idő elteltével abbahagytam ezt, de azóta is azon gondolkodom, vajon helyesen tettem-e. Egy apa és fia a sivatagban rekedtek. Mindketten szörnyen megszomjaztak, vízre volt szükségük a túléléshez. Már csak néhány csepp vizük maradt. Az apa arra biztatta fiát, hogy igyon, s a fiú is erre kérte apját. Vajon kinek kellene meginnia a vizet? Ezek nagyon egyszerű kérdések, mégis nagyon nehéz és zavarba ejtő megválaszolni őket. E kérdéseket megválaszolni olyan, mint a penge élén járni. Okfejtéseink megbuknak. Értelmünk elködösödik. Kételyek között találjuk magunkat. E kérdések folyton a nyomunkban vannak, és saját árnyékunkként üldöznek minket. S mivel az efféle kérdésekre nem létezik egyenes válasz, a mindennapi élet ilyen kérdéseire vonatkozó kételyek az emberi létezés folyamatos velejárói maradnak.”
Az idézet végén Darák Péter azt kívánta, hogy „Bánáti János vezetésével az ügyvédség sokáig táncoljon a penge élén és erkölcsileg megalapozott alternatívákat tárjon az ügyészi és bírói kar elé.”
Budapest, 2019. június 19.
A Kúria Sajtótitkársága
