A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.I.60.023/2022/7. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria az alperes jogegységi panaszát elutasítja.
A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2005. január 17-én határozatlan időre szóló helyiségbérleti szerződést kötöttek egymással, amelynek alapján az alperes a tulajdonát képező helyiség neve-i helyrajzi szám helyrajzi számú, ténylegesen a cím alatti ingatlanban elhelyezkedő üzlethelyiséget havi 40 000 forint bérleti díj ellenében bérbe adta a felperesnek. Az épület további helyiségei (számítógépüzlet, szerviz, műhely, raktár stb.) a tulajdonos alperes használatában maradtak. A felperes az általa bérelt helyiségben 2015. június 28-ig fehérneműüzletet működtetett.
[2] 2015. június 28-án az épületben, a számítógépüzlet szervizhelyiségében tűz keletkezett, amelynek következtében a többi helyiségben, köztük a felperes bérleményében a koromlerakódás és a füst károsodást okozott.
[3] A megye neve Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyiség neve Katasztrófavédelmi Kirendeltsége a 2016. február 5-én kiállított tűzvizsgálati jelentésében a tűz keletkezésének helyeként a számítógépüzlet szervizhelyiségét jelölte meg azzal, hogy a tűz keletkezésének oka ismeretlen.
[4] A felperes módosított keresetében 8 458 381 forint kártérítés és annak 2015. június 28-tól számított késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az általa bérelt üzlethelyiségben tárolt árukészlet az alperesnek felróható okból keletkezett tűz miatt károsodott. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 318. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését és 424. § (1) bekezdését jelölte meg. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta kártérítési felelősségének fennállását, érvelése szerint a tűz ismeretlen okból keletkezett.
[5] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a tulajdonát képező fenti ingatlanban 2015. június 28-án keletkezett tűzeset következtében a felperes által bérelt üzlethelyiségben keletkezett kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
[6] A határozat indokolása szerint a tűz kialakulásához vezető okok feltárása olyan szakkérdésnek minősült, amely tűzvizsgálati és épületvillamossági szakértői kompetenciába tartozott. A perben kirendelt szakértő neve1 igazságügyi tűzvédelmi szakértő és szakértő neve2 igazságügyi épületvillamossági szakértő a tűz keletkezési helyeként egyaránt a szervizhelyiséget jelölte meg. A szakértők következtetését nem cáfolta az sem, hogy a füst először a fehérneműüzletben, nem pedig a szervizhelyiségben jelent meg, erre ugyanis a szakértők megfelelő magyarázatot adtak. A szakvélemények aggályossá tételére az elsőfokú bíróság az alperessel szerződéses kapcsolatban álló biztosítótársaság által beszerzett szakvéleményt és az alperes megbízásából készült magánszakértői véleményt sem találta alkalmasnak, melyek szerint a tűz a fehérneműüzletben keletkezett. A Katasztrófavédelmi Igazgatóság által közvetlenül a tűzeset után végzett helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv szerint ugyanis a fehérneműüzletben tűz nem volt. Az elsőfokú bíróság rámutatott, az igazságügyi tűzvédelmi szakértő megállapítása szerint a tűz elektromos meghibásodásból alakult ki, az épületvillamossági szakértő szakvéleményéből kitűnően pedig a szervizhelyiség fogyasztásmérőjének áteresztő képességére figyelemmel az elektromos vezetékek keresztmetszete nem volt megfelelő. Az alperes 2010-ben az épület bővítésekor anélkül alakította ki a villamoshálózat új szakaszait, hogy az eredeti vezetékrendszert felújította és az addigi teljesítményt bővítette volna. A tűzeset következtében a felperes által bérbe vett üzlethelyiség a rendeltetésszerű használatra időlegesen alkalmatlanná vált, az üzlethelyiségben tárolt áru, berendezések sérültek. A bekövetkezett kárt a bérbeadó alperesnek a régi Ptk. 424. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel meg kell térítenie.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet helyesen, tartalmának megfelelően bírálta el, azon nem terjeszkedett túl. A megállapított tényállást is helytállónak ítélte és osztotta az abból levont jogi következtetéseket is. Hangsúlyozta, hogy a vezetékrendszer üzemeltetése, karbantartása az alperes kötelezettsége volt, a villamosenergia-szolgáltatás biztonságának feltételeiről neki kellett gondoskodnia. A perben kirendelt szakértők aggálytalan szakvéleményei szerint azonban az elektromos rendszer bővítése során az alperes nem kellő gondossággal járt el. A felperes mindezekre figyelemmel a régi Ptk. 310. §-a és 318. § (1) bekezdése alapján alappal tarthat igényt a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítésére.
