A Kúria
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.III.37.356/2018/2.
A tanács tagjai: Dr. Kovács András a tanács elnöke
Dr. Fekete Ildikó előadó bírós
Dr. Dobó Viola bíró
A kérelmező:
Képviselője:
A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság
A per tárgya: választási ügyben hozott határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 521/2018. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 521/2018. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Zala megye 2-es számú (Keszthely) Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) ... kifogásának részben helyt adva a 2018. március 12-én kelt 32/2018. (III.12.) számú határozatában megállapította, hogy Balatoni Krónika települési időszaki lap 2018. március 9-i száma sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt – esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között – alapelvet. A Bizottság eltiltotta ..., a Balatoni Krónika ügyvezető- főszerkesztőjét a további jogszabálysértéstől, továbbá kötelezte arra, hogy a határozat rendelkező részét a legközelebbi lapszámban, a jogsértő a közléshez hasonló módon tegye közzé. A Bizottság a kérelmező bírság kiszabására vonatkozó kérelmét elutasította.
[2] A kérelmező fellebbezéssel élt a határozat ellen, amelynek elbírálása során a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2018. március 16-án kelt 521/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A határozat indokolása szerint a kérelmező jogszabálysértésként a Ve. 46. § d) pontjának db) és dc) alpontjait jelölte meg, a 212. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében a Ve. 225. §-ában rögzítettektől eltérően új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott. Rögzítette az NVB, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az OEVB határozatában a kifogással érintett tényállást helyesen állapította meg, amikor rögzítette, hogy a kifogás a Balatoni Krónika IV. évfolyam 5. száma három oldalát érinti: a 3., 5. és 6. oldalra vonatkozik. A hivatkozott oldalakon ténylegesen szerepel Manninger Jenő a FIDESZ-KDMP egyéni választókerületi országgyűlési képviselő-jelölt, jelenlegi országgyűlési képviselő. Az NVB hivatkozott a Kúria Kvk.III.37.236/2018/4. számú és a Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzéseiben foglaltakra. Álláspontja szerint a sajtótermék megjelenési területén széles körben eljut a választókhoz, így az abban közölt tartalom, tudósítás önmagában elegendő a választói akarat befolyásolására. Az ilyen mértékű – esetlegesen túlzott – szerepeltetés alkalmas arra, hogy helyi szinten a jelölő szervezetek és a jelöltek egyenlő esélyét megbontsa a választói akarat kialakításában, formálásában, ezzel pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv sérül. Az elsőfokú határozat helybenhagyására a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján került sor.
A felülvizsgálati kérelem
[4] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az NVB határozata jogszerűtlenül mérlegelte a tényeket és a bizonyítékokat, és értelmezte a vonatkozó joggyakorlatot. A döntés nem foglalkozott érdemben a fellebbezésben felhozott kérelmekkel és érvekkel, ez pedig megalapozza a Ve. 46. § d) pont dc) alpontjának sérelmét. Kérte a jogsértés tényének megállapítását és az NVB határozatának megváltoztatását az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal oly módon, hogy a kifogás teljes egészében elutasítást nyerjen.
[5] Hivatkozott arra a kérelmező, hogy mind az OEVB, mind az NVB egy olyan kúriai határozatra utalt (Kvk.III.37.236/2018/4.), amely teljesen eltérő tényállás mentén született. Azon ügyben az NVB is eljárt, és egyébként a Kúria döntésével ellentétesen, a teljes mértékben túlzó megjelenítési arányt jogszerűnek fogadta el, ezért az NVB hivatalból tudomással bírt arról, hogy milyen, jelöltek és jelölő szervezetek megjelenítése között fennálló eltérések alapján állapította meg a Kúria a jogsértést. Ennek ellenére az NVB döntése még csak utalást sem tartalmaz arra az indokra, ami alátámaszthatná, hogy miért alkalmazható egy, jelentős mértékben eltérő tényállás alapján hozott döntés a jelen ügyre.
[6] Manninger Jenő országgyűlési képviselőként került ugyan minden alkalommal megemlítésre, de sem fényképe, sem mondanivalója nem dominálta a hivatkozott tudósításokat, cikkeket. Manninger Jenő neve nem szerepelt sem a cikkek címében, sem az alcímében (a Kampányszabályzat szerinti részt kivéve). Nem alakulhatott ki tehát olyan benyomás, amely szerint Manninger Jenő nevének megemlítése vagy fényképei révén a sajtótermékben kiemelt szereppel bírna. A megjelenések vizsgálatát követően nem vonható le olyan konklúzió, amilyenre az OEVB és az NVB jutott.
[7] Az NVB-nek a megjelenések száma és egymáshoz képest vett aránya mellett azt kellett volna figyelembe vennie, hogy milyen látszat alakul ki az olvasóban. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a 25%-nak önmagában, a valós körülmények mérlegelése nélkül, annak a konkrét tényállásra vonatkoztatása nélkül nem tulajdonítható nagy jelentőség. Azzal, hogy a felhívott kúriai határozatok értelmezését mellőzve, az NVB ragaszkodott ahhoz az értelmezéshez, hogy egy, az összes oldal 79%-án történő megjelenítés kapcsán hozott határozat megindokolja a 25%-os arány esetén is a jogsértő jelleget, nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, így nemcsak a mérlegelés okszerűtlen, hanem a határozat is törvénysértő.
