Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének Állásfoglalásai

24.
Mi a jogkövetkezménye, ha a fél nem vagy nem megfelelően indokolja meg a fellebbezési ellenkérelmét?
[Pp. 372. §]

Amennyiben a fél a fellebbezési ellenkérelmét nem a Pp. 371. §-a szerinti tartalommal terjeszti elő (pl. nem indokolja meg megfelelően), nincs helye sem hiánypótlás elrendelésének, sem visszautasításnak, a beadványt annak hiányos tartalma szerint kell figyelembe venni.
A Pp. 372. § (2) bekezdése alapján a Pp. 371., 373. és 374. §-ának rendelkezései a fellebbezési ellenkérelemre is irányadóak, tehát a fellebbezési ellenkérelem tartalmi elemei ugyanazok, mint a fellebbezésé. Nincs rendezve, hogy ha a fellebbezési ellenkérelem tartalma ennek nem felel meg, annak mi a jogkövetkezménye. A Pp.  366. § (2) bekezdése csak a hiányos fellebbezésre írja elő kifejezetten a bíróság számára a hiánypótlásra felhívás kötelezettségét, annak elmulasztása esetén pedig a visszautasítást, a fellebbezési ellenkérelem esetén ezeknek a rendelkezéseknek a megfelelő alkalmazására a Pp. nem utal vissza. A Pp. 372. § (3) bekezdése is csak a kizárt vagy elkésett csatlakozó fellebbezés visszautasítását írja elő, a fellebbezési ellenkérelemre nem rendeli el a visszautasítást. A fellebbezési ellenkérelem esetén a hiánypótlásra és a visszautasításra vonatkozó rendelkezések „hiánya” tudatos jogalkotói szabályozást tükröz, amely miatt a hiányos tartalmú fellebbezési ellenkárelem esetén szükségtelen a Pp. 115. §-a alapján a hiánypótlás elrendelése.

23.
Az elsőfokú eljárásban a fél az érdemi szakban tartalmilag keresetváltoztatásnak minősülő nyilatkozatot terjeszt elő. Sem a keresetváltoztatás iránti kérelem, sem a keresetváltoztatás formai előterjesztésére nem került sor, azt az elsőfokon eljáró bíró nem is észleli. A bizonyítási eljárást azonban a megváltoztatott keresettel kapcsolatban, azzal relevánsan folytatja le. Az ellenfél a bizonyítási eljárás ilyen lefolytatása ellen nem tiltakozik. Az elsőfokú ítéleti döntés is a megváltoztatott kereseti kérelemre vonatkozik. A másodfokú bíróság észleli a fentieket. Nem jelent problémát, hogy ha a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság a felek tudomására hozza, és a fellebbező fél továbbra sem kifogásolja a keresetváltoztatás engedélyezésére irányuló kérelem hiányát, illetve magát azt a tényt, hogy a keresetváltoztatásnak megfelelően folyt le a bizonyítási eljárás és született meg az ítélet.
Mi a helyes eljárás akkor, ha a fellebbező fél kéri figyelembe venni az eljárási szabálysértést?
[Pp. 370. § (3) bek., Pp. 378. § (3) bek., Pp. 383. § (2) bek.]

Amennyiben az elsőfokú bíróság a per érdemi szakában - a keresetváltoztatás szabályainak figyelmen kívül hagyásával - a megváltoztatott keresetről döntött, a másodfokú bíróság a 370. § (3) bekezdése szerint jár el. A másodfokú bíróság anyagi pervezetése folytán a fél előterjesztheti a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet, a másodfokú bíróság ezt elbírálhatja, és dönthet a keresetváltoztatás engedélyezéséről. Ebben az esetben nincs akadálya a fellebbezés érdemi elbírálásának a keresetváltoztatásról döntő határozat tárgyában.

22.
Amennyiben a másodfokú bíróság a bírósági meghagyással szemben előterjesztett ellentmondást visszautasító végzés elleni fellebbezést elkésettség okán visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálása során azt észleli, hogy a bírósági meghagyás kibocsátása lényeges eljárási szabályszegéssel történt azért, mert az ellenkérelem hosszabbítás iránti kérelem időben érkezett, alkalmazható-e a Pp. 370. § (3) bekezdése? Vagy a felülbírálat tárgya kizárólag a fellebbezést visszautasító végzés lehet?
[Pp. 370. § (3) bek.]

A másodfokú bíróság a bírósági meghagyásra előterjesztett ellentmondást visszautasító végzés elleni fellebbezést elkésettség okán visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálása során nem veheti figyelembe hivatalból azt a tényt, hogy a bírósági meghagyás kibocsátására lényeges eljárási szabályszegéssel került sor. Ilyen esetben a 370. § (3) bekezdés alkalmazására sem kerülhet sor. A másodfokú felülbírálat kizárólag a fellebbezést hivatalból visszautasító végzésre terjed ki.

21.
Ha az elsőfokú bíróság elmulasztja az anyagi pervezetés [Pp. 237. § (2) bekezdés] körében felhívni a fél figyelmét, hogy a tényállítása alátámasztása szakértői bizonyítás útján lehetséges [Pp. 317. § (1) bekezdés a) pont], majd a fellebbezésben a fél erre hivatkozva a másodfokú bíróságtól az ítélet megváltoztatását kéri azzal, hogy a másodfokú bíróság a szakértői bizonyítást folytassa le, a másodfokú bíróságnak helyt kell-e adnia fél indítványának, vagy az ítéletet az eljárási szabálysértésre tekintettel a Pp. 381. § alapján hatályon kívül helyezheti?
Kérdés, hogy a szakértő alkalmazásával kapcsolatos pervezetés olyan kötelezettség-e, aminek elmulasztása eljárási szabálysértésnek minősül és ekként a Pp. 381. §-a alá tartozó mérlegelhető hatályon kívül helyezési ok-e.
[Pp. 237. § (2) bek., 317. § (1) bek. a) pont, 369. § (3)-(4) bek., 370. §, 381. §, 384. §]

Ha az elsőfokú bíróság a Pp. 317. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt speciális anyagi pervezetési kötelezettségét nem (vagy helytelenül) teljesítette, a másodfokú bíróság előtt a Pp. 369. § (4) bekezdés a) pontja alapján lehetőség van a szakértői bizonyítással kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére és bizonyítás lefolytatására. Ha a fél megteszi a szakértői bizonyítási indítványt (az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából vagy a másodfokú bíróság anyagi pervezetéséből felismert bizonyítási szükséglet folytán), a másodfokú bíróság kétféleképpen járhat el: 1.) a Pp. 384. § (2) bekezdés ab) pontja alapján kiegészítheti az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárását a szakértői bizonyítás elrendelésével és lefolytatásával, ha ezzel az érdemi döntést befolyásoló hibát orvosolhatónak tartja, 2.) míg ennek hiányában a b) pont alapján az ítéletet hatályon kívül helyezi.  E két lehetőség közüli választás az ügy körülményeitől függ, azaz attól, hogy ezzel a hiba orvoslása és az érdemi döntés meghozatala lehetséges-e. E fogalomba az észszerűség is beleérthető.