[8] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[9] Előadta, hogy a kereset jogalapjául a régi Ptk. 424. § (1) bekezdése szolgált, amely kizárólag a szolgáltatás tárgyában keletkezett hibával kapcsolatos kellékszavatosságot szabályozza, a kártérítési felelősség megállapítását nem alapozza meg. Kellékszavatossági helytállási kötelezettsége pedig csak az épület központi berendezésének minősülő elektromos vezeték perbeli bérleményben lévő részének üzemképességéért állt fenn a felperessel szemben. A perben ugyanakkor nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a felperes bérleményének rendeltetésszerű használatát az elektromos vezeték hibája akadályozta volna. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem jelölték meg határozataikban, hogy milyen szerződésszegést követett el. Megjegyezte, a kimentési kötelezettség mindaddig nem terhelheti, amíg a bíróság tájékoztatásának hiányában nem tudja, hogy mi lett volna a tőle az adott helyzetben elvárható konkrét magatartás.
[10] Érvelése szerint a perben eljárt bíróságok a bizonyítékokat is okszerűtlenül mérlegelték. Sérelmezte, hogy az általa csatolt okiratokat, a magánszakértői véleményt és a biztosító által beszerzett szakvéleményt az érdemi döntés meghozatala során figyelmen kívül hagyták. Előadta, a perben kirendelt igazságügyi épületvillamossági szakértő szakvéleménye a megítélése szerint aggályosnak tekinthető. Hiányolta abból annak feltárását, hogy a tüzet konkrétan mi okozta. A 2010-ben történt átalakítás és bővítés kapcsán hangsúlyozta, hogy a korabeli felelős műszaki vezető által a használatbavételi engedélyezési eljárás során tett nyilatkozat szerint a villanyszerelési munkák kivitelezését a hatályos előírásoknak megfelelően végezték el. Emellett továbbra is vitatta a perben kirendelt szakértőknek a tűz keletkezési helyével kapcsolatos megállapításait.
[11] Álláspontjának alátámasztása érdekében az alperes – egyebek mellett – a Kúria Pfv.21.534/2015/6., Pfv.III.21.414/2019/4. (BH 2021.74.), Kfv.IV.38.015/2018/5. (BH 2020.161.), Gfv.VII.30.198/2020. (BH 2021.110.) és Kfv.III.35.245/2015. (BH 2016.126.) számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.062/2020/5. (PJD 2021.10.) számú határozataira is hivatkozott.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria jogegységi panasszal támadott közbenső ítélete
[13] A Kúria közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
[14] Rámutatott, hogy a kártérítési felelősség fennállása szempontjából alapvető jelentőségű, a tűz keletkezésének körülményeivel összefüggő kérdések megválaszolása szakértő alkalmazását indokolta. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel, a felvetett szakkérdések figyelembevételével határozott az érintett szakterületeken jártas igazságügyi szakértők kirendeléséről. A szakértők által készített, a felek észrevételeinek ismeretében többször is kiegészített szakvélemények pedig aggálymentesek voltak. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben a biztosító előtti kárrendezési eljárásban beszerzett szakvélemény és az alperes által a perben benyújtott magánszakértői vélemény értékelése sem maradt el, azokat a bíróságok a bizonyítékok közül nem zárták ki. Az elsőfokú bíróság az eltérő szakmai álláspontokra figyelemmel a perbeli szakvélemények írásbeli kiegészítésének elrendelése mellett a szakértőket együttesen – a magánszakértőt tanúként – hallgatta meg. A kirendelt szakértők a következetes lényegi megállapításaikat szakmai érvekkel kellően alátámasztották, azok egymással és a további peradatokkal is összhangban álltak. Ezzel szemben az általuk több kérdésben is cáfolt másik szakvélemény és magánszakértői vélemény olyan alaki és tartalmi fogyatékosságokban szenvedett, amelyek a perbeli szakvélemények aggályossá tételére nem tehette őket alkalmassá. A másodfokú bíróság emellett részletes indokát adta annak, hogy az alperes által a szakvélemények kapcsán megfogalmazott – és a felülvizsgálati kérelemben is megismételt – észrevételek miért nem voltak megalapozottak, és ehhez képest miért volt szükségtelen az alperes részéről felajánlott további szakértői bizonyítás. A kirendelt igazságügyi épületvillamossági szakértő szakvéleménye a tűzeset okának meghatározása körében, az épületbővítést követően megnövekedett villamosenergia-fogyasztás és a vezetékrendszer megfelelősége tekintetében sem volt ellentmondásos és a perben felhasznált okiratok tartalmával ellentétes.
