Knk.VII.37.392/2017/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
V é g z é s

Az ügy száma:     Knk.VII.37.392/2017/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor tanácselnök
                            Dr. Tóth Kincső előadó bíró
                            Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró

A kérelmező:     ...
                            (cím)

A kérelmező képviselője: Dr. Tordai Csaba ügyvéd
                                           (cím)

Az kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.)

Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 48/2017. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 48/2017. számú határozatát megváltoztatja és az „Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?” kérdést hitelesíti.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

E végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) ... magánszemély (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 48/2017. számú határozatával döntött. Az NVB az „Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését jelzett számú határozatával megtagadta.

[2] Az NVB megállapította, hogy a népszavazási kérdés nem felel meg a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésében foglalt kérdés-egyértelműség követelményének, így az népszavazás tárgya nem lehet.

[3] Az NVB a felülvizsgálni kért határozat indokolásában mindenek előtt azt rögzítette, hogy a hasonló tárgyban hozott – jogorvoslat hiányában jogerőre emelkedett – 7/2016. NVB határozatban foglalt érvelését a jelen kérdés elbírálása kapcsán is fenntartja.

[4] Az NVB álláspontja szerint a „foglalkoztatási jogviszony” mint kifejezés számos törvényben szerepel, ennek ellenére nincs az egész jogrendszerben egységesen használt definíciója, a különböző meghatározások mindig csak az adott törvény alkalmazásában értelmezhetők.

[5] Az NVB megállapította, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) kimerítően felsorolja a gazdasági társaság és valamely személy közötti munkaviszonyra irányuló jogviszony lehetséges formáit, teljes körű meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy a felek között munkavégzés okán milyen jogviszony hozható létre.

[6] Az NVB álláspontja szerint ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a népszavazásra szánt kérdésben szereplő „foglalkoztatási jogviszony” és az Mt. által definiált „munkavégzésre irányuló jogviszony” azonos tartalmú fogalmak-e.

[7] Az NVB megítélése szerint a „foglalkoztatási jogviszony” fogalma nem felel meg a hétköznapi közérthetőség kritériumának, mivel annak a jogrendszer egésze tekintetében nincs egységes meghatározása, és a meglévő törvényi meghatározások sem fedik egymást. A választópolgár számára tehát nem derül ki egyértelműen, hogy egy eredményes népszavazás milyen jogviszonyok tekintetében jelentene korlátozást: a munkaviszonyon kívül beleértendő-e abba a vállalkozás és a megbízási szerződés alapján létesített jogviszony is.

[8] Az NVB szerint a kérdés a jogalkotói egyértelműség kritériumának sem felel meg. Álláspontja szerint nem világos ugyanis, hogy a jogalkotónak definiálni kellene-e a foglalkoztatási jogviszony tartalmát a köztulajdonban álló gazdasági társaságra vonatkozóan, vagy a „foglalkoztatási jogviszony” megfeleltethető az Mt. szerinti „munkavégzésre irányuló jogviszony” fogalmának.

[9] Az NVB szerint nem egyértelmű a kérdésben használt „jövedelem” fordulat sem. Kétséges ugyanis, hogy e fogalom alatt az Mt. szerinti munkabér fogalma értendő, vagy azon a munkabéren kívül juttatott pénzbeli, természetbeni és egyéb egyszeri juttatásokat, a költségtérítést is érteni kell-e.

[10] A fentiekben leírtak alapján, az értelmezési nehézségek okán az NVB megállapította, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem lehet népszavazást tartani, tekintettel arra, hogy a kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti, az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének nem felel meg. Az NVB ezért a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

A felülvizsgálati kérelem

[11] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását kérte annak érdekében, hogy a benyújtott kérdés hitelesítésre kerülhessen.

[12] A kérelmező álláspontja szerint az NVB jogszabálysértően állapította meg, hogy a kérdésben az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján nem tartható népszavazás.

