A Kúria
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.IV.37.658/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
A kérelmező: Magyar RTL Televízió Zrt.
A kérelmező képviselője: GONDA Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd dr. Gonda Gáspár)
Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: a Nemzeti Választási Bizottság 114/2019. számú határozata
Rendelkező rész
Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 114/2019. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A beadványozó Mi Hazánk Mozgalom jelölő szervezet (a továbbiakban: Beadványozó) 2019. május 15-én 16 óra 15 perckor személyes úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 146. § a) pontja és 147. § (5) bekezdése alapján, hivatkozva a médiaszolgáltatásokról és a tömegtájékoztatásról szóló 2010. évi CLXXXV. számú törvény (a továbbiakban: Mttv.) 32. § (3) bekezdésére a kérelmező tevékenysége ellen.
[2] Kifogásában előadta, hogy egyeztetést követően megállapodtak, hogy az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választását megelőző kampányidőszakban kérelmező közzéteszi Beadványozó által biztosított politikai reklámot. Kérelmező 2019. május 10-én tájékoztatta, hogy a politikai reklámfilmet változtatás nélkül nem tudja közzé tenni, mivel álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdését, valamint a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 17. § -át. Kérte Beadványozót, hogy a reklámfilmen a szükséges módosításokat végezze el, és azt küldje meg részére.
[3] Beadványozó kifejtette továbbá, hogy kérésére a kérelmező megerősítette, hogy a kampányfilmben a „cigánybűnözés” kifejezés használatát sérelmezi az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján. Ezt követően Beadványozó „kifejezett kérése ellenére az eredeti adástervhez képest jelentős csúszással”, és a kérelmező által megkövetelt módosításokkal kerülhetett adásba reklámfilmje, amivel álláspontja szerint folyamatosan fenntartja a jogsértő állapotot. Beadványozó hivatkozott a Ve. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti alapelvek megsértésére is.
[4] Mindezek alapján Beadványozó kérte, hogy az NVB a kifogásnak adjon helyt, kérelmezőt tiltsa el a további jogsértésektől és kötelezze a határozat rendelkező részének közzétételére a határozat közlésétől számított három napon belül
[5] Az NVB értesítésére kérelmező észrevételében kifejtette, hogy a véleményszabadság a választási kampány során sem korlátlan, nem irányulhat mások emberi, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságához való jogának megsértésére. Megítélése szerint a kampányfilmben használt kifejezés, miszerint „Magyarországon megfékezzük a cigánybűnözést”, sérti az emberi méltóságot, valamint a roma közösségek méltóságát, gyűlöletkeltésre és kirekesztésre alkalmas. Hivatkozott a Ve. 2. §-ának (2) bekezdésében rögzített általános alapelvekre is. Beadványozó kampánytevékenysége sért más magasabb rendű jogi normát, így annak korlátozása indokolt és szükségszerű, a módosított reklámfilm sugárzása okán pedig kétségtelenül arányos mértékű is. Az Alaptörvény fenti rendelkezésén kívül a kérelmező szerint felmerül a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (továbbiakban: az Smtv.) 17. §-ának sérelme is, ennek következtében megvalósult a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme is. Hozzátette továbbá, hogy a felek a politikai reklám módosítása során kölcsönösen együttműködve, jóhiszeműen jártak el és Beadványozó csupán a végleges reklámfilm megküldését 3 nappal követően sérelmezte a kérelmező eljárását. Mindezekre tekintettel kérelmező kérte a kifogást elutasítását.
Az NVB határozata
[6] Az NVB Beadványozó kifogásának 2019. május 17-én kelt 114/2019. számú határozatával (a továbbiakban: határozat) részben helyt adott és megállapította, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 147. § (5) bekezdésével alkalmazni rendelt Mttv. 32. § (3) bekezdését, azzal, hogy Beadványozót politikai reklámja tartalmának megváltoztatására kötelezte annak közzététele érdekében.
[7] Az NVB először is megállapította hatáskörét az ügyben a Ve. 151. § (1) bekezdése alapján. Az eljárás során a Ve. és annak 147. § (5) bekezdése alapján az Mttv. közzétételre irányadó rendelkezései alkalmazandók.