20.
1. Helybenhagyhatja-e a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését más visszautasítási ok alapján, mint amely az elsőfokú bíróság végzésében szerepel?
2. Visszautasíthatja-e a fellebbezést az első- vagy a másodfokú bíróság, ha az abban kért felülbírálati jogkör, illetve a petitum következetlen („ellentmondásos”)? Ha nem, rendelhet-e el hiánypótlást a másodfokú tanács elnöke?
[Pp. 176. §, 367. §]

20. 1. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján is helybenhagyhatja, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján is helybenhagyhatja, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre.

Az elsőfokú bíróság a keresetlevél megvizsgálásakor – főszabály szerint valamennyi visszautasítási ok fennállásáról történő állásfoglalás útján – arról dönt, hogy a keresetlevél a perfelvételre alkalmas vagy sem. A fellebbviteli perorvoslat teljes átszármaztató (devolutív) hatályú jellegéből következően az elsőfokú bíróság hatásköre – főszabály szerint – teljes egészében átszáll a másodfokú bíróságra, vagyis a másodfokú bíróság a jogsérelmet ebben a hatáskörében úgy orvosolja, hogy az ügy érdemében dönt és maga hozza meg a törvénynek megfelelő határozatot.
A végzés kötelező hatályon kívül helyezésének alapjául szolgáló okok [379-380. §] esetén a másodfokú bíróság más indok(ok) alapján azért is helybenhagyhatja az elsőfokú bíróság végzését, mert erre a 370. § (2) bekezdés rendelkezése kifejezetten felhatalmazza. Hasonlóképpen megteremti a felülbírálati kérelem korlátaitól eltérés jogszabályi alapját a hivatalból figyelembe veendő eljárás megszüntetési okok [176. § (1) bekezdés a) – i) pont] észlelése esetén követendő eljárás.
A Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja szerinti visszautasítási okok vizsgálatánál is ez a helyzet, a másodfokú bíróságnak ugyanis ebben az esetben is arról kell döntenie, hogy a keresetlevél a perfelvételre alkalmas vagy sem. Az eltérő visszautasítási ok figyelembe vétele miatt nem éri hátrány a felperest, mivel a visszautasító végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül lehetősége van arra, hogy a keresetlevelet szabályszerűen újra előterjessze. Mivel a másodfokú bíróság által észlelt és megállapítható más visszautasítási ok esetén az elsőfokú bíróság döntése a perfelvételre való alkalmasság kérdésében helyes, ezért a Pp. 389. § -a alapján alkalmazandó Pp. 383. § (1) és (2) bekezdése szerint a végzés helybenhagyása a helyes döntés.

20. 2. Amennyiben a fellebbezésben megjelölt felülbírálati jogkör és a fellebbezési kérelem egymásnak ellentmondóak, a másodfokú tanács elnöke hiánypótlást rendel el az ellentmondás (következetlenség) kiküszöbölésére [367. § (1) bekezdés].  A hiánypótlás nem megfelelő teljesítése estén visszautasításnak van helye [115. § (6) bekezdés, 367. § (1) bekezdés].

A Pp. 366. § (2) bekezdésében írt „hiányos fellebbezés” fogalmába ugyanis beletartozik az az eset is, ha „ellentmondásos” a fellebbezés tartalma, ennek megítélése azonban a másodfokú bíróság feladata. A hiánypótlás nem megfelelő teljesítése estén visszautasításnak van helye, figyelemmel a Pp. 115. § (6) bekezdésére is. A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 371. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerint előterjesztett fellebbezési kérelem és a gyakorolni kért felülbírálati jogkör egyaránt korlátozza, ezért ezek ellentmondásossága (következetlensége) a fellebbezés érdemi elintézését gátolja. A Pp. 382. § -a csak a fellebbezés megalapozatlansága esetén teszi lehetővé az ügy érdemét nem érintve az elsőfokú ítélet helybenhagyását, ez az eset pedig nem tartozik ebbe a körbe. Ellenkező jogértelmezés esetén a Pp. 342. §-ának a „tartalma” sem lenne egyértelműen megállapítható.

19.
1. Hogyan kell értelmezni a Pp. 172. § (3) bekezdésében szereplő „valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása” fordulatot [Pp. 172. § (3) bekezdés]?
Mely esetben minősülnek az új Pp. hatálya alatt előterjesztett megállapítási kérelmek a Pp. 172. § (3) bekezdése szerintinek? Akkor, ha szövegszerűen valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását kéri a felperes, vagy akkor is, ha ugyan a kért megállapítás nem így szól, de az tartalma szerint a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapításnak is tekinthető, mert annak következménye valójában valamely jog vagy jogviszony fennállása vagy fenn nem állása.
2. Amennyiben a kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meghatározott kereseti kérelem és a keresetlevél 170. § (2) bekezdése b)-d) pontjainak megfeleltethető része nem áll egymással összhangban, kiterjed-e a bíróság 237. § (1) bekezdése szerinti közrehatási kötelezettsége az arról történő tájékoztatásra, hogy a 170. § (2) bekezdésének a) és b)-d) [különösen a b) és a d)] pontjainak megfeleltethető nyilatkozatok egymással ellentmondásosak? A közrehatási kötelezettség ebben az esetben mennyiben hozható összhangba a Pp. 342. § (3) bekezdésével?
[Pp. 172. § (3) bek., 237.  § (1) bek., 342. § (3) bek.]

1. Mivel a kérdésben nem alakult ki érdemi többség, a Konzultációs Testület 47. sz. állásfoglalása irányadó a továbbiakban is.

2. A bíróságnak közrehatási kötelezettsége áll fenn a megállapításra irányuló kereseti kérelem következetlenségével kapcsolatban. Amennyiben a határozott kérelem nincs összhangban a keresetlevél 170. § (2) bekezdés b)-d) pontjai szerinti elemek valamelyikével, a bíróságnak a kereseti kérelem megfelelő előterjesztése érdekében közre kell hatnia. Ennek során arról tájékoztatja a felperest, hogy a hogy a kereseti kérelmet mennyiben (melyik elemét tekintve) és milyen konkrét okból tartja következetlennek.