[15] A Kúria felülvizsgálati tanácsa hangsúlyozta, hogy a felperes a keresetét a régi Ptk. 318. § (1) bekezdésére, a 339. § (1) bekezdésére és a 424. § (1) bekezdésére alapította. Ehhez a jogállításához illeszkedett az a tényállítása, amely szerint az alperes az üzlet elektromos ellátását nem szakszerűen alakította ki. A keresetében tehát szerződésszegéssel okozott kár megtérítését kérte. Mivel pedig az állított szerződésszegés a hibás teljesítés volt, ezért a régi Ptk. 310. §-ának alkalmazása sem volt mellőzhető. Ezzel kapcsolatban az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen érvelt amellett, hogy az utóbbi jogszabályhely a régi Ptk. 318. § (1) bekezdésével és a 339. § (1) bekezdésével együttesen nem alkalmazható. A hibás teljesítés mint a szerződésszegés törvényben nevesített esete ugyancsak a kontraktuális felelősség alapjául szolgálhat, s emiatt a kártérítés régi Ptk. 310. §-ában hivatkozott szabályainak egyike a régi Ptk. 318. § (1) bekezdésén keresztül – az ott meghatározott eltéréssel – a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt általános felelősségi szabály. Mindezekhez a kereset jogalapjaként szintén megjelölt régi Ptk. 424. § (1) bekezdése úgy kapcsolódik, hogy az a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezések között a bérbeadó kellékszavatosságát szabályozza, és – egyes kellékszavatossági jogok eltérő meghatározása mellett – a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait rendeli alkalmazni. Lényeges továbbá, hogy a jogosult a régi Ptk. 310. §-a alapján a hibás teljesítésből eredő mindenfajta kára megtérítését követelheti. Ennek megfelelően mind a teljesítési érdek sérelmét jelentő (tapadókárok), mind az egyéb kárai (következménykárok) megtérítésére igényt tarthat [1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 14. pont].
[16] Mindezekből következően az adott esetben sem volt akadálya annak, hogy a felperes következménykárként a bérleményben tárolt árukészletben bekövetkezett kár (vagyoni értékcsökkenés) megtérítését követelje. A másodfokú bíróság az e kárral okozati összefüggésbe hozható szerződésszegést az alperesnek azzal a hibás teljesítésével azonosította, hogy bérbeadóként az elektromos hálózati rendszer megfelelő működéséről nem gondoskodott. Ez a jogi következtetés a Kúria felülvizsgálati tanácsa szerint helytálló ténymegállapításokon és a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabályhelyek helyes alkalmazásán alapult. A bérbeadó kellékszavatosságának terjedelmét meghatározó régi Ptk. 424. § (1) bekezdése a bérelt dolog szerződésszerű használatra való alkalmasságát és a szerződés előírásainak való megfelelőségét követeli meg a bérbeadótól. E jogszabályhely értelmében a bérbeadó köteles gondoskodni az épület karbantartásáról és az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról. A másodfokú bíróság emiatt helyesen állapította meg, hogy a vezetékrendszer üzemeltetése és karbantartása bérbeadóként az alperes kötelezettsége volt, aki nem csupán a felperes által bérelt üzlethelyiségnek, de az azt magában foglaló épületnek is tulajdonosa volt. Éppen ezért téves volt az alperesnek az a felülvizsgálati okfejtése, hogy mivel a tűz nem az adott bérleményben, hanem a szervizhelyiségben keletkezett, ezért az elektromos vezeték meghibásodásáért felelősség a felperessel szemben nem terheli. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg az alperesnek a fentiekben körülírt, kártérítési felelősséget keletkeztető szerződésszegését, és a felróhatóság körében helyesen értékelte, hogy az épületbővítés során a villanyhálózat kialakítását tevékenységi körén belül, az ahhoz szükséges szakértelem mellett az alperes végezte, amely körülmény a felelőssége kimentését kizárta.
A jogegységi panasz
[17] A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott közbenső ítélete ellen – annak hatályon kívül helyezése és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt – az alperes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő.
[18] Arra hivatkozott, hogy a közbenső ítélet jogkérdésben indokolatlanul eltér a Kúria Gfv.VII.30.198/2020., Pfv.21.534/2015/6., Pfv.III.21.414/2019/4., Kfv.IV.38.015/2018/5. és Kfv.III.35.245/2015. számon közzétett határozataitól, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.062/2020/5. számú határozatától.
[19] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletben foglaltakhoz képest lényegesen kiegészítette a tényállást, és eltérő jogalapon állapította meg kártérítési felelősségét. Az elsőfokú bíróság ugyanis kellékszavatosságról, a másodfokú bíróság pedig hibás teljesítésen alapuló kárfelelősségről döntött. Csupán a másodfokú közbenső ítélet indokolásából szerzett tudomást arról, hogy hibás teljesítés miatt állapították meg kártérítési felelősségét, így nem volt lehetősége megfelelő érdemi védekezés előterjesztésére. A másodfokú bíróság ezzel indokolatlanul eltért a Gfv.VII.30.198/2020. számú határozatnak a jelen ügyben is – analóg módon – irányadó megállapításától, mely szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével jár, ha a másodfokú bíróság a peres félre hátrányosan csak az ügy érdemében hozott határozatában közli a féllel, hogy a pertárgy értékét a fél által megjelölttől vagy az elsőfokú bíróság határozatában írtaktól eltérően határozta meg, emiatt pedig jóval magasabb első- és másodfokú perköltség fizetési kötelezettség terheli. A Kúria ennek ellenére hatályában fenntartotta a jogerős közbenső ítéletet.
[20] Állítása szerint a másodfokú, valamint a jogegységi panasszal támadott közbenső ítélet eltér a Kúria Kfv.IV.38.015/2018/5. és Kfv.III.35.245/2015. számú határozatától is, amelyek arra mutatnak rá, hogy a szakértő szakvéleménye csak azon a szakterületen értékelhető, amelyen a szakértői névjegyzékben feltüntetett kompetenciával rendelkezik. A perben kirendelt igazságügyi villamossági szakértő ugyanis nem a tűzvédelmi szakértő által megjelölt épületrészen (a szervizhelyiségben az álmennyezet és a födém közötti területen) vizsgálta, hogy milyen elektromos meghibásodás idézhette elő a tüzet, hanem más területen (a válaszfalban), ezzel pedig – a tűzesetek vizsgálatára vonatkozó szabályokról szóló 44/2011. (XII. 5.) BM rendeletben foglaltakra figyelemmel – túlterjeszkedett a szakértői kompetenciáján, átvette a tűzvizsgálati szakértő feladatát. Ennek ellenére az eljárt bíróságok – így a Kúria is – elfogadták a szakvéleményt döntésük alapjául.
[21] Sérelmezte továbbá, hogy a jogegységi panasszal támadott határozat – a Kúria Pfv.III.21.414/2019. számú ítéletétől, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.062/2020/5. számú határozatától eltérve – nem tartalmazza annak az adott helyzetben elvárható magatartásnak a konkrét megjelölését, amelynek bizonyításával kimenthette volna magát a kártérítési felelősség alól.
[22] Végül előadta, hogy az ügyben eljárt bíróságok határozataikban nem mutatták be a kártérítési felelősség egyes törvényi tényállási elemeinek (jogellenes magatartás, kár, okozati összefüggés, kimentés) megvalósulását, ezzel pedig lényegesen eltértek a Kúria hasonló tényállású ügyben született Pfv.21.534/2015/6. számú ítéletétől.
[23] Mindezeken túl kifogásolta a bizonyítékok értékelését, a tényállás megállapítását, a hiba felperes általi ismerete értékelésének hiányát és a közbenső ítélet szövegezését is.
A Jogegységi Panasz Tanács döntése és annak jogi indokai
[24] A jogegységi panasz nem alapos.
[25] Bszi. 41/B. § (1) szerint jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.
[26] A jogegységi panasz eljárás a Bszi. szabályozása értelmében rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó sui generis eljárás, amely a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgálja, jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban tehát nem a kereset, az ellenkérelem vagy az eljárás korábbi szakaszaiban előterjesztett perorvoslati kérelmek (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem) ismételt elbírálására, a jogerős ítéletben megállapított tényállás felülbírálatára, a bizonyítékok újbóli értékelésére vagy a jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogszerűségének átfogó, általános érvényű vizsgálatára kerül sor, mint ahogy a jogerős másodfokú határozattal szemben ismételten, illetve újként megfogalmazott jogi érvek érdemi értékelésére vagy annak vizsgálatára sem, hogy valamely jogi érvet a felülvizsgálati eljárásban a döntése meghozatalánál a Kúria mennyiben vett figyelembe. A jogegységi panasz alapján a Kúria azt vizsgálja, hogy a panasz előterjesztője által megjelölt, a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti kúriai határozatoktól való, a jogegységi panaszban állított eltérés bekövetkezett-e, ha pedig bekövetkezett, ez az eltérés indokolt volt-e.
[27] Mindezekre tekintettel az alperes jogegységi panaszában a tényállás megállapításával, a bizonyítékok mérlegelésével, valamint a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében meghatározott körön kívül eső jogkérdésekkel kapcsolatban előadottakat a Kúria a jogegységi panasz elbírálása során érdemben nem vizsgálhatta.