[8] Az NVB rögzítette, hogy az Európai Parlament tagjainak 2019. május 26. napjára kitűzött választása kampányidőszakában Beadványozó – mint nyilvántartásba vett jelölő szervezet – jogosult a Ve. 146. § a) pontja szerinti politikai reklám közzétételére, amelyre a Ve. 147. § (5) bekezdése szerint az Mttv. 32. § (3) bekezdése irányadó. Beadványozó helyesen hivatkozik a Ve. 147. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó Mttv. rendelkezéseire, amelyek szerint a kérelmező az arra jogosult jelölő szervezet politikai reklámját mérlegelés és változtatás nélkül köteles közzétenni, annak tartalmáért nem felelős. Azáltal, hogy a Ve. 147/F. § (1) bekezdése alapján a kérelmező vállalta politikai tartalmú reklám közzétételét, az Mttv. szerint nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a politikai reklámok tartalma tekintetében.
[9] Az NVB szerint a politikai reklámok mintegy átadott felületen közzétett médiatartalmak, amelyek tartalmáért, az esetleges alapjogsértő megnyilvánulásokért a jelölő szervezet olyan felelősséget visel, amely magában hordozza a jelölő szervezetre vonatkozó általános felelősségi szabályok mellett a szerkesztői szabadságból adódó felelősség egyes elemeit. Így a politikai reklámok esetében nem a médiaszolgáltató, hanem a jelölő szervezet ellen nyújtható be jogorvoslati kérelem. Jelen esetben kérelmezőnek kellett volna kifogást benyújtani, és jogszerűen csak az NVB jogsértést megállapító jogerős döntését követően lett volna módjában a reklámfilmen a választási eljárásban jogerősen jogellenesnek minősített részletek, vagy a reklám egészének közlését megtagadni.
A felülvizsgálati kérelem
[10] Kérelmező felülvizsgálati kérelmében a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja szerint kérte a Kúriától a határozat megváltoztatását akként, hogy a kérelmező nem sértett jogszabályt, amikor nem közölte le Beadványozó eredeti kampányfilmjét.
[11] Kérelmező álláspontja szerint nem állapítható meg vele szemben az Mttv. 32. § (3) bekezdésének sérelme, mivel Beadványozó által közzétenni rendelt reklámfilm az Alaptörvénybe ütközik, és a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvet sérti. Az NVB ugyanakkor az ügy érdemi megítélése szempontjából releváns kérdésben egyáltalán nem foglalt állást, Beadványozó reklámfilmjének érdemi vizsgálatát nem végezte el. Kérelmező hivatkozott az NVB 908/2014. számú határozatára, és az azt helybenhagyó Kvk.l.37.441/2014/2. számú Kúria végzésre, valamint a Kúria döntésével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasító 3122/2014. (IV. 24) AB határozatra is.
[12] Kérelmező kifejtette, hogy a véleményszabadság a választási kampány során sem korlátlan, a véleménynyilvánítás nem irányulhat mások emberi, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságához való jogának megsértésére. A kampányfilmben használt kifejezés sérti az emberi méltóságot. Beadványozó tárgybeli kampánytevékenysége a jog rendeltetésével össze nem egyeztethető célra irányul, az sért más magasabb rendű jogi formát, így annak korlátozása indokolt és szükségszerű, a módosított reklámfilm sugárzása okán pedig kétségtelen arányos mértékű is. Felmerülhet az Smtv. sérelme is, ennek következtében megvalósult a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme.
[13] Kérelmező szerint az Mttv. 32. § (3) bekezdése nem abszolút mérlegelési tilalmat tartalmaz a médiaszolgáltató részére, mivel kifejezetten felhatalmazza a médiaszolgáltatót arra, hogy a közzétenni kért politikai reklám Ve.-nek való megfelelőségét – saját mérlegelési körében – vizsgálja, és a Ve. rendelkezéseinek való meg nem felelés esetén a politika reklám közzétételét megtagadja vagy akár annak javítását kérje. A kérelmező jogszerűen vizsgálta Beadványozó reklámfilmje Ve.-nek történő megfelelőségét, és állapította meg annak Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába és az Alaptörvény IX. cikk (4), (5) bekezdéseibe ütközését. A Ve.-t sértő kampányfilm esetében nincs közzétételi kötelezettsége a Ve. 147/F. § (1) bekezdése szerinti médiaszolgáltatónak sem. Álláspontja alátámasztása érdekében a kérelmező hivatkozott a Kúria Kvk.I.37.572/2019/2. számú határozatára is.