A bíróságnak a következetlenséggel kapcsolatos tájékoztatást úgy kell megadnia, hogy annak alapján a fél a nyilatkozatot pontosíthassa, egyértelművé tehesse. A bíróság azonban nem tájékoztathatja a felperest arról, hogy megítélése szerint az ügyben milyen más jogszabályok lennének alkalmazandóak. Az anyagi pervezetés nem jelenti az ügy érdemében való állásfoglalást, nem szolgálhat útmutatóul a bíróság által helyesnek tartott jogszabályi rendelkezés megjelöléséhez.

18.
A felperesi jogi képviselő egyéni ügyvéd és a BIRO rendszer adatai szerint a keresetet tartalmazó iratot ügyfélkapu használatával nyújtja be.
Az elektronikus ügyintézés szabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (végrehajtási rendelet - Vhr.) 91. § (1) bekezdése alapján az egyéni ügyvéd e tevékenysége során a Kormány által biztosított tárhely szolgáltatások közül a cégkaput használja.
E jogszabályhely úgy értelmezendő-e, hogy amennyiben az egyéni ügyvéd nem a cégkapun nyújtja be beadványait – azaz azok nem felelnek meg a Vhr.-ben írtaknak –, a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó?  [a bíróság a keresetlevelet, a bírósági meghagyással szembeni ellentmondást, a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja, az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat pedig hatálytalan.]
[Pp. 618. § (1) bek. b) pont, 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 91. § (1) bek.]

Az elektronikus ügyintézés teljes folyamata az egyes részfolyamatokat megtestesítő elektronikus ügyintézési szolgáltatásokból építhető fel. Ennek része a biztonságos kézbesítési szolgáltatás és az ehhez kapcsolódó tárhely is. A kézbesítési szolgáltatás igénybevételének feltétele, hogy a feladó megadja a címzettnek a SZEÜSZ szolgáltató által értelmezhető és kezelhető kézbesítési címét. Az E-ügyintézési tv. 35. § (3) bekezdése szerint a biztonságos kézbesítési szolgáltatási címnek minősül a KÜNY regisztráció alapján biztosított szolgáltatás. A gazdálkodó szervezetek számára biztosított tárhely a cégkapu.

Az egyéni ügyvéd az e-kapcsolattartás szempontjából természetes személy, ezért jogosult KÜNY regisztrációra. A jogszabály kizárólag a tárhely használat – hivatalos kézbesítési cím – szempontjából határozza meg az egyéni ügyvéd gazdálkodó szervezeti jellegét. Természetes személyként az egyéni ügyvéd jogosult a KÜNY kézbesítési szolgáltatás igénybevételére, Ügyfélkaput nyithat, és ezen keresztül feladhatja elektronikus leveleit, azokat is, amelyek ügyvédi tevékenységéhez tartoznak. Nem minősül azonban hivatalos kézbesítési címnek az ehhez kapcsolódó tárhely, köteles ezért cégkaput nyitni és üzemeltetni, az oda érkező leveleit átvenni, illetve az átvétel megtagadása, vagy elmulasztása esetén annak következményeit viselni. Az elektronikus ügyintézést biztosító szerv minden kézbesítését megelőzően köteles a hivatalos kézbesítési címről meggyőződni, és a nem a megelőzően benyújtott irat feladási címére, hanem erre kézbesíteni a hivatalos iratait.

Mivel az ügyfélkapuról érkező beadvány biztonságos kézbesítési szolgáltatáson keresztül érkezik, az megfelel a Pp. 618. §-ban foglalt feltételeknek, a 618. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.

17.
A közjegyzők 2018. január 1. után indult végrehajtási ügyben kétféle gyakorlatot folytatnak. Az egyik gyakorlat szerint az e-ügyintézésre köteles féltől papír alapon fogadnak be és bírálnak el kérelmeket (pl. végrehajtási záradék kibocsátása, jogutódlás megállapítása stb.), és a határozatot papír alapon kézbesítik. Ebből következően nem tájékoztatják a feleket a fellebbezési záradékban az e-ügyintézés szabályairól, ezért a fellebbezés is papír alapon érkezik az adott esetben e-ügyintézésre köteles adóstól (vagy jogi képviselőjétől).
A másik gyakorlat szerint a közjegyzők a hozzájuk elektronikus úton benyújtott kérelmeket (annak ellenére, hogy az E-ügyintézési törvény szerint az ügyben az elektronikus kapcsolattartás szabályai kötelezőek) visszautasítják azzal, hogy az ügyben nincs helye elektronikus eljárásnak.
A közjegyzők ezután az iratokat a fellebbezés folytán mindkét esetben vagy papír alapon, vagy elektronikus úton terjesztik fel a másodfokú bírósághoz. Ez utóbbi esetben sem lehet attól elvonatkoztatni, hogy a nemperes eljárásban nem valósult meg az e-kapcsolattartási szabály.
Mi a teendője a másodfokú bíróságnak ebben a helyzetben? Az iratot vissza kell-e küldenie azzal, hogy a közjegyző kézbesítse a korábban papír alapon kézbesített határozatot a vh kérőnek és az adósnak is elektronikus úton és tájékoztassa a fellebbező felet, hogy a jogorvoslati kérelmet elektronikus úton kell benyújtania?
A bíróságnak vagy a közjegyzőnek kell-e a fellebbezés hatályos (szabályos) benyújtására a felet felhívnia (és a fellebbezést észrevételezésre kiadnia)?
A szabályosan előterjesztett fellebbezést úgy kell-e elbírálni, hogy az elsőfokú határozatot a bíróság hatályon kívül kell-e helyezni azzal, a kezdőiratot vissza kellett volna utasítani? Az e-kapcsolattartás elmulasztását hivatalból, vagy a fél kérelmére [Pp. 370. § (3) bek.] lehet-e figyelembe venni?
Mi a teendő, ha az e-ügyintézésre fél papír alapon benyújtott kérelmére megindult eljárásban a közjegyző nem utasította vissza a kezdőiratot, hanem a már folyamatban lévő eljárásban érkezik a fellebbezés? A bíróság az eljárás későbbi szakaszában hogyan tudja kezelni a hivatalból észlelt eljárási szabálytalanságot?
[Pp. 618. § (1) bek. a) pont, 370. § (3) bek., Vht. 9. §, 225. § (2) bek., E-ügyintézési tv. 9. §] 

1.
Végrehajtási eljárásban amennyiben a közjegyző az iratokat nem elektronikus úton terjeszti fel, a bírósághoz, helye van az iratok visszaküldésének erre hivatkozással és azzal az előírással, hogy azt elektronikus úton terjessze vissza a közjegyző.

2.
Amennyiben az elektronikus felterjesztés megtörtént, a bíróság a Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezi közjegyző végzését, ha a fellebbező kifogásolja az elektronikus út hiányát, azt, hogy papír alapú fellebbezés benyújtására hívta fel a felet a közjegyző.

3.
Ha a felterjesztés elektronikus úton megtörtént, és a bíróság észleli, hogy a közjegyző papír alapú fellebbezés benyújtására hívta fel a felet, de erre a fellebbező közvetlenül nem hivatkozik, a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján, mivel a felek által nem hivatkozott eljárási szabálysértést észlel, azt - a következményekre vonatkozó figyelmeztetés mellett - a felek tudomására hozza és megnyilatkoztatja a fellebbező felet, majd annak kérelmére veszi figyelembe. Erre való hivatkozás esetén helye van a végzés hatályon kívül helyezésének a Pp. 389. § és a 381. § alapján.

4.
Ha a fellebbezési kioktatás nem tartalmazott a fellebbezés benyújtásának módjára vonatkozóan semmit, vagy a fél hibás a kioktatás ellenére elektronikusan nyújtotta be a fellebbezést, a közjegyző papír alapú eljárása szempontjából szükséges az E-ügyintézési Törvény rendelkezéseire és a felek érdekeire is figyelemmel lenni, ezért önmagában a Közjegyzői eljárásban a közjegyző eljárása miatt bekövetkezett elektronikus kapcsolattartás hiánya nem alapja az iratok visszaküldésének,  és a közjegyzői határozat hatályon kívül helyezésének nincs helye.

16.
A Pp. 244. § (1) bekezdése szerint, ha a fél járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe, rá a kötelező jogi képviselet szabályai irányadók. Ugyanezen § (2) bekezdése alapján, ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra.
A fentiekből következően házassági perben eljárás megszüntetési ok-e a Pp. 458. § (1) bekezdése alapján, ha a felperes az érdemi tárgyaláson jelen van, a jogi képviselője azonban nem?
[Pp. 458. § (1) bek., 244. § (1)-(2) bek.]

A Pp. 458. § (1) bekezdése arra az esetre, ha a felperes az érdemi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és nem kéri a tárgyalás távollétében való megtartását, jogkövetkezményként az eljárás hivatalból való megszüntetését írja elő. Amennyiben a felperes képviselőjével jár el, a képviselő mulasztása a fél mulasztását jelenti.

Ha a fél a tárgyaláson személyesen megjelenik, a mulasztás jogkövetkezményét csak akkor lehet alkalmazni, ha – bár erre a jogszabályi lehetősége fennáll, mert megelőzően nem tért át jogi képviselő nélküli eljárásra - a fél a bíróság kifejezett tájékoztatása ellenére nem kíván áttérni a jogi képviselet nélküli eljárásra. A jogi képviselet nélküli eljárásra történt áttérést követően egy ízben a félnek lehetősége van ismételten jogi képviselővel eljárni.

15.
Gondnoksági perben az alperes az érdemi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ezért a bíróság a Pp. 443. § (2) bekezdésében foglaltak szerint elrendelte az elővezetését. A rendőrség az elővezetést végrehajtotta és benyújtotta az elővezetési költség megállapításához szükséges igazolást.
Felmerülő kérdések:
1.) Van-e helye ilyen esetben fellebbezésnek az elővezetési költséget megállapító végzéssel szemben?
2.) Ha igen, akkor a Pp. melyik rendelkezése teszi lehetővé a külön fellebbezést és kik a fellebbezésre jogosultak?
3.) Ha nincs helye fellebbezésnek, akkor kell-e kézbesíteni a végzést a feleknek?
[Pp. 438. § (3) bek., 443. § (2) bek., 444. § (2) bek.]

A Pp. 438. § (3) bekezdése értelmében az alperes 443. § (2) bekezdése és 444. § (2) bekezdése szerinti elővezetésének költségét az állam viseli. A 2/2019. (I. 31.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a bíróság az államot kötelezi az elővezetés költségének viselésére, az elővezetés költségét az elővezetést elrendelő bíróság székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal fizeti ki a jogosultnak.

A Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság végzése ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha a Pp. külön megengedi. A Pp. 438. § (3) bekezdése nem biztosít külön fellebbezési jogot az állam által viselendő elővezetési költséget megállapító végzés ellen. A Pp. 272. § (4) bekezdése kizárólag a közreműködőkkel (tanú, kirendelt szakértő stb.) szemben elrendelt elővezetés vonatkozásában rendelkezik úgy, hogy a bíróság az elővezetés költségének megfizetésére kötelező végzés ellen az elővezetés költségének megfizetésére kötelezett személy külön fellebbezéssel élhet. Ezért az elővezetési költség viselésére az államot kötelező végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, és a Pp. 351. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel nem is kell kézbesíteni a feleknek, mert nem tartalmaz rájuk vonatkozó rendelkezést. A végzést csak a rendőr-főkapitányságnak és a gazdasági hivatalnak kell megküldeni.

14.
Ha a fizetési meghagyással szemben perújítási kérelmet terjesztenek elő, mikor kell felhívni a perújított felperest érdemi nyilatkozata benyújtására, hiszen a perújítási kérelem előterjesztése után perújított észrevételt tehet, majd megengedhetőség körében kell határozni és utána ki kell tűzni a tárgyalást?
[Pp. 392. §, 397. §]

A fizetési meghagyás elleni perújítási eljárás során a bíróság a Pp. 399. §. (3) bekezdése alkalmazásánál a perújítás megengedhetősége kérdésében jár el, azaz az alapeljárására vonatkozóan sem hiánypótlást, sem nyilatkozati felhívást nem ad ki. A bíróság abban szabadon dönt, hogy a Pp. 402. § (4) bekezdése alapján a megengedhetőség kérdésében perújítási perfelvételi tárgyalást tűz ki, ahol a felek perfelvételi nyilatkozataikat megteszik, vagy tárgyaláson kívül dönt a megengedhetőség kérdésében és a perfelvételi tárgyalást az általános szabályok (Pp. 190-196. §) szerint folytatja le a Pp. 402. § (4)-(6) bekezdéseiben meghatározott keretek között. A bíróságnak lehetősége van a Pp. 192. § (2) bekezdése és a 202. § alapján a feleket előkészítő irat előterjesztésére felhívni.

13.
Ha más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének felhasználását indítványozzák, akkor az aggályosságra vonatkozó Pp. rendelkezések közül a kirendelt szakértőre vonatkozó szakaszok irányadók-e?
Önmagában az aggályossá teszi-e a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményét, ha az ellenérdekű felet a szemle időpontjáról nem értesítették, illetve észrevételei előterjesztésére nem volt lehetőség?
[Pp. 300. § (3) bek., Pp. 316. § (1) bek.]

