Kvk.III.37.481/2018/2. számú határozat

A Kúria
v é g z é s e

Az ügy száma: Kvk.III.37.481/2018/2.

A tanács tagjai: Dr. Kovács András a tanács elnöke
                        Dr. Fekete Ildikó előadó bíró
                        Dr. Rothermel Erika bíró

A kérelmező: dr.
                        (...)

Képviselője: dr. ügyvéd
                        (...)

Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
                        746/2018. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 746/2018. számú határozatát a Budapest 12. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választóbizottság 47/2018.(IV.8.) határozatára kiterjedően megváltoztatja akként, hogy megállapítja, dr. M.G. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés e) pontját azzal, hogy festékszóróval M.E., a Lendülettel Magyarországért képviselő jelöltjének választási plakátjait átfestette.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] M.E. (beadványozó) kifogást nyújtott be a Budapest 12. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB)-hoz, amelyben a választási plakátjainak megrongálását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy dr. M.G. (kérelmező) a Liberális Párt Budapest Főváros ... kerület Önkormányzat Képviselő-testületének tagja, az önkormányzat Jogi és Ügyrendi Bizottságának elnöke, a kifogáshoz csatolt videofelvétel, fényképek és Facebook bejegyzés tanúsága szerint a ... szám közötti helyszínen az őt, mint egyéni országgyűlési képviselőjelöltet népszerűsítő plakátot fekete szórófestékkel lefújta. Álláspontja szerint a kérelmező ezzel a cselekménnyel megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket. Kérte a jogszabálysértés tényének megállapítását és dr. M.G. terhére bírság kiszabását.
[2] Az OEVB a 47/2018.(IV.8.) határozatával a kifogásnak helyt adott és megállapította, hogy dr. M.G. megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját azzal, hogy festékszóróval M.E., a Lendülettel Magyarország képviselő jelöltjének választási plakátjait politikai véleménynyilvánításával átfestette. Az OEVB dr. M.G. 138.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.
[3] Dr. M.G. kérelmező fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 746/2018. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás módosításával helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kérelmező szándékosan festett rá a képviselőjelölt több helyen kihelyezett plakátjára. E tevékenység jogsértő jellegének megállapítása kapcsán nem értékelhető az az elkövetői szándék, mely szerint a kérelmező M.E. képviselőjelölt plakátjainak jogsértő állapotát kívánta megszüntetni.
[4] Kifejtette az NVB, hogy az OEVB határozatának rendelkező része alapján a kérelmező a Ve. 2. § (1) bekezdés a) c) és e) pontjában foglalt alapelveket sértette meg, azonban a határozat indokolása csak az a) és az e) pontok vonatkozásában rendelkezik a választási alapelvi sérelemről. Az NVB álláspontja szerint a vizsgált tevékenység kapcsán arra tekintettel állapítható meg a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között – alapelv sérelme, hogy a jogszabálysértést egy olyan személy követte el, aki a helyi közhatalom, Budapest Főváros ... kerülete Képviselő-testületének tagja, a tisztség betöltése következtében pedig semleges magatartásra lenne kötelezett. Az NVB egyebekben osztotta az elsőfokú határozatban kifejtett álláspontot a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pont szerinti alapelvek megsértésére vonatkozóan.