[13] A kérelmező – hivatkozva az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatra, valamint a Kúria Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésére is – amellett érvelt, hogy a „foglalkoztatási jogviszony” a választópolgár számára minden további nélkül érthető módon munkavégzésre irányuló jogviszonyt jelent, annak jellegétől függetlenül, ezért a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményét nem sérti.

[14] A kérelmező szerint a kifejezés használata a jogalkotói egyértelműség követelményét sem sérti, különös figyelemmel arra, hogy a jogalkotó a kifejezést – akár értelmező rendelkezések között, akár definíció alkotása nélkül – számos jogszabályban használja. Ebből következően – álláspontja szerint – egy közérthető, számos jogszabályban külön definíció nélkül is használt fogalomnak a népszavazási kérdésben való szerepeltetése az egyértelműség követelményét nem sértheti.

[15] A kérelmező érvelésének alátámasztásaként hivatkozott továbbá az NVB 8/2016. számú – jogorvoslat hiányában jogerőre emelkedett – határozatára, amelyben olyan kérdés került hitelesítésre, amely tartalmazta a „foglalkoztatási jogviszony” kifejezést.

[16] A kérelmező szerint a „jövedelem” kifejezés a választópolgárok számára minden további nélkül érthető módon ebben az összefüggésben a foglalkoztatási jogviszonyra figyelemmel kapott ellenértéket jelenti – akár pénzbeli, akár nem pénzbeni a juttatás –, ezért a kifejezés használata a választópolgári egyértelműséget nem sérti.

[17] A „jövedelem” kifejezés, a kérelmező szerint, a jogalkotói egyértelműség követelményét sem sérti, mivel a fogalmat számos jogszabály külön definíció nélkül is használja. Ebből következően – ismételten arra hivatkozott, hogy – egy közérthető, számos jogszabályban külön definíció nélkül is használt fogalomnak a népszavazási kérdésben való szerepeltetése az egyértelműség követelményét nem sértheti.

A Kúria döntése és jogi indokai

[18] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

[19] A Kúria álláspontja szerint a népszavazási kérdés nem sérti az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményét, így az NVB a kérdés hitelesítését az Nsztv. 9. § (1) bekezdésére hivatkozással jogszerűtlenül tagadta meg.

[20] A népszavazáshoz való jog megfelelő érvényesülése megköveteli, hogy a választópolgárok egyértelműen és világosan nyilváníthassanak véleményt a népszavazási kezdeményezés tárgyát alkotó kérdésről. Ezért a népszavazáshoz való jog garanciája a felteendő kérdés egyértelműsége. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (választói egyértelműség), továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).

[21] A Kúria korábbi gyakorlata (Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3.)  szerint a népszavazási kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni.

[22] A Kúria – ahogy arra a felülvizsgálati kérelem is hivatkozott – mindenek előtt hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI. 29.) AB határozatában foglaltak szerint nem támasztható olyan követelmény a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegyék alapul. A Kúria korábbi gyakorlata szerint (Kvk.I.37.300/2012/2., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.487/2015/2.) a kérdés pontos megfogalmazása nem jelenti a jogi terminus technikusok alkalmazásának kötelezettségét.

[23] A Kúria szerint a kérdésben foglalt „foglalkoztatási jogviszony” a választópolgári egyértelműség megítélésekor nem mint jogi terminus technicus értékelendő. A kifejezés ugyanakkor akár hétköznapi értelemben, akár jogi fogalomként a felek között munkavégzés okán létrejövő jogviszonyként értendő, amely a választópolgárok számára – a kérdés kontextusában is – egyértelmű és egyféleképpen értelmezhető.

