A felperes 2005. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában egy egyházi fenntartásában működő felsőoktatási intézményél. 2007. szeptember 1-jétől 2011. augusztus 31-éig a miniszterelnök megbízta az alperesi főiskola rektori teendőinek ellátásával.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 2009. július 6-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg, amelyet a munkáltatóijogkör-gyakorló fenntartó nevében M. L., az Egyházi Tanács (ET) vezetője írt alá.
A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes 2008. augusztus 31-én bejelentette a rektori tisztségéről való lemondását, amit utóbb többször megerősített, ezért rendkívüli rektor-helyettest bíztak meg. Ezt követően az egyházzal mint fenntartóval, valamint a főiskola egyes oktatóival szemben olyan magatartást tanúsított, amelyre még rektorként sem lett volna jogosult. Több személyről a 2009. február 5-én kelt elektronikus levelében azt állította, hogy bűncselekményt követett el, emiatt a felperessel szemben magánvádas eljárás is indult.
Több oktató munkaviszonyát 2009. júniusában annak ellenére szüntette meg, hogy tudomása volt arról, miszerint az egyház 2008. szeptember 22-én a munkáltatói jogokat magához vonta. 2009. júniusában a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (továbbiakban Ftv.) 103. § (2) bekezdésébe ütközően több személy főiskolai oklevelét visszavonta, és e jogsértést az egyház felszólítása ellenére sem szüntette meg. Nem hajtotta végre a fenntartó 2009. április 27-én kelt határozatait, azokkal nyíltan szembehelyezkedett, és a hallgatók körében is olyan látszatot kívánt kelteni, mintha a fenntartói határozat megalapozatlan és jogellenes lenne. A 2009. június 16-án kelt elektronikus levelében 2009. július 1-jére összehívta a főiskola szenátusát, és jutalmat helyezett kilátásba annak, aki ott megjelenik és szavaz. E magatartásával alapvetően megsértette az egyház és a főiskola önzetlenséget és békét hirdető célját és küldetését, ezen túlmenően magatartása súlyos etikai problémákat is felvetett. Közel egy éve folyamatosan olyan magatartást tanúsított, ami sérti a fenntartó egyház és a főiskola közötti jó viszonyt. Magatartása, nyilatkozatai anyagi és erkölcsi hátrányt okoztak, így megállapítható a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségek folyamatos, jelentős mértékű szándékos megsértése, amely megalapozza a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését.
A megismételt eljárást követően előterjesztett keresetében a felperes a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kérte azzal, hogy a rektori megbízatása lejártáig, azaz 2011. augusztus 31-éig összesen 8.500.000 forint megfizetését igényelte az alperes perköltségben való marasztalása mellett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és a felperes perköltség viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, valamint az alperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
2008. szeptember 22-én az ET 1/2008.09.2. számú határozatával döntött arról, hogy „A fenntartó magához vonja valamennyi főiskolai munkakör létesítésének, és valamennyi már létező főiskolai munkakör feletti munkáltatói jogkör gyakorlásának jogát (ideértve a rendkívüli rektorhelyettesi munkakör feletti munkáltatóijogkör gyakorlást is). Ennek megfelelően a mai naptól az új rektor megválasztásáig a főiskola valamennyi már létező, vagy a jövőben esetleg létesítendő munkaviszonya (illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya) tekintetében kizárólag a fenntartó képviseletében eljáró ET vezetője előzetes írásbeli egyetértésével lehet munkáltatói intézkedést tenni. A főiskola bármely vezető szervének a fenntartó képviselője egyetértésének hiányában tett ilyen tárgyú intézkedései hatálytalanok”.
A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy az Ftv. 139. § (2) bekezdés c) pontja lehetővé tette, hogy a fenntartó a munkáltatói jogok gyakorlásában a vagyoni, gazdálkodási feladatokban a 29. § (2) - (4) bekezdésében foglaltaktól eltérően rendelkezzen. Ebből következően a fenntartó egyház jogszerűen hozott döntést a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjéről oly módon, hogy a rektorral kapcsolatban azt az ET vezetőjére delegálta, a főiskolai munkavállalóknál pedig a fenntartóhoz vonta.
Az iratok között fellelhető az ET 2009. április 10-én kelt jegyzőkönyve, amelyben „Megerősíti azt, hogy dr. R.F.-t alkalmatlannak tartja a munkaköre további ellátására, ezért egyhangúan megerősíti a korábbi határozatát, és kéri az ET vezetőjét, hogy dr. R. F. munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntesse meg”.
A fentiekből megállapíthatóan a felperes munkaviszonyát M.L., az ET elnöke mint munkáltatóijogkör-gyakorló jogszabálysértés nélkül szüntette meg, az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés alaptalan.
A felperes megalapozatlanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy a 2009. április 10-én kelt „perdöntő határozat” hamisítvány. Ennek alátámasztására semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésére.
Ugyancsak alaptalan azon felperesi érvelés, hogy az ET tagja a rektor, az ő meghívása hiányában nem volt érvényes ET ülés, és itt nem hozhattak érvényes ET döntést.
Az Mt. 190. § (3) bekezdése és 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak vizsgálatát követően ugyancsak helytálló következtetésre jutott a másodfokú bíróság. A felperes „közel egy éve” tanúsított magatartását jelölte meg az alperes a rendkívüli felmondás okaként – részletezve az elkövetett cselekményeket –, a folyamatosan megvalósított kötelezettségszegés pedig a szubjektív határidő elmulasztását nem tette megállapíthatóvá.
A felülvizsgálati kérelem iratellenesen állította, hogy az oklevél visszavonás indokoltságát a bíróságok nem vitatták. Ebben a körben – helyesen - bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor, mivel azt kellett vizsgálni a rendkívüli felmondás indokának megfelelően, hogy arra a felperes rendelkezett-e jogosultsággal. Az Ftv. 103. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes erre nem volt feljogosítva.
Azt is helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a felperes a főiskola előzetes hozzájárulása nélkül alkalmazta dr. M. I.-t.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. március 21.
A Kúria Sajtótitkársága