A felülvizsgálati kérelem

[5] Az NVB határozata ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az NVB a határozatot jogszabálysértően hozta meg, a megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Az OEVB és az NVB határozata sérti az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdését és a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját, 14. § (1) bekezdését és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését. Ismertette a kérelmező, hogy a határozatok alapját képező tényállás szerint M.E., aki a választási kifogást benyújtotta egyéni képviselőjelöltként indult a „Lendülettel Magyarországért” elnevezésű párt jelöltjeként. A jelölt választási kampányban kihelyezett plakátjaival kapcsolatosan a Kúria megállapította, hogy jogsértőek, tekintettel arra, hogy nem tüntette fel a jelölt a jelölő szervezetet jól látható és a választó polgárok számára felismerhető módon, ugyanakkor megjelölésükben és színvilágukban nagyon hasonlítottak az MSZP-P Párt jelölő szervezet által használt plakátokhoz, így a választó polgárok megtévesztésére alkalmasak voltak. Ezzel maga M.E. jelölt követett el jogsértést. Kötelezte a Kúria, hogy a választási plakátokon jól láthatóan tüntesse fel a jelölő szervezet megnevezését, azonban ennek továbbra sem tett eleget, így a helyi választási bizottság ismét jogsértést állapított meg, amely miatt 70.000 forintra bírságolta őt. Mivel M.E. a határozat ellen ismét jogorvoslattal élt, így a jogsértés megszüntetésére és a valós jelölő szervezet feltüntetésére a választási plakátokon a választásokat megelőző megfelelő időben már nem kerülhetett sor, így a plakátok továbbra is jogsértőek voltak, a választások tisztaságát veszélyeztették. A kérelmező nem titkoltan ezen helyzetre adott válaszként helyezte el a saját politikai véleményét tükröző feliratot a jelölt plakátjain, mely szerint M.E. „FIDESZ BÉRENC”. Ezzel a megnyilvánulásával azt a választási kampányban elfogadható és legitim célt kívánta elérni, hogy a választópolgárok tudomást szerezzenek arról, hogy a jelölt plakátjaival megtéveszti a választásra jogosult polgárokat. Hangsúlyozta, hogy a cselekménye politikai véleménynyilvánítás kategóriájában tartozott.
[6] Kifogásolta a kérelmező, hogy a határozatok utaltak ugyan az Alkotmánybíróság és Kúria joggyakorlatára, azonban nem hivatkoztak egyetlen határozatra sem és nem idéztek hasonló jogeseteket, amelyekből megállapítható volna, hogy magatartása ténylegesen ellentétes-e az irányadó joggyakorlattal. A kérelmező álláspontja szerint az irányadó joggyakorlat éppen a támadott határozatban foglaltakkal ellentétes, a politikai véleménynyilvánítás egészen széles spektrumát védi, annak tartalmára tekintet nélkül. Hivatkozott konkrét ügyszámok megjelölésével a kérelmező a Fővárosi Ítélőtábla, az Alkotmánybíróság határozataiban [36/1994. (VI.24.) AB határozat, 7/2014. (III.7.) AB határozat, 57/2001. (XII.5.) AB határozat, 3/2015. (II.2.) AB határozat] foglaltakra, továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) vonatkozó gyakorlatára. Álláspontja szerint ezen gyakorlat szerint nem önmagában az érintett személy státuszának, hanem a vélemény közügyekhez kapcsolódó jellegének van meghatározó szerepe a saját mércék alkalmazása szempontjából. A jelen eljárásban tehát azt kell vizsgálni, hogy a választási plakátokon elhelyezett vélemény a közügyek megvitatása körében értékelhető-e. Ezt minden típusú eljárásban a jogalkalmazónak vizsgálnia kell, nem tekinthet el ettől, éppen a véleménynyilvánítási jog magasan védett státuszából fakadóan. A választási bizottságoknak mérlegelniük kellett volna azt, hogy a választási kampányban egy választáson induló jelölttel szemben a politikai diskurzus részeként megfogalmazott véleményről van szó még abban az esetben is, ha ez a plakáton festékszóróval elhelyezett felirattal valósult meg. Azt is hangsúlyosabban kellett volna mérlegelnie a választási bizottságoknak, hogy ez egy olyan plakáton elhelyezett vélemény volt, amelynek a jogsértő jellegét már korábban a Kúria megállapította, így valójában ugyanolyan közérdek fűződött ahhoz is, hogy a plakátról alkotott ellenvéleményt megismerje a közvélemény. Elsősorban elbírálandó kérdésnek tartotta, hogy a véleménynyilvánítási jog gyakorlása élvez elsőbbséget és magasabb védettséget vagy adott esetben egy jelölt személyéhez, vagyonához fűződő jog. Kifogásolta, hogy ezeket jelen eljárásban nem vizsgálta a bizottság.