[28] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti jogegységi panasz alapjául – a már említettek szerint – a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való, megelőzőleg nem orvosolt eltérés szolgálhat. Az alperes jogegységi panaszában megjelölt hat határozat közül azonban, amelyek vonatkozásában az alperes az eltérést állította, a 2015. november 25-én kelt Kfv.III.35.245/2015/5. számú és a 2020. november 30-án kelt Gfv.VII.30.198/2020/14. számú határozatok olyan, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről és az első-, illetve a másodfokú bíróság új eljárásra utasításáról rendelkező végzések, amelyek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem szerepelnek. Az ilyen határozatokat ugyanis a Bszi.-nek az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. CLXV. törvény 49. § (1) bekezdésével 2021. január 1-jei hatállyal módosított 163. § (1) bekezdése alapján csupán 2021. január 1-jétől kell közzétenni, az ezt megelőzően a Kúria által hozott hatályon kívül helyező végzésekre a közzétételi kötelezettség nem terjedt ki. Az 5.Pf.20.062/2020/5. számú határozatot pedig nem a Kúria hozta, hanem a Fővárosi Ítélőtábla. Az említett három határozathoz ezért nem fűződik kötelező erő, a tőlük való eltérés jogegységi panasz előterjesztését nem alapozhatja meg.
[29] Mindezekre figyelemmel a jogegységi panaszban elsőként állított, a tisztességes eljáráshoz fűződő jog érvényesülését érintő jogkérdésben való eltérés érdemben nem volt vizsgálható, e körben ugyanis az alperes kizárólag a Kúria Gfv.VII.30.198/2020/14. számú, kötelező erővel nem rendelkező végzésétől való eltérésre hivatkozott.
[30] A jogegységi panaszban hivatkozott további, Kfv.IV.38.015/2018/5. számú ítéletében a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 177. § (2) bekezdését értelmezve arra mutatott rá, hogy a szakértő szakvéleménye csak azon a szakterületen értékelhető, amelyen a szakértői névjegyzékben feltüntetett kompetenciával rendelkezik. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az ügy felperesének tulajdonát képező „kivett, beépítetlen terület” nyilvántartású ingatlant közérdekű célra kisajátították. A felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben egyebek mellett kifogásolta a részére – ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás eredményeként – megállapított kártalanítás összegét, egy másik szakértői véleményre hivatkozva, amely szerint az érintett ingatlan forgalmi értéke magasabb. Az elsőfokú bíróság és a Kúria azonban a felperes által hivatkozott szakvélemény figyelembevételére nem látott törvényes lehetőséget, mert az azt készítő szakértő csak termőföld-értékbecslés szakterületen rendelkezett kompetenciával, termőföldnek nem minősülő ingatlan forgalmi értékét illetően szakvélemény készítésére nem volt jogosult.
[31] A jelen ügyben az épületvillamossági szakértő az épület elektromos rendszerének állapotával és azzal kapcsolatban adott szakvéleményt, hogy ebben az elektromos rendszerben felléphetett-e olyan hiba, amelynek következménye lehet a tűz kialakulása. Ezekben a kérdésekben az épületvillamossági szakértő nyilvánvalóan rendelkezett kompetenciával, nem állapítható meg ezért, hogy szakvéleményét az eljárt bíróságok a kompetenciáján kívül eső kérdésben szerezték volna be és értékelték volna. A Kúria Kfv.IV.38.015/2018/5. számú ítéletétől való eltérés tehát nem következett be. Az pedig, hogy a tűzvédelmi és az épületvillamossági szakértő szakvéleményét a bíróságok helyesen vetették-e egybe, helytállóan állapították-e meg összhangjukat és magalapozott következtetéseket vontak-e le a szakértői véleményekből, nem a szakértői kompetencia fennállását érintő kérdés, így a jogegységi panasz eljárásban a megjelölt határozattól való eltérés körében nem volt vizsgálható. A tűzesetek vizsgálatára vonatkozó szabályokról szóló 44/2011. (XII. 5.) BM rendeletben szabályozott kérdésekről pedig a hivatkozott referenciahatározat nem foglalt állást, így e vonatkozásban az eltérés fel sem merülhetett.
[32] Nem állapítható meg a jogegységi panaszban megjelölt további határozatoktól való eltérés sem.
A Kúria e további, a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő referenciahatározatok, különösen a Kúria Pfv.V.21.534/2015/6. számú ítéletének elvi alapjával összefüggésben előrebocsátja, hogy a régi Ptk. felelősségi rendszerében a kontraktuális és a deliktuális felelősség szabályozása a régi Ptk. 318. § (1) bekezdésének utaló szabályán keresztül összekapcsolódik, a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség megállapítására tehát a szerződésen kívül okozott károkéval azonos feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A szerződésszegés egyik nevesített esetét jelentő hibás teljesítés szabályai között a régi Ptk. 310. §-a külön is utal a kártérítés szabályaira.
[33] A hibás teljesítéssel okozott kár esetében a kártérítési felelősség megállapításának a régi Ptk. 310. §-a folytán alkalmazandó régi Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében négy együttes feltétele van. Ezek: a hibás teljesítés mint károkozó magatartás, a kár, az ok-okozati összefüggés a hibás teljesítés és a kár között, valamint az, hogy a hibásan teljesítő fél ne tudja magát kimenteni a felelősség alól.