[24] A Kúria szerint a népszavazásra szánt kérdésben foglalt „foglalkoztatási jogviszony” egyértelműsége jogalkotói szempontból sem kétséges. A kérdésben szereplő „foglalkoztatási jogviszony” a gazdasági tevékenységet végző társasághoz kapcsolódóan valamely munkavégzést, a társaság működéséhez kapcsolódó tevékenység folytatását jelenti, illetve annak jogi alapját, amelyet gyűjtő fogalomként használ a kérdés. Ahogy arra határozatában az NVB is utalt, az Mt. kimerítően felsorolja a gazdasági társaság és valamely személy közötti munkavégzésre irányuló jogviszony lehetséges formáit, tehát teljes körű meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy a felek között munkavégzés okán milyen jogviszony hozható létre.  A 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatást az egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony szinonimájának tekinti, mely értelmezés is az Mt. szerinti értelmezés továbbvitelét igazolja. Ebből következően a gazdasági társaság és valamely személy között fennálló foglalkoztatásra irányuló jogviszony kizárólag az Mt. rendelkezéseivel összhangban is értelmezhető.

[25] A Kúria – a kérelmező érvelésével egyetértve – úgy ítéli meg, hogy a népszavazási kérdésben foglalt „jövedelem” kifejezés a választópolgárok számára szintén egyértelmű, az hétköznapi és jogi értelemben is a foglalkoztatási jogviszonyra tekintettel kapott ellenértéket jelenti.

[26] A jogalkotói egyértelműség vizsgálatakor maga az NVB is utalt határozatában az Mt. 42. § (2) bekezdésére, amely rögzíti, hogy a munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkáltató köteles a részére munkabért fizetni. Az Mt. 12. § (2) bekezdése szerint pedig munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. Mivel a foglalkoztatási jogviszony – a fentiekben kifejtettek okán – kizárólag az Mt. rendelkezéseivel összhangban értelmezhető, ezért jogalkotói szempontból a „ jövedelem” kifejezés sem ítélhető meg másként.

[27] A Kúria a jogalkotói egyértelműség kapcsán – egyetértve a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal – hangsúlyozza, hogy ha egy adott fogalmat jogszabály külön meghatározás vagy más jogszabályi definícióra utalás nélkül használ, akkor annak a fogalomnak létezik egy általános, mindenki által ismert jelentéstartalma. Ha a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés ilyen fogalmat tartalmaz megfelelő szövegösszefüggésben, akkor alaptalan az arra történő hivatkozás, hogy az adott fogalom, illetve ezáltal a kérdés nem egyértelmű. A „foglalkoztatási jogviszony” és a „jövedelem” számos jogszabályban, további értelmezés nélkül is használt kifejezések, amelyből következően népszavazási kérdésben való szerepeltetésük az egyértelműség követelményét nem sértheti. További definíció megadása nélkül számos helyen használja a foglalkoztatási jogviszonyt például a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 4. § (2) bekezdése is. A jövedelem kifejezést magyarázat nélkül használja a a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, míg a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény szókapcsolatban (jövedelemszerzési cél) teszi ugyanezt. Fogalmi evidenciaként kezeli a jövedelmet például a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, különös és magyarázatra szoruló elemként kizárólag a „járulékalapot képező jövedelmet” definiálva.

[28] A Kúria a fentiekben rögzített okokból megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása az NVB részéről az Nsztv. 11. § alapján és a 9.§ (1) bekezdésére tekintettel nem volt jogszerű, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának megváltoztatásáról.

A döntés elvi tartalma

[29] Ha egy adott fogalmat jogszabály külön meghatározás vagy más jogszabályi definícióra utalás nélkül használ, akkor annak a fogalomnak létezik egy általános, mindenki által ismert jelentéstartalma. Ha a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés ilyen fogalmat tartalmaz megfelelő szövegösszefüggésben, akkor alaptalan az arra történő hivatkozás, hogy az adott fogalom, illetve ezáltal a kérdés nem egyértelmű.

Záró rész

[30] Az illetékekről szóló – módosított – 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad.

[31] A Kúria e határozatát az Nsztv. 30. § (3) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közzéteszi.

[32] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Kalas Tibor s.k. tanácselnök,
Dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró