Knk.VII.37.860/2019/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
v é g z é s e

Az ügy száma: Knk.VII.37.860/2019/2.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke
                         Dr. Tóth Kincső előadó bíró
                         Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró

A kérelmező: (név)
                      (cím)

A kérelmező képviselője: Ifj. Dr. Szilágyi István ügyvéd
                                        (cím)

Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 179/2019. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 179/2019. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.

E végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) ... magánszemély (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 179/2019. számú határozatával döntött. Az NVB az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet jelzett számú határozatával hitelesítette.

[2] Az NVB a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a népszavazási kérdés megfelel az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben megfogalmazott követelményeknek.

[3] Az NVB indokolásában utalt arra, hogy jelen döntése meghozatalakor figyelembe vette a Kúria 2017. október 24-én kelt Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzését, amely – megváltoztatva az NVB 77/2017. számú határozatát (a továbbiakban: első NVB határozat) – jelen eljárásban vizsgált kérdéssel szó szerint megegyező kezdeményezést hitelesített. Rögzítette továbbá, hogy a végzés óta a kezdeményezés által érintett jogszabályi környezetben a kérdés hitelesíthetőségét érintő változás nem történt.

[4] Az NVB az Nsztv. 8. § (3) bekezdésében foglaltak vizsgálata során megállapította, hogy az NVB és – e határozatának meghozataláig – a Kúria sem hozott olyan döntést, amelyben a jelen eljárásban tárgyalt kezdeményezéssel azonos tárgyú kezdeményezés hitelesítéséről úgy rendelkezett volna, hogy azt az Nsztv. 11. § (3)-(4) bekezdésében foglaltak szempontjából figyelembe kellene venni.

A felülvizsgálati kérelem

[5] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB 179/2019. számú határozatának megváltoztatását kérte annak érdekében, hogy a népszavazási kérdés ne kerüljön hitelesítésre.

[6] A kérelmező álláspontja szerint az NVB határozat sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontját, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe foglalt egyértelműségi elvet.

[7] A kérelmező elsődlegesen azért tartja az NVB határozatot jogszabálysértőnek, mert figyelmen kívül hagyja azokat a kérdéseket, amelyeket 2017-ben az első NVB határozat nem vont értékelési körébe. Márpedig az NVB-nek kimerítően kell vizsgálnia azon indokokat, amelyek a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésével szemben hatnak, hiszen a Kúria alapvetően csak az NVB határozatának felülvizsgálatára jogosult, sőt, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése alapján a kereseti kérelemhez kötöttség elve is érvényesül. Abból, hogy a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzés alapján az első NVB határozat a kezdeményezés elutasításáról nem rendelkezhetett volna, nem következik, hogy a kezdeményezés ne érintené az Alaptörvényben foglalt tiltott tárgykörök valamelyikét vagy ne sértené az egyértelműség követelményét.

[8] Álláspontja szerint azért is jogszabálysértő az NVB határozata, mert az indokolása pusztán a szabályozási környezet változatlanságára és a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésre utal, ami a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényben (a továbbiakban: Ve.) foglalt, a választási bizottságok határozataira vonatkozó követelményeknek nem felel meg. Hivatkozott az Alaptörvény hetedik módosításával érintett VI. cikkére, amelynek 2018. június 29-től hatályos szövegére figyelemmel a Knk.VII.37.592/2017/2. végzés (illetve az első NVB határozat) meghozatala óta eltelt időben sor került olyan változásokra a jogi szabályozásban, amely a kérdés részletes vizsgálatát indokolta volna. Az NVB határozat indokolása nem felel meg a Ve. 46. § d) pontja szerinti követelményeknek sem.