[8] Az NVB határozata tehát egyrészt jogszerűtlenül mérlegelt, amit nem támasztott alá jogszabályi rendelkezésekkel vagy a joggyakorlatból felhívott releváns megállapításokkal, sőt a felhívott kúriai döntések értelmezését sem végezte el a jelen ügyre vonatkoztatva. Az NVB érdemben nem adott számot a határozatban arról, hogy mérlegelési jogkörében hozott határozata miért jutott olyan következtetésre, hogy az OEVB határozat alapjául szolgáló kúriai döntés alkalmazandó jelen tényállás mellett is. E tekintetben a határozat sérti a Ve. 46. § d) pont dc) alpontjában foglaltakat, amennyiben nem tartalmazza a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[10] A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében kizárólag a Ve. 46. § d) pontját jelölte meg jogszabálysértésként, azt vitatva, hogy a választási szervek határozataiban nem jelennek meg a mérlegelésben szerepet játszó szempontok és tények. Ebben a körben elsődlegesen azt sérelmezi, hogy az OEVB és az NVB köteles lett volna vizsgálni jelen ügy tényállásbeli különbözőségét a Kvk.III.37.236/2018/4. számú kúriai végzésben szereplő tényálláshoz képest, és megfelelő indokát adnia annak, hogy jelen ügyben a képviselőjelölt szerepeltetése a helyi sajtótermék 25%-ában miért minősül túlzó megjelenítési aránynak.
[11] Tekintettel arra, hogy a kérelmező a felülvizsgálati kérelmében a Ve. egyéb rendelkezésére, így a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmére nem hivatkozott, a Kúria érdemben nem vizsgálhatta azt a kérdést, hogy jelen ügy tényállása mellett megbomlott-e a választási versengésbeli esélyegyenlőség, illetve hogy a helyi közhatalom a választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnt-e fel a választói akarat befolyásolására vagy ennek megkísérlésére irányuló tevékenységet folytatva. Jelen ügyben a Kúria kizárólag azt a kérdést vizsgálhatta, hogy a választási szervek eleget tettek-e a Ve. 46. § d) pontja szerinti indokolási kötelezettségükben.
[12] Ebben a körben a Kúria – anélkül, hogy a választási esélyegyenlőség megsértésének kérdésében állást foglalna – azt állapította meg, hogy a választási szerveknek részletesebben kellett volna kifejtenie a jelöltek közti esélyegyenlőség sérelmére vonatkozó érveket, mert jelen ügy tényállása jelentős és releváns körülményekben nem azonos a Kvk.III.37.236/2018/4. számú végzésben szereplő tényállással. Erre tekintettel az azonos jogkövetkezmény megállapításakor a választási szervek döntéséből a mérlegelés szempontjainak e körben is ki kellett volna tűnnie, ezért a választási szervek nem tettek teljes körűen eleget a Ve. 46. § d) pontja szerinti indokolási kötelezettségüknek.
[13] Önmagában a Ve. 46. § d) pontjának megsértése azonban a Ve. jelenlegi szabályai mellett nem szolgálhat alapul ahhoz, hogy a Kúria az ügy érdemében a kérelmező javára döntsön, vagyis az ügy érdemi elbírálására kihatással nem lehet. A Kúria a Ve. 231. § (5) bekezdése alapján a megtámadott határozatot megváltoztatja vagy helybenhagyja. Önmagában a választási szervek eljárási szabálysértései, mint például az indokolási kötelezettség megsértése, a határozat megváltoztatásával nem orvosolhatóak. Egyéb jogszabálysértés megjelölésének hiányában pedig az ügy érdemében nem foglalhat állást, következésképp esetleges anyagi jogsértés okán sem változtathatja meg. A Ve. idézett szakasza és a kúriai gyakorlat alapján pedig a Kúriának nincs jogi lehetősége sem a jogsértés megállapítására, sem a választási szervek határozatainak hatályon kívül helyezésére. [Kvk.IV.37.263/2014/2., Kvk.I.37.251/2014/3.]
[14] A Kúria választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat tárgyában létrehozott joggyakorlat-elemző csoportja összefoglaló véleményében a fentiekkel egyezően foglalt állást, amikor az eljárási szabálysértések megállapítására a határozat rendelkező részében, és ekként a kérelmező nyertességének kimondására a Ve. szabályai alapján lehetőséget nem látott, és erre tekintettel indokoltnak tartotta - többek között - a Ve.231.§ (5) bekezdésének kiegészítését azzal, hogy a bíróság jogsértést megállapító határozatot is hozhasson.
[15] Mindebből következik, hogy a Ve. 231. § (5) bekezdése által jelenleg meghatározott keretek között eljárási jogsértés esetén sem a határozat megváltoztatásának, sem a jogsértés formális megállapításának nem lehet helye, a bíróság az ügy érdemében csak helybenhagyó határozatot hozhat, és ilyen esetekben a kérelmező kérelme formálisan alaptalan lesz. A fentiekre tekintettel a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.
Záró rész
[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157.§ (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124.§ (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[17] A Kúria a kérelmezőt a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján kötelezte, hogy fizesse meg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A.§ (5) bekezdése szerinti összegű eljárási illetéket.
[18] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. március 22.
Dr. Kovács András sk. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Dobó Viola sk. bíró