A más eljárásban kirendelt szakértőre is a kirendelt szakértőre vonatkozó szabályok irányadók figyelemmel a Pp. 300. § (3) bekezdésére, valamint a 88-90. alcímek szabályozására. A más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye önmagában azért nem aggályos, mert az ellenérdekű felet a szemle időpontjáról nem értesítették, és nem tehetett észrevételt, hiszen a Pp. 306. § (3) bekezdésének, 307. § (1) bekezdés c) pontjának, 308. § (1) bekezdésének, valamint a 270. § (3) bekezdésének szabályozása pont azon alapul, hogy lehetséges, hogy valamelyik peres fél nem vett részt abban a más eljárásban, amelyben a szakértőt kirendelték.

12.
Megváltoztathatja-e a felperes az érdemi tárgyalási szakban a keresetét kizárólag a jogi érvelés vonatkozásában?  [Pp. 215. §, 219. §]

A Pp. 7. § (1) bekezdés 12. b) pontja szerint a jogi érvelés megváltoztatása keresetváltoztatásnak minősül. A Pp. a 215. §-ban határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása mellett a keresetváltoztatás az érdemi tárgyalási szakban engedélyezhető. A Pp. 215. §-a nem teszi lehetővé, hogy a fél a keresetének kizárólag a jogi érvelését jelentő elemét magától megváltoztassa. Erre csak abban a gyakorlatban ritkán előforduló esetben van lehetősége, ha a jogi érvelés megváltoztatását a bíróság az érdemi tárgyalási szakban elvégzett anyagi pervezető tevékenysége indokolja és azzal okozati összefüggésben áll.

11.
A jogi képviselő a perfelvételi tárgyaláson szóban előadhatja-e a keresetváltoztatását, vagy számára csak írásban, elektronikus úton lehetséges?
[Pp. 183. § (4) bek., 185. (2) bek.]

A jogi képviselő a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot a perfelvételi tárgyaláson szóban előadhatja, azonban annak meg kell felelnie a keresetlevélre vonatkozó Pp. 170. §-a szerinti tartalmi követelményeknek, azzal, hogy a keresetnek csak a változtatással érintett részét kell feltüntetni. Azt a jogi képviselőt ugyanakkor, aki korábbi perfelvételi nyilatkozatát a perfelvételi tárgyaláson szóban megváltoztatja, úgy, hogy annak megtételére a perfelvétel során perfelvételi iratban korábban lehetősége lett volna, a bíróság a Pp. 183. § (5) bekezdése alapján pénzbírsággal sújtja.

10.
Mi minősül a szerződéses szolgáltatás teljesítési helyének a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazása szempontjából?
[Pp. 28. § (1) c) pont; Ptk. 6:37. § (1), Ptk. 6:44. § (1)]

A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásakor a szolgáltatás teljesítési helyének szempontjából egyrészt az adott szerződéstípus jellegadó szolgáltatása (és nem az ellenszolgáltatás) irányadó, másrészt alapvetően nem az anyagi jogi teljesítési helyet, hanem a jellegadó szolgáltatás tényleges megvalósításának, elvégzésének helyét kell alatta érteni.
Az 1952. évi Pp. csak a „teljesítés helyét” nevezte meg vagylagos illetékességi okként. Ezt a Pp. egyértelműen akként pontosította, hogy a „szolgáltatás teljesítési helye”. A Pp. 21. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiból jól látható, hogy a szerződéses jogviszonyoknál különböztet szolgáltatás és ellenszolgáltatás között. A vagylagos illetékességi ok szempontjából is tehát az adott szerződéstípus jellegadó szolgáltatásának és nem az azért járó ellenszolgáltatásnak van helye, függetlenül attól, hogy ki a felperes és milyen igényt érvényesít keresetével. A vagylagos illetékességi okok célja, hogy elősegítsék a perek hatékony lefolytatását azzal, hogy az adott ügy sajátosságait figyelembe véve az alperes lakóhelyétől eltérő helyszínen található bírósághoz tereli az ügyet. A Pp. 28. §-ában található okok vagy a gyengébb fél érdekét szolgálják (a) és d) pont), vagy az adott ügy tárgyát és sajátosságait értékelve az általános illetékességű bírósághoz képest egy másik bírósággal szorosabb fizikai kapcsolódást mutató bírósághoz telepítik az illetékességet (b), c) és e) pont). Ezekben az esetekben tehát nem az anyagi jogi szabályoknak van jelentősége, hanem eljárásjogilag a „hely”, „fekvés” kifejezések nyelvtani, azaz földrajzi, fizikai jelentésűek.

9.
Az ítélet kiegészítésének szükségessége esetén mellőzheti-e a bíróság tárgyalás tartását a Pp. 355. § (5) bekezdés c) pontja alapján, ha a bíróság észleli, hogy nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, és az nem a kereseti kérelem, vagy annak egy részét érinti (pl. perköltség, gondnokság alá helyezés ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése)?
[Pp. 355. § (5) bek.]

Ha a bíróság hivatalból észleli, hogy a kereseti kérelem részét nem képező, de jogszabály értelmében hivatalból kötelező kérdésről nem rendelkezett, úgy az ítélet hivatalbóli kiegészítése esetén mellőzheti a tárgyalás tartását. Ez érthető arra az esetre is, ha a bíróság a perköltségről, vagy annak egy részéről nem rendelkezett, mivel az nem a kereseti kérelem része, és arról a bíróság a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján az eljárást befejező határozatában hivatalból dönt.

8.
Amennyiben a bíróság az ügy iratainak az áttételét – hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt – az alperes írásbeli ellenkérelmét követően rendeli el, úgy hatálytalanná válik-e az ellenkérelem illetve az ellenkérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidőn belül, de legkésőbb azzal egyidejűleg előterjesztett viszontkereset/beszámítás?
[Pp. 175. § (1) és (2) bek.]

A Pp. 175. § (2) bekezdés c) pontja kötelező rendelkezést tartalmaz arról, amely szerint az áttételről történő rendelkezésig a felek által teljesített perbeli cselekmények és bírói rendelkezések hatálytalanok, kivéve, ha valamennyi cselekményt a felek jóváhagyják és valamennyi rendelkezést az új bíróság hatályában fenntartja. Ebből következően, ha a bíróság az eljárás megszüntetése mellett az ügy iratainak áttételét – hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt – az alperes írásbeli ellenkérelmét követően rendeli el, nem hatályos az írásbeli ellenkérelemben vagy az azzal együtt előterjesztett egyéb perfelvételi iratban teljesített cselekmény, perfelvételi nyilatkozat sem, ezek a nyilatkozatok joghatást nem válthatnak ki. Az áttételt követően – a hatálytalanságról történő tájékoztatás mellett – fel kell hívni az alperest arra: nyilatkozzon arról, hogy az áttétel elrendelését megelőző eljárási cselekményét jóváhagyja-e. A nyilatkozat hiányában a bíróság pervezető végzéssel tájékoztatja az alperest a perfelvételi nyilatkozata hatálytalanságáról, és ismételten közli vele a keresetlevelet a Pp. 179. §-a szerint.

7.
1. A közreműködő (kiemelten a kirendelt szakértő és a tanú) kötelezhető-e illeték (például: fellebbezési illeték) megfizetésére, vagy ez a közjogi kötelezettség kizárólag a feleket terheli?
2. Ha az 1. kérdésre a válasz igen, úgy az adott polgári eljárásban érvényesülő tárgyi költségkedvezmény vonatkozik-e a közreműködőkre is, vagy az csak a feleket illeti meg?
[Pp. 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 96. § (1) bek., Itv. 38. §, 56. § (1)-(2) bek., 62. § (1) bek., Kmtv. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek]

Az Itv. személyi hatálya a természetes és jogi személyekre egyaránt kiterjed, minden további megkülönböztetés nélkül. Az Itv. 38. §-a, 56. § (2) bekezdése és 62. § (1) bekezdése összevetésével az vezethető le, hogy illeték fizetésére nem csupán a fél, hanem a közreműködő is köteles.

A tárgyi költségkedvezmény minden olyan perbeli szereplőre kiterjed, aki kötelezhető illeték fizetésére, így kiterjed a közreműködőkre is, mivel az azt megalapozó jogszabályi rendelkezések a per tárgyára tekintettel irányadók.

6.
A fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása esetén felszámítható-e megalapozottan ügyvédi (kamarai jogtanácsosi) munkadíj külön-külön a fizetési meghagyásos és a peres eljárásért? [Pp. 80. §]

Ha a felperest a pert megelőző fizetési meghagyásos eljárásban ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos képviselte és jogi képviselete a perben sem szűnik meg, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjról szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) szabályai alapján a pert megelőző fizetési meghagyásos eljárásban kifejtett ügyvédi/kamarai jogtanácsosi tevékenységért külön díjat megállapítani nem lehet – kivéve, ha a fél és a jogi képviselője között az Ükr. 2. §-a értelmében létrejött megbízási szerződésben a felek nem a pertárgy értéke alapján állapították meg az ügyvédi munkadíjat.

5.
A perköltség összegének meghatározása során a bíróság a fél által felszámított költségek közül melyeket fogadhat el külön igazolás nélkül? A Pp. 85. § (2) bekezdésének alkalmazása során a felperesnek kell-e igazolnia a költségeit? [Pp. 80. §, 81. §, 82. §, 85. §]

A bíróság mérlegelésétől függően – figyelemmel a Pp. 81. §-a (2) bekezdésében írt „szükség szerint” fordulatra – külön igazolás nélkül is elfogadhatók a fél által felszámított költségek közül az igényérvényesítéssel a köztudomás szerint rendszerint együtt járó, de nehezen vagy egyáltalán nem igazolható azon költségek, amelyek adott perben való felmerülése a fél által előadottak és a peradatok alapján valószínűsíthető (postaköltség, telefonköltség, stb.).

4.
Az Eütv. 24. § (3) bekezdés c) pontja szerint a beteg jogosult az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot vagy másolatot készíteni vagy saját költségére másolatot kapni. Melyik bíróság hatáskörébe tartozik ennek az igénynek az érvényesítése iránti per? [Pp. 20. §]

Az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog - a GDPR (Európai Parlament és Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendelete) 9. cikk (1) bekezdésével összhangban – a beteg egészségügyi adatának kezelésével kapcsolatos joga, és mivel az Eütv. 24. §-a és az Infotv. 14. §-a a betegnek mint az Infotv. 3. § 1. pontja szerinti érintettnek jogosultságot biztosít arra, hogy a róla készült személyes adatait megismerje, ebből következően az egészségügyi dokumentáció részét képező iratok kiadása iránti per az Infotv. 23. § (5) bekezdés c) pontja alapján tartozik a törvényszék hatáskörébe.

3.
Fizetési meghagyással indult, perré alakult eljárásban a felperes a járásbíróságon a keresetet tartalmazó iratot papír alapú nyomtatványon személyesen nyújtja be, míg a fizetési meghagyást jogi képviselő útján terjesztette elő, azonban nem nyilatkozik a jogi képviselet megszűnéséről. Van-e a bíróságnak intézkedési kötelezettsége ebben az esetben?
[Pp. 244. §, 618. § (2) bek., Pp. 115. § (1) bek., Fmhtv. 18. § (8) bek.]

Az Fmhtv. 18. § (8) bekezdése alapján a fél jogosult személyesen eljárva benyújtani a keresetet tartalmazó iratot, ezért erre hivatkozással nincs helye a Pp. 618. § (2) bekezdése alapján az eljárás hivatalbóli megszüntetésének, kivéve ha a felperes gazdálkodó szervezet, ezért elektronikus kapcsolattartásra köteles.

Az Fmhtv. fenti rendelkezése és a Pp. 244. § (1) bekezdésének az együttes értelmezéséből az következik, hogy mivel a felperes a bíróságnál nem vette igénybe jogi képviselő közreműködését, őt úgy kell tekinteni, hogy nem választotta a jogi képviselővel való eljárást, nem élt ezzel a jogával, a perben személyesen jár el. A Pp. 115. § (1) bekezdése alapján hiánypótlásnak azért nincs helye, mert a beadvány nem hiányos, megfelel a törvény rendelkezéseinek, nem szorul kiegészítésre, kijavításra. A felperesnek az Fmhtv. 18. §(8) bekezdése alapján nem kell fenntartania a nemperes eljárásban igénybe vett jogi képviseletet, a Pp. 72. § (2) alapján sem kötelező a jogi képviselet számára, eljárhat személyesen a perben. Hiánypótlásnak azért nincs helye, mert az tulajdonképpen arra irányulna, hogy áttért-e a jogi képviselő nélküli eljárásra vagy akar-e azzal eljárni, van-e jogi képviselője. A Pp. 244. § (2) bekezdése alapján viszont pont fordított a helyzet: ha a fél a perben már választotta a jogi képviselővel való eljárást, akkor kell az áttérést kifejezetten bejelentenie. A személyes eljáráshoz joga van, azt nem kell kinyilvánítania, bejelentenie.