[34] A hibás teljesítés fogalmát a régi Ptk. 305. § (1) bekezdése határozza meg. Annak megítélése során, hogy hibás teljesítés történt-e, kártérítési igény esetén is az ott rögzített tényállási elemek megvalósulását kell vizsgálni, a hibás teljesítés e fogalmához kapcsolódnak ugyanis az egyes jogkövetkezmények, tehát a kellékszavatosság és a jótállás mellett a kártérítés is.
[35] A régi Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint a kötelezett akkor teljesít hibásan, ha a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak egymással, és a kötelezett által szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződéses vagy a jogszabályban meghatározott tulajdonságoknak. Ez a fogalommeghatározás – tartalmából kitűnően – a dologszolgáltatásra irányuló visszterhes szerződésekre modellezett. A bírói gyakorlat azonban e szabályt megfelelően alkalmazza minden egyéb szerződéstípus esetében, így jellemzően a tevékenységi eredményszerződéseknél és a használati kötelmeknél is. A régi Ptk. 311/A. §-ának utaló szabálya egyébként a hibás teljesítés jogkövetkezményei tekintetében a hibás teljesítés általános szabályait kifejezetten alkalmazni is rendeli a nem dolog szolgáltatására irányuló szerződésekre. A bérlet szabályozásánál ugyanakkor a régi Ptk. külön is rendelkezik a bérbeadó szavatossági helytállásáról. A régi Ptk. 424. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bérbeadó – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Előírja azt is, hogy erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.
[36] A szerződés tárgyát képező szolgáltatásnak a szerződéses és jogszabályi minőségi követelményeket a régi Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint a teljesítés időpontjában kell kielégítenie. A bérlet esetében a bérbeadó alapvető szerződéses kötelezettsége a régi Ptk. 423. §-ának helyes értelme szerint kettős tartalmú: egyrészt a dolgot a bérlő birtokába kell bocsátania, másrészt a jogviszony fennállása alatt a használatot folyamatosan biztosítania kell. A bérbeadót tehát a bérleti szerződés alapján folyamatos szolgáltatási kötelezettség terheli. Ebből viszont az is következik, hogy a bérlet tárgyára vonatkozó minőségi követelményeknek a szerződéses kapcsolat során szintén folyamatosan, mindvégig érvényesülniük kell. A bérlet tárgyát képező dolognak tehát nem csupán egy konkrét időpontban, az átadáskor, hanem a jogviszony egész ideje alatt meg kell felelnie a szerződés előírásainak, és alkalmasnak kell lennie a szerződésszerű használatra. Ez azt is jelenti, hogy a bérleti szerződés esetében a hibás teljesítés megítélése során nemcsak a bérlemény birtokba bocsátása időpontjának, hanem a jogviszony teljes időtartamának jelentősége van. A bérlet sajátossága tehát – a dologszolgáltatásra irányuló vagy a tevékenységi eredményszerződésektől eltérően, amelyek esetében a teljesítés egy adott időpontban következik be, és erre az időpontra vetítetten kell vizsgálni a szolgáltatás minőségi megfelelőségét – e vonatkozásban az, hogy a hibás teljesítés nemcsak akkor következhet be, ha a bérlet tárgyát képező dolog a bérlő részére történő átadásakor nem rendelkezik a bérleti szerződésben vagy valamely jogszabályban előírt minőségi követelményekkel, hanem akkor is, ha ezeknek a követelményeknek a bérleti szerződés fennállása alatt bármikor nem felel meg, a szerződésszerű használatra nem alkalmas. Ezt juttatja valójában kifejezésre a régi Ptk. 424. § (1) bekezdése is, a bérbeadó szavatossági helytállása alatt azt értve, hogy a bérlemény átadáskor megvolt hibái és a később, a jogviszony fennállása alatt felmerülő okból jelentkező, a használhatóságot érintő hibák miatt a következményeket a bérbeadónak kell viselnie. Ez a helytállási kötelezettség lényegesen eltér a például az adásvételi szerződés eladóját terhelő szavatossági helytállástól. A bérbeadónak ugyanis nemcsak azokért a hibákért kell helytállnia, amelyek oka a bérlet tárgyának átadásakor már fennállt, hanem azokért is, amelyek oka utóbb, a használat során keletkezett.
