Tájékoztató a Kúria Kollektív Szerződés rendelkezésének, valamint vezérigazgatói körlevél megsemmisítése iránti perben meghozott döntéséről

Dátum

A Kúria Mfv.II.10.027/2018-as számú döntésének elvi tartalma: ha a munkáltatónak kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett és annak eleget tett, az általa megfizetett összeg kárnak minősül, melyet az érintett munkavállalóival szemben az Mt.-nek a  munkavállaló kártérítési felelősségéről szóló rendelkezései szerint érvényesíthet.

A munkáltatónak a működését, szervezetét meghatározó egyoldalú utasításával, szabályzatával szemben a szakszervezetnek nincs kereshetőségi joga, egyoldalú utasítás jogszerűsége egyéni jogvitában vizsgálható.

Az alperes munkáltatónál megkötött Kollektív Szerződés vitatott pontja a munkavállaló kártérítési felelősségét az alábbiak szerint határozta meg: „A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt (ideértve a hatályos Közszolgáltatási Szerződés alapján a megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a Társaságra kiszabott kötbért) köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható”.

Az alperes „a munkavállalóra áthárítható kötbértételek kezelése” tárgyában vezérigazgatói körlevelet adott ki.

A felperes szakszervezet a keresetében a Kollektív Szerződés érintett pontja alábbi rendelkezése semmisségének megállapítását kérte: „ideértve a hatályos közszolgáltatási szerződés alapján megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a társaságra kiszabott kötbért.” Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes által kiadott vezérigazgatói körlevél jogellenességét.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes vezérigazgatói körlevele jogellenes. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek közötti Kollektív Szerződés érintett pontjának „ide értve a hatályos közszolgáltatási szerződés alapján a megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a Társaságra kiszabott kötbért” kitétele érvénytelen.

A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.

A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A munkaügyi pernek nem képezte tárgyát, hogy a felperes szakszervezet megfelel-e az Mt. 276. §-ában foglaltaknak, az alperes nem vitatta a felperes perbeli legitimációját, a Kollektív Szerződés vitatott rendelkezésének megsemmisítésére vonatkozóan fennálló jogi érdekét, ezért e kérdéseket a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatta és erre irányuló kérelem hiányában a Kollektív Szerződés kártérítési eljárásról szóló 4. számú mellékletét sem.

A perben a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Kollektív Szerződés támadott pontjának jogszerűségét érinti-e a zárójeles szövegrészlet.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a kötbér kárátalány funkciója kizárólag a kötbér jogosultja oldaláról, vagyis a megrendelő részéről jelentkezik, a kötbér megfizetése azonban az alperesnek, mint a kötbér kötelezettjének minden esetben kárt, a vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést jelent. Az alperes tehát nem a szerződésben vállalt kötbér fizetését „háríthatja” át a munkavállalóira, hanem az általa ténylegesen és bizonyítottan kifizetett kötbér összeget, mint kárt érvényesítheti a munkavállalókra vonatkozó kártérítési felelősség törvényi szabályai szerint.

Az Mt. 191.§ (1) és (2) bekezdése szerint Kollektív Szerződés e fejezet rendelkezéseitől - a leltárhiányért való kártérítési felelősség mértékét kivéve – csak a munkavállaló javára térhet el és gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke is legfeljebb a munkavállaló 8 havi távolléti díjának összegét érheti el. 

Annak eldöntésénél, hogy a Kollektív Szerződés a munkavállalói kártérítési felelősség körében a munkavállalóra terhesebb rendelkezést állapít-e meg, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a terhesebb szabály milyen formában jelentkezhet. Az Mt. rendelkezéseinél szigorúbb (terhesebb) szabályozását jelenthet a munkavállaló felelősségi alapzatának (pl. vétkességi felelősség helyett objektív felelősség) eltérő szabályozása, a kártérítés mértéke, vagy a bizonyítás szabályainak jogszabállyal ellentétes megfordítása. Az adott esetben azonban a Kollektív Szerződés vitatott rendelkezése sem a munkavállalói felelősség jogalapját, sem a kártérítés mértékét, sem a bizonyítási eljárás szabályait nem érintette, azok összhangban az Mt. 179. § rendelkezéseivel azonos szabályozást kaptak.

Mindezekből következően, ha a munkáltató kötbérfizetési kötelezettsége azzal okozati összefüggésben keletkezett, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegve nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, és ezt, a kötbér kifizetését, valamint az okozati összefüggést a munkáltató bizonyítja, a munkáltatónál tényleges kárként jelentkező kifizetett összeg kártérítési igényként érvényesítése nem ellentétes az Mt. szabályaival, ezért a törvényszék tévedett, amikor megállapította a Kollektív Szerződés támadott rendelkezése semmisségét.

Az eljáró bíróságok a felperes szakszervezet keresete alapján tévesen vizsgálták a vezérigazgatói körlevél jogszerűségét. Tévedtek, amikor a körlevélben foglaltakat normatív rendelkezésnek tekintve vizsgálták a szabályozás tartalmát, figyelmen kívül hagyva annak célját és a címzettek körét.

A munkáltató a munkaszervezet irányítása, működtetése érdekében különböző szabályozási eszközöket vehet igénybe, amelynek egyik lehetséges módja lehet egy, a munkavállalók egészéhez vagy egy részéhez címzett körlevél. Az adott esetben a vitatott irat (körlevél) tartalmát tekintve a munkáltatói jogkörgyakorlók részére címzett, a Kollektív Szerződés munkavállalói kártérítési felelősségének érvényesítése érdekében kiadott munkáltatói utasítás.  E munkáltatói utasítás végrehajtása a címzettek számára kötelező, azonban az abban foglalt, a mérlegelés szempontjait meghatározó rendelkezések alkalmazása csakis egyéni jogvitákban értékelhetőek. A munkáltató egyoldalú utasításával szemben azonban a szakszervezetnek az  Mt. 285.§ (1) bekezdésében foglalt igényérvényesítési joga nem áll fenn, mert annak nem címzettje, az abban foglaltak a szakszervezet jogait, kötelezettségeit nem érintik. Kereshetőségi jog hiányában a szakszervezet egyedi munkáltatói intézkedés (munkáltatói utasítás) érvénytelensége tárgyában nem indíthat pert. 

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.

Budapest, 2018. december 10.

A Kúria Sajtótitkársága