A Pp. 260. §-a csak a Pp. 258-259. §-a szerinti megszüntető végzésre írja elő a jogosult fmh-ban feltüntetett képviselőjének való kézbesítést vagy a keresetet tartalmazó iratban feltüntetett (!) képviselőnek való kézbesítést.
Az Fmhtv. 18. § (8) bekezdésére tekintettel a bíróságnak a Pp. 257. §-a szerint kell eljárni, a felperest nem kell külön nyilatkoztatni a jogi képviselet megszűnéséről.

2.
A felperes a keresetlevél benyújtását követően – annak az alperes részére az érdemi ellenkérelem előterjesztésére történő megküldése után, de még az írásbeli ellenkérelem benyújtására meghatározott határidő lejártát megelőzően – a bírósághoz benyújtott beadványában bejelenti, hogy az alperessel peren kívül folytatott egyeztetés alapján egyezséget kíván kötni és kéri, hogy a bíróság az egyezség megkötése érdekében tűzzön ki tárgyalást és az egyezséget a tárgyaláson hagyja jóvá.
1.1. A bíróság hogyan jár el helyesen a bejelentés intézése körében?
1.2. Ha az alperes az engedélyezett határidőben írásban ellenkérelmet nem terjesztett elő, helye van-e bírósági meghagyás kibocsátásának? Ha igen az eredeti keresetnek vagy az egyezségi javaslatnak megfelelő tartalommal?
 [Pp. 181. §, 185. §, 238. § (1) bek.]

A felperesnek a keresetlevél benyújtását követően, de az alperes írásbeli ellenkérelmének előterjesztését megelőzően tett bejelentése, hogy „az alperessel peren kívül folytatott egyeztetés alapján egyezséget kíván kötni”, nem minősül a Pp. 7. § 12. pontja szerinti keresetváltoztatásnak.
Az egyezség nem a bíróság döntése, hanem a felek megállapodása, az ennek megkötése iránti szándékot kifejező nyilatkozat nem igényel bírói döntést, ezért az nem minősíthető kereseti kérelemnek, így keresetváltoztatásnak sem. A Pp. 238. §-a alapján a perben bármelyik felet megilleti a per bármely szakaszában az egyezség kötése iránti nyilatkozattétel, illetve a bíróság is megkísérelheti az egyezség létrehozását a per bármely szakaszában. Ebből következően a fél ilyen tartalmú nyilatkozatának (bejelentésének) nincs kihatása a kereseti kérelemre, ellenkérelemre, a felek azokkal kapcsolatos jogosultságait és kötelezettségeit nem érinti.
A bíróságnak a nyilatkozatot a Pp. 110. § (2) bekezdése alapján az alperesnek azzal a tájékoztatással kell közölnie, hogy a felperes egyezségi javaslata nem minősül keresetváltoztatásnak, és ha az eredeti felhívásban megadott határidőben az alperes nem terjeszti elő az írásbeli ellenkérelmét, a kereseti kérelemnek megfelelő tartalmú bírósági meghagyás kibocsátására kerül sor (Pp. 181. §).
Célszerű a feleket a Pp. 238. § (1) bekezdése alapján a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól is tájékoztatni.

1.
Ellenkérelem-változtatásnak minősül-e, ha az alperes az érdemi tárgyalási szakban a megváltoztatott kereset miatt bírósági felhívásra benyújtott előkészítő iratában a – változtatással érintett részben – a korábbi tényállításához képest további tényre hivatkozik, védekezése körében előadott tényeket (tényállítását), a védekezésként felhozott anyagi jogi kifogását (jogállítását), valamint a keresetre vonatkozó elismerését megváltoztatja? [Pp. 7. § (1) bek. 4., 216. §, 222. §]

A Pp. 222. § (1) bekezdése alapján a megengedett keresetváltoztatás azzal a következménnyel jár, hogy a változtatással érintett részben a perfelvétel kiegészítendő. A Pp. 222. § (2) bekezdése szerint a bíróság kézbesíti a keresetváltoztatás iránti kérelmet az alperesnek és megfelelő határidővel felhívja, hogy a szükséges perfelvételi nyilatkozatot előkészítő iratban vagy kiegészítő perfelvételi tárgyaláson szóban adja elő. Ha az alperes a bírósági felhívásra benyújtott előkészítő iratában a – változtatással érintett részben- a korábbi tényállításához képest - a védekezése körében előadott tényeket (tényállítását), a védekezésként felhozott anyagi jogi kifogását (jogállítását), vagy a keresetre vonatkozó elismerését megváltoztatja, a Pp. 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában írt értelmező rendelkezés miatt ez ugyan ellenkérelem-változtatásnak minősül, azonban az érdemi tárgyalási szakban előterjeszthető ellenkérelem-változtatás rendelkezései (Pp. 216. §) nem alkalmazhatóak.

Bár a Pp. 222. §-a a XIII. Fejezetben, az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó rendelkezések között található, a kiegészítő perfelvételre a perfelvételi szak ellenkérelem-változtatására írt szabályai alkalmazandók. A Pp. 183. § (4) bekezdése alapján a kiegészítő perfelvétel lezárásáig (is) a nyilatkozatok megváltoztathatók. Mivel a Pp. 222. § (2) bekezdése szerinti felhívásra előterjesztett ellenkérelem-változtatás a bíróság felhívására történt, az nem engedélyköteles, a nyilatkozattételre való felhívás szükségképpen magában foglalja a teljesítésére vonatkozó engedélyt, arra a perfelvételi szakban - és így a kiegészítő perfelvétel keretében is - nincs szükség. Az így előterjesztett ellenkérelemre is irányadó viszont a Pp. 185. § (4) bekezdése, amelynek értelmében azt az írásbeli ellenkérelemre vonatkozó szabályok szerint kell megtenni.

CKOT2019.04.16:72. A Vht. 141. § (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából van-e jelentősége annak, hogy a haszonélvező ténylegesen benne lakik-e az ingatlanban, avagy önmagában a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése megalapozza a lakottságot és a tényleges ott tartózkodásra tekintet nélkül lakottan kell árverezni az ingatlant? E szempontból mi az eljárás akkor, ha a bíróság a haszonélvezeti jog gyakorlását felfüggeszti a Ptk. 5:152. § (3) bekezdése alapján?
Ha a végrehajtási árverés során értékesített ingatlant haszonélvezeti jog terheli, a vevő ezzel a teherrel szerzi meg a tulajdonjogot. A haszonélvezeti jog fennállása „lakottságot” jelent, akkor is, ha a haszonélvező nem lakik az ingatlanban [Legfelsőbb Bíróság/Kúria Pfv.III.20.765/2017/7.], így nincs jelentősége a haszonélvezeti jog gyakorlása felfüggesztésének sem.
[Vht. 141. § (3) bekezdés, Ptk. 5:152. § (3) bekezdés]