[37] A hibás teljesítés objektív fogalom, annak megítélése során tehát az, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor milyen okból, a kötelezett hibájából vagy külső, objektív okokból nem felel meg a szerződéses és törvényes követelményeknek, a régi Ptk. 305. § (1) bekezdése értelmében közömbös. A hibás teljesítés ugyanis akkor is bekövetkezhet, ha a szolgáltatás teljesítéskori minőséghibáját a kötelezetten kívül álló okok idézték elő. A bérlet esetében a bérbeadót – a már említettek szerint – folyamatos szolgáltatási kötelezettség, a használat folyamatos szolgáltatása terheli, amelynek keretében a jogviszony fennállása alatt mindvégig biztosítania kell a bérlet tárgyát képező dolog szerződésszerű állapotát és szerződésszerű használatra való alkalmasságát. A bérlet tárgya a szerződéses kapcsolat tartama alatt többféle okból is meghibásodhat: saját tulajdonságainak, összetevőinek a nem megfelelő kivitelezésből, elkészítésből vagy anyaghibából, anyagfáradásból eredő meghibásodásai, illetve külső körülmények, behatások egyaránt előidézhetnek minőséghibát, vagy ezek a körülmények egyébként korlátozhatják, illetőleg kizárhatják használhatóságát. Mivel a hibás teljesítés megítélése során nincs jogi jelentősége annak, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor milyen okból, a kötelezett hibájából vagy külső, objektív okokból nem felel meg a szerződéses és törvényes követelményeknek, a bérbeadó hibás teljesítése főszabály szerint megállapítható, ha a bérlemény a bérlő részére történő átadásakor, illetve a jogviszony tartama alatt bármikor akár a bérbeadó hibájából, akár rajta kívül álló egyéb okból, ideértve a vis maior előidézte hibákat, hiányosságokat is, nem rendelkezik a szerződéses és jogszabályi kellékekkel, illetve a szerződésszerű használatra nem alkalmas. A hibás teljesítés tehát akkor is bekövetkezhet, ha az eredetileg szerződésszerűen használható bérelt dolog a szerződés fennállása alatt külső körülmények folytán válik használhatatlanná, illetve csökken a használhatósága.
[38] Annak tehát, hogy a bérlet tárgya olyan okból hibásodik-e meg, válik részben vagy egészben a szerződésszerű használatra alkalmatlanná, amelyért a bérbeadó felelős, nem a hibás teljesítés bekövetkezése, hanem a hibás teljesítésből eredő kártérítési felelősség megállapítása, a felelősség kimentése körében van jelentősége.
[39] A kártérítési felelősség a régi Ptk.-ban főszabály szerint felróhatósági alapú, a károkozó tehát annak bizonyításával mentesülhet a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség alól, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható [régi Ptk. 339. § (1) bekezdés]. Az általában elvárható magatartás nem a konkrét károkozó személytől elvárható magatartást jelenti, az e vonatkozásban érvényesülő zsinórmérték objektivizált, alanya a gondos, észszerűen eljáró személy ideáltípusa, a károkozó egyéni képességeinek, személyes tulajdonságainak nincs jelentősége, az ítélkezési gyakorlat kizárólag abban az esetben alkalmaz eltérő, szigorúbb elvárhatósági mércét, ha a szerződésszegéssel kárt okozó fél olyan szakvállalkozás, amely a szakmai tevékenysége keretében kötötte meg a szerződést.
[40] A jogegységi panaszban hivatkozott Pfv.III.21.414/2019. számú ügy felpereseinek sensomotoros aphasiás, ischaemiás stroke-ot, majd halmozott epilepsziás rohamot kapott hozzátartozóját egy idősotthon súlyos demens részlegén gondozták. A zárt részlegen belül a gondozottak szabadon közlekedhettek. A felperesek hozzátartozója az egyik helyiség nyitható ablakát kinyitotta és onnan kiesett, az esés folytán pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek következtében néhány nappal később elhunyt. A hozzátartozók által kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránt indított perben a Kúria az idősotthon működtetőjének felróhatóságát vizsgálva rámutatott, hogy az elvárható magatartást akkor tanúsította volna, ha a zárt részleget úgy alakítja ki, hogy az ott gondozott, a tetteik következményeinek felmérésére képtelen, súlyosan demens idős emberek biztonságban legyenek, ne tudjanak önmagukban kárt tenni. Ennek az elvárhatósági mércének nem felel meg, ha a gondozottak a zárt részlegen belül olyan helyiségekbe is bejuthatnak, amelyeknek az ablaka nyitható úgy, hogy onnan kizuhanhatnak.
[41] A jogegységi panasz előterjesztője azt állította, hogy a jelen ügyben eljárt bíróságok a Kúria e határozatától eltérve nem határozták meg, hogy mi lett volna az az adott helyzetben elvárható magatartás, amelynek bizonyításával a hibás teljesítésből eredő kártérítési felelősségét kimenthette volna, nem történt meg tehát a felróhatóság vizsgálata.
