A felperes 1993. augusztus 2-ától állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, a 2009. október 1-jén kelt munkaszerződése szerinti munkaköre ügyfélkapcsolati műszaki területi referens. A perbeli időszakban az s-i ügyfélszolgálati irodában irodavezető-helyettesi munkakört töltött be. Az ügyfélszolgálati munkatársak két rendszert használtak az ügyfelekkel kapcsolatos ügyintézés során, az egyik az ún. „ügyfélhívórendszer”, a másik a „SAP” rendszer. Az alperesnek a teljesítményértékelési és ösztönző prémium rendszerről (TÉR) szóló szabályzata 2013. július 1. napján lépett hatályba, ez a felperesekre is vonatkozott. Az alperes az s-i irodában vizsgálatot végzett, mely négy nap ügyfélhívó adataira terjedt ki. Végkövetkeztetése szerint a zárókódok használatában hiányosságok vannak, amely lehet tudatos hiány, de ügyintézői visszaélés is. Az alperes fegyelmi eljárást folytatott le a felperes ellen, amelynek következtében munkaviszonyát 2014. május 16-án közölt, az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a Kollektív Szerződés III. fejezet 3.6.i. pontja alapján azonnali hatályú felmondással szüntetett meg. A felperes kereseti kérelmében a munkáltatói intézkedés jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4.447.931 forintot, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperesnek fizetendő marasztalási összeg után kamat megtérítésére is. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A munkáltató a felperesek terhére rótta, hogy a belső utasításokban, szabályzatokban foglaltakkal ellentétesen jártak el, a munkáltatói elvárásokat szándékosan megszegték.
Ezzel ellentétben azonban a munkáltató nem tudta igazolni az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére (Pp. 164. §), hogy a belső intranetes felületen nemcsak lehetővé tette az utasítások megismerését, hanem arra is felhívta a munkavállalók figyelmét, hogy mely előírást hol kell keresnie, illetve az alperes azt sem bizonyította, hogy a szabályzatokban foglaltak elsajátítását bármilyen formában számonkérte volna. Az alperes ezzel ellentétes álláspontját nem erősítették meg a meghallgatott tanúk vallomásukkal, és nem támasztották alá a szabályzatok, valamint F.J. irodavezető meghallgatása sem. Az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy F.J. irodavezető által tartott oktatások, ismertetések mire terjedtek ki, illetve hogy az ismeretek elsajátítása valóban megtörtént-e. Az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint a másik fél minősített kötelezettségszegéséről, a b) pont szerint pedig a munkaviszony fenntartásának a másik fél magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett lehetetlenné válásáról van szó. Nem szükséges, hogy az azonnali hatályú felmondás a cselekmény szándékosságát, illetve súlyos gondatlanságát kifejezetten megállapítsa. Jelen esetben azonban arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a munkáltató által állított jelentős mértékű szándékos kötelezettségszegés nem valósult meg, így a bizalomvesztés sem társulhatott mindehhez a munkáltató részéről.
A munkáltatói utasítás, szabályzat, előírás a helyben szokásos módon, akár internetes (intranetes) felületen is közzétehető. A munkáltató azonban csak akkor hivatkozhat arra, hogy munkavállalói az azokban foglaltakat megismerték (vagy kötelességük volt azok megismerése), ha bizonyított a hozzáférés lehetősége, illetve mindenki számára egyértelmű volt azok fellelhetőségének a helye [Mt. 17. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. február 20.
A Kúria Sajtótitkársága