[9] A kérelmező szerint a kérdés valamennyi vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyre és az azokkal közös háztartásban élő hozzátartozókra is kiterjed, így egy érvényes és eredményes népszavazás nyomán elfogadott jogszabály hatálya kiterjedne az országgyűlési képviselőkre is, akiknek nyilvános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatos szabályokról elsődlegesen az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) rendelkezik. Jelen esetben a vagyonnyilatkozati rendszer szerkezete változna meg a módosítás következtében, hiszen egy érvényes és eredményes népszavazást követő új szabályozás nem az ellenőrzésre szolgáló procedúrát alakítaná át, hanem a kívánt eljárás kialakításának előfeltételeként egy, a jelenlegitől eltérő elvek mentén működő, más szerkezetű vagyonnyilatkozati rendszert hozna létre. A Kúria vonatkozó joggyakorlatából (Knk.IV.37.416/2015/2., Knk.VII.37.592/2017/2., Knk.VII.37.997/2016/4. számú végzések) és az Alkotmánybíróság 25/2004. (VII. 7.) AB határozatából a kérelmező azt a következtetést vonta le, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatos szabályozás módosítására irányul a népszavazási kérdés, így az az Országgyűlés szervezetalakítási szabadságát közvetlenül érinti, tehát az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének e) pontjába ütközik.

[10] A kérelmező szerint az Alaptörvény rendelkezéseiből [VI. cikk, 1. cikk (3) bekezdés], az Alkotmánybíróság határozataiból [60/1994. (XII. 24.) AB hat., 30/1997. (IV. 29.) AB hat. 36/2005. (X. 5.) AB hat., 17/2014. (V. 30.) AB hat., 11/2014. (IV. 4.) AB hat., 13/2016 (VII. 18.) AB hat.], valamint a Kúria joggyakorlatából (Knk.IV.37.416/2015/2., Knk.IV.37.387/2015/3. számú végzések) az a következtetés vonható le, hogy amennyiben az országgyűlési képviselő fel kell, hogy tüntesse a tulajdonában lévő ingatlan pontos címét, az az Alaptörvény VI. cikkében foglalt magán-, és családi élet védelméhez, és a személyes adatok védelméhez való jog indokolatlan korlátozásához vezethet az országgyűlési képviselő hozzátartozói vonatkozásában is (így a közös lakcímre tekintettel). Bármely nyilvános vagyonnyilatkozattételre kötelezett személy vagyonnyilatkozata sértheti tehát saját hozzátartozóinak az Alaptörvény VI. cikkében foglalt jogát, így e tekintetben csak úgy érhetne célt a szervező, ha a kérdésben tartott népszavazást követően az Alaptörvény módosítására kerülne sor. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján azonban nem tartható országos népszavazás az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésben, így a kérdés hitelesítése ez okból is jogszabálysértő módon történt.

[11] A kérelmező szerint a kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti választópolgári, illetve jogalkotói kérdés-egyértelműség követelményét is sérti. Kérdéses, hogy a választópolgártól elvárható-e annak ismerete, hogy valóban az összes, vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személy vagyonnyilatkozatának rendszeres vizsgálatáról szavaz. A választópolgárok nem lehetnek tisztában azzal, hogy a vagyonnyilatkozatokban „foglaltak” mint kifejezés a vagyonnyilatkozat tartalmára, illetve teljes egészére, vagy annak csak bizonyos szegmenseire vonatkozik. A kérdés több szempontból megtévesztő, mivel a „vagyonnyilatkozat” szót mint a kérdés lényeges elemét többesszámba helyezi. A kérdésben foglalt cél elérése a vagyonnyilatkozati rendszer átalakításával lenne lehetséges, ami nem az ellenőrzési eljárás része – szemben a kérdésben foglaltakkal –, így a kérdés a választópolgárok számára nem egyértelmű. Érvényes és eredményes népszavazás esetén szükségessé válna a nyilvántartási rendszerek nagymértékű átalakítása, amely következmény előzetes felmérése nem várható el a választópolgároktól. A jogalkotó számára sem egyértelmű, hogy elegendő-e a jelenleg is ellenőrizhető adatkörökre vonatkozóan az ellenőrzési eljárás kereteit megteremteni, vagy pedig nyilvántartási rendszereket és vagyonnyilatkozati struktúrákat kell átalakítani azért, hogy a kérdés célja elérhetővé váljon. A kérdés megtévesztő amiatt is, hogy a kérelmező a nyilvánosság számára meghirdetett célt olyan kérdés hitelesítésével kívánja elérni, ami a meghirdetett cél elérésére nem alkalmas.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[13] A Kúria rögzíti, hogy egyetért az ugyanezen NVB határozat vonatkozásában hozott Knk.IV.37.859/2019/2. számú végzésben foglaltakkal. A kérelmező jelen eljárásban előterjesztett felülvizsgálati kérelmére figyelemmel az alábbiakat fejti ki.