CKOT2019.04.16:71. A munkáltatói fizetési felszólítás a Ptk. 6:25. § (1) bekezdése c) pontjának kiterjesztő értelmezésével tekinthető-e a követelés elévülését megszakító körülménynek? A követelés esedékessé válásától számított három éven túl benyújtott kérelem esetén is helye lehet-e munkáltatói fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal történő ellátásának, amennyiben a követelés esedékessé válásától számított 3 éven belül került sor a fizetési felszólításra, és a felszólítástól számított 3 év még nem telt el, vagy az esedékességtől számított három éven túl benyújtott kérelmet az elévülésre tekintettel meg kell-e tagadni?
Az Mt. 285. § (2) bekezdése alapján a munkáltató bírósági út helyett meghatározott esetekben fizetési felszólítással is érvényesítheti az igényét. A követelés érvényesítésére a jog által felkínált állami eszközök igénybevétele általában, törvényi értelmező rendelkezés nélkül is az elévülést megszakító körülménynek minősülnek. A munkáltatói fizetési felszólítás is ennek tekintendő, ezért az elévülést megszakítja.
[Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pont, Mt. 285. § (2) bekezdés]

CKOT2019.04.16:70. A végrehajtó tevékenységével kapcsolatos panasz [3/2015. (II. 25) IM rendelet], vagy a végrehajtó mulasztásával kapcsolatos kifogás [Vht. 217. § (6) bekezdés] tárgya lehet az, hogy a végrehajtó a fél vagy képviselője ez irányú többszöri kérelme ellenére nem ad tájékoztatást a kért iratmásolatokkal kapcsolatos költségtérítés összegéről [Vht. 254. § (6) bekezdés), és így a kérelmező az iratok tartalmát sem ismerheti meg?
A végrehajtóval szembeni panaszra az önálló bírósági végrehajtó intézkedése ellen benyújtott panaszügyek intézéséről, a panaszügyek felügyeletéről és a fegyelmi eljárások nyilvántartásáról szóló 3/2015. (II. 15.) IM rendelet (panaszrendelet) szabályai az irányadók. E panaszrendelet 2. §-a rögzíti a panasz fogalmát: a panasz az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes vagy az önálló bírósági végrehajtójelölt tevékenységével kapcsolatban benyújtott olyan kérelem, amely egyéni jog vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és amelynek elintézése nem tartozik bíróság, hatóság vagy más szerv hatáskörébe. Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy a végrehajtó a végrehajtási eljárást lényegesen sértő intézkedést tett vagy mulasztása folytán keletkezett jogsérelem, hanem egyéni érdeksérelem keletkezik, amelynek vizsgálata – a kifogással szemben – nem a bíróság feladata. Ilyen egyéni jogsérelemként képzelhető el például, ha a végrehajtó akár az adós, akár a végrehajtást kérő vagy egyéb érdekelt ügyét nem etikusan intézi, nem megfelelő hangnemben beszél az adott személlyel.
Miután a Vht. 9. §-a értelmében alkalmazásra kerülő Pp. rendelkezései, továbbá a Vüsz. 40-40/B §-ai is előírják a végrehajtó számára a felvilágosítás adását, egyes végrehajtási iratok kézbesítését pedig a Vht. külön is elrendeli, ennek megsértése nem panasz, hanem végrehajtási kifogás keretében bírálandó el, mert nem egyéni érdeksérelemről, hanem a végrehajtási eljárást lényegesen sértő mulasztásról van szó.
[3/2015. (II. 15.) IM rendelet 2. §, 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 40-40/B. §, 254. § (6) bekezdés]

CKOT2019.04.16:69. A Vht. 217/B. § (1) bekezdésének alkalmazása során mi tekinthető olyan lényegesen jogszabálysértő végrehajtói intézkedésnek vagy mulasztásnak, amely esetén a bíróságnak köteleznie kell a végrehajtót a munkadíj meghatározott százalékának befizetésére?
Mindig az eset körülményei alapján, mérlegeléssel lehet meghatározni, hogy az adott helyzetben mi minősül lényegesen jogszabálysértő intézkedésnek. Általános, minden egyes esetre irányadó szempontok nem határozhatóak meg.
[Vht. 217/B. § (1) bekezdés]

CKOT2019.04.16:68. Határidőben érkezettnek tekinthető-e a végrehajtási kifogás, ha azt a végrehajtó intézkedésétől számított tizenöt napon belül a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjesztik elő, vagy a Vht. 217. § (2) bekezdése szigorúan értelmezendő, és amennyiben a kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított tizenöt napon belül nem a végrehajtónál nyújtják be, vagy az tizenöt napon belül nem jut el a végrehajtást foganatosító bíróságtól a végrehajtóhoz, úgy azt elkésettség miatt vissza kell-e utasítani?
A Vht. 217. § (2) bekezdése alapján a végrehajtási kifogást a végrehajtónál kell benyújtani. Ebből következően: ha a végrehajtási kifogást a Vht.-ban előírt 15 napos határidőn belül nem a végrehajtónál nyújtják be, az elkésettnek tekintendő, mindazonáltal igazolási kérelemnek lehet helye (a BH 2001.47. számú eseti döntésben kifejtettekhez hasonlóan).
[Vht. 217. § (2) bekezdés]

CKOT2019.04.16:67. A Vht. 11. § (2) bekezdésének rendelkezéseiből kell-e kiindulni annak megítélése során, hogy a jogi képviselővel eljáró végrehajtást kérő végrehajtási kérelme hiányosnak minősül-e, amely alapján a Vht. 12. § (2) bekezdése szerinti érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye? Ezt meghaladó egyéb hiányosság esetén van-e helye hiánypótlási felhívás kiadásának, vagy bármely – a Vht. 9. §-a folytán alkalmazásra kerülő Pp.-nek megfelelő – hiány miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasítható a jogi képviselővel eljáró végrehajtást kérő végrehajtási kérelme a Vht. 12. § (2) bekezdése alapján?
A Vht. 12. §-a körében hiánypótlásnak csak a jogi képviselő nélkül eljáró végrehajtást kérő esetén van lehetőség. Ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. A hiányosan kitöltött adatlap hivatalból történő korrekciója, a példányok pótlása csak a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára biztosított. A Vht. 12. § (2) bekezdése jogi képviselővel rendelkező fél esetén a végrehajtás iránti kérelem hiányos benyújtását hiánypótlás nélküli visszautasítással szankcionálja, ebből következően a jogi képviselővel eljáró fél esetén sem a példányok pótlására, sem a helyes nyomtatványok alkalmazására, sem az adatok iratok alapján történő pótlására nincs mód.
[Vht. 11. § (2) bekezdés, 12. §]