[14] Az Mttv. 32. § (3) bekezdése másrészről nem zárja ki kérelmező szerint az Smtv. szerinti médiaszolgáltatói felelősséget. Az Smtv. hatálya nem terjed ki a jelölő szervezetekre, vagyis ha az NVB értelmezése helytálló, az azt eredményezné, hogy az Smtv.-re senkinek nem kell tekintettel lenni politikai reklám közzététele esetén.
[15] Kérelmező hivatkozott arra is, hogy jóhiszeműen járt el, együttműködött Beadványozóval, és Beadványozó csak 3 nappal az első módosítási javaslat kézhezvételét követően fordult az NVB-hez.
[16] A Kúria megküldte a felülvizsgálati kérelmet a Beadványozónak nyilatkozattétel céljából, aki ezzel a lehetőséggel a megadott határidőig nem élt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[18] Az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése szerint a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető. Ez a sarkalatos törvény elsőként a Ve., és a Ve. 147. § (5) bekezdése alapján az Mttv. A jelölő szervezetek által készített politikai reklámok közzétételének ezek az alkotmányos keretei.
[19] Az Mttv. 32. § (3) bekezdése értelmében „Választási kampányidőszakban a választási eljárásról szóló törvény szabályai szerint lehet politikai reklámot médiaszolgáltatásban közzétenni. Választási kampányidőszakon kívül politikai reklám kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. A politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató nem felel. Amennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt.”
[20] Az Mttv. 32. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a médiaszolgáltató a politikai reklám tartalmáért nem felel, amelyből az is következik, hogy köteles az átadott médiatartalmat közzétenni, azon nem változtat, nem módosíthatja. A sarkalatos törvényi szabályok szerint azonban a médiaszolgáltató nem marad kiszolgáltatott vagy eszköz nélkül az átadott tartalmat illetően. A Ve. 147/F. § (1) bekezdése alapján dönthet úgy is a médiaszolgáltató, hogy politikai reklámot nem tesz közzé.
[21] Ha úgy dönt, hogy politikai reklámot közzétesz – ahogy az NVB is rögzíti – a politikai reklámfilm átvételét követően 3 napon belül kifogást lehet benyújtani az NVB-hez. Médiaszolgáltatónak a jogsértést megállapító jogerős döntést követően lett volna módjában a reklámfilmen a választási eljárásban jogerősen jogellenesnek minősített részletek, vagy a reklám egészének közlését megtagadni. Amennyiben a médiaszolgáltatónak kétsége van az átadott médiatartalom besorolását illetően, úgy az Mttv. 32. § (8) bekezdése szerint a médiaszolgáltató kérelmére a Médiatanács hatósági határozatában dönt, hogy a kérelem tárgyát képező közlemény közérdekű közleménynek, társadalmi célú reklámnak vagy politikai reklámnak minősül-e.
[22] A médiaszolgáltató tehát jogosult és köteles a politikai reklám Ve.-nek való megfelelőségét vizsgálni, de ennek nyomán nem tehetett olyan intézkedést, ami a reklám „saját hatáskörben” való módosításához vezet.
[23] A Kúria szerint ezért helyesen jutott arra a következtetésre az NVB, hogy jelen esetben a Mttv. 32. § (3) bekezdése sérült azáltal, hogy a médiaszolgáltató a Beadványozót politikai reklámja tartalmának megváltoztatására kötelezte annak közzététele érdekében. Erre a médiaszolgáltatót egyetlen jogszabály sem hatalmazza fel. Az Mttv. 32. § (3) bekezdése épp azért fogalmazza meg a médiaszolgáltató „felelőtlenségét”, mert a közzétett tartalom tekintetében elvárásokat nem fogalmazhat meg. A médiaszolgáltató – a Ve. 147. § (2) bekezdés a) pontja alapján a politikai reklámok közzétételére szánt, az egy médiaszolgáltatásra eső időtartamot határozhatja csak meg, a Ve.-ben írt keretek között. Abban az esetben, ha a médiaszolgáltató a politikai reklám tartalmát minősíthetné, a közzétevőt a reklám tartalmának megváltoztatására kényszeríthetné, akkor épp az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elve sérülne, mert nem lehetne határt húzni a tekintetben, hogy egyik párt politikai reklámjának közzétételét módosítási feltételhez köti, másokét pedig nem.
[24] A Kúria megítélése szerint ugyanezért nem megalapozott kérelmező azon érve, hogy az Mttv. 32. § (3) bekezdésének utolsó mondata alapján a politikai reklám tartalmába a médiaszolgáltató közvetlenül beavatkozhat. E szabály szerint „[a]mennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt.” A Ve. 146–148. §-a foglalkoznak a politikai reklámmal és a politikai hirdetéssel. E szabályok a közzététel formai feltételeit határozzák meg, pl. azt, hogy politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos, vagy hogy a politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el, illetve a már említett időtartamot határozza meg stb., de tartalmi válogatásra nem ad módot. Ezt fejezi ki az Mttv. 32. § (3) bekezdés utolsó fordulata, amely szerint mérlegelés nélkül közzé kell tenni (másik oldalról viszont a médiaszolgáltató a tartalomért nem visel felelősséget).
[25] A Kúria megítélése szerint nem követett el jogsértést az NVB, ha a reklámfilm érdemi vizsgálatát nem végezte el. Az NVB feladata épp a fentebb ismertetett feltételek betartásának ellenőrzése. A reklámfilm tartalmának érdemi vizsgálata a következő lépcső lenne csak, amennyiben egyáltalán ebben a szakban a tartalmi vizsgálatra lehetőség van. Épp ezért nem megalapozott a kérelmező Smtv. 17. §-ára, illetve a Ve. 2. §-ában foglalt alapelvek sérelmére hivatkozása sem, hiszen az NVB döntéséből csupán az következik, hogy a médiaszolgáltató nem (helyesebben nem a médiaszolgáltató) kötelezheti a közzététel érdekében a politikai reklám tartalmának megváltoztatására a jelölő szervet. Ez nem a médiaszolgáltató kompetenciája akkor, ha úgy döntött, hogy politikai reklámot tesz közzé, és vita esetén a Médiatanács azt politikai reklámnak minősítette, és ha annak átvételét követően tartalmával szemben nem érvényesített kifogást az NVB előtt.
[26] Ha tehát a véleménynyilvánítás szabadságának korlátjaként meghatározható Alaptörvény IX. cikk (4), (5) bekezdései sérelme fölmerül, illetve az Smtv. 17. §-a, miszerint semmilyen médiatartalom nem lehet alkalmas „valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség elleni gyűlölet keltésére és kirekesztésére” körülírt tényállása megvalósul, van jogszerű lehetőség annak kezelésére. Oly módon, hogy az azzal kapcsolatos eljárás révén az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében foglalt jog korlátozása alkotmányos keretek között történjen.
[27] A Kúria végezetül rámutat: a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapjog a véleménykifejezés kereteit, azokat a fórumokat védi, amelyeken keresztül a kifejezés szabadsága megvalósul. E szabadságjog alapján a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, többnyire függetlenül annak tartalmától. Jelen esetben ezt a keretet a kampányidőszakban a politikai reklám közzétételének sarkalatos törvényben meghatározott szabályai állapítják meg, amelyek nem sérülhetnek.
[28] A Kúria hatásköre gyakorlására jelen ügykörben irányadó Ve. 231. § (5) bekezdése a) pontjára tekintettel ezért az NVB 114/2019. számú határozatát helybenhagyta.
Záró rész
[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – figyelemmel a Ve. 229. § (2) bekezdéséből következően alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[30] A Kúria az eljárási illetékről való rendelkezés során a Ve. 228. § (2) bekezdésének megfelelően figyelemmel volt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 630. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35.§ (1) bekezdésére. A Pp. 101. § (1) és 102.§ (1) bekezdései alapján fizetendő eljárási illetéket a kérelmező viseli.
[31] A végzés elleni felülvizsgálatot a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. május 23.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s.k. bíró