[14] A kérelmező elsődleges, az NVB határozat vizsgálódási körének terjedelmére vonatkozó érvelésével kapcsolatban a Kúria megállapítja, hogy hitelesítéskor nem eldönthető, milyen irányú további indokolási kötelezettség áll fenn, hiszen valamennyi alaptörvényi és törvényi indokra értelemszerűen nem lehet kitérni (Kvk.IV.37.416/2015/2.). Az NVB határozat tartalmazza azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján az NVB a döntését meghozta, mindemellett pedig figyelembe kell venni, hogy a jelen eljárásban vizsgált kérdéssel szó szerint megegyező kérdést a Kúria a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésében már hitelesítette, e kúriai döntésre az NVB határozat is hivatkozott. A határozat nem sérti a választási bizottsági határozatok tartalmi követelményeiről rendelkező Ve. 46. §-át.

[15] A kérelmező további érvei három fő kérdés köré csoportosulnak: I. a kérdésben tartott népszavazás az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja értelmében az Alaptörvény módosítását tenné szükségessé a VI. cikk esetleges sérelme miatt; II. a kérdés az Országgyűlés szervezetalakítási szabadságát közvetlenül érinti, így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének e) pontjába ütközik; III. a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség követelményének.

[16] I. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdése a) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.

[17] A kérelmező lényegében azt állítja, hogy bármely nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személy vagyonnyilatkozata sértheti saját hozzátartozóinak az Alaptörvény VI. cikkében foglalt magán- és családi élet védelméhez, otthon nyugalmának biztosításához való alapjogát. Az Alaptörvény VI. cikkével való ütközés kérdéséhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria már több korábbi döntésében (így 20/1990. (X. 4.) AB határozat, Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzés) megállapította, hogy a közélet tisztasága egyes alapjogok, így a magánszféra korlátozásával is járhat. A Kúria gyakorlata (Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzés) elismeri, hogy bár a hozzátartozói vagyonnyilatkozat a közélet tisztaságához kapcsolódóan a személyes adatok védelméhez való jog szükséges korlátozásának tekinthető, azonban ennek nyilvánossá tétele e személyi kört (azaz a közös háztartásban élő hozzátartozókat) tekintve az alapjog aránytalan korlátozását eredményezi. A Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzésben vizsgált kérdés ugyanakkor egyértelműen a hozzátartozókra és a vagyonnyilatkozat nyilvánossá tételére vonatkozott („Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók vagyonnyilatkozata is nyilvános legyen?”). Ezzel szemben a jelen eljárásban hitelesíteni kért kérdés nem közvetlenül irányul a hozzátartozókra. A Kúria álláspontja szerint az esetleges jogszabálymódosítás szükségessége nem ad lehetőséget a népszavazási kérdés hitelesítésének megtagadására. Az érvényes és eredményes népszavazást követő jogalkotási folyamatban az Országgyűlés feladata, hogy az alapjogi követelményeknek megfelelően alkossa meg a szabályokat. Mindezek alapján a kérdésben tartott népszavazás a Kúria megítélése szerint az Alaptörvény módosítását nem tenné szükségessé, így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti korlát nem képezi akadályát a kérdés hitelesítésének.

