Az új Pp. jogértelmezési kérdései

34.
I. Nem lehet visszautasítani a keresetlevelet, ha a fél annak a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdéseiben írt szerkezeti egységeit nem látta el külön címekkel, de az felismerhetően, egymástól elkülönülten tartalmazza mindhárom szerkezeti egységet.
II. A Pp. 170. § (1)-(3) bekezdései az egyes szerkezeti egységeken belül a keresetlevél tartalmi elemei vonatkozásában nem állapítanak meg sorrendet.

A keresetlevél tagolása és kötelező tartalmi elemei tekintetében a Pp. 170. §-a szigorú követelményeket támaszt. Az alperesnek a keresetlevél alapján kell majd a szintén szigorú alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő írásbeli ellenkérelmét előadnia, és a bíróságnak is ezen, sok esetben igen terjedelmes iratanyag alapján kell dolgoznia és eligazodnia. A későbbiekben, az eljárás folyamán már nincs mód a keresetlevél további pontosítására, a homályos részeinek a tisztázására, mert a perfelvételi tárgyalás és az ott már megvalósuló anyagi pervezetés nem ezt a célt szolgálja. A miniszteri indokolás által hangsúlyozott professzionális pervitel, valamint a perkoncentráció és a felek eljárástámogatási kötelezettségének alapelve [Pp. 3. §, 4. § (1) bek.] is alátámasztja azt az álláspontot, hogy a Pp. alapján ebben a tekintetben is a korábbiaknál lényegesen nagyobb odafigyelés és precizitás várható el a felektől, illetve a jogi képviselőktől az eljárás során.

Az ismertetett jogalkotói célkitűzésekre figyelemmel a gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a keresetlevélben hogyan kell megjelenniük az egyes szerkezeti egységeknek, valamint az is, hogy a 170. §-ban szereplő felsorolások sorrendet is jelentenek-e a keresetlevél tartalmi elemei tekintetében. Mindezekből következik továbbá az a kérdés is, hogy a szerkezeti elemek, illetve a tartalmi elemek nem „megfelelő” feltüntetése elvezethet-e a keresetlevél visszautasításához.

A Pp. a keresetlevelet három, egymást logikus sorrendben követő szerkezeti egységre bontja (bevezető, érdemi és záró rész). A keresetlevél szerkezeti egységekre való felbontásával a jogalkotó az ismertetett célok elérése érdekében a keresetlevél áttekinthetővé tételével a perek hatékony lezárását kívánta előmozdítani. A Pp.-ben szereplő szerkezeti tagolásból azonban – erre vonatkozó kifejezett jogszabályi előírás hiányában – nem következik, hogy a felperesnek minden szerkezeti egységet külön címmel kell ellátnia, elegendő, ha a keresetlevél felismerhetően, jól áttekinthetően tartalmazza mindhárom szerkezeti egységet.

A Pp. 170. §-a bekezdésenként, a már elemzett tartalmi egységek szerinti bontásban, felsorolásszerűen jeleníti meg az egyes tartalmi elemeket. E körben fontos utalni arra: a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 46. § (1) bekezdése szerint a szakaszt és a bekezdést pontokra kell tagolni, ha a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat felsorolást tartalmaz, a felsorolás bármely két eleme között azonos logikai kapcsolat áll fenn, és ez a jogszabály áttekinthetőségét elősegíti. Az idézett szabályból következően a 170. § (1)-(3) bekezdéseiben szereplő „tagolási szabályból” (felsorolásból) önmagában nem következik az elemek sorrendisége. Ehhez további, kifejezetten a felsorolás egyes elemeinek sorrendjét kimondó rendelkezésre lenne szükség. A keresetlevélre vonatkozó rendelkezések az egyes tartalmi elemek kötelező sorrendjét nem mondják ki.

A keresetlevél visszautasításáról a Pp. 176. §-a rendelkezik. E § (1) bekezdés j) pontja egyértelmű: akkor kell visszautasítani a keresetlevelet, ha az nem tartalmazza a 170. §-ban, illetve a törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket. Amennyiben tehát a keresetlevél mindezeket tartalmazza és csak az egyes szerkezeti egységek címének feltüntetése hiányzik, vagy az egyes szerkezeti egységeken belül a tartalmi elemek nem a felsorolás szerinti sorrendben követik egymást, a keresetlevél visszautasítására nincs mód.

[Pp. 3. §, 4. § (1) bek., 170. §, 176. §]