[7] A kérelmező megítélése szerint a választási alapelvek sérelme szintén nem állapítható meg tekintettel arra, hogy maga a plakát volt megállapítottan jogsértő, így az önmagában megsértette a választás tisztáságát, hogy a jelölt nem tett eleget önként a Kúria felszólításának és nem javította ki a megtévesztő plakátokat. Hangsúlyozta a kérelmező, hogy nem jelenti a választás tisztaságának sérelmét az a magatartás, amely véleményt fogalmaz meg még akkor sem, ha az negatív, esetlegesen felfokozott. E tekintetben legfelsőbb bírósági, fővárosi bírósági és kúriai eseti döntésekre hivatkozott.
[8] Sérelmezte a kérelmező, hogy az esélyegyenlőség megsértése, mint alapelvi követelmény vonatkozásában a másodfokú határozat önkényesen kiegészítette az elsőfokú határozat indokolását a Ve. 2. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti jogsértés mibenlétével.. Nem támasztotta alá ugyanakkor megállapítását semmilyen jogszabályi hivatkozással, amely igazolná, hogy egy önkormányzati képviselő, aki egyébként az országgyűlési választásokon is érdekelt politikai pártok közös listáján szerzett mandátumot az önkormányzati képviselő-testületbe, miért volna köteles semleges viselkedésre egy választási kampányidőszakban. A képviselő-testület, mint testület gyakorol közhatalmat, nem az egyes képviselőjelöltjei által. A kérelmező álláspontja szerint az NVB e körben teljesen önkényes indokolást alkalmazott, amellyel megsértette az Ákr. 81. § (1) bekezdését, mivel nem tett eleget a jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolási kötelezettségének.
[9] Kifogásolta azt is a kérelmező, hogy a határozatok tényként állapították meg a rongálást, ezzel pedig túlterjeszkedtek hatáskörükön, mivel olyan kérdésben foglaltak állást, amelynek elbírálása büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. Hangsúlyozta a kérelmező, hogy tekintettel arra, hogy a választási plakátok elsődleges célja a politikai üzenet eljuttatása, nem lehet rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sértő magatartásnak tekinteni azt, ha egy üzenet és az ezzel vitázó üzenet egy plakáton jelenik meg.
[10] A bírság mértékének felülvizsgálatát is kérte a kérelmező, amennyiben  a Kúria a marasztalás jogalapjával egyetért. E körben hangsúlyozta, hogy jogsértő plakáton elhelyezett feliratról van szó, amelynek jogsértésével kapcsolatban csupán 70.000 forintos bírságot szabott ki a bíróság, ugyanakkor vele szemben 138.000 forintot. A cselekménnyel és a jogsértés súlyával aránytalan eredmény keletkezik, ha egy egyébként alkotmányosan védett magatartást súlyosabban szankcionál a bíróság, mint egy jogsértő tartalmat.
[11] Kérte azon bizottsági érvelés elvetését is, miszerint a kérelmező ügyvéd és ezért tőle fokozottan jogkövető magatartás várható el. Ez az érvelés ugyanis azt üzeni, hogy egy ügyvéd, aki egyébként a közélet egyik pártok által delegált tagja, nem élhet az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítás jogával. Utalt arra, hogy a véleménynyilvánítási jog gyakorlását a törvények és a joggyakorlat nem csak a tartalmára tekintet nélkül védi, hanem annak megnyilvánulási formájára tekintet nélkül is.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem nagyobb részt alapos.
[13] A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a választási plakátok átfestésével a politikai véleménynyilvánítás körébe tartozó cselekményt valósított meg, amellyel arra a helyzetre kívánt választ adni, hogy a Kúria jogerős döntése ellenére M.E. jelölt jogsértő választási plakátjainak eltávolítására nem került sor.
[14] A Kúria ennek kapcsán elsőként arra mutat rá, hogy az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata alapján a véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és mértékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is [36/1994. (VI. 24.) AB határozat]. A közügyekben történő véleménynyilvánítás ezért kiemelt védelmet élvez, azaz korlátozhatósága csak szűkebb körben nyerhet alkotmányos igazolást [7/2014. (III. 7.) AB határozat, [48] pont].
[15] A Kúria álláspontja szerint azonban jelen ügyben az eldöntendő kérdést nem az képezte, hogy a kérelmező tevékenysége a politikai véleménynyilvánítás körébe vonható-e, hanem az, hogy a beadványozó kifogása megalapozott volt-e, helyesen állapították-e meg a választási bizottságok, hogy a kérelmező cselekménye választási eljárási alapelveket sértett.                        
[16] Az irányadó tényállás szerint a kérelmező egy jogsértő helyzet fennállását kívánta orvosolni, a plakátok átfestésére – saját nyilatkozata szerint – azért került sor, mivel a jelölt a Kúria jogerős döntését elmulasztotta végrehajtani, így a kérelmező kívánta felhívni a választópolgárok figyelmét a jogsértő plakátozásra. Ennek a körülménynek az ügyben kiemelt jelentősége volt, hiszen a kérelmező cselekménye lényegében a jogerős kúriai döntés végrehajtásának pótlására irányult, cselekményével önhatalmúlag a döntés szerinti állapot helyreállítását kívánta elősegíteni.
[17] Rámutat arra a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemmel ellentétben a korábban jogsértőnek nyilvánított kifogást tevői plakátozás kapcsán a kérelmezőnek végrehajtási feladata nem volt, cselekménye e körben nem volt értékelhető és mérlegelési szempontként sem jelentett a cselekmény megítélése szempontjából a kérelmezőt illetően megalapozott kimentési okot. A kifogást tevő plakátjait érintő kúriai határozat nem a kérelmezőt kötelezte a jogsértés megszüntetésére, arra semmiféle megalapozott felhatalmazása nem lehetett. Nem volt a javára értékelhető az az érvelés sem, miszerint a plakátokon festékszóróval elhelyezett felirattal a közvéleményt kívánta tájékoztatni.
[18] A Kúria ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy egy jogállamban a jogerős bírósági döntések kikényszerítésének megvannak az állami intézményei, az állampolgárok nem jogosultak önhatalmúlag érvényt szerezni a döntéseknek, nem vehetik át végrehajtás intézményeinek szerepét, még abban az esetben sem, ha álláspontjuk szerint a döntések végrehajtása nem, vagy nem megfelelően történik. Ebből következően a Kúria – nem vitatva, hogy a kérelmező cselekménye tartozhat a politikai véleménynyilvánítás körébe – megállapította, hogy kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
[19] A Ve. 2. § (1) bekezdés értelmében a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket:
a) a választás tisztaságának megóvása,
c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
e) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, …
[20] Az OEVB és az NVB határozatában ezen három választási alapelv megsértését rótta a kérelmező terhére.
[21] A Kúria álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és c) pontjának megsértése – az eljárás során vizsgált ügy kapcsán – nem volt megállapítható. A kérelmező a kifogás tárgyává tett magatartásával sem a választás tisztaságát, sem az esélyegyenlőséget nem sértette meg. Hangsúlyozza a Kúria, hogy ezen alapelvi sérelmek tekintetében sem az első, sem a másodfokú határozat kielégítő indokolást nem tartalmazott, noha az Ákr. 81.§ (1) bekezdését nem sértette meg, mivel azt választási eljárásban alkalmazni nem kellett, mert erre a kérdésre a Ve. 46.§-a tartalmaz rendelkezéseket.
[22] Az NVB határozatában helybenhagyta az OEVB határozatának azon érvét, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt választás tisztaságának alapelvét azáltal, hogy a jelölt plakátjait szisztematikusan rongálta. Az ügyben nem volt vitatott, hogy a Kúria korábbi döntésében jogerősen megállapította az érintett plakátok jogsértő jellegét. A plakátok kapcsán a Kúria a Kvk.II.37.391/2018/4. számú végzésében akként foglalt állást, hogy plakátok a megtévesztésre alkalmasságuk miatt megsértették a választás tisztaságára vonatkozó Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alapelvet. A Kúriának ebből következően jelen tényállás mellett nem azt kellett megítélnie, hogy a plakátok átfestése általánosságban sérti-e a választás tisztaságát, hanem abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogsértő plakátok átfestése kihatással lehet-e a választás tisztaságára. Ebben a körben pedig azt állapította meg, hogy a választás tisztaságát megsértő plakátok átfestése – azaz a kérelmezőnek a jelen eljárás során vizsgált tevékenysége -  a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt választás tisztaságára vonatkozó alapelv megsértésére nem volt alkalmas. A kérelmező magatartása kétségtelenül jogsértő, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző volt, azonban a jelen ügy tényállása mellett ez önmagában a választás tisztaságát nem  befolyásolta.
[23] A Kúria nem osztotta az NVB Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére vonatkozó jogi álláspontját sem. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy sem ügyvédi, sem önkormányzati képviselői minősége nem alapozhatta meg a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmét a kérelmező párt-semlegességének feladása. A Kúria irányadó gyakorlata alapján az állam semlegességének követelménye az állami és önkormányzati szerveket, mint a közhatalom letéteményeseit terheli. A kampányidőszak alatt a jelöltek és a jelölő szervezetek a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségének érvényesítése érdekében az állami, illetve az önkormányzati szerveknek tartózkodniuk kell attól, hogy a pártok szabad versengésébe beavatkozzanak [BH 2014/12/379., Kvk.IV.37.360/2014/2.]. A kérelmező önkormányzati képviselőként nem gyakorol közhatalmi jogköröket, nem rendelkezik a közhatalmi szervek számára biztosított erőforrásokkal, amelyekkel befolyásolni tudná a jelöltek közötti esélyegyenlőséget. Politikai tevékenysége nem tudható be az önkormányzat, mint közhatalom tevékenységének, nem az önkormányzat nevében járt el, és ez a pozíció nem is volt alkalmas arra, hogy ezt a látszatot keltse. Jelen ügyben a kérelmező – a rendelkezésre álló adatok szerint - semmilyen, az önkormányzathoz akár csak közvetetten köthető tevékenységet nem végzett, önkormányzati erőforrást nem használt fel. Ennélfogva nem merült fel a közhatalmi szervek semlegességi követelményét sértő magatartás, amely a jelöltek és jelölőszervezetek közti esélyegyenlőséget megbonthatná. Minderre tekintettel az NVB határozatában meg sem jelölt érvek és indokok alapján nem volt megállapítható az esélyegyenlőség Ve. 2.§. (1) bekezdés c) pont szerinti sérelme.
[24] Az eljárás során rendelkezésre állt bizonyítékok vizsgálata alapján a Kúria megállapította, hogy a kérelmező terhére – a fenn kifejtetteknek megfelelően -  a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértése megállapítható volt. Azon magatartása, hogy festékszóróval a kifogást tevő képviselőjelölt választási plakátjait átfestette sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak nem volt tekinthető, még akkor sem, hogy ha a plakátok jogszabálysértő voltát korábban a Kúria határozatában megállapította. Ennek kapcsán nem a kérelmező feladata volt a kúriai döntésben meghatározottak végrehajtása, a közvélemény tájékoztatása körében sem merült fel ilyen kötelezettsége. Az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelembeli érvelés megalapozatlan volt.
[25] A kérelmező az eljárás során vizsgált és értékelt magatartásával a választási eljárás alapelvei közül a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sértette meg, e körben volt helytálló elmarasztalása az OEVB-hez benyújtott kifogás alapján. Ezen túlmenően alapelvi jogsérelem terhére nem volt megállapítható, ezért a felülvizsgált határozatokat megváltoztatva a Kúria a Ve. 2.§. (1) bekezdés a) és c) pontjában történő marasztalását mellőzte.
[26] A Kúria a jogsértés lényegének, mibenlétének és konkrét törvényi rendelkezésekkel ütközése folytán a kérelmezőnek pénzbírsággal történő sújtását nem tartotta indokoltnak, mivel – a fentiek szerint - azt állapította meg, hogy a kérelmező cselekménye kizárólag a Ve. rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelvi követelményt sértette meg. Tekintettel arra, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelme nagyobb részben alapos volt, az OEVB és az NVB által bírsággal szankcionált alapelvi sérelmek közül csak egy volt megállapítható, illetve arra a körülményre, hogy a kérelmező szubjektív szándéka egy olyan jogsértő helyzet megszüntetésére irányult, amelyre vonatkozóan korábbi joggyakorlat nem állt rendelkezésre, a Kúria bírság kiszabását mellőzte.
[27] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgált határozatok csak kisebb részben voltak megalapozottak, a kérelmező túlnyomó részt alappal sérelmezte az azokban foglaltakat, ezért az NVB határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta.

Záró rész

A Kúria felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson  kívül bírálta el.
[28] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdése szerint, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 102. § (1) és (6) bekezdése  alapján az állam viseli.
[29] A Kúria  határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. április 21.

Dr. Kovács András sk. a tanács elnöke,
Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Rothermel Erika sk. bíró