[18] A kérelmező az Alaptörvény módosított VI. cikkével összefüggésben hivatkozott az első NVB határozat meghozatala, valamint a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzés óta bekövetkezett jogszabályi változásra is, amely álláspontja szerint a kérdés részletes vizsgálatát indokolta volna. Az Alaptörvény 2018. június 29-től hatályos VI. cikke a következőképpen rendelkezik (kiegészítések a korábbi szövegváltozathoz képest kiemelve):

[19] „(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

[20] (2) Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát.

[21] (3) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

[22] (4) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.”

[23] A kérelmező utalt arra, hogy a fenti rendelkezés módosítására az otthon nyugalmának védelme érdekében került sor, de egyéb módon nem fejtette ki, hogy milyen konkrét alaptörvényi sérelmet okozna a kérdéssel célzott szabályozás, amely a VI. cikk korábbi szövegváltozatával szemben nem állt volna fenn. Az Alaptörvény hetedik módosításának 4. cikkéhez fűzött indokolásból, illetve a vonatkozó bírósági és alkotmánybírósági joggyakorlatból nem derül ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása korlátozásának fenti lehetősége [VI. cikk (1) bekezdés 2. mondat], illetve e rendelkezéssel megerősített alapjogvédelem milyen összefüggésben, illetve lehetséges konfliktusban áll a kérdés által célzott szabályozási eredménnyel. Bár az otthon nyugalmának megóvása a VI. cikk új (2) bekezdéséhez fűzött indokolás szerint kiemelten fontos érték, a rendelkezés megfogalmazása, az állam általi védelem általános deklaráció szintjén való rögzítése nem jelent olyan mértékű változást, ami módosítaná a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség és a VI. cikk viszonyával, illetve az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjával kapcsolatban fent kifejtett megállapításokat.

[24] A Kúria mindezek alapján egyetért az NVB megállapításával, amely szerint a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzés óta a kezdeményezés által érintett jogszabályi környezetben a kérdés hitelesíthetőségét érintő alapvető, lényegi változás nem történt.

[25] II. A Kúria Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésében már megállapította, hogy a népszavazási kérdés nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjába, azaz nem minősül az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésnek. A Kúria a kérelmező jelen ügyben előadott érveivel szemben is fenntartja korábbi álláspontját, amely szerint a népszavazási kérdés a képviselői vagyonnyilatkozat ellenőrzési módjára vonatkozó szabályozás átalakítását célozza, amely nem minősül személyi kérdésben való döntésnek. Nem a vagyonnyilatkozati rendszer szerkezete változna meg tehát a módosítás következtében.

[26] III. A Kúria Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzése szerint a kérdés megfelel az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. A végzés mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműséggel összefüggésben kimerítően, a releváns kúriai joggyakorlat figyelembevételével vizsgálta, hogy hitelesíthető-e a kérdés. Az itt kifejtettekhez képest a felülvizsgálati kérelem nem hozott olyan új szempontot vagy érvet, ami szükségessé tenné a Kúria korábbi megállapításainak felülvizsgálatát és álláspontjának megváltoztatását. A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben felhozott kifogások egy része (vagyonnyilatkozat fogalma, az abban „foglaltak” értelmezhetősége, nyelvtani helyesség) teljes mértékben alaptalan érvelésen és feltételezéseken alapszik, míg másik része a szükségszerű jogszabálymódosításokkal van összefüggésben, amely kérdéshitelesítést nem akadályozhat.

[27] A Kúria megállapította, hogy a népszavazási kérdés a hitelesítésre vonatkozó népszavazási eljárásban alkalmazandó követelménynek megfelel, így az NVB a kérdést az Nsztv. 11. § (1) bekezdésére hivatkozással jogszerűen hitelesítette, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának helybenhagyásáról.

[28] A Kúria az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti illeték megfizetésére.

[29] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.

[30] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. október 29.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró,
Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet s.k. bíró