[42] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az alperes e hivatkozását sem találta alaposnak. A másodfokú közbenső ítélet és a Kúria közbenső ítéletének indokolásából is kitűnik ugyanis, hogy az adott helyzetben az alperestől mint bérbeadótól (egyben az épület tulajdonosától) a helyiségbérleti szerződés hibátlan teljesítése érdekében elvárható magatartás az lett volna, ha gondoskodik az épület központi berendezései, köztük az elektromos vezeték és érintésvédelmi rendszer állandó üzemképes állapotáról. Ennek a követelménynek az alperes nem tett eleget, amikor megelőzőleg, az épület bővítése során elmulasztotta az eredeti vezetékrendszer felújítását és az addigi teljesítmény bővítését. Felróhatóságát ezért az eljárt bíróságok az adott esetben, amikor a hibás teljesítéshez és az abból eredő károk bekövetkezéséhez az épület egyik helyiségében jelentkezett elektromos hiba okozta tűz vezetett, megállapíthatónak találták.
[43] A jogegységi panaszban előadottaktól eltérően tehát a jelen ügyben is megtörtént a károkozó személy felróhatóságának vizsgálata az adott helyzetben általában elvárható magatartás meghatározásával. A Kúria Pfv.III.21.414/2019/4. számú határozatától való eltérésre tehát nem került sor. A Fővárosi Ítélőtábla e jogkérdés kapcsán ugyancsak hivatkozott 5.Pf.20.062/2020/5. számú határozatától való eltérés pedig a már említettek szerint nem volt vizsgálható, mert e határozatot nem a Kúria hozta, így nincs kötelező ereje.
[44] Nem tértek el a jogegységi panaszban megjelölt körben az eljárt bíróságok a Kúria Pfv.V.21.534/2015/6. számú ítéletétől sem. A hivatkozott jogeset – a jelen perbelihez több szempontból hasonló – tényállása szerint egy áruházépület egyik üzlethelyisége vonatkozásában az adott per felperese és az épület tulajdonosa között helyiségbérleti szerződés jött létre. Az üzletközpont egy másik helyiségében utóbb tűz ütött ki, a kiáradó füst és a tűz oltása során felhasznált oltóanyag miatt pedig a felperes bútorüzletként hasznosított bérleménye a szerződésszerű használatra alkalmatlanná vált, és a bérleményben lévő bútorok is szennyeződtek, illetve tönkrementek. A Kúria a régi Ptk. 305. § (1) bekezdésének és 424. § (1) bekezdésének együttes alkalmazásával arra tekintettel, hogy a jelentős mennyiségű füst és oltóvíz a szerződésszerű használatra alkalmatlanná tette a felperes bérleményét, megállapította a bérbeadó hibás teljesítését. A kártérítési felelősségét azonban nem találta megállapíthatónak, mert az alperes bizonyította, hogy a tűzesetet megelőzően megfelelően eleget tett az épületgépészeti rendszer tűzvédelmi és szabványossági felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségének, és egyéb olyan magatartást sem fejtett ki vagy mulasztást sem követett el, amellyel szerepet játszott volna a tűz kialakulásában. A bérbeadó tehát a szerződésszegés elkerülése érdekében az adott helyzetben elvárható módon járt el, felróhatósága nem áll fenn.
[45] A jelen ügyben viszont az alperesnek az elektromos vezetékrendszert érintő mulasztását megállapíthatónak találták az eljárt bíróságok, ezért ítélték a kimentést – az egyéb törvényi tényállási elemek megvalósulásának megállapítását követően – sikertelennek. A helyiségbérleti szerződés hibás teljesítéséből eredő kártérítési felelősség megállapítására vonatkozó szabályok alkalmazása során tehát – a jogegységi panaszban megjelölt körben – nem tértek el a Kúria Pfv.V.21.534/2015/6. számú határozatától, hanem éppen azzal összhangban hozták meg döntésüket.
[46] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
[47] A bérbeadó hibásan teljesíti a bérleti szerződést, ha a bérelt dolog a bérlő részére történő átadásakor, illetve a bérleti jogviszony fennállása alatt nem rendelkezik a szerződésben és a jogszabályokban meghatározott kellékekkel, a szerződésszerű használatra nem alkalmas.
Záró rész
[48] A Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el.
[49] A jogegységi panasz nem vezetett eredményre, ezért a panaszos a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésének megfelelően alkalmazott régi Pp. 77. §-a és 78. § (1) és (2) bekezdése alapján viseli a jelen eljárásban felmerült költségét, valamint a jogegységi panasz eljárásnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, általa megfizetett illetékét. Az ellenérdekű fél észrevételt nem terjesztett elő, a jogegységi panasz eljárásban költsége nem merült fel. Mindezekről ezért a Kúriának nem kellett rendelkeznie.
[50] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2023. február 27.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Patyi András s.k. bíró, Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró, Dr. Bartal Géza s.k. bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Darák Péter s.k. bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró, Dr. Hajnal Péter s.k. bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró